2013. júl. 11.

Vándorlások - Eszter

Esztiről is szerettem volna pár sort írni. De olyan nehéz összefoglalni az ő korában, hogy miket tud/ismer.
Meg lehet, nem is kéne, mert leszek olyan perverz 2,5 év múlva, hogy visszatekerek ide és elolvasgatom, hogy Pepikirály hol tart hozzá képest.

Szóval így lesz a büdöskölke oldalirány kihangsúlyozva.

Szeretem, imádom édeskislány...
... de megőrülök, ha velem alszik.

Büdösanya vagyok, de ugye ismert, hogy az éjszaka folyamán még Laci mellől is elcsattogok a kanapéra, mert kb. minden zavar alvás közben.

Így gyereket csak indokolt esetben szeretek magam mellett tudni éjjel.

És a "de én veled szeretnék aludni", számomra egyáltalán nem indokolt eset. Kész!
Félreértés ne essék, bármilyen gikszer esetén én vagyok az, aki azonnal ugrik és gyereket hoz kifelé maga mellé, akár csak annyiért is, hogy hallom, hogy sokat van fent éjjel mondjuk orrfújás miatt.
De poénból... naaaaneeeem.

Mi nyári szünetben is időben fektetjük a kölyköket, nekem ez így egyértelmű. Olyan kicsik még, nekik valójában édesmindegy.
És ez tényleg azért kell, mert így korábban (reggel 7-8 között) kelnek és így délután Eszti simán alszik még. Tök rendben vannak.
Node Eszti már a nyári szünet elején rákapott a kijárkálásra.
És roppant poénosnak gondolja magát, amikor harmadszor is megjelenik a nappaliban, szemlesütve, meghunyászkodva: én csak azt akarom mondani, hooooogy...

Mondjuk vicces persze. Egyik este leültettük és elmagyaráztuk, hogy mi nagyon szeretünk gyerek nélkül sörözgetni, ha már lefeküdtek minden kedves kisgyermeket a családban, de ki ne merjen jönni, mert az erkélyen ágyazunk meg legközelebb mert mindenkinek így a kényelmes.
Megértette-e?

Apa: Akkor ma nem jössz már ki lefekvés után, ugye?
Eszti: De.
Apa: Miért jössz ki?
Eszti: Mert kijövök amíg csak élek!
Apa: Inkább ne gyere ki!
Eszti: De kijövök. Inkább örüljél, hogy nem éjszaka jövök ki.

Igen, én röhögtem. :)
Aztán pár napja már nem röhögök, amióta bizony éjszaka is kijön. Ez a dédinél történt együttalvásunk óta van így. Kifejezetten nem vagyok jópofa, amikor lefekszem 1/2 11-kor és a kölyök megérkezik 11-kor majmostól, hogy akkor ő költözik mellém.
Egyik nap éjjel pl. visszakísértem vagy 3*, majd reggel mentem be a hálóba, amikor Lacit hallottam, hogy már készülődik dolgozni.
És kit látok az ágy közepén hanyatt elterülve aludni? Ja....
Laci azt hitte, én küldtem be hozzá éjjel, mert már meguntam. Közben meg kiderült, hogy Eszti unta meg az anyai visszakísérgetést, ezért éjjel 2-kor szó nélkül bevackolt az apja mellé. ("Ha nincs ló, jó a szamár is.")

Bazicuki gyerek amikor alszik, de valójában minden délután lefekszem vele, amíg elalszik, tehát még ez sem lehet indok.
Node dolgozunk az ügyön... :D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése