2017. máj. 26.

Hagyjatok már, alig tudtam belépni!

Vagy 20 perce izzadok, hogy mit is kell csinálni!

Mert persze, rég jártam itt, de nincs ki a szememre vesse. Sok a dolog kérem.

Na, most meséljem el, hogy hát volt az Esztinek szülinapja... (Még februárban. :D  )
Jó, most tök mindegy, mert kevéssé fotózzuk mostanában, csak messziről. Mert szép a lelkem, de a fogai... Aki ismeri a szüleit sejti, hogy szegény gyerek hogymegszívta. Szóval, ami a mi szánkban van fogállás, az neki hatványozottan jelentkezik.

Az hagyján, de voltunk fogorvosnál (éves kontrollon), és abban maradtunk a dokival, hogy Esztikém kap egy hónapot, hogy kirángassa a bal2-es tejfogát. (Mert mögötte már kinőtt a csontfog.) Nem tudta az a jóember, hogy akármit is próbálkozik, ő lesz az a szerencsés, aki kihúzhatja neki.
Esztikém ugyanis továbbra is az a finom darab, mint volt: megbeszéltük, hogy szükséges lenne rántani, tépni, húzni, ezért ő becsülettel minden nap simogat egyet a fogfelszínen.
Ráadásul, amióta én voltam fogtömésen, és a kedves doktorbácsi letesztelte rajtam a zselét ("Mi lenne, ha Esztinek is csak ezt kenném fel, próbáld ki, szerintem jól lezsibbaszt." -és tényleg, így kiderült, hogy nem is kell szuri, pont nem is foglalkozik ilyen alantas dolgokkal, mint a saját foga kirángatása.

Amúgy ő nem sokat változott az elmúlt 120 évben amióta nem jártam erre. Mondjuk ma lefotóztam, mert általános jelleggel élő tudósításokat szoktam küldeni férjnek (aki éppen ismét a határon van), és a fotó láttán megértettem mindent.
Hogy miért akarja mindenki etetni a gyereket.
Azok a lábak! Hirtelen nekem is az jutott eszembe róla, hogy kenek már egy kis mogyoróvajas szenyát szegénynek. :D


(Sosem volt kispista, de ez a csajosodási fázis nagyon megnyúlt nála mostanában. A hétvégén vettük meg a szandit: 45 percig válogatta a boltban...)
Amúgy az a hír járja, hogy idén az osztályban már csak 6 kitűnő lesz, Eszti még mindig tartja az iramot, egyelőre semmi megterhelő nincs neki benne. Szimplán ért mindent. Rám ütött. Szerintem. ;)
(A múltkor amúgy benyögte, hogy még jó hogy az intellektusát az apjától örökölte. Finoman vissza is kérdeztem, hogyhe? Most ezzel arra céloz-e, hogy nekem valami hibádzik? Hát megmondta, hogy "te 2 számot nem tudsz összeadni"! Jóvan, jóvan, de én legalább tudok hexameterben skandálni, az smafu?)

És van neki szerelmi élete (a tanító néni mesélte, hogy jajdecukik), de bakker, 8 éves, nem mesélhetem el a szaftos pletyiket, mert hát na... személyiségi jogok meg minden...

Úgyhogy ennyiben maradunk. Ha ügyes leszek, a napokban még Petit is sorra veszem. ;) 

5 megjegyzés:

  1. Ideje volt már írni, épp a napokban néztem, hogy a dinók sorsára jut a blog?
    Hajrá hajrá!
    Kriszta

    VálaszTörlés
  2. Azon gondolkoztam, ahogy olvastalak, hogy kb. olyan gyakorisággal jut eszembe olvasni a blogot, ahogy jut időd írni... az elfoglaltság hegyek... megértem én, hogy Eszti szerelmi életéről nem szeretnél több infót kiadni, mer' van elképzelésem a 8 éves lányokról, meg tapasztalat, ugye... hát hamarost el is olvashatja a blogod...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi. :) Amúgy igen, sajna be kell látni, ami nekünk cuki, az nekik nemsokára ciki... Szóval ez nem marad meg az utókornak. (Marad elég ciki a kalapban így is. :D )

      Törlés
  3. Én bunkó. Judit vagyok Sülysápról, az előző névtelen...

    VálaszTörlés