Fog, szülinap, nyaralás

Jó, hát vannak események: Esztinek kiesett a foga, Pí betöltötte a 4-et, és nemsokára nyaralni is megyünk. Jó, jó, hát most mesélem!

Esztinek múlt héten kiesett a foga végre. Azért végre, mert ő a finom lelkével egy pillanatra nem rángatta, nem nyúlt hozzá, az a fog a végén már 90 fokban kihajlítható volt a szájából és már mindenki, aki látta, legszívesebben rántott volna egyet rajta. De nem.
Így egyszer végre kilökte nyelvvel.
Aztán persze jött a fogtündér. A fene akart fogtündérezni, dehát erről zengenek a 6 évesek az ovi udvarán, hát tetszik, nem tetszik, a fogtündér viszi a fogat.
Fogalmam sem volt mit hoz a tündér meg ilyenek (ugye ez már az a kor, hogy "bezzeg az én időmben!", szóval akkor még ilyen nem volt), úgyhogy nagyon ravaszul megoldottam, hogy értelme is legyen a dolognak: kapott egy nagyobb ajándékot az első fogért: méghozzá egy fogtartó dobozt, amit gipszből kellett kiönteni és ki kellett festeni. Nekem nagyon tetszett, úgyis annyi vacka van már, ez legalább el is szórakoztatja egy fél délelőttre, meg értelme is van.
Amely értelem azonnal megkérdőjeleződött, amikor Eszti meglátta reggel, elmondtam, hogy ebből fogtartó dobozkát lehet kiönteni, és akkor a valamirevaló 6 éves agyával egyszerűen megkérdezte, hogy de mit teszek bele, ha a fogtündér elviszi a fogakat?.
Ööööö....
Apa reagált, hogy majd ezentúl ebbe tesszük bele a tündérnek az elvitelre szánt fogakat, oszt csók. (Legközelebb istenemre pénzt kap a fogtündértől!)

KicsiPí meg betöltötte a 4-et. Ó hála érte! (Nem mindig vagyok ilyen pozitív, de megígértem magamnak, hogy szülinapi poszthoz nem írok semmiféle galádságot. "Dehogy minek kell kidobálni a medencéből a cuccokat az erkélyen?")
Egy vágya volt: a sárga mentő. Ezzel már szórakoztat hónapok óta. Hogy neki az kell. De érted, már van mindenféle szirénázós, nyomógombos, villogós jármű (igen, mentő is, de a sima fehér...)
De ez most éppen a sárga mentőbe lett szerelmes, hát ennek kell megfelelni.
És amúgyis olyan élményeink vannak a mentősök világából, hogy pl. amikor a szemészeten voltunk, rosszul lett valaki, és jött érte a mentő. Sárga mentő!
Apám, a gyerek olyan fejjel nézte 20 percen keresztül, amíg ellátták a beteget bent a mentőben, hogy a mentősök beszálltak a kocsiba, és az egyik mondta a másiknak Petire mutatva: "a kék nem kell, de a villogót indíts már be!"
Majd két nap múlva ugyanzet eljátszották a házunk előtt parkoló mentősök is, akiket Peti az erkélyen lógva bámult percekig, amíg el nem indult. És meg nem villogtatta magát. :)

Így aztán a szülinapja előtt pár nappal körbetelefonáltuk a családot, hogy na akkor vallja be, ki vett neki sárga mentőt. És persze anyuéknál már be volt szerezve. (Mert ők megkaparintottak egy olyat, ami szirénázik is, én csak a nemszirénázós pontos másolatot tudtam volna beszerezni.)

És lett boldogság:

Óóóó!

Úgyhogy kiesett fog, szülinap és még nyaralni is megyünk!
Azt nem mesélem mikor, de Bükfürdőre. :)

Jaahhaaaj a lényeg! Amikor Laci szülei jöttek megköszönteni volt finom gesztenyetorta. Meg gyümölcstorta. Ez a gyerek annyit evett, hogy már rossz volt nézni, és már a mama is csak minimálvékonyra vagdosa a tortákat neki. De csak ette, és ette és sokat na.
Izgultam én, hogy ha már így esett a történet, akkor egy kis kaki se jöjjön ki belőle este 8-ig, amikoris fürdés előtt... Lemértem! :D
Így hoztuk össze a 13 kilót! (Najó, 12,90, de az már csak egy deci víz, nem?)

És már hivatalosan is megkezdődött a nyári szünet! Hát nem nagyon örültem, hogy ügyeletbe kellett bezsuppolnom őket, de sajnos egyszerűen a 11 hét nyári szünet megoldhatatlannak tűnt. Végülis rendben túlélték a két hét ügyeleti csoportot, úgyhogy e héttől kezdve már végig itthon lesznek. Mert, én, óigen, csodás: egész júliusban itthon leszek velük. És még pedagógus se vagyok. Hát ez egy luxus! Ójeeee! És akkor majd minden nap posztolni fogok! (Nemám. ;) )

Évzáró, ballagás, balettgála, nincs menekvés: képek

Hogy is menekülhetne bárki is a fotóktól! Hát csak elballagott a nagyobb ded (már nagyon nem ded).  És olyan jó volt, mert volt ugye az évzáró műsor meg a ballagás, és rögtön egy körben két gyermek is szerepelt.
Pível kapcsolatosan komoly fenntartásaim voltak. Egyrészt asszem kb. 3 alkalommal volt ott délelőtt, amikor a műsort gyakorolták, másrészt meg ja, én is ott üldögélek, ammeg majd ott kint üldögél a széken meg műsort ad. Debiztoshogynem.
És de.

Valójában csak a legvégén jött oda beseggelni az ölembe (majd a mamáéba), de addig visszatartották simán odasúgva neki, hogy ne menjen.
Az nagy poén, hogy az összes, de az összes fotón valaki figyelemmel tartja. (Óvónéni, gyerekek.)

Szóval nagyon jó volt, mert eme jeles eseményre eljött Etumama meg Artúrkutyásmama is a Hajniékkal (meg persze mi is apjával), szóval tömegesen képviseltük a családot.

Eszti az remekelt persze. És Petikém is. Magához képest mindenképpen. :) Részt vett rendesen, énekelt, ment stb. És az a fekete ünneplősgatya rajta! Vááá.... Zabálnivalóvolt.

Azért a méreteket úgy érezzük.... 

És hát a szépségem. Az meg elballagott. Mondjuk sokat vigyorogtunk rajtuk, mert nagy sírás-rívással elváltak egymástól, hogy 6-an elballagtak, a többiek még maradnak, majd másnaptól kezdve ugyanúgy jártak még oviba. 

Azért elmondhatom, hogy nagyon elégedett voltam Peti első ovis évével. Kb. egyik parám sem jött be, szerencsére.
A legnagyobb félelmem ugyanis az volt, hogy nem fogják szeretni, mert ugye sokan nagyok és kicsiPí az meg 3 éves kiskolbász, az borogat, szétszed, nem hagyja játszani őket. De komolyan mondom, néha meghatódtam, amikor láttam, hogyan álltak hozzá... (Oké, ez nem nagy szám tényleg, mostanában kb. mindenen meghatódom, nyilván a korral jár. :D )
De ezek a nagyfiúk (pont a képen lévők pl.) mindig figyeltek rá, ha megérkezett azonnal futottak hozzá, meg simizgették, szóval hajjj..... Pont a ballagók voltak a nagy felvigyázói. A szülőktől is rendre megkaptam, hogy otthon ajnározták a gyerekek, hogy "decukiaPeti".

Egyik nap pl. befizettem valamit az óvónéninek a csoportszobában, amikor Peti kiszaladt a lépcső felé. Mire odaértem, 3-an voltak már ott a csoportból a gyerekek és kézen fogva hozták vissza, magyarázva neki a "Petike ezt nem szabad" szöveget. (Szemmel láthatóan nem először reagáltak azonnal. :) )
És a legszebb, amikor péntekenként 10 óra környékén vittem be  a csoportba a fejlesztés után, akkor általában foglalkozások voltak. Ezek azonnal megakadtak és a gyerekek Petire rohanva ölelgették úgy, hogy ő eltűnt a kör közepén.... Olyan szeretettel voltak iránta mindig.... Hát ne sírjak-e én ilyenkor? Brühühüüüü!

Különben meg volt az a bizonyos balettgála. Hát én igenis akkoris sírtam.
Hát az a kislány olyan kis édesbogyóka volt és szép és cuki és nyomta a kis balettcipőjében a balettot. (Jajj, mindjár sírok megint.)
És én annyira izgultam, hogy az a félig kiesőben lévő foga még ne essen már ki, amíg le nem fotózzuk a gálán. :D
(És még, hogy jajj, de félek, hogy nem úszom meg és el kell mennem vele egy balettelőadásra. Ezek tényleg ámulva nézik Petivel karöltve a Hattyúk tava youtube videóit...)

Szóval ez egy imádatos kislány. Kész.(Minnyásírok.)

Mindenféle jóság

Esztikém elballagott az oviból tegnap. Ajjjj, hát tényleg iskolába megy. Pedig olyan kicsi még. Ááá, ezt visszavonom, meggondoltam, el sem hangzott.
Fittyfenét kislány: szemtelen, visszadumál, minden megmagyaráz és amikor feladatmegoldós füzetet csinál, odavakkantja a kérdést: Anya, itt mi a felcsi?(Színezni. Köszi-puszcsi.)

Na itt aztán már nem kérdés, növekszik.

Píbádi, az életem egy pernahajder. Jól meg is dolgoztatott minket. Anyám most képzeljük el, hogy említettem ugye, hogy beteg lett, pünkösd hétfő után még kedden itthon nyaralt, hogy kontrollálja az orvos. Aztán jól meggyógyult.(Szegényem két körös antibiót futott.)
Majd szombaton Laci szolgálatban volt (hangsúlyoznám, hogy kb. 3 havonta 1* megy....), na és KicsiPí a 3 órás játszóterezés végeztével kitaccsolt a bokorba... majd a kocsimba (iszonyat buli, amikor én vezetek, Eszti fujjog, Pí meg rókázik ütemesen. Arról meg ne is meséljek, hogy utoljára 3 hete hányt be az autósülésbe, akkoriban, amikor hurutosan kezdett köhögni....).
Aztán este végig róka, én meg már kezdtem agyalni, hogy és ha éjjel gáz lesz? Mit csinálok a két gyerekkel?
De aztán pozitív voltam, mert a fene akarja infúzióztatni a 4éves gyereket, addig kortyoltatom, amíg bírom (mást tudtommal nem csinálnak a hányóssal.)
Aztán megvilágosodtam, hogy anno ezer éve én biza írattam fel hányóskúpot. És juhuhúúúú, volt a hűtőben. Óriási vállveregetést csaptam magamnak! (Tök emlékszem, hogy szívtam a fogam, hogy 2000-be került az a vacak. )
Aztán még vasárnap kókadt volt, így legalább apjával aludt, amíg mi Esztivel csajosban gyereknapoztunk. Jó volt!

Namegaztán a jóság.... Ma jelenésem volt a logopédusánál év végi zárás kapcsán.
Óóó! Nem hittem el mi volt ott! Óóóóó! Tényleg!
Az a nő olyanokat mondott, hogy óóóó... (Felmerült, igen felmerült, ahogyan szokott, hogy ez nem az én gyerekem, de következetesen Petinek hívta az elemzett kölyköt, úgyhogy szerintem de, az volt. :) )
Szóvalhogy mennyit fejlődött, milyen gyönyörűen tartja a feladathelyzetet, milyen szépen beszél. Szerinte átlagon felüli (!) a szókincse (aktív és passzív is) és érettebben használja a nyelvtant, mint a korosztálya (igen, ekkor már a pad alá voltam beesve a sokkhatástól). Rendesen kommunikál, nem csak beszél, persze a beszédhibái megvannak, de sokat erősödtek az izmai, r-et sokszor már pergeti meg úgy egyáltalán. És vegyétek tudomásul, ezt le is fogja írni! :D ( Hogy majd gyengébb napjainkon nézegessem. :D )
Ááá, felét sem hittem el, de azért a fele is boldogság!

Laciról is írnék, mert miért hagyjam ki (ugyanis mindjárt én jövök, egyetlen mondattal....). Öööö... mittudomén, szeretjük és kész. (Ja, biztos ő is, mert most kétnaponta biciklizik, hogy felkészüljön a Velencei-tóra. Hát mondtam jól is teszed, mert én egy centit nem fogok tekerni előtte, úgyhogy valaki készüljön, ha segítséget kell hívni. ;) )

Rólam meg annyi jóság, szemeket kinyitni!:

Endomondo: Your numbers for May
5.572 Calories - 11:10:56 Hours - 103,6 Kilometers

Runnig természetesen. Ahhh, na ki van elájulva? (Énénénén! :) )
(103 km-et futottam májusban összesen, nehogy valaki ne értse véletlenül. :P )

Csak úgy vannak a történetek

Múlt hét előtt hétvégén voltunk egy jót kirándulni. Mert ezek a kölykök már pont akkorák, hogy ha egyszer unatkozni kezdenek a lakásban, akkor ott kő kövön nem marad.

Így elmentünk gyermekvasutazni. (Ó igen, ez még éppen azelőtt történt, hogy az kisiklott volna és napokig nem közlekedett.... Mert szerencsések vagyunk. :) )
Aztán leszálltunk és túráztunk egyet.
Nos, kőkemény 3 km-et tettünk meg a két gyerekkel 1 és 3/4 óra alatt...

Szerintem ezzel be is lőttük idénre a dolog maximumát. :D (Pedig mi olyan sokszor mennénk ám Lacival túrázni. Node majd pár év múlva. Idénre azonban a Velencei-tó romantikus körbebiciklizését stabilan beterveztem!)

No. Vissza.
Peti, az 200 méter után már apa vegyél fel a nyakadba!. (Próbáltam segíteni a szitun, de nem lehetett: Nem akarok anya hátára menni, apa vegyél fel a nyakadba!).
Laci így kipróbálhatta 1 és 3/4 órán át, milyen lenne, ha 12 kilóval nehezebb lenne. (Ó, igen "nemakarokrólabeszélni" téma. Nézegettem a rövidgatyát Pínek a H&M-ben. Addig-addig nézegettem, amíg csak átkullogtam a csecsemőrészlegre. Aholis sikeresen megvettem egy 92-es kisgatyát. Ami lecsúszik a hasáról vazze...)

Node a kirándulás egyebekben nagyon jó volt, simán elmegyünk máskor is, mert a kisvasút útvonalán annyi minden van. Most a Hárs-hegy kört tettük meg, ami tök jó volt, hiszen körbe ment az út és volt két kilátó is közben.
És nagyon komolyan kiakadtam, mert én becsszó kigugliztam, felkészültem: a narancssárga csíkot kell követni. Kész.
Majd egy útelágazásnál Laci szóvá tette, hogy itt biztosan le kell fordulnunk a n.sárga csíkról. Én nem tettem volna. Vitáztunk egy kört, de csak lefordultunk. És ő nyert.
Mégis hasznos a kockafej a családban.... (Aki minden körülmények között ugye gps-szel közlekedik. ;) )

Verjük le a fáról lógó kukacot!

Levertük!

Ténylegkomolyan ott voltunk mi is Esztivel, de most apa/Peti voltak szépek a képeken. (Jaaaj, igen, azt a tököm napszemcsit hagyjuk, a nyári hajnali félhomálytól kezdve le nem lehet vakarni róla.)

Aztán utána a héten éltünk éldegéltünk úgy, hogy Píbádi mondjuk már olyan két hete köhögött. Nem durván, de éjjelente úgy furcsának éreztem a légzését. Így aztán, amikor múlt csütörtökön újra begyulladt (kötőhártyás) szemmel jelentkezett, és amúgy sem ment oviba, mondtam a dokinak, hogy csak hallgasson már rá.
Báááz, ilyet még nem láttam, kiderült, hogy full beteg, csak nem vettük észre! Hát ő ugye, ha a tüdőn a cucc, akkor kidől, elborul, fel sem kel. Most semmi, de semmi. Csak a fura légzés. És nagyon hangos volt már a tüdeje!

Hát ezt is megéltük!
(Oké, most persze rém bosszantó módon itthon nyaral apjával. Ugyanis tök semmi látványos baja nincs, remekül elvan, naponta kisír egy kakaóscsigát, és egy jó adag táblagépezést.
Különben Laci szórakoztatja lelkesen, ha tudnátok, hogy ezek hol nem járnak! Laci szerintem a város összes ingyenes gyermek-szórakozóhelyét felderítette : Auchan játszóház, Decathlonban felállított trambulin stb... Szép az élet, no.)

Azért a hétvégét meg Simontornyán töltöttük. Márti már ezer éve befűzött minket, hogy Esztit vigyük el, amikor a Vár-Napok lesznek. Nos, szerintem 6* megbánta a dolgot, amikor Eszti a délelőtt 10 órai indulás után még 17-kor sem akart hazajönni, mert olyan jól érezte magát. És mindezért kb. 30 dkg eperrel ajándékoztuk meg. Ha ezt tudom, legalább egy kilót veszek... :D
Majd Eszti bejelentette, hogy neki a Márti kéne keresztanyukának, majd érdeklődve megkérdezte, hogy akkor a Márti is jön-e az év végi balett gálájára. :D Szóval szerintem ő rendben jól érezte magát.

És boldoggá tettük Foltipajtit is. Pénteken gyorsan elrohantunk hordozóeszközért, nehogymár szegény egyedül sínylődjön itthon. Ha egyszer utazunk, akkor utazik a nyúl is....
Mártiéknak megvolt a deguk régi ketrece, így minden adott volt ahhoz, hogy velünk nyaraljon. És ha láttátok volna, hogy milyen szinten ugrott rá a pár napja kaszált szénára! Óóó, hát annyira, hogy hoztunk haza is egy vödörrel. :)
Dédik meg örültek nekünk, úgyhogy megint mindenki boldog. :)

Az 5. családtag

Bizony, már sokan tudják, hogy belépett életünkbe az 5. családtag.
Lord Multispringusz  Foltingusz.

Oké, csak Foltos. Nem valami fantáziadús név (Folti), de akié a nyúl, az nevezi el. És Esztié.

Hát persze, akart a halál nyulat!

Eszti kezdte el verni a balhét érte, hogy neki nyúl kell. Mondtam, ide nekem ne... De csak mondta, csak mondta, így számításba vettem.
Mittudomén, milyen az, így egyszer elmentünk a kisállatkereskedésbe Esztivel és leinfóztuk, hogyan működik a nyúltartás. (Felszerelés, tartása stb,)
Na mivel elég vállalhatónak tűnt, mondtam, hogy jóvan, tőlem számításba vehetjük.

Node apja? Az kiborult. Hogy ide aztán nyúl nem jön. Ide ne merjünk hozni egyet sem, mert adjuramisten megeszi pörköltnek!

Aztán kezdődött a fűzögetés. Ez abból állt, hogy csitítottam Esztit, hogy legyen esze, kicsit apának is át kell gondolnia, de attól csak ideges lesz, ha folyamatosan nyomja neki a nyuszi szöveget. Várjon egy-két napot legalább!
Aztán a másik oldalt csitítottam, hogy ugyan már, ez csak egy kisnyuszi, Eszti olyan kis bájos, lesz neki egy bájos barátja. Igazán nem olyan nagy ügy, hogy ekkora műsort kelljen neki nyomni!

Aztán eljött a csata pillanata, amikor a két ellenérdekelt fél (6 éves vs. 36) ordibálva megtárgyalták, hogy:
"Márpedig nekem nem kell nyúl! Vagy én vagy a nyúl!"
"Akkor költözz el apa! Nekem akkor is kell egy nyuszi!"
És egyéb színvonalon aluli párbeszédek...

És az eredmény?
Nyúl. :)

Node most komolyan, hát nem zabálnivaló cukiság?
Iszonyú édes kis jószág. Imádom. :)
Szerintem Laci is. ;)

Szokásos eklektikusság, mert itt már sosem lesz rend

Annyi minden jóság van.

Csak az a rettenetes időhiányom.... ó csak az ne lenne, hogy mindent elmesélhetnék azonnal!

Szóvalhogy letettem a közig. alapvizsgát. Persze ezt csakis úgy, hogy nem mentem el tanulni előtte x napot, hogy a melómat ne kelljen később pótolni, így a vizsga előtt minden szabad percemben elővettem az anyagot, és szívtam magamba a tudást. (Értsd leveskevergetés, esti olvasgatás stb.stb közben és helyett.) Vérlázító helyzet volt. (Főleg az esti olvasmányt ezzel helyettesíteni.)

Ennek megfelelően 1 teljes hónapig nem is vasaltam. (Oké, annyit persze nem tanultam, de nem vasaltam. Kész.)
Ezt onnan tudom pontosra, hogy az ágyneműket hó végén szoktam lehúzni. És már itt volt a soron következő ágyneműhúzás (hál'isten, ez most krepp.)

Szóvalhogy anyukámék itt voltak vasárnap Pí névnapját megünnepelni, és akkor úgy izééé..... hát ő számolta fel a vasalnivalóimat. (Ahogy szokta...) Ezt kapta tőlem anyák napjára. :D (Jó, virág is volt, oké?)

És akkor hogy pl. voltunk majálison. Jó, persze, ez pont nem érdekel senkit: "Kérek vattacukrot. Zöldet!" Hát meg ilyen izgalmak. Tipikus majálisos sztorik.

Jajj, és azt mondom én nektek, hogy KicsiPí határozottan szobatiszta!
Ezt is onnan tudtam összerakni, hogy egy hónapja aludt itt az öcsémGabi, és még nagy poénosan mondtam neki, hogy Petike éjjel ki fog caplatni hozzá a kanapéra. De ne aggódjon, nincs vele baj, bekucorodik és alszik, de minden másnap oldalbahugyozza a mellette fekvőt. :D
És akkoriban tényleg rendre bepisilt éjszaka. Csak már nem akartam pelenkássá visszaminősíteni akkoriban a sztorit, így alálepedőztem mindig a vízhatlannal.
Naés, most jött újra öcsémGabi, itt aludt és eszembe jutott, hogy ez már nem is téma. Úgyhogy juhhéjjj! Megszobatisztult ez is!

Jajj, és még Esztikém. Végre megjött a hivatalos és visszavonhatatlan és megfellebbezhetetlen: tanulói jogviszonyba keveredett az Ének-Zenei Általános Iskolában. Hát nagyon boldog vagyok! Merthogy ugye eddig hiába kérdezte mindenki, mondtam, hogy amíg papír nincs a kezemben, addig nem tudunk semmit biztosra. És már van papírunk is róla!

Meg jujj, hát nyertünk egy adag lóvét is! Márhogy mi jártunk a legjobban, hogy a 2-3 éve lejárt autóhitelünk után még hozzánkvág a bank egy adag lóvét. Tiszta jó!
(Na, nem irigykedni, a kazánunkra kimondták a halálos ítéletet. Az új kazán: 300ezer. Döbbenet. És ha szegény nyugdíjas vagyok? De most komolyan?)
A klímámról meg ne is beszéljünk. Óóó, de nagy volt a szám októberben! "Ki-nem-szarja-le-hogy-nem-működik-a-klíma?" Aztán, amikor tegnap a 200. kilométer után a kocsiból úgy szállok ki, mint az izé. A tavaszi légy asszem...
Emberek: rétegek olvadtak le rólam ma is az autópályán klíma nélkül! Rétegek! (Sajnos valószínűleg csak vízrétegek, a zsírrétegeken annyira mondjuk nem nyervékolnék. :) )

Na és erről jut eszembe! Milyen zsírréteg? ;)
Hát voltam egy futóversenyen szombaton. Mondjuk óénállat, utaztam érte 140 km-et. De mivel a kollégákkal álltunk össze váltóban lefutni a félmaratont, így tudomásul vettem: ezvan.
Nagyon nagy élmény volt: ugye egész szombaton szakadt az eső. Szóval az hagyján, hogy odaúton a zuhogó esőben nem bírtam megelőzni 4 kamiont (sorozatban mentek egymás után) 120 km-en keresztül (!), de a verseny alatt is úgy szétáztunk, hogy számomra új értelmet nyert a "bőrig ázni" kifejezés. Mindenesetre akkoris nagyon nagy élmény volt és magamhoz képest valami remeket futottam. (42 percet a 7 km-en- mostanában ennél amúgy gyengébb szinten nyomom.)

Nameghogy Petikém 7. hete jár óvodába (mínusz a múltkor 3 nap kötőhártyagyuszi, de azt nem számoljuk, mert nem a klasszik náthás-fulladós.)

Úgyhogy juhéjj, juhéjj, juhéjj!
Mindennek. (Na jó, a havi sorsjegyen pl. nem nyertem szerintem hónapok óta.)

Ui: Ja, de most jut eszembe, a múlt havin igen, egy 1000-t. :D

Itt meg ott

Mivel illene kezdenem?
Mondjuk a Monster High sokkal! (Sokk, mint sokkhatás. :) )
Ó igen! Vagyis nem, nem akarok róla beszélni!
Na jó, legyen.
Értem én, hogy Ponyville-ből távozva kell valami új, de én leginkább valami átmenetre gondoltam. Winx Club stb.
Érvelni próbáltam Esztinek, hogy azok egyébként hullák, halottak, vámpírok és zombik (vagy mittudomén), és különben is így is 3 lámpával alszol, mert betojsz a sötétben a mese és a személyiségfejlődése kapcsolatáról, de egyetlen ütős érvvel ő nyert: Anya, ez a mese 6 éve aluliaknak nem ajánlott. És én már elmúltam 6.
Ez meg így van. Így elmentem az Alföldbe, mert névnapja lesz és mert ott most 40%-os leértékelésben lehetett beszerezni ezeket a töknemszép babákat. (Azért 10ezer egy ilyen baba, csak úgy borzadva mondom.) Hát most lesz ilyen is.
Aztán úgyis kinövi az egészet, gondolom.

Píről el kell mondani, hogy legutóbb már 4 hetet járt az óvodába egyhuzamban. Eddig még 3-at sem sikerült soha egyszerre teljesíteni, úgyhogy ez keményen új rekord! Hullámozzatok! Hullámozzatok!
Egyebekben jól megvan, köszöni szépen. Nincs is mit mesélnem, minden napra jut valami extrém. És ezek után, amikor a logopédusa rózsás lelkű kisgyereknek nevezi, akkor egyszerűen leborulok a székről. :D
De amúgy ez azért van, mert KicsiPí egyáltalán nem az a magában játszogató ded, és neki valójában tök mindegy, csak foglalkozzanak vele. A fejlesztéseken ezért általában elvan, mert ott körülötte forog a világ.


Aztán voltunk mindenhol.
Húsvétkor mamáméknál. Milyen szerencse, hogy van erre lehetőségünk (márhogy a gyerek térdig másszon a tyúkszarban), különben pont azt beszéltük többekkel, hogy sok gyerek már állatot sem nagyon lát. Én örülök, hogy az enyémek még igen.

Na ezek a tyúkok nem éheztek. 

Viszont Petit megcsípte az egyik (Anya, miért csípett meg a pipi? "Mert 25* mondtam, hogy amikor a tojást tojja, akkor ne tologasd ki fenekét a fészekből."), meg megkarmolta a macska is (Anya, megcsípett a cica! "Nem megcsípett, hanem megkarmolt, mert 25* mondtam, hogy amikor eszik, akkor pláne nem rángatjuk a farkát.") Nagy állatbarátnak néz ki a lelkem....

Aztán ennek apropóján gyorsan meg is néztük az új felsőlajosi állatkertet, ami nagyon cuki, sokkal hangulatosabb, mint a kecskeméti. És az, hogy kevesebb az állat, az senkit nem zaklatott fel, mivel ezeket a kölyköket ténylegesen kb. csak a láma meg a kecske érdekelte (mert azok eszik kézből a zoo csemegét.)

És tegnap meg a Tropicariumban voltunk, ami nem így volt tervezve, de a sors sodort el oda minket. Így hát mentünk és tök jó is volt! (Én a magam részéről teljesen elégedett vagyok a megyematricázással, mert így most bármikor felmehetünk Pestre, 1 óra alatt simaliba.)
Szóval a Tropicarium nagyon jó volt, tetszett a kölyköknek is. Boldogok voltak, amíg ott voltunk, meg amíg persze pizzát kaptak ebédre, majd utána -nyilván hálából- lenyomtak egy-egy sajátságos hisztit.
Na jó, értem én, hogy gyerekek, de amikor Eszti boldog a cápás állatkerttől, meg az ebédre beevett pizzától, akkor miért is kell a Campona közepén taknyanyálaegybe stílusú bömböléssel nemtudomásulvenni, hogy nem, most így hirtelen nem kap egy nyulat.
De komolyan, bőgésig hergelte magát, amikor eltalálta, hogy ő nyulat akar, mi meg pont nem raktuk zsebre egyet a kisállatkereskedésben.... Döbbenet! (Annyira nem ám, ezek az irreális témákon való őrülethisztériák napi rendszerességgel jönnek, általában estére időzítve. Ha nem alakul ki valami este 7-ig, akkor már meg szoktuk kérdezni, hogy te, Eszti ma nem fogsz bömbölni? :D
Jaaaj, különben nem gúnyolom, hát olyan édes, most képzeljétek el, egyik ilyen alkalommal, valami kőkemény hülyeségen kiverte a balhét és bőgött-bőgött világba. Aztán próbáltam megbeszélni vele valami értelmeset, hát azt mondta a lelkecském, hogy ő annyira szomorú, mert nem is tudja, miért kell neki minden nap nagyon sírnia, dehát kell! Hát mondom, jóvan, sebaj, akkor sírjál csak, majd megölelgetünk, ha már nagyon rossz, jó? Jó. :D)


Na így van ez.

Legyen valami!

Különben néha eszembe jut, hogy húú, ezt vagy azt elmesélhetném, de nem kell aggódni: a következő 10 percben már máson kattog az agyam.
Értem én teljesen. Végre kiszabadultam a rácsok mögül és rendszeres kapcsolatokat tartok fenn 100 cm felettiekkel. Így megszűnt az internetes közléskényszerem. :) De azért néha elnézek a blogom felé.

Az az igazság hogy sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de dolgozni jó. Oké, hogy természetesen soha, semmire nincs időm, a valahavolt barátaimnak már csak a monogramjára emlékszem és a porcicák száma a lakásban csak azért nem éri el a 15 éves statisztikai maximumát (nem, asszem ilyen szóösszetétel valójában nincs), szóval csak azért nem, mert Eszti imád spriccelni a portaszító spray-vel (nem hatásos.... ne vegyetek), és törölgetni.
De ezen kívül azonban teljesen elvagyunk.

Levizsgáztam (vagymicsináltam) jelnyelvből, nagy élmény volt, de tényleg. Én értem el a csoportban a legmagasabb %-ot (csak úgy bibibiiiiként mesélem), és úgy jöttem ki a vizsgáról, hogy ha kell, akár az "Anyám tyúkját" is eljelelem annak, aki kéri. :D

Na jó, persze annyira, de annyira elegem volt már az állandó pénteki Szegedre utazgatásokkal, hogy örömmámor volt, amikor most 3 hónapja az első pénteken végre nem utaztam sehova.
És naná, hogy gyorsan kihasználtuk a lehetőségeket: Lacival nagyon cselesek voltunk: ő szabit vett ki (mert amúgy 4-ig dolgozna), én viszont ugye csak 2-ig, így már együtt ebédeltünk és utána elmentünk szaunázni kettesben. Meg is állapítottuk, hogy szép az élet. Majd elrohantunk összeszedni a gyermekeinket....

Akik:

KicsiPí az egy őrület-ringlispíl, az a gyanúm, hogy ez már így is marad. Amikor meghúzódva megyek érte az oviba és H. néni rám se néz. Meglepődöm ezen, de aztán csak megkérdezem, hogy "Ma semmit nem akarsz mondani?" Ő vigyorogva azt mondja, nem, ma nem vesztünk össze. :)
Merthogy Petike néha nem alszik. És ez hagyján, de olyan szinten nyomja a műsort, hogy senkit nem hagy aludni, mert ő szórakoztatja a többieket. Nem kispályásan ám, ágyon ugrál, énekel és egyéb tevékenységeket végez, amelyeken az egész csoport gyerek remekül szórakozik, és amelyeket én aztán irulva-pirulva hallgatok végig, amikor elhozom őket az oviból. De mondom, ezt valószínűleg örökre meg kell szoknom. (Márhogy vár a pedagógus az ajtóban, hogy mit csinált aznap a gyerek. :) )

Itthon se kutya, meg kell hagyni: napi 3 posztot írhatnék róla. De lusta is vagyok erre, meg kit érdekel, hogy pl. napi rendszerességgel elkéri fogmosás után a kádban a fogkeféjét (elektromos), hogy ő egyedül is szeretné csinálni, majd 10 mp. múlva már nagy röhögés közepette a kukiját mossa vele. És egyebek. (Ez éppen fél órás történet megint, onnan jutott eszembe.)

Különben egy kis tapadókorongos ragacsgéza, hát nem nagyon lehet rá sokáig haragudni, az a nagy igazság. Annyira imádnivaló, hogy valahol elfelejti neki az ember az állandó kópéságát.

Esztikém meg egy nagylány. Nagyon nagy. Az hagyján, hogy két hét múlva íratjuk a suliba (természetesen "jól megfelelt" lett az eredménye, nem tud csalódást okozni.....), szóval elballag az oviból, amikor "dehiszen csak most született!"
Most éli a kaki-puki-nuni korszakát, és ha a lakás bármely pontján kiejtjük azt a szót, hogy szex, ő akárhol is van, kikiabálja, hogy hallottam ám!.
És ennek megfelelően felvilágosult is. Hát vért izzadtam, mire a sejtekig visszamenőleg elmagyaráztam egy 6 éves szintjének megfelelően a "hogyanleszakisbaba?" témát. (Még jó, hogy tök okos.)
Meg szerencse, hogy van egy öccse, aki igazán lelkesen megmutogatta neki a heregolyóit. Persze az említett öccs is ekkor szembesült a heregolyósággal, és utána napokig azt kiabálta mindenhol (értsd: a pékségbe belépve nem csókolom, hanem heregolyó és utána vad vihogás. Na mindegy, ő ugye ezzel jár. :D ).

Egyebekben Pí az elmúlt időszakban nyomott asszem 3 kör "egy hét ovi-egy hét betegség"-et, annyira gáz, de már apatikus a hozzáállásunk. Viszont Lacinak elfogyott a 42 nap igénybe vehető GYÁP-ja. Hát izé, kértünk méltányosságot, de passz, hogy mi lesz belőle.
Viszont én viszem a tavaszi szünetet, ami tök jó lesz remélem és elutazunk a dédihez.

Ja és lesz nyílt nap az oviban kedden. Hát biztos olyan jó lesz, hogy beborulok a pad alá.... (De nem, amúgy valószínű Peti még korából adódóan az ölemben fog ücsörögni, úgyhogy lehet, megúszom a  szembesülést. ;) )

Ennyi van most. (Úúúú, és a fejlécet sem cseréltem ki. Na majd talán áprilisban. ;) )

15/8, farsang, felvételi meg egyéb nyalánkságok

15/8 Óóó, ez is óóóó! 100 éve volt már de elmaradhatatlan történet a mi mindenféle évfordulónk. (15. sima és 8. házassági)
Aminek okán mi 2 hete kettesben töltöttük a hétvégét. Mondhatnám fellengzősen, hogy ahogy szoktuk. Meg hogy bibibiiii.
Hááát, az olyan jó volt, hogy hétfő reggel, mikor mentem valahova messzibe, a kocsiban szinte még hallottam a fülemben a szaunakályha kattogását!
Elemezhetném tovább, de sejthető: áááállatjjjóóvóóót! Kettesbenség, könyv, szauna, szerelem, szauna, jókaja, szauna és nyugalom. :) (Nem, futni nem jutottam el, mert valami béna módon a fitnesstermet nem lehetett 9 előtt kinyitni. )

Aztán vasárnap szedjük fel a gyerekeket Etumamától, aki megjelent az ajtóban: 40 fokos lázzal. Na innentől kezdve összekapkodtuk a cuccaikat és visszavonulót fújtunk, mert ez vazze tuti influenzás. Hát az volt.
Hogy az milyen módon történhetett meg, hogy az a kisfiú, aki úgy él, hogy egyszercsak azt veszed észre, hogy valahogyan már megint az öledben, karodban, hátadon van, és magad sem tudod hogy került oda, na ez a kisfiú megúszta. Pedig az influenza ugye fertőz már napokkal korábban is, de valami óriási mák és csoda folytán senki nem kapta el. (Anyu mondjuk mindenki helyett kidőlt.)
És azért a professzionális gyerekszórakoztatást megint űzték rendesen. Voltak pl. egy előadáson, a "Szépség és a Szörnyeteg"-et nézték meg. Petikém azóta, ha menyasszonyi ruhakölcsönzőt lát, kiabálja már, hogy "ott a Szépséééég!" . Valami legalább megragadt. :)

Noaztán. Volt a farsang is. (Lehet, hogy ez még előtte???)
Muszáj említeni, mert annyira cukik voltak. Persze Pí csak a farsangra ment be, mert pont beteg volt, de szerencsére éppen már abban a stádiumban, amikor már csak köhintése sem volt, csak amolyan "biztosamifix" alapon itthon üldögélt.

Nem voltunk túl fantáziadúsak. Eszti angyalka, Pí meg bandita volt. Csak amolyan mindennapos dolgok. :)

Jó, ez előző napi ruhapróba volt, mindenki megnyugtatásául közlöm, Petire adtunk zoknit, és Eszti is fehérben nyomta.

Kifejezetten büszke voltam magamra, hogy minimális kiegészítőkkel megoldottam a legényt, mert ő egyébként semmit nem visel el magán (kalap, álarc stb. ááá, kilőve...)

Aztán Esztikém elment felvételizni izé képességvizsgálatra. Annyira izgultam, pedig nagy a magabiztosságom. De ahogy néztem a gyerkőket (egy körben 6-an voltak bent), hát szerintem mindegyik tök ügyes volt. Kíváncsi leszek az eredményre izé javaslatra. Azt hiszem 3 kategória van: "nem megfelelt", "megfelelt", és "jól megfelelt". Vagy valahogy így, és a "megfelelt" azt gondolom meglesz stabilan.
Nagyon nem gondolkoztunk más suliban, szóval beütne, ha nem jönne akármi miatt is.

El is felejtettem, mit akartam még, de nem is baj, mert megyek és végre Stephen Kinget olvasok. Mert a múltkor is kivettem a könyvtárból 8 (!) könyvet. Ne kérdezze senki mireföl, de a wellness alatt elolvastam egy hosszút, meg az Adjátok vissza a hegyeimet! (De az rövid. És amúgyis mekkora szar ötlet volt, hát nem boldog órák könyve az! De csodás különben.). Azóta meg (igen, 2 hete!) majdnem minden este dolgoztam itthon, mert ez ilyen helyzet volt.
Hajajjjajj, nehéz az élet, bár érdekes módon annyira nem izgat, megtalálom benne, hol kompenzálom. Csak a könyvek miatt hát na, mert így nem tudok olvasni. De pénteken úgy döntöttem, hogy a hétvégén egy betűt sem fogok a munkára áldozni. Így marad King.Végre!

6.

Ó, az én drága kislányom, ó igen, ó 6 éves lett (ó tudom, hogy már majdnem egy hónapja.... :) )

Ennek szentelhetnék még hosszú ömlengő sorokat, hogy "hol van már az én kicsi babám?" (hát biza már erősen a múlt ködébe vész), de most is csak azért írok, mert egyesek már nem hagynak élni! :P

Noszóval Esztikém 6 éves lett, tisztára hihetetlen. Főleg hogy ez most tényleg már akkora gyerek, hogy az iskola kapuit veri. Jövő héten lesz a felvételi (oké, nem az, hanem izé..... képességvizsgálat, jóvan?), ének-zenei suliba pályázik, nekem nagyon tetszik az elgondolás, hogy ilyen jellegű általánosban alapozzon.

Annyira nem vagyunk nagy izgalomban emiatt, mert ő még mindig Miss Csoda, hát csak megfelel már oda!
A minap írta meg a difer-t az oviban (ez amolyan összetett teszt, ami a képességeket méri, 5 és 6 évesen csinálták náluk meg), ami annyiban érdekelt, hogy tavaly kérdeztem az óvónénit, "Jólett?" Ő meg: "Jóhát!" Ennyiben maradtunk, így adatokat nem tudtam pontosan.
De most úgy jött haza Eszti, hogy volt, amit nem tudott. Úgyhogy gondoltam, idén csak fokozott érdeklődést mutatok már.
Aztán H. néni mondta, hogy ja, tényleg volt valami, amit nem tudott 100%-ra, csak 98-ra (és ami valami 500-as kategóriás számokkal bíbelődés, hát miért is kéne tudnia).
Szóval a korosztályos átlag 75%. Ő meg 93%-osra csinálta meg. H. néni szerint nem fenyegeti túlzottan a tanulási probléma veszélye.
Hát bólogattam, hogy okos ez, ez ismert. Aztán megvállveregettem a gyermeket, mert hát azért mégis. :)

Aztán további fényezés:
Lassan véget ér az ovis úszás is, ennek pont ma volt a nyílt napja. Hát asszem vannak kommunikációs problémáink. A gyerek ugyanis szinte megtanult úszni. Azért ezen meglepődtem, mondtam is neki, hogy említhette volna ezt a tényt úgy mellesleg...
Óriási pozitív csalódás volt számomra ez az ovisúszás, mert így, hogy Esztinek már volt alapja (vízhez szokott és siklani tudott a kezdetekkor) és a haladó csoportba került, így eljutott oda a 10 alkalom alatt, hogy mellúszó kar- és lábtempó megy már (a lélegzetvétel még nem). Hát ez a gyerek egy csoda.(A lélegzetvételt meg nem is vették.)

Ja, hogy a 6. szülinap....

Akkora szívás ez a gyerekszülinap amúgy, hát szó szerint  egy hétig folyamatos buli volt. (És még így is sikerült megúsznom a gyerekszülinapi party-t, amik lassan divatba érkeznek a korosztályában. Volt már pár buliban, fel is vetette, hogy esetleg legyen már neki is, mondtam neki, ha ki akar nyírni, akkor legyen! Nem akart.)
Anyuék jöttek egyik hétvégén, sütöttem tortát. Két nap múlva volt az ovis szülinap, sütöttem tortát. Aztán utána hétvégén jöttek Artúrkutyásmamáék meg a Hajniék, és ekkor már rendeltem a tortát. Már meguntam a sütést....
Ráadásul én biza megtettem (Megtettem? Hát velem ez csak úgy megtörtént véletlen!), hogy az ovis szülinapra szépen becsomagoltam a tortát, mellétettem a gyertyákat, küldtem üccsit azzal a remek érzéssel, hogy de mekkora király anyuka vagyok.
És ez a meseszerű érzés úgy délutánig ki is tartott, amikoris Eszti hazajött, és azzal lépett be az ajtón, hogy De gáz vagy anya, csak 5 gyertyát küldtél be!
Óóóó, hát nem 5 éves vagy? :D
(Az óvónénik szerencsére jófejek, és végül a meseolvasáshoz használt gyertyát lőtték be 6-odiknak, ha már anyának ez ugye nem egészen jött össze.)

Van pár fotó is, ez a kedvencem, de jellemzően ez lett homályos.
Különben meg mindegy is, hiszen a fotók nagy részén az látható, hogy Petit kézzel húzom vissza az égő gyertyák mellőle (mert az ünnepeltté az első fújás), aztán Petit lábbal tolom ki a képből, hogy Esztit lefotózhassuk, aztán Petit a grabancánál fogva tartjuk, ne ő vegye el az ajándékot az ajándékhozótól. Szóval csak a szokásos. :)
Igen, Csirke öcsém értelmi képességei is ütik egy 10 éves szintjét. :D

És azért anyut pl. már kénytelen voltam felhívni, mielőtt megérkeztek délelőtt, hogy haladjanak már, mert Eszti addig sminkeli magát, amíg meg nem érkeznek... (Lakk, smink és csillogós harisnya nélkül nem lehet szülinap ugyebár.)

Hát ennyi volt a nagy 6 éves szülinaposság! Most már csak a 6 éves oltás van hátra. Hahahaaaa!