Apjakölyke húszabáló

Már akkor sejtettem, amikor Eszti csak és kizárólag a spagettimet ette meg, hogy ez biza apjakölyke...
Ma végképp bizonyságot nyert a dolog!
Pulykanyaklevest főztem.
Esztike éppen az uzsonnára való gyümölcsét ette. Vagy nem... Aztán kihalásztam az etetőszékből, hogy ne bosszantson a tény, hogy ez már megint nem akart enni... És akkor jött kunyerálni. Én a levest szűrtem, ő meg a májacskát ette. Aztán a máj után rátértünk a pulykanyakra. Úúú, hogy az mit rendezett vele! Szerintem megevett egy felet!
Ja, persze, persze, közben azért bepróbálkoztam egy adag sárgarépával is. Na ott is hagyott melegében.
Titta apja! Hús, meg hús, meg hús...

HJ

Ugye meséltem már, milyen szerencséje van Esztikének, hogy egy cukorborsó baba!
Ma is elég magasan volt a zakkanási mutatónk. Annyira nem mondjuk, mint tegnap...
Nem is tudom, mit sírok, amikor tengernyi ruhát kivasaltam (nehogy anyu meglássa szombaton és nekiessen eltakarítani... ), amíg ő az erkélyajtó festékének a lekaparásával volt elfoglalva. Jó, persze kétfelé kellett figyelni, mert az oké, hogy nagy műgonddal lekaparja, de amit sikerült leszedni,azt a földről felcsipegetve meg is tervezte enni.
Na nem, mintha amúgy nem szenvednénk az evésével. Ebédre elég kevés kaja szaladt be az arcába, így kíváncsi vagyok, meddig sikerül aludnia délután...
Mert a tutibiztos összefüggés: ha eszik rendesen, alszik is. Ez éjszakára és nappalra is igaz. Most már elég egyértelműen látszik az eseményekből.
Ez az első igazán helytálló elméletem! Ó jeeee.... egy zseni vagyok!

Fotók

Pár képet még azért teszek fel:

No igen, nemsokára csörög a telefonom: "miért nem vetted ki a vörös szemet???" Há' mer nem érdekel!

Úúúú anya, ennyi pénzért a hülyének is megérte!



Bemutatom azt a fejem, amelyikkel elmélyülten tanulmányozok dolgokat



És azt a fejem, amelyik a délutáni alvásom után jelentkezik...

Szülinap

Node a szülinapos kislány tegnap még kisangyal volt, szerintem sejtett valamit!
Hihetetlen, hogy van egy egy éves gyerekem... Hát nem?
Az a csupaszerencséje, hogy valami cukormókus fajtából származik (biztosan, mert az enyém lány...), és így nem nagyon lehet rá haragudni. Felbosszant, aztán szétpuszilom, ha felébredt, mintha mi sem történt volna... (Mondjuk, ha folytatja a balhéverést még azért átgondolom a dolgot..)
Szóval szülinapos kislány:



Tortaszelet : nos leszedtem az epret és a kiwit a tetejéről, meg a mandulát az oldaláról. Így már bababarát lett a ricottás cucc. (Aki ezért hülyének néz, azt tudjátok, bekaphassa... )Esztike nem zakkant rá, 3 falat belement a fejébe, oszt bontsuk már ki az égigérő tornyot (amivel -magunk is meglepődtünk- azóta is többször játszik).

Szóval megnyugodtam torta ügyben, nanehogymár ezért sütögettem volna... Ajándékügyben: szintén mázli!

Anyakikészítés

Drága Eszterünk ma úgy gondolta, hogy totttálisan kikészít.
Reggel óta nem volt hajlandó a nyafogáson, szendvedésen és üvöltésen kívül semmire.
Na, jó... Azt jól tolerálta, hogy takarítottam. A porszívó kergetésével és a portörlő lengetésével elszórakoztatta magát egy ideig, de már hónapok óta nem volt ilyen elrettentően borzalmas, idegtépő délelőttünk.
Szóval ma a "minden szar" nap van. Felkelt, nem reggelizett, joghurtot is csak kb. fél adagot evett. De arra volt esze, hogy a padlóra hajigálja a széttapicskolt vajaskenyérfalatokat és a joghurt tetejét a dobozba mártogassa.
Utána csak a szenvedés, szenvedés...
Ebédre már üvöltött, gondolom éhes lehetett. Etetőszékbe betettem, és nem volt hajlandó a kanálra ránézni sem! Én két percig komolyan elgondolkodtam, hogy akkor most mit is kezdjek egy etetőszékben tortaszakadtából üvöltő cicabékával.
Aztán az ölembe vettem és hiperlazán -előke nélkül- beette a kimért ebédet.
Utána lecsillapodott olyan 10 percre, amire szükségem is volt, mert annyira elkészült már a fejem addigra, hogy kénytelen voltam magamnak egy tejbegrízt megfőzni... Jó is volt.. Le vagyok zsibbadva...
Aztán letettem aludni és 5 perc múlva mit hallok??? Kiba* Family Frostos autó! Komolyan azt hittem, hogy sírni fogok. De nem sírtam és Esztit nem verte fel (amúgy mindig felébreszti, szóval csodaként éltem meg a dolgot). Most még alszik a brekkencs.

Amúgy megpróbáltam eltologatni a napirendet. Most az este 8 órás fekvést céloztam be, és így pont akkor kelne reggel, amikor Laci megy el (olyan 7-körül). Ez sokkal jobb lenne, mert akkor nem kéne még visszaaltatni, amikor a készülődésre felébred. A nagy hátrány, hogy éjjel így mivel korábban fekszik, korábban is ébred egyet. Mindig kelt olyan 5-6 körül. Ma viszont 4-kor riadt fel. Hát, ja, ez nem kafa, de majd alakul.

A lényeg

No, és akkor a lényeg: tegnap nagy küzdelmek árán vettünk egy égigérő piramist (vagyis egy egymásba építhető játékot). Nagyon klassz, mert jó magasra lehet építeni és ilyenünk nincs. Pedig szerintem fejlesztő. Meg egy könyvet egy éveseknek, amikben csak ábrák vannak. Hátha végre sikerül felismernie már végre képeket könyvből is.

Amúgy meg iggggeeeeenn: megvásártuk a besztof ajándákot is: khmmm... nem röhögni: egy hintalovat!
Szóval Laci mamikájának kicsit megszaladt a keze a szülinapi pénz osztásakor és ő is juttatta eszünkbe a hintalovat. Aztán akkor még nekem is tetszett az ötlet, később, ahogyan gondolkodtam rajta, már annyira nem. De Laci bekattant és már nem lehetett az ötletet törölni a listáról.
Így tegnap a Brendonban megláttunk egyet és meg is vettük. Végül a hagyományos stílusú (szőrös és nyihog is... )mellett döntöttünk, mert ez sokáig használható. (Na, jó lássuk be, ha leadnék 4 kilót, akkor még én is ráülhetnék!)
Ezt majd szombaton kapja meg a dédi ajándékaként a családi banzájon...

Ma viszont gyorsan posztoltam sokat-sokat, mert, ha felkel, akkor reggeli után elmegyünk sütit venni a cukrászdába, hogy délután, amikor Laci is hamarabb hazajön, durrantgathassuk a petárdákat kedvenc gyermekünk születésnapján!

Az egy éves szüléssztori...

Kéretik úgy olvasni, hogy ezt egy éve írtam!
Azonban még nem publikáltam ide.

Laci miatt volt az egész! Lefeküdtem este, embör utánam és kb. 15 perc múlva felriadtam a horkolására. Na onnantól kezdve nem tudtam visszaaludni, kimentem a kanapéra. Ott forgolódtam egy keveset, majd éjfélkor belémnyilallt valami. Mondom: "afene".... Aztán kettőig ez úgy elég sokszor megtörtént.... Mondom: "afene". Elkezdtem én mérni az időt, de mindig elfelejtettem, hogy mennyi telt el az előző óta, mert addigra már nagyon álmos voltam és aludni akartam. Szóval nem sikerült eldöntenem, rendszeres vagy sem! Aztán fél háromkor csak felkeltettem Lacit, hogy na, csináljon már valamit!! Na ő lemért kettőt, akkor már 5 percesek voltak és határozottan elkezdett pakolni, hogy megyünk! (Én akkor már reménykedtem benne, hogy mégis vaklárma, mert akkor tojtam be először a szüléstől.)
Naszóval, ha a Laci nem szed össze, én még most is itt vajúdok a nappaliban!
Bementünk a kh-ba de addigra már 3-4 percesek voltak a fájások (a dokim azt mondta, hogy a 8-10 perceseknél már induljunk el....Hopszi, asszem az volt éjféltől...)
A kórházban sehol senki, a szülésznő meglátott, mondom lehet jöttem szülni, de lehet, hogy csak vaklárma... Rámnézett és azt mondta: ez nem vaklárma.... Na akkor azt gondoltam, hogy úristen, ne már, legyen inkább vaklárma!!!
A kórház jó volt, hajnali 4-kor senki nem volt se a szülőszobán, sem a vajúdóban. Lacit is simán beengedték lófrált egyet-kettőt, de kiküldtem. Asszem nagyon jó, hogy nem apás szülés volt, mert a fájások alatt egyszerűen nem bírtam elviselni senkit! Aztán szenvedtem még órákat, olyan fura pszichés állapotban. A fájások között folyamatosan bealudtam, mivel nem sűrűsödtek és nagyon fáradt voltam. Dokimat addigra hívták be, amikor már volt értelme. Ő jött 8 körül, burkot repesztett,, kiderült, hogy mekóniumos a magzatvíz, így gyorsan meg kell szüleszteni. Fájások nem voltak elég gyakoriak és gyengék is voltak (szerintük....), így kaptam oxitocint. Bódulatban voltam végig, csak a kitolásra tértem magamhoz. Nekem szerintem az oxitocin sem hatott, mert láttam végig a méhtevékenységmérőn, hogy 40-60-asok a fájásaim.... És végig 3 percesek voltak. Emiatta a kitolásnál nem volt olyan "elemi erővel nyomnom kell" érzés, így sokadszorra sikerült kinyomatni Esztikét. Szóval nem is értettem, hogyan lehet megszülni egy gyereket 3 perces 40-60-as fájásokkal, de nagyon úgy néz ki, hogy sikeres volt.

Egy éve...

Grrr.... Ilyenkor éppen halni készültem...
Szóval nem a legpoénabb...
Huhhh, most, hogy eszembe jutott intenzíven a szülésélményem, inkább el is húzok innen...
Megkeresem a szüléssztorimat.

A szülők mintapéldányai

No, ki az a tökéletesnek nevezhető szülőpár, akiknek fogalmuk sincs, mit vegyenek a gyermekük másnapi születésnapjára??? Hát yess!!! Mi vagyunk azooook!

Igazából fölöslegeset nem akartunk venni, amúgy meg esetleg egy ágyneműhuzat garnitúra jöhetne szóba (hehe, minden gyerek álma ugyebár... ) Szóval ma még megyünk egy kört, max kap valami játékot, amit lehet, hogy csak később tud majd rendesen kihasználni, de valami csak kell, nem?

Ha már tökéletes szülinap:
Nem, mégsem lesz tortasütés. Meg is mondom, miért:

Drága mameszomék itt voltak szombaton. Direkt Esztikének sütött a dédi piskótatekercset. Hát a gyereknél nulla sikerrel. A baracklekváros részt le sem nyelte, a piskótából meg kb. 3 csipetet evett, azt is minden lelkesedés nélkül.
Többször is kapott belőle, de nem érdekelte. Amúgy meg pl. a kalácsot sem eszi meg, szóval a következtetést levontuk: egyelőre nem sütis a gyerek! (Hálahálahála!)
3 fotóért meg nem fogom magam tortasütéssel szívatni...

Így az Angeloból kap kafa olasz sütit, aminek még tortácska formája is lesz (vagy lehet, hogy gyümölcskelyhet), aztán hétvégén meg úgyis lesz normál torta a családi szülinapkor.

Óóóó Eszter, boldog vagy, hogy mi vagyunk a szüleid, ugyi?

Teregessssss csak, teregesssssss!

Tegnap nem történt semmi extra izgi, csak a szokásosnak tekinthető dolgok...
Pl. teregetésnél a már oly' jól ismert "te felteszed én leveszem" játék... Íme:



Korábban már kirámolta a piperés fiókot, de nem aggódni a csatok miatt, nem felügyelet nélkül csinálta! Viszont a kis büdös olyan szépen el tud játszani a tiltott dolgokkal, hogy nem volt szívem elvenni tőle.