Laci elutazott. A -nála már hagyományosnak mondható- 3 napos Szelidi-tavi partyra.
Így én elindítottam a "3 napig egyedül a gyerekekkel" élménycsomagot. Úgyis olyan jól bírom az ilyet mostanában.
Délután még elugrottunk Esztivel csajosban, kettesben, hogy feltöltődjön. (Nohát ez is. Édes, cuki aranyfalat. És persze ilyenkor fagyi az alap. És ő minden alkalommal citromos fagyit kér színes tölcsérben, cukorgolyókkal és macis ostyával. Klassz! :) Érthető okokból eddig eltitkoltam előtte, hogy van belülről csokival bevont tölcsér is. :) )
Aztán Laci elment, én pedig 4-kor elindultam velük a nullkm kőhöz. Az messze is van, szórakoztató is, jó lesz! Aztán vagy két órát ide oda rohangáltak a szökőkút és a kmkő között. Jól elvoltak.
Majd jól kitaláltam, hogy ha már "bulivan", akkor együnk egy pizzát vacsira. És olyan simán ettünk egy pizzát a Labirintus kinti részében, hogy meg is voltam lepődve. Tetszett nekem mégiscsak ez a két gyerekes felállás.
Aztán persze este 7-kor már szó szerint hajtani kellett őket, hogy "ha-lad-junk-mááááár'", és már majdnem csak pozitív élményekkel gazdagodtunk a délután folyamán, amikor az Univer előtt mindketten beleborultak egy oltári nagy pocsolyába.
Ahh, anyám!
Már amúgy akartam mesélni. Mit mesélni, dicsekedni! Hogy Peti maximálisan felülmúlta a várakozásaimat, és egy pár nap alatt átfejlődött műanyag motorosból futóbiciklistává.
Node eszméletlen ügyes, komolyan mondom, amilyen nyominger az egyensúlyérzéke, hát hihetetlen, ahogy kavar vele. Eleinte úgy ment, mint Eszti anno: hajtotta magát állva, alig ült a nyeregre. És kb. 5 nap alatt ott tartunk, hogy már azt a haszontalan, ámde kétségkívül szórakoztató dolgot is csinálja, hogy álló helyzetben is megpróbálja két keréken egyensúlyozni magát. (Én is ezt szoktam piros lámpánál a bicajon.) Mi ez, ha nem folyamatos fejlesztés? :)
Szóval a két csimota jelen időjárási viszonyok között naponta azzal szórakoztatja magát, hogy keresztülgurulnak a tócsákon. Ez Esztinek elvileg nem nagy cucc pedálos bringával, de Pí.... Az nekiszalad, felkapja a lábát és a két keréken egyensúlyozva gurul (hogy ne kelljen belelépnie), ameddig bírja tartani a kormányt egyenesben. Na ezt a fajta mozgást nem néztem ki belőle, úgyhogy el vagyok ájulva tőle rendszeresen, ahogy csinálja.
Na és most is csinálták. Találtak egy óriási pocsolyát, és körbe-körbe zúgattak át rajta. Azt egyszercsak Eszti beleborult. A jó közepibe', hogy érezzük a feelinget!
Meg is lepődtem. Ő is.
Mondtam neki, "uhh, Babám, ez béndzsa volt". Azt mondta ja. :) És amíg ezt megbeszéltük -magam sem hittem el- de 30 másodperc sem telt el és Peti is elesett benne. Hát az emberek konkrétan röhögtek mellettünk. :D (Egyik gyerek sem vette zokon, bár Eszti bepróbálkozott, egy akkor ezt most lemosod a lábamról?- lal, de inkább villogó szemekkel hazaűztem őket. :) )
Szóval jól eltöltöttük a délután, örültem is magamnak, milyen sokáig boldogan elvoltunk, így este már nem volt itthon semmittevés, csak fürdés-fekvés-alvás.
De azért lássuk be, a "puszi-sziasztok-szeretlek" után a hűtőhöz vánszorogtam abban a reményben, hogy Laci hagyott itt nekem sört. És hagyott. (Sajnos ő 0,33-ast iszik csak. De megteszi. ;) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése