Jól megcsinálták, mert a kamerarendszerre nincs pénz (pedig ki akarják építeni, mert jééé, itt is lopják a ruhákat), így volt büfé a szülői felajánlásokból, meg lehetett játszani sokféle játékot, és a befolyt pénz megy a kamerákra. Nyáron is volt már ilyen, akkor csak az ovis játékokra ment a pénz, elég jó ötlet szerintem. Pont azért, mert nem agresszív. Ha akarod elmész és költesz pénzt, ha nem, akkor nem.
Mi persze lelkesek vagyunk. Odamentünk, elvertük a pénzt, amit rászántunk, és mindenki boldog volt.
Egészen az arcfestéses sorbanállásig.
Ugyanis Laci megérkezett, és rögtön beállt a sorba. Mi ettünk, játszottunk a gyerekekkel, és laza fél óra múlva a sor még mindig kb. ott állt.
Persze a kislánykánk rá volt izgulva, mert sosem volt még arcfestésen, így egy ideig tűrtünk. De annyira nem haladt a sor, és ráadásul az egész rendezvény az aulában volt: nyomor, büdös, ezerember, hogy lebeszéltük. Meglepően simán.
Olyan aranyos volt, ahogy nagy lemondóan belátta, hogy ez nem pálya így, és hazamentünk. Persze beígértük neki az atyaúristent is.
Aztán itthon lepakoltunk, szusszantunk, majd hallgattuk Eszti eszmefuttatását, hogy milyen klassz is lesz, ha legközelebb valahol lesz arcfestés, mert akkor biztos kap egy pillangót az arcára, hogy hááát ellágyultunk. Felöltöztünk, és visszamentünk.
Beültünk a kocsiba és közben elhangzottak a vélemények:
Szerintem: "Szerencséd van, hogy ilyen szüleid vannak Eszter."
Eszti szerint: Nektek arany szívetek van.
Hát az! :D
Laci elment Petivel a mamáékhoz, mi meg visszaálltunk a sorba arcot festetni.
A durva az volt, hogy Eszti leült, a csaj ránézett, és azt mondta:
"Na, ez itt egy pillangó vagy póni lesz!"
Mondom bakker, ja, pillangóvágyakkal érkeztünk. (De a pónis verzió is simán mehetett volna.)
Tényleg ennyire kiskirálylány benyomást kelt? (Mert előtte az édesaranyos copfos kislányt pl. 3-an beszélték le a fekete denevérről a szeme körül. :D )
Eszti így nagggyon boldog volt, meg tényleg aranyos is lett a festés.
Aztán lemostuk este.
Noés, reggelre piros lett az egész feje! És ez a pirosság kb. egész nap megmaradt.
Nem hóttdurván, de olyan látvány volt, mintha lázas lenne. Aztán vasárnap már csak a fél feje volt piros.
És estére lett egy pattanás a homlokán (soha nem láttam még rajta, hiszen ez egy gyerek!)
Úgyhogy meg is állapítottuk, hogy nagyon okos döntés volt visszamenni, és festéket tuningolni annak a gyereknek a fejére, akinek egyébként a paradicsomtól és a savanyúságtól is kipirosodik a bőre...
Természetesen ezután mi elterveztük: "Soha többet arcfestés!" (De mint tudjuk, ember tervez, gyerek végez, úgyhogy nem ez lesz a végszó a témában asszem. :D )
Ma közben nekiestem a lakásnak nagytakarítás címszóval. Egyszerűen nem válogathattam, mert ezek még mindig egészségesek (vagyis csak egy ded van itthon, annak sem kell napi 5* inhalálni) és amúgy az egészet advent előtt be akarom fejezni. Szóval kb. most vagy soha!
Kegyetlen nyögvenyelős lesz, mert Peti pont abban a korban van, amikor semmit nem lehet mellette/nélküle csinálni.
Meg ő a Peti amúgyis...
A könyvszekrény lepakolásával kezdtem a bulit 9.52-kor. És ő már 9.56-kor leesett a létráról. Én fent álltam, ő lejjebb... Így megy a dolog. :)
Szóval egyelőre nem haladtam oltári léptekben, de reményeim szerint a hét végére végzek az ablakpucolással és a függönymosással is.
Most több meló is lesz ezzel, pl. viszlát bébi a családban, ezért szelektálom a bébijátékokat, megmaradt ruhákat, felszereléseket, hogy majd jól a Hajniék fejére zúdíthassam őket, hiszen januárban ott is érkezik a hercegnő.
(Aki tudott a 3 gyerekes terveimről, azoknak jelzem, hogy mostanra maxra befuccsoltak. Laci egyértelműen ellenzi -mindig is ellenezte- az ötletet is, én meg mostanra eljutottam oda, hogy újra megcsapott a bébimentes szabadság szele, szóval erősen kezdek az ő álláspontja fel hajlani. Úgyhogy marad ez a 2. Vagyis szerintem 1,5, de ebbe ne menjünk bele. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése