2017. máj. 31.

Majdnem írtam Petiről

Majdnem.
Már félig meg is fogalmaztam.
Aztán tegnap óta vele kapcsolatban az egész tudatomat az borítja be, hogy valószínűleg skarlátos.

Az egyik anyuka hétfőn mondta, hogy az évzárós virágot odaadja, mert ők tuti nem jönnek, mert skarlátos a lánya.
Én mondjuk már akkor élénken húzogattam a szemem, mert kb. annyit tudtam róla, hogy a betű az piros. Meg hogy halni szoktak bele.

Aztán másnap reggel Pí már hasfájással meg torokfájással kelt, igen gyanús volt nekem úgy az egész gyerek (nem ette meg a krajszant - tudjátok az a 7Days műanyag valami, ami 4 (néhéééégy) hónapig is eláll! Nem akarom tudni, mi az. Viszont imádják, így heti egyszer az a reggeli. Mert az elmúlt hónapokban valami nem változott: még mindig kurvajófej vagyok. )

Szóval szóltam T. néninek az oviban, hogy nem tetszik a kölök, ezért készenlétben vagyok.
És telefonált is már 10-kor, hogy egyelőre 38,4 plusz egy róka....
Na akkor kigugliztam a skarlátot. És stimmel egyelőre. Dokinénink nem mondott semmit, mert amíg meg nem jelennek a pöttyök, addig ne pánikoljak, de ma szerintem alakulnak azok is... Így most már pánikolok.

Különben asszem antibióval gyógyul.

Na és a kérdés? Mikor kapott Peti utoljára antibiót? Na? Na? Senkitöbbet?
1 éve! Tavaly májusban! És mivel ma május 31. van és leghamarabb holnap kap megint: teljes 1 év, 365 nap telt el antibiotikum nélkül. Ragozzam-e még? Előtte két évig kb. havi rendszerességgel nyomtuk.
Hogy immunhiánnyal ez hogy lehet, nem értjük.
Azt nem tudom elmeséltem-e, hogy egész télen nem jártunk a háziorvosnál, (tán kétszer volt náthás, egy hétig tartottak) majd amikor tavasszal egyszer azért megmutattam egy csúnyább köhögést azt mondta, hogy olyan kemény tél volt  a rendelőben, hogy rég látott ennyi beteget. És hogy a Peti nem járt erre? Hihetetlen.

Szóval most kis cukika, mert le van nyugodva, lázasan pillog ki a fejéből, és panaszkodik az élet dolgaira (amúgy is mindig, csak általában nagyobb hangon).
Íme ő is képen:


Ma lett volna az évzáró, így az óvó nénis virágot én is továbbadtam. :)
Szegény Petim délután 25 percig sírt, hogy mi lesz akkor az ő évzáró-tortájával. Hiába bizonygattam, hogy ha 2 napja nem eszik semmit csak napi 6 falat PomBär macit, akkor nincs szüksége csokitortára sem. (Devahaaaan...) És hogy mindjárt itt a szülinapja, és visz majd az oviba csokitortát, jó lesz-e? (Aznemjóhóóóó.) És ha meggyógyul, akkor veszek neki egy akkora szeletet, mint a feje... De nem. Csak sírt, sírt. Rém szívszorító is lehetett volna.... Valóban... Nade én ilyet nem eszek már meg. ;) Úgy ismerem, de úgy!
Mert tudjátok mi történt?  H.néni erre kanyarodott az évzáró után és hozott csokitortát a Petinek. (Kicsi protekciós gyerek, nem kell nézni, na.)
Megette-e Peti? Ránézett-e a tortára? ("Nem baj Petikém, majd ha jobban leszel, biztosan jól fog esni". - Akkor sem fogom megenni.)
Szerintem ez a történet jellemzi őt magát a legjobban. Igazán olyan egyszerű vele! (Gyengébbek kedvéért: nem, nem az. :D )

Szóval most azért izgulok érte kicsit, csak nyonyó a ded.

Ja, meg ugye.... hát mi utaznánk a hétvégén. (Mondjuk mikor nem?)
Lacival messengeren nyomtuk végig az elmúlt heteket. Írtam neki egyszer abszolút hirtelen bevillanástól vezérelve: "Ha hazajössz, nem kéne elmennünk Mátraházára? Honvéd üdülőbe? (megj: tavasszal voltunk egy hétvégét a Mátrában és egész szombaton szakadt az eső, és én úgy vágytam vissza, az üdülő neki meg igen olcsó). Aszongya erre: "Pünkösdi 3 nap? Hát egy héttel előtte elég necces. Kérdezzem?" 5 perc múlva megint írt: "Király, van hely. Le is foglaltam".
Mindig így utazunk egyébként, teljesen szimpatikus megoldás. Nem kell sok agymunkát belefektetni.

Szóval ez a dolog még most is elég necces így scarletPível.

Azonban eltörpül minden amellett, hogy Laci holnap végre hazajön. A mindennapokban is erős volt  hiánya (ilyenkor érzem, hogy milyen szerencsém van, mert ő kb. a másik felem, nem csak egy ember, akivel egy lakásban élünk), de ezeket a logisztikai feladatokat egyedül megoldani?? Ahhhh...(Pl. Peti 2* hányt be a kocsimba szerencsétlen pusztán azért, mert a doki után tegnap még el kellett menni Esztiért a suliba. Akkoris, ha ő lázas, rókázik, a kocsiban meg 45 fok van.... )

Ráadásul azért vannak dolgok a családban, amelyek csak közös kooperációs munkával megoldhatóak...
Ilyenek, mint pl. Eszti elemes fogkeféjében az elemcsere. Láttatok már olyan borzalmat? Most manuálisan működik csak a kefe, mert nem ment egyedül.
Ennek az első mozzanatát csak Laci tudja véghezvinni. Egyszerűen nem vagyok képes leszedni a kupakot az elemről.
Azonban visszatenni? Na, arra meg Laci nem képes.
Szóval várjuk holnap a családi egység visszaalakulását nagyon. :)

2 megjegyzés:

  1. Skarlát lett végül? Izámnál nem volt hányás. 1,5 nap 38,5-ig csillapítható láz, kb 3-4 napig piros pöttyök, majd a 4-8 napok között a málnás nyelv. De ma már a skarlát nem az, mint régen, a doki koncertre is elengedte a 4. napon, tesónak sem kellett (volna) antibió már-és nem is kapta el-, csak Izának 10 napig. Gyakorlatilag egy kispályás betegségnek tűnt az első 2 napot leszámítva. Petyusz jól van??
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem (pötty nem jelent meg), de okkal nem írtam, mert visszalázasodott szombat délután, aztán nyomta végig. Mi mindenesetre alapvetően már nyaralásban voltunk. Így ő is. :) Nem tudni amúgy mi volt, mostanra antibióval rendeződött. (Streptot nem lehetett kizárni, emiatt kapott.)

      Törlés