Tanácsadás

Tegnap elmentünk tanácsadásra.
Hát voltam olyan peches, hogy a mögöttem levő anyuka a 4 hós, 67 cm-es és 7 kilós gyerekével azon rítt, hogy lehet nem elég a tej. Hááát, hogy őszinte legyek, már emeltem a lábam seggberúgásra, de visszatettem. Végülis nem tehet arról a szerencsétlen, hogy normális a gyereke, nem?

A doktornőnk egyáltalán nem kapott sokkot azon a tényen, hogy Petyusznak 2,5 hete folyik az orra.
"Van más tünet?"
"Hájaaaa, nem eszik."
"Hát a Peti ilyen. Akkor oltjuk."

Szóval elkönyveltem, hogy annyira nyilván nem beteg, ha a tuti óvatos doki is beoltja.

A kaja annyira durva volt az elmúlt napokban, hogy nem is írtam róla. De tényleg, ijesztően. Igazából az étel elutasításáról kellett beszélnünk.
Na a hízása is ennek megfelelően alakult (persze, mert előtte olyan szépen működött, dehát ez egy ilyen kölök. Megfújja a szél, aztán nem eszik 3 hétig.)
Csak a Sinlac mentette meg a fogyástól, azt valamiért megette rendes adagban. Így most a cukros péppel dagasztjuk a gyereket. Hát nem mondok inkább semmit!
Ma mintha alakulna, de nem kiabálom el (vagyis ma még nem feszegettem zárt szájat. Amúgy az mekkora poén volt, hogy be akart nézni a doki a szájába a spatulával. Emmeg úúúgy bezárta, de mondtam a doktornéniek, hogy feszítse csak ki nyugodtan, nincs gond, a kölyök azt hiszi, kaját kap... )

De ma, értsd ma! kezdte rendesen gyakorolni a forgást- vagyis az asztal alól szedtem ki az imént.
Hogy hogyan sikerült fejbeverés nélkül beforognia, na az talány.
De igen, ki nem szarja le? Kinőtte a növény szintet!!! (Vagyis helyzetváltoztatásra képes! :))  Körbement a szobán forogva, szóval részemről happy van.
Nagyon cuki. (De ezt már mondom naponta... :))