2014. jún. 30.

Ha nyár, akkor nyaralááááás!

Most az olyan, mintha már 2 hete nyaralnék, de nem. Viszont annyi minden történt, hogy hűha!
Egy pillanat unalom nincs. :)

Merthogy voltunk nyaralni a múlt héten. Zalakaroson. Direkt utólag mesélem...

Jajjj, anyám de jó volt! Most komolyan, ez volt az eddigi legjobb nyaralásunk. A kölykök már akkorák, hogy lehetett velük mindenféle jóságokat csinálni. Félpanziónk volt, tehát én is csak lógattam a lábam. És még az alvásidőket is simán megnyertem.
Mert minden nap aludtak, így én addig becsülettel bepótoltam a szaunahiányomat. És még egy pár felöntésre is eljutottam.

Délelőttönként voltunk programozni (béreltünk bringát meg állatsimogató meg ilyenek), délután meg ugye nem lehetett másként: medence, pancsolás, mindegy, de a vízben legyen.
Nagyon jó volt a játszószoba is, és volt animáció is. Egyszerűen minden percben remekül elvoltunk.

Petire azért nagyon készültem! Ugyanis előző héten eljöttek Laci+Peti értünk az usziba Eszti edzésére, és Píkirály sikeresen berókázott a 3 perces kocsiúton. Mondom eeeez nagyonfasza!

Úgyhogy nem akartam már gyógyszerelni, de vettem neki direkt utazási rosszulétre való homeós vackot. Hátha....
Na szépen be is adagoltam, és így indulás után egészen a kecskeméti kisTescoig bírta. Bááááz.... ott hányt egyet....
Aztán többet mondjuk nem, de azért izgultam végig. Zalakaros keményen messze van.
(Stornya felé mentünk odaúton, így ott megálltunk, ebédeltünk, és csak alvásidőben indultunk tovább. Visszafelé meg szerencsére Pepp 2 órát aludt. Eszti meg ugye nem gáz. Nyugis gyerek. :) )

És érezze mindenki: 5 napig úgy elvoltunk, hogy az útirókán kívül senkinek semmi baja nem lett (pedig volt ám nálunk minden: porszívó a kocsiban, inhalátorkészülék, felírva az ügyelet telefonszáma és címe stb. ) Csoda, hogy úgy érzem, szép az élet? :)

Aztán hazajöttünk pénteken.
Du. 4-kor értünk haza, akkor elszaladtam a tortáért, ééééés kezdődött a juhéjj Peppszülinap: torta- pezsgő- konfetti!
Aztán egy óra múlva már jöttek is anyuék, és innentől végképp hawaiidizsi. Mert itt is aludtak.

Ezért mi Lacival elmentünk este a borutcába. Na ott mondjuk nagyon csúnyán megcsúsztam.
Olyannyira sikerült egy -természetesen vírusos :P - másnaposságot benyalnom, hogy szombaton majdnem bevégeztem.
Anyuék elmentek reggeli után, majd Laci magában vígan kuncorászva elintézte, hogy alhassak egyet. (Vagyis szórakoztatta a kölyköket.)
Muszáj is volt, mert ebéd után újra programunk volt. Szerencsére addigra nagyjából összeszedtem magam.

Laciéknál van egy pár Laci (összesen 5.... ), így névnapi (+2 szülinapi) bulit tartottak egy lovastanyán.. Hát az is huhh, de jó volt. A gyerekek végig játszottak az udvaron, lovat simogattak, meg Esztinek végre teljesült a nagy vágya: lovagolt is egyet.

Aztán este kidőltek 1/2 9 után. És másnap délelőtt 10-kor egyszerűen felzörgettem őket. Csodálatos élmény volt, mert én is simán aludtam negyed 9-ig. Ejjjj, varázslatos volt!

Jaaa, igen, anyuék meg visszajöttek még vasárnapra (Misi papával ők is névnapozni voltak szombaton), és csak szinte este mentek el. Addig mi... délután csak sétálgattunk, és limonádézgattunk. Magunkban. (Mert persze a gyerekek addig nyúzták a mamáékat, amíg a játszóházban nem kötöttek ki.)

Ugye? Kicsit sok a "csodás" és "fantasztikus", és "huhh, de jó volt" szóhasználat? :)
Pedig még a hetet is elmesélhetném, de sok lesz a jóból. Höhöhö. :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése