2013. máj. 30.

A trollok már a spájzban vannak

Annyit mindenféleképpen hozzá kell tennem, hogy vannak dolgok, amelyek nekem nem számítanak.
Vannak problémák, élethelyzetek, amelyek akkor is jelen vannak, ha hetekig sírunk rajta, és akkor is, ha viccet csinálunk belőlük. A helyzet nem ettől fog megváltozni, és a problémák nem ettől fognak megoldódni. De muszáj az életünknek egy olyan keretet nyújtani, amelyben boldogok tudunk lenni. Mi ebben a vicces felfogásban találtuk meg ezt a keretet.
Én boldog vagyok a világomban, mégha kívülről nézve néha butaságnak is tűnhetnek a dolgaim. Nem számít. Én ÉN vagyok, a gondolataim, az érzéseim a sajátjaim, és nagyon szívesen felvállalom őket.

Ezért muszáj bejelentenem -amennyiben ez eddig nem tűnt volna fel-, hogy ez csak egy buta babás blog. Frusztrált anyukáknak nem kell idejönni bosszankodni, arra ott a bezzeganya. Remekül el lehet küldeni a posztírókat és a többi kommentelőket a susámba. Engem nem érdemes (mert nem övezi különösebb érdeklődés).
Nincs értelme arcnélküli vadidegenként ideköpködni. Mert az én szememben ez legkevésbé sem rólam szól, hanem a köpködőről. És sajnálom, ha ő nem tud megelégedni a saját világával.

Úgyhogy több trollt nem várok a környékre, ha ez megoldható.
Köszönöm.

10 megjegyzés:

  1. Móni, szívemből szóltál. Mi is ha egyfolytában csak siránkoznánk, hogy jaj Bebe így meg úgy, akkor már rég a diliházban lennénk. Mi is próbáljuk így megközelíteni a dolgokat, és nekünk is vannak ilyen hülye poénjaink, és nekünk sem áll szándékunkban senkit sem megsérteni vele. Tudod, ezeket a dolgokat úgyis az érti meg igazán aki benne van! Szóval hajrá blog, hajrá Pepi, és az asztalosok!!!! Pusszancs Drága! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehh, ha csak olyanok olvasnának mint mi vagyunk, olyan jókat tudnék írni. ;)

      Törlés
  2. :-)
    Gondoltam, nem vagyok hülye. :-)
    Egyébként elég szétszórt és összecsapott hozzászólás volt részemről a tegnapi, de a hiperaktív gyanús kétévesem és a baromi szar hangulatom, továbbá a 38,5 fokos lázam ezt hozta ki belőlem. Nyilván felvállalom, de annyival kiegészíteném, hogy igenis fontos a pénz, nemcsak az önmegvalósítás, és az pedig tény, hogy diplomával jobban keresnek-tudom, felmérések is igazolják. :-)
    Szerintem a névtelen hozzászóló is csak azt nehezményezte (egyedi stílusában), hogy az írásod alapján a magas intelligencia szint és a műveltség egy diplomával szerezhető meg. Nem azt mondom, hogy te így gondolod, de ki lehetett ezt olvasni a posztból, ha nagyon akartam. :-) Pedig intelligenciából létezik született, műveltségből pedig olyan, amit a családodnak, neveltetésednek, környezetednek, satöbbinek köszönhetsz. Mondjuk ez az egész túl van már ragozva, és talán túl is van dimenzionálva...
    Szerintem már az a tegnapi "helyesbítő" poszt sem kellett volna... hagynod kellett volna az egészet a fenébe... ez a mai meg... :-) Én sem rózsaszín vattacukros blogot írok, sőt! De ha jön egy hozzászólás, ami nem tetszik, azért még elfogadom, hogy ilyen létezik. :-) Tudom, nevet kell adni hozzá, ebben igazad van. Amúgy meg tényleg az a jó hozzáállás, hogy szarsz rá, hogy mások mit gondolnak. De akkor meg minek ragoztad még két posztban ezt az asztalos témát? :-D Mondjuk azt sem értem, hogy én mit ragozom tovább! :-)

    Imádlak olvasni, bírlak, meg minden, úgyhogy ne vitatkozzunk tovább. :-)
    A humorodért és öniróniádért pedig egyenesen rajongok, ha van diplomád, ha nincs. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen jogos felvetés: márhogy minek ennyi szó róla. Valószínű hazudtam és mégis valahol zavart. :P
      Pótoltam is egy kis sziruppal, hogy visszaálljon a rend. :)

      Törlés
  3. Jááájj, mibe nyúltál Drága? ;-)
    Egyébként mindig várom, hogy egyszer jól megkapom majd én is, de ez -nyilván- hozzátartozik a blogoláshoz.
    Amúgy meg, inkább tanuljanak tőled, hogy így kell a dolgokat felfogni, kezelni. Mert ebben a sz.ros életben a végső cél mégis az kell, hogy legyen: boldognak lenni, boldoggá tenni. Az oda vezető út, meg egyéni és munkás. Én szóltam, uff. ;-)
    Anett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áá semmi izgi. Az a vicces, hogy kifejezetten emlékszem, hogy amikor kattintgattam erre-arra (én híresen sokat szoktam :) ), akkor találtam blogokat, amelyek erőszakosan akartak hatást kiváltani, de a kutya sem törődött velük kommentek szintjén. Mondjuk így van ez...

      Törlés
  4. óh és én csak most olvastam a korábbiakat :) Móni drága, imádjuk a humorodat,meg az életfelfogásodat, ennyi. Pedig még ismerlek is :P

    VálaszTörlés
  5. Én vagyok, aki utánad rendeltem a Homoktövisből. Csak azt akarom mondani, hogy azért kezdtelek el olvasni, miután tök véletlenül rád találtam a neten egy GOKIs keresés során, mert csodálatra méltó módon dolgozod fel a problémákat. Nekem tetszett az asztalosos bejegyzésed. Van egy aspergeres és egy szívproblémás gyerekem és egyedül vagyok velük - sokszor azért olvaslak, hogy emlékeztessem magam, hogy a humor a legjobb módja a szörnyű dolgok feldolgozásának. Hajrá! És jó a homoktövis, sima lekvárral megeszik a gyerekek is! Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És akkor már csak azt remélem, nektek is olyan csodálatos hatása lesz, mint nálunk (na jó, éppen kidőlt a kisebb, de még bízom a dologban). Azóta vagy 3 embert hülyítettem be, szerintem már kéne kérnem részesedést a termelőtől! :)
      Viccen kívül, hat. Na. :)
      Különben basszus igen, a ti helyzetetek se kutya, és ha tényleg néha sikerül a soraimmal egy minimális áthangolást is elérni, akkor már megérte...

      Törlés