2014. máj. 20.

Na, azért most már álljunk meg!

El akartam mesélni! El biza! Hogy milyen szerencsénk van, és Eszti csoportjába felvették Petit szeptembertől (ami végképp boldogság nekem, hogy bekerülhetett a Katicába), és eredetileg amúgy nem is így történt. De nem mesélem el! Mert nem tehetem.

Óriási mértékű a felháborodásom!

Most basszus képzelje el mindenki azt a jelenetet, hogy bemegyek nagy boldogan az oviba (Esztiébe) a határozatért, hogy felvették a Petit, és már el is képzeltem mekkora hálaimát fogok levágni a vezetőnek. (Mert nekik ez ügyben semmi kötelezettségük nem volt, pusztán Eszti miatt figyelembe vették a tesókérdést.)

És azt mondja nekem a vezető, hogy mesélte neki egy anyuka, hogy nekem van egy blogom, amiben írtam az óvodáról, és hogy legközelebb, ha bármi van, akkor azt a jövőben az óvónőknek jelezzem!

Szerintetek mennyire volt kibaszott kínos?
Hogy tényleg van olyan, hogy egy jóindulatmentes anyuka veszi a fáradtságot, és bemegy a vezetőhöz bemószerolni?

Ember! Ez egy hülye babablog, a saját naplóm, nem a Heti Hírmondó! Nem gondolom, hogy bármi szerepet játszik a közvélemény formálásában, vagy az óvoda életében.

És akkor ott volt a buli, hogy nem, nyilván nem álltam neki kimagyarázni magam, hogy különben semmi kritika nem érte a bejegyzésben az ovit, sőt!
Hogy azóta nagyon szeretjük, amióta Esztit a lezárt felvételi időszak után vették fel az új, megnyíló csoportjukba megkímélve ezzel minket attól, hogy havi súlyos tízezreket fizessünk a magánoviért,  és valószínűleg azon kívül, hogy az elején a friss csoport léte miatt kevés volt a játék, nem mesélhettem semmi negatív sztorit egy olyan gyerekkel, mint Eszti, aki miatt még egyszer nem tettek szóvá semmit az óvónők, mert nincs mit. Ezért bánt nagyon...

Különben sem nagyon szoktam aktuális közéleti témákat bevetni, nem szoktam (asszem) a rendszert sem szétzrikálni (mesélhetnék ám a Szakértőiről is, ami még nincs meg, de minek?), de most az egyszer szóvá mertem tenni a saját blogomban (nem a Blikkben...), hogy volt egy negatív élményem egy másik ovival. Mert a jó égbe, kinek nincs néha negatív élménye?

Öööö.... érezhető, hogy fel vagyok háborodva ugye?
De persze semmi gond, a bejegyzést töröltem, majd nyomom tovább a mosolygós rózsaszín szirup posztokat, és a közben óhatatlanul arra gondolok, hogy akinek ilyen sivár és szánalmas az érzelmi élete, hogy csak hasonló, rosszindulatú cselekedet dobja fel, az meg úgyis irigykedni fog az örömeimre. Szóval patthelyzet.

UI: Látom, hogy ennek az egyetlen bejegyzésnek alaptalanul óriási a látogatottsága. Így kérnék mindenkit, hogy ha semmilyen mértékben nem érdekli az életünk (annyiban sem, hogy akár egyetlen más bejegyzést elolvasson tőlem), akkor egyszerűen menjen tovább innen. Köszönöm!




13 megjegyzés:

  1. :( Fú de szánalmas az illető, aki bemószerolt. De most komolyan, ez milyen dolog már??? Ekkora gusztustalanságot! Most a kezét dörzsölgetve örül, vagy mi? Áh, nem értem az embereket... Szerintem amúgy vértaplóság visszaélni azokkal az infókkal, amiket egy blogban olvas valaki. A kedves sógornőm is ugye "beárult" anyósomnak, hogy írtam a szent családról pár negatív véleményt. Azóta nem is ismerősöm a facebook-on, mert kitörölt, brühühűűű. :D Nah, de most ez is milyen volt már, de nem??? Genyóság! (mindegy, Isten nem ver bottal)
    Amúgy tényleg veszélyes a blogolás, képzeld, múltkor a gyógypedagógus kérdezte, hogy nem -e az enyém a lassandebiztosan blog. o.O Mondom, de. :/ Őt szerencsére nem szidtam. És látod, hiába az arckockázás, hiába a név nem kiírás, mégis lebuktunk, már több ízben. Csak ez meg olyan izé, hogy át kell gondolni hatszor, hogy mit merjen leírni az ember és mit nem...
    Most teljesen felhúztam magam, de gyorsan lenyugszom, ne örüljön a besúgó. Amúgy tudod hogy ki lehet? Van sejtésed? Ja, és szerintem őt is be lehetne íratni oviba, mert tudtommal arra a korosztályra jellemző az árulkodás... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra ez az egész fura. Olyan naiv vagyok, de miért tesz valaki ilyet? El sem tudom képzelni. :)
      Egyébként, ha mindenki éretten állna ehhez a nyilvános blog témához, akkor semmi gond nem lenne. Én szoktam vállalni a véleményemet mindig. Akkoris, ha később megváltoztatom akármi miatt is.
      De ez a fotelkommentelő had, meg okoskodások, amik anélkül mennek, hogy a blogírót személyesen ismernék... az is elképeszt ám (és örülök, hogy ezt a részét kb. még megúsztam a nyílt blogolásnak.)
      És ez ugye az én blogom, az én oldalamról, az én benyomásaimról. (És a dg miatt nem is szeretném bezárni.)
      Az, hogy ki-hogy-milyen körülmények között, pfff... nekem tényleg nem fontos (és tippem sincs).
      És azt kéne értenie mindenkinek ( ezt kb. a blogírók értik csak), hogy a posztok egy adott nap, adott órájában, egy adott hangulatban születnek. És az, hogy "akármiről" éppen mit gondolok, az nagyon sok esetben csak arra az időre érvényes. (Nyilván, ha felcsesz a piacos néni és leírom, annak a posztnak 3 nap múlva nulla jelentősége van.)
      Erre a legjobb példa amúgy, amikor leírom, hogy összevesztem Lacival, és "deszemét", közben meg, mire olvassa a többség, már együtt kávézgatunk szerelemben. Ő mégsem pampog soha, hogy milyen színben tüntetem fel... :)
      És igazad van, én bizalommal megnyitom a magánéletem a nagyközönség felé egy napló formátummal, akkor ezt nem azért teszem, hogy visszaéljenek vele.
      Tudom, minek mondom neked :), emlékszem, hogy küzdöttél ezzel. (Meg küzdesz most is, mert az olvasótáborod folyamatosan nő.)

      Törlés
  2. "Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. Az emberek „szőre visszasimul” körülötted. És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér.
    A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni. Csak káoszt és zűrzavart teremteni. Hangold magad az önzetlen szeretetre." Müller Péter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a telitalálat, hogy amikor ezen dünnyögtem magamban délben itthon, aztán Laci hívott fél 1-kor, hogy a Balatonról (továbbképzés) nem fog tudni hazajönni 3-ra ahogy tervezte, mert lerobbant a kocsi. És este 8-ra haza is ért.
      Aztán szerencsére délután addig traccsoltam a semmiről egy ismerősömmel, hogy teljesen kiment a fejemből a sztori. Mázli. :)

      Törlés
  3. el is képedtem rendesen. komolyan nincs az embereknek jobb dolguk? néha azt érzem nem ezen a földön élek (vagy ők? ;-)) és nem ebbe a korba kellett volna születnem.

    VálaszTörlés
  4. Ténleg nagyon szánalmas az az anyuka akinek a legfontosabb dolga volt hogy a blogodra felhívja az ovi figyelmét. Vajon olvas az első pillanattól? Nem értem... én jót szórakozom, nem látok bántót a soraidban....pffffff inkább nem írok többet. Nagyon sajnálom, de továbbra se sziruposan jó????????

    VálaszTörlés
  5. Szánalmas....Marhára unatkozhat, ha nincs jobb dolga, mint téged bemószerolni az ovivezetőnek! grrrrrrrrr

    VálaszTörlés
  6. Hát ez.... mekkora egy féregség! Amúgy folyton ettől félek én is, és ahogy magamat ismerem, egy ilyen után lazán törölném is az egész blogomat. Remélem Te nem hagyod magad. ;-)
    ETAMA

    VálaszTörlés
  7. Távol álljon tőlem a rosszindulat, de kívánom a "kedves" mószerolónak, hogy minél hamarabb ki tudja próbálni milyen az, ha az egyik kicsi gyereket erre viszik oviba, a másikat arra. (Főleg úgy, hogy az egyik gyakran orvosi vizsgálatra van utalva!) Az anyuka természetesen legnagyobb örömét fejezte ki azzal az óvoda felé, hogy ennek ellenére felvették a testvér mellé a kicsit is. Remélem az óvoda felé ezt a megjegyzést is szóvá teszi!!

    VálaszTörlés
  8. Basszus, ez nagyon durva!! De légyszi ne változtass semmit!! Úgy jó a blogod, ahogy van, és nem csak a szirup kell!!!

    VálaszTörlés
  9. Aztán meg köszi, tudom, hogy mindig kedvesek vagytok. Most is. :)

    VálaszTörlés