Itt meg ott

Mivel illene kezdenem?
Mondjuk a Monster High sokkal! (Sokk, mint sokkhatás. :) )
Ó igen! Vagyis nem, nem akarok róla beszélni!
Na jó, legyen.
Értem én, hogy Ponyville-ből távozva kell valami új, de én leginkább valami átmenetre gondoltam. Winx Club stb.
Érvelni próbáltam Esztinek, hogy azok egyébként hullák, halottak, vámpírok és zombik (vagy mittudomén), és különben is így is 3 lámpával alszol, mert betojsz a sötétben a mese és a személyiségfejlődése kapcsolatáról, de egyetlen ütős érvvel ő nyert: Anya, ez a mese 6 éve aluliaknak nem ajánlott. És én már elmúltam 6.
Ez meg így van. Így elmentem az Alföldbe, mert névnapja lesz és mert ott most 40%-os leértékelésben lehetett beszerezni ezeket a töknemszép babákat. (Azért 10ezer egy ilyen baba, csak úgy borzadva mondom.) Hát most lesz ilyen is.
Aztán úgyis kinövi az egészet, gondolom.

Píről el kell mondani, hogy legutóbb már 4 hetet járt az óvodába egyhuzamban. Eddig még 3-at sem sikerült soha egyszerre teljesíteni, úgyhogy ez keményen új rekord! Hullámozzatok! Hullámozzatok!
Egyebekben jól megvan, köszöni szépen. Nincs is mit mesélnem, minden napra jut valami extrém. És ezek után, amikor a logopédusa rózsás lelkű kisgyereknek nevezi, akkor egyszerűen leborulok a székről. :D
De amúgy ez azért van, mert KicsiPí egyáltalán nem az a magában játszogató ded, és neki valójában tök mindegy, csak foglalkozzanak vele. A fejlesztéseken ezért általában elvan, mert ott körülötte forog a világ.


Aztán voltunk mindenhol.
Húsvétkor mamáméknál. Milyen szerencse, hogy van erre lehetőségünk (márhogy a gyerek térdig másszon a tyúkszarban), különben pont azt beszéltük többekkel, hogy sok gyerek már állatot sem nagyon lát. Én örülök, hogy az enyémek még igen.

Na ezek a tyúkok nem éheztek. 

Viszont Petit megcsípte az egyik (Anya, miért csípett meg a pipi? "Mert 25* mondtam, hogy amikor a tojást tojja, akkor ne tologasd ki fenekét a fészekből."), meg megkarmolta a macska is (Anya, megcsípett a cica! "Nem megcsípett, hanem megkarmolt, mert 25* mondtam, hogy amikor eszik, akkor pláne nem rángatjuk a farkát.") Nagy állatbarátnak néz ki a lelkem....

Aztán ennek apropóján gyorsan meg is néztük az új felsőlajosi állatkertet, ami nagyon cuki, sokkal hangulatosabb, mint a kecskeméti. És az, hogy kevesebb az állat, az senkit nem zaklatott fel, mivel ezeket a kölyköket ténylegesen kb. csak a láma meg a kecske érdekelte (mert azok eszik kézből a zoo csemegét.)

És tegnap meg a Tropicariumban voltunk, ami nem így volt tervezve, de a sors sodort el oda minket. Így hát mentünk és tök jó is volt! (Én a magam részéről teljesen elégedett vagyok a megyematricázással, mert így most bármikor felmehetünk Pestre, 1 óra alatt simaliba.)
Szóval a Tropicarium nagyon jó volt, tetszett a kölyköknek is. Boldogok voltak, amíg ott voltunk, meg amíg persze pizzát kaptak ebédre, majd utána -nyilván hálából- lenyomtak egy-egy sajátságos hisztit.
Na jó, értem én, hogy gyerekek, de amikor Eszti boldog a cápás állatkerttől, meg az ebédre beevett pizzától, akkor miért is kell a Campona közepén taknyanyálaegybe stílusú bömböléssel nemtudomásulvenni, hogy nem, most így hirtelen nem kap egy nyulat.
De komolyan, bőgésig hergelte magát, amikor eltalálta, hogy ő nyulat akar, mi meg pont nem raktuk zsebre egyet a kisállatkereskedésben.... Döbbenet! (Annyira nem ám, ezek az irreális témákon való őrülethisztériák napi rendszerességgel jönnek, általában estére időzítve. Ha nem alakul ki valami este 7-ig, akkor már meg szoktuk kérdezni, hogy te, Eszti ma nem fogsz bömbölni? :D
Jaaaj, különben nem gúnyolom, hát olyan édes, most képzeljétek el, egyik ilyen alkalommal, valami kőkemény hülyeségen kiverte a balhét és bőgött-bőgött világba. Aztán próbáltam megbeszélni vele valami értelmeset, hát azt mondta a lelkecském, hogy ő annyira szomorú, mert nem is tudja, miért kell neki minden nap nagyon sírnia, dehát kell! Hát mondom, jóvan, sebaj, akkor sírjál csak, majd megölelgetünk, ha már nagyon rossz, jó? Jó. :D)


Na így van ez.