2010. máj. 7.

Oltáson

Tegnap elmentünk oltásra.
Mondtam Esztimnek, ha ügyes kislány lesz, elmegyünk a játszótérre, haesik, hafúj, hadörög, havillámlik....
Elhitte.

Beszúrták, sírt egyet, aztán már mutogatta is a többi gyereket. Nomármost az én (finoman fogalmazva) hisztériára hajlamos gyermekemnél ez tökkirály!

Amúgy meg úgy örültem, hogy viszonylag nagy különbségek vannak az oltások időpontjai között, ezért nincs alkalma megjegyezni, hogy az orvosi rendelő épülete + a doktor néni az így együtt tök szívás, erre kiderült, hogy valami oltás 2. felét egy hónap múlva beadják, aztán meg 18 hónaposan újra egyet. Brrr... Ha szerencsém van, akkor csak a 18 hós előtt veri ki a balhét tudván, hogy szuri lesz, ha nincs, akkor már most összerakta a "rendelő+dokinő=szívás" szopacsbobacs képletét...

Viszont kijöttünk a rendelőből és tök zuhogott. Gondoltam ójeee, felelőtlen ígéretek, meg gyerekátverés a köbön, de aztán elállt és elmentünk hintázni. Persze Eszti rendezetten felöltöztetve homokozott, nekem meg kb. a p...ám befagyott. De az ígéret, az ígéret.

Ja, és a hivatalos mérlegelés szerint 10001 g. És később vettem észre, hogy rajta maradt a zoknija. Szóval valószínű csak így sikerült ippeg a 10 kilót megcsípni. Naés? Megvan? Meg.
Emellett 75 cm és megeskettem a védőnőmet, hogy el fog tűnni neki az az oltári nagy hasa, ami most van!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése