2012. okt. 29.

Ha hó, akkor Télapó!

Ma hajnalban keltünk.

Sajnos hiába minden, Pepókirály asszem rámütött. Bár én tök úgy emlékszem, hogy csak felnőttkoromra lettem ilyen végtelenül hisztis az alvásomra, hogy füldugóval alszom, mert különben mindenféle zaj felébreszt. De lehet, rosszul emlékszem.
Peti is hasonló. Egy csomószor riadok fel valami kis semmi hangfoszlányra, és Petit is meghallom mocorogni, szólni egyet, vagy felsírni.
Szerencsére nem gyakori a hajnali, de az biztos, hogy reggel már mindenféle zaj felkelti. (Eszti meg egyszer 9-ig aludt úgy, hogy a szobája ablaka alatt verték ki géppel a betont 8-1/2 9-ig.)

Ma reggel egyszerűen ugatott az utcán egy kutya kettőt (!) hajnali negyed 7-kor. Én felriadtam, fél perc múlva meg hallottam, hogy Peti is elkezdett csivitelni.
Ha bőgött volna hagyján, az reménysugár, hogy visszaalszik, de beszélgetve... Esélytelen volt!

Így negyed óra múlva nagy kegyesen becsattogtam érte. De Eszti is felkelt addigra.
(Ő meg a másik véglet, apjára van ütve. Volt képe valamelyik nap reggel 1/2 9-kor - amikor már megengedtem Petinek, hogy a zenélős játékokkal is játszhat. Szóval 1/2 9-kor volt képe kikiabálni a szobából, hogy anya, kapcsoljátok már ki azt a vackot, mert nem tudok pihenni.
Mondtam neki, ilyenkor már igazán felhúznám a redőnyt. NEM! Akkor kiszedlek a takaró alól! NEM! Akkor beviszlek - a szintén még az ágyban tespedő - apádhoz pihenni! JÓ! Szóval róla(róluk) ennyit. :) )


A fél 7-es kelés hozománya lett, hogy Eszti még belefutott a csodás reggeli hóesésbe, amikor tényleg fehérek voltak a fák és atom nagy pelyhekben esett. Tök jó volt! (Bár valljuk be, nekem azonnal az jutott eszembe, hogy még nem lehet hangulatos téééél, mert nem csináltam meg a nagytakarítááást!!!)

Így Eszterem össze is rakta a történetet gyorsan. Ha esik a hó, akkor jön a  Télapó!
Próbáltam magyarázkodni, hogy ja, jön, de inkább majd 120 év +/- 3 nap múlva és igen, 120 év +/- 3 nap az soook, meg hogy valójában ősz van, ez csak valami tévedés. És különbenis, minek neked Télapó?
Majd hoz ajándékot.
"Hááát, nemigazán. A Télapó inkább csoki, meg gyümölcsöt, mogyorót, ilyesmiket hoz."
Óóó, de én szerettem volna cukrot is kérni tőle. 

Persze majd elsírtam magam saját galádságomtól, hogy a gyerek repertoárja 3.5 éves korára cukor terén az alábbi:
- DM-es vitaminos, ohne cukker torokcukorka,
- vegyük ide a C vitamint rágótabletta formájában,
- az autómosós cukrosbácsi rendszeres nyalóka ellátmánya (mondjuk amilyen gyakran mosatjuk Stellát, ezzel a problémával nemigazán kell foglalkoznunk),
- és ki ne hagyjuk a pár napja elfogyasztott robbanócukorkát, amelyet kizárólag a tetoválás miatt vettünk. Eszembe nem jutott, hogy megeszi.  A tetkós rágókat pl ki is dobtuk.

Szóval elszégyelltem maga, hogy "dehát ejszegényke, úúgy szeretne cukrot". Meg egyébként is, néha kaphatna, olyan igazi fogszuvasodást okozót, hát mikor, ha nem Mikuláskor!
"Milyen cukrot szerettél volna kérni?"
Vaníliáscukrot.
Nyehh... azt kapsz. :)

5 megjegyzés:

  1. hát Móni,nálunk is rémálmok a reggelek,annyira korán kelnek és éjjel sincs nyugi...viszont Léncsó pont így járt ma,mert látta a szakadó hóesést és tetszett neki:)
    egyébkén Bazsi még semmilyen cukrot nem evett és nyalókába is egyszer nyalt bele és helló,elhiszi,hogy nem neki való és ha kínálják is visszautasítja,most még...:)

    VálaszTörlés
  2. Mi általában 7-kor kelünk, az még elfogadható. (Sőt, hát kussolok is, mert éjjel itt nyugi van). De 6-1/2 7 után már ne legyen semmi hanghatás...
    Jaaaj, Petinek is tök tetszett, nem gondoltam volna azt sem, hogy észreveszi, de álldogált a a hálóban az ágyon és boldogan bámulta. :)
    Na, és még azt hittem, én vagyok a vaskalapos. :) (Esztinek sajna ízlett a nyalóka.)

    VálaszTörlés
  3. Hihi Kata sem kapott még soha nyalókát, cukorból is csak gumit, na azt sem mi vettük :-) Ja és nálunk is Télapó volt a reakció a hóesésre :-)

    VálaszTörlés
  4. Nálunk is Ati első reagálása a télapó volt, aztán a második, hogy csináljunk hóembert :) A vaníliáscukros sztori nagyon jó, már csak ezért is megéri blogot írni!
    Crocus

    VálaszTörlés
  5. Most hova lett az egyszer már megírt megjegyzésem? :( Na, mindegy a lényeg az, hogy Atinak szintén ez volt az első megjegyzése, ahogy meglátta a havat, a második pedig az, hogy építsünk hóembert. És csak a vaníliáscukros sztoriért magáért megéri blogot vezetned :)

    Crocus

    VálaszTörlés