2010. máj. 5.

Homokozó

És igen!
Tegnap, minden bátorságomat összeszedve... Beletettem Esztit a homokozóba!
Odaadtam neki a homokozófelszerelést még itthon (mint névnapi ajándék), aztán uzsgyi!
Hmmm... Tényleg nem volt olyan gáz, mint gondoltam:

- nem, nem volt a pelenkájában is homok,
- nem, nem kóstolta meg,
- nem, nem vert fejbe semmiféle mellette homokózó gyereket,
- és igen, 9 darab homokozócuccal tértünk haza.

Az volt az egyik parám ugyanis, hogy honnan fogom tudni, melyik a mi cuccunk, amikor még csak most látom először őket. Aztán leszámoltam, hogy 9 db-ot vittünk és 9-et hoztunk haza. (Jaaa, hogy ebben benne van a csere lehetősége? Hát benne, na! )

Mellesleg a homokozókultúra egyik része, hogy a gyerekednek sosem a saját felszerelése kell így Eszti egy evőkanállal pakolta a homokot a vödörbe, míg a mi lapátunkkal valami kiskölyök ásta a lyukat.

A legnagyobb poén az volt, hogy az újdonság ereje olyan elsöprő volt, hogy fél órán át meg sem moccant a homokban. Ahova letettem, ott és úgy ült, és úgy játszott. Meg sem próbált arrébb mászni. (Attól félek, ez csak amolyan átmeneti állapot, ugye?)

2 megjegyzés:

  1. Szerintem átmeneti. :)
    Sosem felejtem el, egyszer a balatoni homokban egy kissrác egymásra halmozott egy vödörnyi homokot. Az lett a vár. Miután apuci tanácstalan arccal kikérdezte a srácot, mi is az, aminek örülni kell, elkezdődött az ujjongás, hogy "jjaaaaaj, de ügyes vagy, de gyönyörű lett!". :) Úgyhogy hajrá!
    Ha meg nem akarjátok, hogy mindig cserélődjön a homokozószett tartalma, írd rá filccel a monogramját.

    VálaszTörlés
  2. Sejtettem...
    Ja és cserélődve legalább mindig lesz új cuccunk, jó ez így! :)

    VálaszTörlés