2010. máj. 20.

Végre haladás

Most, hogy 2 vagy 3 hete felfüggesztettünk mindenfajta önálló járástevékenységet, asszem újra pályára léptünk ez ügyben.
Már komolyan kezdett idegesíteni, hogy az a gyerek, aki egy hónapja az Auchanban az egyik pulttól rohangált a másikig, az most egyszerűen nem hajlandó egyet sem lépni, csak áll és nyújtja a kezét, hogy vezessem.
A fő problémám nem is a vezetéssel volt, hanem a térdeivel.

Miután egy nadrág egy hétig bírja, így kénytelen voltam farmert adni rá itthonra, amely kb másfél -két hétig is bírta a térdenjárás miatti térdlyukadás nélkül.
Node emiatt a kölöktérd már nem csak piros és bőrkeményedéses volt, hanem kék is. Mert a farmer engedi a színét, ha dörzsölöd. Tökkirály amúgy!

Most így visszaolvasva ilyen problémája nem sok anyának akad...

A lényeg a lényeg, hogy 3 napja elkezdett újra egyedül lépegetni, mára meg már átestünk a ló túlsó oldalára (azaz kikapta a kezemből a kezét az utcán és elkezdett a játszótér felé szaladni...). Persze ezt az akciót meg nem nagyon díjaztam!

Amúgy is bátrak voltunk, gondoltam elmegyünk gyalog, babakocsi nélkül a tejautomatáig. Minden jó is volt odafele, csak hazaúton már felismerve a terepet valahogy az ellenkező irány mindig szimpatikusabb volt, meg persze a (szerintem emberi) fekáliával tarkított füves részen neki akkoris sétálnia kellett kettőt, hogy aztán biztosamifix térdreessen kb. 2 cm-re a szardarabtól...

Ja, és a bónusz "márpedighazamegyünkédeslányom" kört ma sem úsztuk meg... Gyereket a hónom alá csaptam, mert annyira nem haladtunk az utolsó métereken, az persze sikítvahörögve követelte, hogy azonnal engedjem el, majd fellármázva az egész utcát, lépcsőházat a lakásajtón belülre kerülve kulcs a kézbe, amelyet a krokodilkönnyektől áztatott szemekkel vitt a konnektorba bedugni. (Nem tudom, ezt miért csinálja, de a kulccsal az az első akciója, hogy viszi a konnektorhoz... Jeeee...) Viszont elhallgatott 3 másodpercen belül, így kapott két lépés előnyt a konnektorhoz. Aztán persze ezt a szórakozást is elrontottam, de addigra már lecsillapodott.

Amúgy halálcuki! Ma kiszedte az összes vattapamacsot a zacskójából (természetesen tele volt), amikor megláttam kértem, hogy ezt azonnal pakolja vissza a zacskójába. El is kezdte, majd a 12. darab után megunva a dolgot elment a konyhába a lapátért és a kisseprűért és össze akarta vele söpörni. Hát, ekkor azt gondoltam, hogy tutira mindjárt megzabálom....

1 megjegyzés: