Bipolaritás

Ej már, de tényleg!
Tegnap kb. egész nap csoda csoda hátán, minden jujjdejó.
Ma meg közel álltam a váróban a székek módszeres földhöz vagdosásához.

Hát hejj!

Tegnap apám mi volt itt!
Eszteremet hazaszállították anyuék, és mivel délutáni alvás ideje alatt az egy gyerekre jutó felnőttek száma elérte a kettőt, mi biza le is léptünk Lacival. Tudjátok: tudatos kapcsolatépítésnek álcázott gyerekmentes pihenés.

Mozi volt tervezve. Nekünk, akik egyébként nem szeretnek moziba járni (én már azt is utálom, hogy üvölt a film, de maga a filmek tekintetében is olyan finnyagép vagyok, hogy!)
Nade vagy 3-4-5 éve nem voltunk. Valahogy felmerült.
Moziműsor. Jajj! Max a Hobbit. Esetleg. De azt is játszák minden nap egyszer: 16-kor. 3D-ben.
Na ennyi volt a mozis erőlködés. És trálláláá: wellness lett belőle.

Úúúúú és úúúúú! Ennyit tudok róla röviden és tömören elmondani. :)

A Három Gúnárba mentünk, külsősként lehet használni náluk is a wellness részleget (a borzalmas mozijegy árakhoz képest olcsóbb és százezerszer jobb volt. )
A feelinget növelte, hogy lementünk és a fószerkoma asszondja: "jajj, hozom a kulcsomat, mert ma még nem volt itt senki."
Bakkerkirály! Érted? Tök üres a wellness rész! És utána sem jött egy lélek sem.
Szóval szauna, jacuzzi (amúgy azt különösebben nem rajongjuk, dehát az egész a miénk volt és még a gombokat is lehetett nyomogatni) aztán szauna, fekvés, szauna, jacuzzi, fekvés.
Na kb. így váltakozó sorrendben. Tökéletes volt, lazáztunk ketten kedvencférjjel a wellnessben, majd hazacsámborogtunk.
Még előtte beugrottunk a Lamborghinibe kávézni, ahol a VIVA ment: pont Lana Del Ray félórával. És még az is kiderült, hogy jövő hétre véradást szerveznek. (Végre el tudok menni, ha minden klappol addig, mert a Véradó kizárt ügy hétköznap.) Úgyhogy így. Állat volt! Egész este olyan lazák voltunk, hogy hejj!

Este aztán kezdődött: Esztinek fájt a füle. Nem nagyon szenvedett, nem is nagyon tudtam komolyan venni. Aztán éjjel nyüsszögött, áthoztam magam mellé, tökre nem aludtam, jóvan-evvan.
Ma orvos.
Eszti már induláskor nyomta a balhét: nyávogás, nem veszem fel, az nem jó, nem, nem, nem.
Én már ekkor a hajamat téptem. Nyilván az nem tett jót az idegállapotomnak, hogy vinnem kellett Pepókát is magunkkal, aki 19. napja egészséges. Egy orvosi rendelőbe, amely fullra töltve betegekkel. És a legbosszantóbb: lehet, hogy blöffre.... (Bár bízhattam volna Esztiben, mert hasat szokott fájlalni "csak úgy", de fület azt nagyon nem jellemző. De sajna tényleg nem bíztam benne.)

A váróban nem tudtunk bemenni az elkülőnítőbe, mert dolgozott a védőnő. Így kívül várakoztunk, de annyira ideges voltam, hogy legszívesebben: hahhh! Nemtom. A legtöbb kölök térdig érő takonnyal rohangált (de mér' nem törli le az anyja vazze?), meg köhögőrohamokkal, egy laza adagon látszott, hogy lázas, azok meg sem mozdultak. Si-kí-ta-ni akartam. Pepuckusz miatt!

Aztán bekavartunk, ahol dokinéni szerint: "Jajj, Eszti, hát de régen láttalak már! Eszti? Ő biztos nem kamuzik. " És tényleg.
Van valami bibi a fülével valóban, valami furcsaságról beszélt, hogy vírus és megnő valami hólyag és kipukkan, de amíg nő, addig meg fáj. Kértem, ne is részletezze tovább!
Az a lényeg, hogy egy sima felsőlégúti vírus a fülére ment, de semmi hagyományos baja nincs, így egy fülcseppel megúszta a bulit. Meg a héten itthon nyaral.

A kérdés: fertőző-e. Hát persze. De nem mint fülbaj- az egyéni probléma- hanem mint felsőlégúti vírus.
Ezek különben már megint azon szórakoztak a váróban, hogy Peti Eszti szájába dugdosta az ujját, az ráharapott, Peti meg röhögött rajta, úgyhogy asszem ez a része már édesmindegy.

Viszont kihúztuk az influoltást a noteszból. Kb. lebeszélt róla a dokinő. Örülök neki!
Eddig úgy volt, megkapja, biztos, ami biztos, bár nem tetszik senkinek, de csak muszáj.
Viszont Peti beteg volt, aztán 18 hós oltást kapott, azután legalább 2 hetet vártunk, aztán most kiderült, hogy nem lehet az egész városban 3 év alattiaknak való ingyé oltást beszerezni. Meg amúgy 2 kéne neki, mint aki elsőre kapja...
Egyszóval nem sok tényt kellett pluszban felsorakoztatni a doktornőnek az ügyben, hogy különben miért nem javasolja. (Persze óvatosan rákérdeztem: "De túléli, ha lefertőzi?" Ő meg még mindig azt mondja, olyan szépen kimászik a betegségeiből -szerintem borzalom, de ő az orvos- , hogy influból is ki fog. Kórház nélkül akár.) Hátjó. Ha ő mondja.

Így is van ez. Most hétvégén nyertem egy bónusz szauna élményt "táplálkozni" a rosszabb napokra, egy plusz kölyköt a hétre (aki a legjobbkor lett beteg, mert jövő héten van farsang), egy megerősítést, hogy moziba járni baromság,  egy biztos tudatot, hogy mindkét kölyköm szerelmes Etumamába és egy felismerést, hogy minden névnapi éttermi ebédünk helyett mehetünk akár wellnesselni is. :D

Különben meg erről jut eszembe: tessen sietni, mert nekem majdnem nem sikerült helyet szereznem Torkos csütörtökre. Két héttel akció előtt már az uccsó helyeket foglaltuk be (a Három Gúnárba egyébként, de az egybeesés nem direkt van.)