Péntek-szombat-pacemaker-láz

A világ működésének egyik alaptörvénye szerint, ha a gyerek nem volt beteg majdnem két, 2, azaz KETTŐ hónapja (igen tessék elájulni, hitetlenkedni és ámuldozni), akkor biztonfix, hogy egy nappal a fél éve tervezett pesti út előtt dől ki.
Hát így is volt ez.

De nem kell aggódni, mi azért elmentünk. Csütörtök délután Peti hőemelkedéseske, meg bágyadtka volt. Gondoltuk majd éjjel kiderül, hogy he.
Petivel amúgyis mindig olyan az élet, mint a korábbi GPS-ekben, amikor nem arra mentél, amerre a gép tervezte és minden kanyar után benyögte, hogy "Újratervezés".

Úgyhogy újraterveztük. Különben is, majd éjjel kiderül. Na aztán semmi se derült ki. Így nekivágtunk. Vártunk 2 órát a pacemaker ambulancián, szintén laza hőemelkedéseskében, megkaptuk az újabb fél évet a kövi kontrollig, aztán ennyi.

Marhára idegesített, mert akkor már legyen valami! Legyen magas láza, vagy köhögjön vagy taknyoljon, hogy lássam, merre tartunk, mert ez a semmi nélküli hőemelkedés. Ez gatyagáz!

Aztán én megpedzettem délután, hogy ne aludjunk Pesten, de Laci szerint nem mindegy hol lázas a gyerek? Így maradtunk. És tök jó volt, mert a nyonyóka klasszul rámatricázódott a mamára. Ahogy lenni szokott. Nekünk meg szabadság a köbön. Mamának kevésbé.... De ő úgyis mazochista.

Délután lefeküdt szépen, simán, a "nemotthonalszom" balhé nélkül. (A hőemelkedés egy naaaaagy előnye.)
Aludt is rendben nagyot. Mi meg addig átmentünk az Ázsia Centerbe. Mert ott vagy lopják a motyót a kínaiak, vagy adót csalnak, hát nem tudom... Mindenesetre  nagyon érdemes csokiügyben benézni. Meg mondjuk mi nem csak csokiügyben szoktunk...  Úgyhogy adventi naptárba minicsokik, picikekszek is kipipálva. Nagyon olcsón. Öröm!
Aztán anyu hívott, hogy délutáni alvás után Peti van olyan állapotban, hogy azt követeli, menjenek buszozni, úgyhogy ne is siessünk.

Így nem siettünk. Végigbámultuk a Galaxy játékáruházat.
Azért a 35ezres életnagyságú Chucky baba kemény.... (A horrorfilmből. És oké, később eldiskuráltunk az öcséimmel, hogy az valszeg még csak nem is életnagyságú.) De azért a vagy 5féle Freddy Krueger se volt kutya. Megveheted és a polcra kiteheted.... És nézheted. De el ne aludj! Muhahahaaaaa!
Szóval azért jól szórakoztunk.
Megvettük az utolsó 10%-nyi ajándékot is. Egyik sem elmstreeti.

Majd hazamentünk menőztünk ezerrel anyunak, hogy "hűű, nééézd miket vettünk!"
Majd anyu görbülő szája alapján hamar kiderült, hogy frankón-szépen ugyanazokat vásárolgattuk a kölyköknek.
A szirénázó autó Peppnek még csak hagyján, kocsiból sok kell... Meg örülök is, ha vesznek autókat. De hogy anyuék belenyúltak és vettek egy ugyanolyan méretű és színű plüss pónit, mint mi? Hát az már nemsemmi! :) Úgyhogy a miénket eladjuk és veszünk az árán sellőBarbie-t. (Anyu! Ne vegyél a gyereknek sellőBarbie-t jó? :P )
(Valaki? Cimkés, 25 cm-es lila (szerintem Twilight Sparkle... de Laci tudja a nevüket ) 3000-ért tök akciósan vettük, de 2500ért eladjuk. Senki? Nos? Nem viccelek, utazik a Vaterára pár nap múlva. :) )

Aztán a gyerekek szétszedték a nagyszülőket. Eszti olyan HelloKittys szívószálas üccsivel tért haza, amilyet én nem is láttam még, Peti meg.... na ő a főrafkós. Különben tök poénfej a gyerek (ha éppen nem a szüleit szivatja.)

Reggel úgy kelt fel, hogy kivettem az ágyából (hajnali 6 órakor... khmmm...), aztán kitépte magát a kezemből és kirontott megnézem mamát felkiáltással. Áttört két becsukott ajtón, a fénytől elvakultan beszédült a konyhába és így sikeresen megérkezett anyu kezébe.
Mire kivakartam magam az ágyból, addigra anyu kiöntötte a tejet egy kis bögrébe Petinek, aki már be is itta a felét. Ekkor értem ki a kakaóporral.
Mondom neki: "kérsz kakaót?" (ugyanis itthon NEM issza meg a tejet. Mondjuk a kakaót sem, de abból legalább úgy csinál, mintha inna. Néha. Akár 50 milit is...).
Azt mondja erre Péter:  Kérek kakaót!
Elkészítem, beleiszik, asszongya: Tejet kérek!
Anyám röhög, hogy "ugyeugye?" Mondom: "ne röhögj, ennek nincs még vége!".
Lehúzom a kakaót, kiöntjük neki a bögrébe a tejet újra. Gyerek nézi. Nézi. Mama, kérek kakaót!. Mama szigorú:  "Nem kapsz kakaót, mert az előbb sem ittad meg!"
Gyerek tovább nézi a tejet. Nézi. Majd körülnéz, a szeme megállapodik a papán. Papa, kérek kakaót!. 
Ugyeugye? :)
Délelőtt Misi papa is elvitte buszozni/villamosozni/egyébjárművezni. Marhára bírja a drágám. Tudjátok vidéki gyerök ha a fővárosba szabadul...

Aztán az útnak volt még pozitív hatása a vasárnap reggelre is, de már így is kottaunalmasan sokat írtam. Blablabla-blablabla. Jóéjt!