Szombaton majálisozni mentünk. Csak elmegyünk minden évben, pedig mindig szar.
De sebaj, én ettem egy főtt kukoricát.
Nem is értettem hogyhogy...
Laci utálja, és azt is utálja, ha én eszek.
Aztán ahogy meglátta az árust, odaküldött, hogy vegyek magamnak. Nekem meg nem kellett kétszer mondani, mint a kisnyúl, spuriztam a kukoricáért.
Aztán kiderült, hogy mivel a Hajni hozott olyan frankó kis sajtos kifliket, Laci úgy gondolta, hogy beetet a kukoricával, hogy több sajtos kifli maradjon neki.
Mintha nem ismerne, hogy engem ezzel nem lehet leszerelni. Így megettem a kukoricát és a sajtos kifli adagomat is...
Esztike is megette az ő adagját. Olyan sikeresen, hogy ezután nem vacsorázott, nem reggelizett (pedig az egyik kedvence: bundáskenyér volt), és nem is tízóraizott...
Úúúúgy komálom az ilyeneket amúgy...
Vasárnap azért, hogy nehogy családi botrány legyen, Laci szerzett virágot Eszti nevében anyák napjára. (Mondjuk azzal kezdte a lelkemuram, hogy álljak be a Tesconál a virágboltban a sorba, és vegyek magamnak, amilyet szeretnék. Én hülye még be is álltam, aztán 3 mp. múlva rájöttem, hogy kabbe Béb, szerezz virágot te! Aztán végül a kispiacra elbattyogott érte!) Szóval ez az abszolút jellemző sztori a témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése