2014. jún. 15.

"Ragyog a szívem, mint a nap, sohase voltam boldogabb!"

A fejlődésben lévő ízlésnek egyáltalán nem szerencsés a rádióhallgatás. Ezt már most mondom.
És igen, hiba volt reggelente néha ovibamenet apának benyomni a rádiót: 5 perc alatt ragadt rá a gyerkőre az okosság. :)
Eszti állandón ezt dudorássza. És mivel rendre elfelejti a szöveget, kéri, hogy itthon tegyük be hallgatni. Yess!
Így ma már Pepp is azzal a háttérdudorászással püfölte a lufiját, hogy Sohase voltam boldogabb! 
Jó, hát azért az ilyen énekelgetés után(közben) szét kell zabálni, lássuk be.

Aztán. Tegnap Eszti éppen el volt ájulva, hogy neki van a legjobb anyukája (naja, mondjuk szerintem is :D ).
Szóval az ágyon fetrengve, merengő tekintettel megvallotta érzéseit:
Te olyan szép vagy anya, mint egy szivárvány farkú, lila hátú, fehér szarvú és szárnyú, zafírköves koronájú LÓ.
(Nana, egyértelműen nagyon szép vagyok oké? :D )

Jobban is jártam, mint Laci, mert a folytatás -kevésbbé merengve:
Apa pedig olyan szép...
...mint egy tök.
:D

Na ez csak úgy bevezetésnek szántam.

Különben pénteken rájöttünk, hogy jééé, a gyerekek tökre meg vannak nőve. Ezért igazán illő lenne már lepasszolni őket ebédre a mamához. Még sose adtuk át így őket Laci szüleinek, de nem is értem miért. (Gyanítom Pí sajátos étkezési kultúrája miatt. )

Node most szombaton aztán átadásra kerültek délelőtt Artúrkutyás mamáékhoz, mi meg... ahh... étteremben étkeztünk. Bibibiii, kettesben! És dejóvolt!
(Régen-hajdanában-az őskor környékén ez volt az ajándékunk egymásnak névnapra: semmi konkrét ajándék, csak közös étterem, amit az ünnepelt jelöl ki.  Így most Laci meg is jegyezte, hogy ez amúgy a tavaly névnapija volt. :) Tényleg rég tartottuk már ezt a szokást, de egyértelműen vissza kell állítani! )

Aztán elandalogtunk még egy kicsit és kettő körül hazahoztuk őket.
Hű, de tényleg, de fasza már, hogy már ekkorák!
Már végre nem kell időhöz kötötten étkezni, rendben időre lefektetni őket, és kb. azért meg lehet velük beszélni bármit (nem , mintha Peppet érdekelné, de meg lehet, na. :D )

Ráadásul a nagyon durva klasszik' mamahatás érződött is.

Laci anyukája részletesen beszámolt:
"..és Peti kétszer kért paradicsomlevest és evett krumplipürét, meg végül két palacsintát. Aztán szólt, hogy pisilni kell, és pisilt a bilibe."

Na mondtam ez az a pont, hogy költözik hozzátok a gyerek, jó?

Durva. (Itthon a palacsinta észrevételezése után egyetlen falat levessel zárta volna az étkezést, majd azonnal, visítva követelte volna a -szerinte jól megérdemelt- palacsintaadagját, és közben lazán összehuggyantotta volna a kisgatyáját.... Nem, egyáltalán nem túlzok! :)





1 megjegyzés: