2011. júl. 22.

Az új Shelley hős meg az új hemüs

Kezdem a kisebbel, mert mostanában úgyis mindenki rá kíváncsi.

Előszöris ma egy nagyon kedves nővérke volt, és felvilágosított, hogy "jaa, igen, kevés a tej". (2 napja még sok volt, amit bevittem és mindig azon siránkoztak, hogy kiöntik a maradékot.)
Nos a dolognak nézzük a jó oldalát. Peti gyomra már elbír 50 milit, ami azért fejlődés. A mai kedves nővérke volt az első, aki rendesen nekiesett a cumisüvegből táplálásának, nem pedig a szondán leborogatást választotta, és lelkesen mesélte is, hogy 30 milik kábé már úgy mennek be. Ez jó.

Aztán valamelyik nap valami csoda folytán nem küldtek ki a vizit alkalmával, így láthattam A sebhelyeket. Úúúú, bakker, Frankenstein a kölykechez képest kanyarban sincs. Legalábbis mellkas szintjén tutira.
Az hagyján, hogy van egy hosszú vágás a mellkasán, egy kisebb az oldalán, de valami titokzatos oknál fogva - (höhö, pl. mondjuk szerintem, mert lusták voltak kihúzni...) benne hagyták a külső pacemaker drótjait, így bőr alól kilóg 4 kék huzal.

Misi bácsi szerint pesszimista a hozzáállásom, szerintem viszont csak a realitást nézem, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még el sem meséltem, hogy igazából Peti tünetei tökéletesen passzolnak egy nagyon ritka genetikai rendellenességhez, szóval szindróma gyanús.
De Lacira tekintettel nem mesélem el. (Mert már így is megfenyegetett, hogy kivágja az internetdrótot a falból.)

Eszti szívem okés, mondjuk ma majdnem kipakoltam az autóból Pesten ülésestől, mindenestől, amikor észrevettem, hogy indulás előtt a neszeszeremmel játszott és kirakodott belőle mindent, valószínűleg át egy másikba, és én elhoztam a tök üreset.
Persze Laci szerint úgysem volt benne semmi nélkülözhetetlen (nem hát, csak szempillaspirál, parfüm, fülbevalók és egy adag füldugó), de mindegy.

Már amúgyis megbosszultam a dolgot. Ugyanis eltört a szemüvege, megint, így most már egy másfajta konstrukciót választottam neki, és így lett egy új hemüje. Tök randa, de vele elhitettük, hogy kafa...
Simán bevette, meeeeert: lila a szára. És neki ennyi elég a boldogsághoz.
(Ööö, azt meséltem, hogy a kedvenc kiscsajos nem vesz fel pl. kék ruhát? Mert az szerinte fiús? :) Váááá.... Vajon kitől örökölte???)

2 megjegyzés:

  1. Sajnálom a szemüvegtörést és a hegeket, remélem szépen gyógyultok továbbra is, az evőkefejlődés nagyon bíztató.
    Sajnos épp erről a szindrómáról olvastam sejtésem szerint még anno X bejegyzéssel ezelőtt, amikor kommenteltem neked a csecsemőmirigy átültetésről.
    Kitartás! Az erő veletek van!

    VálaszTörlés
  2. Kitartás Móni, a sorok között elrejtett humor meg...nagyon bírlak!:)
    Puszi nektek!

    VálaszTörlés