Ma pl.sóska. Egy falat és már jelezte is, hogy vége az ebédnek...
Azért az marha cuki ám, mert tapsolással jelzi, ha befejezte vagy nem kéri vagy valami. Méghozzá ez úgy alakult ki, hogy mindig megtapsoltam, amikor megette a kajáját, így ő azt az étkezés végéhez kötötte. Így mindig jelzi, ha kampec.
Aztán kapott egy bébikaját, mert már nem tudtam napok óta beletukmálmi zöldséges dolgokat. Az sem kellett neki.
Emiatt már pont készültem teátrálisan (mondjuk milyen közönségnek, egy egyéves gyereknek?)sírórívógörcsöt kapni, hogy azért egyetlen falatot sem enni naggyon túlzás, amikor a bébiételes üveg felé vad mutogatás kezdődött.
Én meg szenya akartam lenni és odaadtam neki a meg nem melegített kaját (de tényleg pusztán mérgemben tettem, hogy "akkó egyed hidegen vazze"), és lelkesen belapátolta.
Undorító! Viszont nem tűrte, hogy a langyos adagból is adjak neki... Azt azonnal köpte...
Most mondjam, hogy gáz a gyerek? Vagy hogy az apjára ütött?
Mekkora poén ez a tapsolás így! :D Pedig mi naív szülők azt vártuk a módszertől, hogy az majd rendes szép mindetmegeszem étkezésre fogja ösztökélni a gyerkőceinket. Hát nem így lett... :)
VálaszTörlésHát nem... Mondjuk, amikor egy falat után már indul a taps, az nem mindig ollan cuki... :S
VálaszTörlésKaja vége nálunk is tapsi-tapsi.. volt eddig. Az új módi sokkal gázabb: száj nyit szépen, hammbekapjadöncike, majd egy vigyor kíséretében kiköpi. S ha próbálom még öt falattal, hátha, akkor is. Kérem vissza a tapsitapsit!
VálaszTörlésMost hogy mondod, ilyen sztori nálunk is volt, de nem tartott sokáig.
VálaszTörlésSzóval remény az újra-tapsitapsira? Na az van! :)