Ma csodás

A mai nap újra csodásan alakult!

Eszterem reggel 3/4 6-kor egy "sírok, anya gyere be, majd jól alszom tovább" -bal kiverte az álmot a szememből.
Aztán netezni kezdtem, mert nem tudtam visszaaludni. Gondoltam, mivel korán feküdt, korán kel. Hát persze! Két órát ültem a gép előtt.
Már máskor is megfigyeltem, ha lefekszik 1/2 9-kor, akkor 1/2 8-8-ig el van tűnve.
Na így volt ez ma is, reggel 8-kor az a buzernya nyivákolós kiskölyök keltette, aki a lépcsőházban állandóan hisztériarohamot kap a bicikli láttán. Komolyan mondom, csak azért nem megyek ki egyszer, mert nyilván az anyja sem tud vele mit kezdeni.
Noszóval a kiskölyök nem alszik délután (sem)vagy nem tom mikor és mennyit, mert fél 3-kor rendszerint újra a lépcsőházban veri a hoppot. Szeressük a gyerekeket!

Úúú, erről jut eszembe, tegnap, még a megavihar előtt találkoztam a játszótéren az egyik anyukával. 21 hós fia van, de olyan büdös rossz, hogy komolyan mondom, tökönlövöm magam, ha Eszti is hasonlóan beőrül. Mondja valaki, hogy innentől kezdve ez már nevelés kérdése!!
Az a kiskölök annyira húzós volt, csak rohant és beszállt a hintába, majd fél perc múlva ki, meghempergett a homokozóban (mondjuk akkor majdnem lecsaptam, amikor Esztikém fejére tervezte a lapáttal szórni a homokot, de mint tudjuk, állatbarát vagyok), és amúgy is. Persze anyucijával azért közöltem, hogy húú, ez mennyire... Szerinte azért, mert ő fiú... Hááááát, nemtom...

Node nem pont itt tartottam.

Szal a csodás napom: ma reggel 51,8... Hoppá! Kilóban emberek, kilóban! Biztos jót tett a tegnapi este 8-kor elfogyasztott Kriszta féle sütike is. Pedig be kell látnom, hogy jelenleg tökre semmit nem tudok a fogyás érdekében tenni, de asszem így nem is kell. (Vagyis no szobabringa, mert Eszterem mászik utánam.) Amúgy szégyen nemszégyen, nekem egy kicsit hiányzik a biciklizés (már szobai keretek között, hiszen évek óta rendszeresen tekertem, csak most valami bábedlis történet miatt jó ideje nem.)

Node megint nem itt tartottam.

Szóval minimálkiló, reggel Esztim végre rendesen megreggelizett (az a büdös tonhal mindig bejön, de legalább okosodna a sok Omega3 zsírsavtól! De ez ügyben is ott tartunk, hogy bejött egy nagy légy a szobába és Kismackóm sikítozva rohangált, hogy csip-csip... Úúú... Szóval még sok tonhalra van szükségünk asszem...).
Node aztán a nagyon klafa: elmentünk a Bijou Brigitte-be ajándékot venni.
Na ez az a hely, ahova értelmes ember be sem megy, mert olyan drága, és sajnos olyan szép is, és onnan még üres kézzel sosem jöttem ki... No most sem...
Komolyan lefotózom, mennyire csodálatos pénztárcát szereztem! Mert úgyis megkérdőjelezik egyesek... Ez most nyári, mert a tavalyi extra nyári hasonló csatosom vajszínű volt és nem lehet kitisztítani. Szóval ez nekem most újra extra boldogság!
Óóó úúgy imádok felszínes lenni!

Hazaérve sütöttünk palacsintát. Szigorúan úgy, hogy kölyökmaci kipakolta a tálcákat és végig úgy egyensúlyozottt a nyitott szekrényajtóval, hogy egyik lába egy műanyag tálcában, a másik meg egy másikban. Vártam, hogy eltaknyol, de bírta... Legalább autodidakta módon egyensúlytfejleszett.

És még bónusz hírként Laci is hazajön.