Csőből áll a világ

Van két gyerekem, de jelenleg kb. egy sem.

Egyes számú gatyamadzag, ismertebb nevén Eszter, ma délután elment Etumamával strandra. Azóta úgy frankón nem áll velem szóba, mert ki nem száll a mama 15 cm-es köréből.
Konkrétan még a fenekét sem törölhettem ki...

Kettes számú gatyamadzag egészen szívszorító állapotban van. Ugyanis egyre inkább éber, és sír.
Illetve sírna, ha szerencsétlennek jönnek ki hang a torkán. Megrendítő élmény...

A lélegeztetőn nyaral továbbra is, mert közben lett valami légbuborék a mellkasában, amit el kellett távolítani (és igen, ez plusz egy cső a mellkasba dugva, majd másnap kicserélve egy kisebbre, és utána: "akkor már benne is hagyjuk, ha esetleg megint visszajönne a levegő a mellkasba" alapon.) Amúgy a bal fülén, száján és a fenekén kívül nincs olyan lyuk rajta, amiből ne jönne ki valami (vagy menne be), bár ma nem volt már katéter a kukacán. Így az végülis plusz egy szabad lyuk.

Rettenetes... így önvédelmi okokból próbálunk nem belegondolni bármibe is.

Viszont hihetetlen gyakorlatot szerzünk az orvosi műszerek terén: dr. Laci pl. már remekül tudja felcsíptetni a gyerekre a vér oxigénszintjét mérő kütyüjét. (Ami amúgy a mozgástól mindig leesik róla.)

És nem,még nem hülyültünk bele teljesen a helyzetbe, azonban pontosan leírva ijesztőnek tűnik. Ezét van az, hogy csak röpke részleteket tálalok...