3.

Na jaaaa, nem járok örömtáncot, hiszen még ezt a szintet is intenzív osztálynak hívják, de legalább már süllyedtünk egyet.

Szal az úgy van, hogy
5. emelet: műtő,
4. emelet: posztoperatív intenzív,
3. emelet: intenzív osztály,
2. emelet: fekvőbeteg ellátás.

Szóval a cél: süllyedni lefele.

Mondjuk örültem a hírnek, aztán beromboltam Petihez. (Mert az überbéna, hogy ide egyszerre csak egy szülő mehet be. Mondjuk az viszont majdnem egész nap ott lehet, úgyhogy befogtam.)
És, koppantam is, mert a 4. emelet a maga 3-4 betegével, ehhez 2 orvossal, egy vagon nővérkével és modern felszerelésével maga volt az 5*-os szállás.
Persze Laci szerint csak hülye negatív vagyok, mert -höhö, és ez a csodálatos: "milyen fasza új volt a padló...", de igazából olyan ócska gépparkja volt a kölöknek, hogy pl. folyamosan pittyegett a légzésfigyelő, mert nem érzékelte a pacemakerét. Na mindegy, eggyel lejjebb van, osztjóvan.

Noés veszteségek.
Még nem teljes a lista gondolom, de tényleg öröm minden nap, amikor nem jelentik be, hogy ja és amúgy hiányzik ez vagy az a szerve, vagy csak szimplán nem működik.

Szóval veszteség:

1.) elugrott szívritmus (vagyis gyerkő előjegyezve pacemaker beültetésre),
2.) nem mozgó jobb kézfej (a karját látjuk mozogni, de artéria preparálás alatt vsz. idegi sérülés történhetett. Amúgy pontosan nem tudják, de a rtg és uh tanulsága szerint nem kp-i idegrendszeri a gond.)
3.) csecsemőmirigy teljes hiánya (ez az igazi befordulós és kétségbeejtő dolog, amiről nem is szóltak, hanem egyszerűen kilestem a papírjaiból.)

A pacemaker buli stabil, holnap már kajtathatjuk a sebészt meg az altatóorvost.

A keze, hmm... passz... A traumatológus szerint várjunk még (nemtom mire, nyilván a csodára), de inkább reménykedünk, hogy amúgyis balkezes lett volna apja révén. Talán.

Csecsemőmirigy. Na ez a nagyon gáz. Sajnos elegem van, hogy ezt a problémát nem tekinti senki igazán komolynak, de bakker egy olyan szervről van szó, amely az immunrendszert kialakítja. Ergo nincs hormon, amit termel és nincs immunrendszer. De totálnincs!

Szóval ezek után ne mondja nekem senki, hogy áá, nem gáz! Csak éppen vannak olyan irodalmak, amelyek az élettel összeegyeztethetetlennek tartják az ilyen állapotot, mert minden banális fertőzést elkap, ami szövődményes meg stb lesz, arról nem is beszélve, hogy olyan sejtek nélkül, amelyek betegségeket ismernek fel és küzdenek le, nem is tudom, hogy fog élni...
És még amit nem tudnak a csecsemőmirigyről (mint növekedésszabályozás, szociális fejlődés, kognitív folyamatok befolyásolása). Szóval én befordulva, Laci meg engem rugdosva, mert ő nem hajlandó a mellkasi légbubik óta semminek utánaolvasni. És nekem persze nem hisz.

De legalább a 3 napos ezen bőgésem után kiszedett az állapotból így: sebaj, elfogadjuk úgy, ahogyan lesz, és alkalmazkodunk bármilyen helyzethez. Ó én bölcsem! (Amúgy döbbenet, de ez frankón az én dumám, és még csak fel sem tűnik neki.) Így kénytelen vagyok erre az álláspontra átállni én is.

Így majd lesz valami, majd megküzdünk vele, és majd valahogyan...

Eszticica szegénykémről nem is mesélek soha semmit, pedig lenne mit.
Gyere enni!
Miért?
Mert, ha nem eszel, éhes leszel.
Miért leszek éhes?
Mert nem jut a hasadba kaja, akkor éhes leszel.
Miért nem jut a hasamba kaja?
Vazze, mert nem jössz enni, azéééért!!

Pedig úúgy, de úúúgy megfogadtam, hogy én biza a "miért?" korszakra extra türelemmel és mindent elmagyarázva fogok reagálni. Node ezennel jelentem, tévedés volt.