2016. máj. 29.

Hellóbelló! (Most mi van, nem kell nézni! :P )

Felkeltem és eldöntöttem, blogot fogok írni. (Oké nem, ez nem egészen így történt, de ebbe ne menjünk bele. :) )

Végignéztem az életünkön -amolyan hol is kezdjem a dolgot színezettel - de rá kellett jönnöm: velünk kb. pont úgy zajlik az élet, ahogyan fél éve. (Leszámítva, hogy ma pl.  jóval melegebb van mint Szilveszterkor volt. ;) )

Azért némi felzárkózás:

Eszti: Ő ugyebár okos, ügyes, perszehogykitűnő, kialakulóban lévő osztálystrébere, és mondjuk egy ideje annyira nem szép. :) A 7. szülinapja szép volt-jó volt (valaha februárban), de nem sok fotó készült róla: a fogai kihullva, és ami kijött, azok 50 %-a nem jó irányba áll. Ijesztő na. :) Nyilván tőlünk örökölte és fogszabis lesz, de legalább a barázdazárást megspóroljuk. (A fogorvos azt mondta, hogy valóban szupi a barázdazárás, de 10 gyerekből olyan 1 esetben szükségtelennek tartja, és az Eszti, mert nála a barázda felszíne szinte sima. De akkor pl. hogy rágja meg a husit? )
Szóval így. Azt, hogy legújabban éppen miben iszonyú tehetséges, az egy későbbi poszt témája.
De ő továbbra is egy végtelenül jóindulatú és kedves kislány.  Semmi gond vele. Semmi. (Még a háziját is hamarabb csinálja meg, mint ahogyan én rákérdezek, hogy van-e házi.... Elsős. Durva. )

Peti: Ő az ellenkező kérdéskör. Nem azért persze, a fogai még megvannak. ;)
Mr. Akarat, mindent-máshogy-csinálok, leszarom-hogy-azt-nem-lehet, szót-soha-nem fogadok és mindent-szétszedek. Elég idegőrlő teremtmény, valljuk be, de mivel a visszáru nincs, hát próbáljuk kihozni belőle, amit lehet. (Viselkedés tekintetében ez jelenleg nem túl sok. )
Mivel most is elrúgta  a pöttyöst, a cukiságát majd máskor mesélem.

Laci: Hát róla mit is, mit is? Jahaaaj, hát persze! Ő.... hát... izé... egyszer felhívott, hogy különítsek már el neki x összeget a havi pénzállományból, mert neki kell egy: ...gitár.
Kicsit aggódtam, hogy ez nála már valószínűleg a kapuzárási pánik egyik tünete. Aztán örültem, hogy igazából még mindig jobban jártam, mintha egy 1,5 millás fekete motorral jelent volna meg, a háta mögött egy bögyös szőkével. (Bár, amennyit gyakorol itthon... hát néha eszembe jut a bögyös szőke.)
A gyerekek viszont imádják, és annyira cukik, amikor a "Ha én rózsa volnék"-ot énekli Eszti, Laci meg gitározik mellé. (Petit nem kell említenem a témában, ő továbbra is imád minden zenét. )

Én: Továbbra is szép és okos vagyok, és végtelenül elégedett önmagammal. És valójában kevéssé vagyok kizökkenthető ebből az álláspontból. (Nem, az sem érdekel, ha beképzeltnek gondolnak, annyira jó bizonyos koron túl lenni.) És ha az anyakirálynő boldog, akkor mindenki az.
Ámen.

Viszont visszatértem, és mivel láttam, hogy a múlt évben 20 bejegyzést sikerült összehordanom (hát ölég gyenge teljesítmény az is...), kitűztem a célt idénre is.
Hát... ez az 1. :D



2 megjegyzés:

  1. Csak a követőidet kell újra elérni, mert már mindenki szinte feladta a reményt, hogy ebből még lesz valami :))
    De hurrá hurrá!!
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én magamat is boldogan elszórakoztatom. :)

      Törlés