Esküvős hétvége

Nem volt az a lazulós-láblógatós hétvége, az fix!
Anyuék megérkeztek péntek éjjel. Addig nem is volt gond, de nem kellett volna közölni a kölykökkel, hogy ezek már reggelre itt lesznek.
Mert Peti hajnal reggel 6-kor már kiabálta: Nem akarok aludni, nem! Mamaaaaa!

Aztán iszonyat szerencsém volt, mert bementem és annyira csúnyán néztem rá, hogy elhitte, hogy vissza kell aludnia. És még Esztit sem verte fel.
Így reggel 8-ig nyomták.
Most nem volt mindegy a téma, mert anyuék miatt tudtam, hogy esélytelen a délutáni altatás, és este meg esküvő. De így, hogy 8-kor keltek, így nem volt gáz (vagyis csak kisebb problémát jelentett a nemalvás.)

Mi délelőtt fodrásznál ültünk, anyuék meg Petivel nyomultak addig.
Majd ellógtunk Lacival egy órára kávézni ebéd után. Ha már anyuék vállalták a nemalvókat, akkor legalább élvezzük magunkat! Jellemzően. :)

Aztán elmentünk az esküvőre délután.

Az persze szép volt, jó volt, az a legjobb benne, hogy egy esküvőn mindenki boldog, én sírtam is, amikor a Szabina bevonult, olyan kis helyes volt. Szeretek sírni az esküvőkön (bár nem mindegyiken lehet, szóval ez jó volt!)

Peti meg hagyott is, mert pont olyan du. 4 körül elpilledt arra a fél órára, amíg a szertartás zajlott, így bambulva, tök nyugisan üldögélt a széken.

Én különben a fodrász után olllan szép lettem, hogy még! (Nem, ezt a fotóapparátunk nem így gondolta, egyetlen képet sem csinált rólam...).
Eszti meg csudahelyes koszorúslány volt, hát mégis milyen lett volna a kis rózsaszín rucikában?
(A szemcsi otthon maradt.)

És olyan ügyes is volt,  mert ugye ők elöl mentek Enikővel, a másik koszorúslánnyal, és mondtam neki, hogy semmivel se törődjön, csak ne hagyja el az Enikőt és a lépcsőn mindig emelje meg az abroncsot! :) És láttam, hogy rendszeresen megkeresett minket a szemével és ment tovább ügyesen (természetesen abroncsot emelve).

Képek, nézzétek! (Legszívesebben az összeset feltenném, olyan kis cukika, úgyhogy örüljetek, hogy csak ennyi... :P )

Ez csak vicces... olyan mint egy begyakorolt táncmozdulat. :)

Ez meg az ő haja. 5 órán keresztül ment a sztori, a fodrásztól az esküvőig: "Hátra ne dőlj! Ne szaladgálj! Ne dobáld a párnát! Vigyázz a hajadra! Akkor lehet: legózni, színezni -jajj, de hátra ne dőlj!" :D 

Aztán végül 1/2 10-kor kerültek este ágyba. Ahhoz képest, hogy egyik sem aludt délután, remekül bírták (Peti+Laci már a torta előtt egy fél órával eljöttek. Úgy volt, hogy megvárnak minket, de Peti eldőlt az ágyon és elaludt. :)