Gabiiiii

Annyi izgi történt a hétvégén, hogy Gabi jött el hozzánk. Csodák csodája!
Eszti szülinapján beteg volt, aztán nem akarta elhozni a bacijait. Gondoltuk Lacival, úgyis csak kamu, hogy majd valamelyik hétvégén eljön, és nem az volt. Pénteken tényeg megjelent!

Esztit ne mondjam ugye? Megzabálnivalóanédes volt!
Igen, imádta, már onnantól kezdve, hogy belépett az ajtón.
Aztán amíg főztem folyamatosan azt hallottam:
Gabiii tegye oda! Hol a cica? Gabiii keresse meg! Segíts Gabii fejemre teszem!

Kaja közben persze Eszti meséli a Gabis sztorikat.
A legjobb: Mogyoró van a szájában. (Lefordítom: nyelvpiercing)

Mondta is Gabi, hogy Eszti nem hagyta békén, állandóan kérdezte, hogy mit eszik... Hát ezt... :)

Szóval puszipajtik lettek, ahogyan az lenni szokott.

Mondjuk izgi lehet még, hogy a kölykec eltalálta, hogy őmárpedig a játszótér óriási csúszdáján fog mostantól csúszdázni. Hááát, nem örültem neki annyira.
Másnap be is fűztem alantas módon Lacit, hogy jöjjön már el velünk, amíg jó idő van. Ugyanis a csúszda úgy néz ki, hogy egy fa lépcsősoron fel kell mászni, majd az egyik csúszdán lecsúszni. A bibi ott van, hogy annyira magas, hogy nem érem el végig, amíg mászik a gyerek, és egyébként nem korosztályos csúszda, magasan van az alja a földhöz képest, így egyszerűen kiesik belőle érkezéskor.
Vagyis, kell egy ember, aki felkíséri, meg egy aki elkapja lent. Jóbuli, de Eszti amúgy is olyan boldog ilyenkor, hogy megéri nekem félidős hassal is mászókára mászni.

Nem tudom, mi lesz később, remélem hamar fel tud majd caplatni biztonságosan egyedül is. (Mert azért volt egy kellemetlen élményem a múlt héten. Egy 3 évesnél már tuti idősebb kislány remegve mászott a közelünkben lévő -a másiknál sokkal kisebb- játszótéri mászókára, mert félt. Az anyja segítette, meg többször leszedte, de komolyan rossz volt nézni. Szóval akkor inkább kamikáze kid legyen!) És amúgy az is a lelkem...