2013. nov. 8.

Az énkisfiúm

Hát én úgy szeretem.
Ez az egy szerencséje van amúgy.
A heti mérlegünket nem mesélem el minden részletre kiterjedően, de egyik nap leugrottam venni egy sóskiflit a pékségben. Mire visszaértem (össz-vissz 7 perc!), Laci mesélte, hogy a gyerek konkrétan szaltózott egyet a kanapéról. Ő már csak azt látta, hgy a lába a magasban és pördül egyet. A nyaka azért maradt meg, mert egy díszpárnán landolt.  Tegnap éppen eltörte a üveg sószórót a konyhakövön, és ma reggel meg csak ennyi.



Komolyan mondom, hogy éppen a fogamat mostam a fürdőszobában, azt is úgy, hogy meg-megállítottam a zizegő fogkefét, mert ugye 30 mp-enként ki kell hallgatózni ennél a gyereknél.
De olyan jól elvolt, hallottam, ahogy folyamatosan nyikorog a kisautója. Vagyis játszik szépen.
Ja, csak éppen a tejszín közepében nyikorgatta a kiskocsiját.

Roppant jópofa kissrác amúgy, mert elég annyinak elhangoznia, hogy "nemszabad", mitcsinááálsz", "jaaaaj Peti nemááár" és afféle pavlovi reflexként jön az ölembe lenyomni egy puszit.
Puszi lenyom, rámnéz, és ha csúnyán nézek, akkor lenyom még egyet. (El kell ismernem, hogy roppant hatásos különben... :D )

A "hűdesajnálom érzés"-t próbálja eljátszani (na igen, szerintem ez pont a letört 22-es kromoszómában lehetett) akkor is, amikor tép egyet függönyön (amióta fel tud állni, csinálja...), majd apja egy karlendítéssel elsuhintja onnan pont bele a babzsákfotel közepébe. És a kölyök kifelé vigyorogva a fotelből kiabálja, hogy bocsiapa-bocsiapa.
Hát, hogy ne essek már szét tőle, hmmm? :D

Anyu vírusairól annyit, hogy eltelt egy hét, tehát kijelenthetjük, hogy a gyerekek olyan szépen megúszták (érthetetlen tényleg, hogyan), és ki lett beteg? Laci.
Áá, vazze, ha már minden rendben, akkor is kell egy gócpont!

Most gyorsan főztem, végre kakaós csigát sütöttem (még nem tudom, ez végre beválik-e, de próbálkozom vele lelkesen), és megyünk Eszti ovis "Tök jó" bulijára.  Mert az ígérték, 20 fok lesz!



6 megjegyzés:

  1. Imádom, hogy pont az én gondolataimat fogalmazod meg humorosabban :) Ezt szoktam mondani én is, hogy ez az egy szerencséje van Védának is, hogy az éngyerekem :) Ja, te olvastad már Stephanie Calman Egy rossz anya vallomásait? Ajánlom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem. (Viszont pont ma kerestem a Trónok Harcát, de nem volt bent a könyvtárban. :D )
      Felírom. (Bár előre mondom, hogy én amúgy abba a 10%-ba tartozom, aki teljesen meg van elégedve magával, mint anya. Nyilván, ha a gyerek életveszélyes helyzetbe kerülésének statisztikáját nézem, nem kéne ekkora önbizalommal rendelkeznem, dehát evvan. :D )
      Olyan különleges név ez a Véda! (A múltkor írtad először, hogy így hívják a kiscsajost.)

      Törlés
    2. Én is majdnem a férj fejéhez b@sztam a könyvet, hogy de hát én jó vagyok meg minden, drámaian, ahogy kell, de nem erről szól a könyv, sokkal inkább röhögőgörcsös. Ilyeneket ír, nem pontosan idézve "Hogy nem gondoltam volna, hogy a gyerekvállalás arról szól, hogy az elkövetkező 10 évemet a mosógép és a gyerekorvos között ingázva töltöm" :D Na, csak azért javasoltam, mert így az írásaid alapján, szerintem neked is tetszene, majdhogynem te írtad, olyan :)

      Törlés
  2. ööööm én nem tudom miért imádom ennyire a képit ennek a huncutságnak. de baszki, tényleg imádnivaló!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért,mert hasonlít valakire. :P (Nem képileg... Hanem működésileg. :D )

      Törlés