Hangolódás

Telik az idő, telik az idő, így én nemrég pólóra vetkőztem majd feltettem a karácsonyi díszítést.

Most mit tehetnék? A faragott tök már megrohadt, abszolút jele annak, hogy jön a karácsony. (Végre lehet én is kipróbálhatom milyen az karácsonykor piros bikiniben és télapósapkában szőke hajjal a tengerparti homokban szaladgálni. )
Elővettem az elmaradhatatlan Mikulásos kávésbögrémet, az aranyszínű csillagforma ajtódíszt, a gyertyákat, arany kütyüket, harangokat és piros szépségeket.

Beültettem persze a gyerekeket is egyik hétvégén a nagy romantikus közös díszkészítésesdibe. Imádták is biza, édesek voltak.
Festettek diót pirosra (Eszti ragaszkodott a rózsaszínhez is, hagyjuk), tobozt aranyra, szóval akár jó is lehetett volna. De meglátva az eredményt.... Hajj... Nem bírta  a szemem no. :D
De abban maradtunk, hogy ez így egy kis kosárban tökéletes lesz a szobájukba téve (ahova ugye max este nézünk rá könnycsepptől nehezedő pillákkal, hogy hajj, de szép, mindjárt itt a karácsoiny.... :D)

A bal oldalit jobbára én festettem. Az mehet a konyhába. :P

Azóta megvettük a karácsonyos asztalterítőt is, nyugalom...


Itt jegyzem meg, hogy ügyes vagyok szép vagyok, de pl. még sosem használtam hóspray-t. Igazán rosszul is esett, amikor rájöttem, hogy azért volt aranyszínű a kupakja, mert ez aranyszínű hóspray. Nem tudom felfogni még most sem. ARANYszínű HÓspray. Értjük-é?
És cserébe még nem is szárad meg, hanem minden aranyszínű, amihez hozzáér.

De pl. Lacit ehhez hasonlóan nem hagyja nyugodni a kérdés a Tesco katalógusban látottak alapján, hogy miérthogyvanazhogy, figyeld: "fehér színű örökzöld műfenyő".
Hát szerintem egyértelműen azt jelzi, hogy az említett műfenyő nem fogja az örökzöld fehér leveleit lehullajtani. Vagy valahogy így...

Ami viszont nagyon tetszik, az az idei nagy divat: sós üveges adventi gyertyás:

Ezt azért tettük össze, hogy a tavalyi koszorú gyertyáit ne kelljen kidobni. Az üvegekben meg nem látszik úgysem, hogy használtak.
Persze a fél kiló sót a földről 3 napig takarítottam, de ebben a gyertyakészítősdiben egészen hatékony munkát végeztettem a kölykökkel. Jó volt, romantikus volt, éppenhogy a dzsinglbells nem szólt. (Vagyis haha, szólt  az, de erről majd később írok. Veszedelmes lesz.)

Az a kártya ott hátul pedig nem más, mint a híres "levél a Jézuskának/angyalkának". Mikor hogy...
Esztié a jobb oldal, tartalma: 16 tétel (kisLegó, nagyLegó, Playmobil, csillogós nyaklánc, Violettás bisszenbasz, MonsterHihg-os bisszenbassz, görkori stb.), Petikémé a bal oldal: 2 tétel. Abból is a pedálos biciklit mi juttattuk az eszébe, hogy tudja már, végülis ő azt akar kapni. Ha tud róla, ha nem, de most már tud. :)

Úgyhogy részemről már a karácsonyi menüt tervezgetem. Bár még nagy vágyam lenne egy karácsonyos ágynemű, de ahhoz még nyerek majd a havi sorsjegyen (spúr vagyok arra, na.).
És azt tudtátok, hogy a Zewának van hópelyhes WCpapírja? Nehogy lemaradjon róla valaki! ;)

"Hogy szolgál a kedves egészsége?"

Nincs semmi extra oka a nemírásnak, egyszerűen hagytam, hogy több, mint egy hónapig a félmaratonos posztomban gyönyörködhessen a világ. :)

Most azonban!

Elkezdte Píbádi az ovit szeptemberben (no jó, hát én még itt tartok a sztoriban).
Mert mesélnivalóan durva volt, hogy 7, azaz hét napot járt a hónapban oviba és megevett 3 kör antibiotikumot. Igenigen, én is csak néztem, hogy bírta, de azért megvan.

Elkezdte aug. 30-án, két nap múlva már taknyos volt (persze tüdőn landolós, szövődményes köhögősfulladós).
Majd meggyógyult (teljesen, totálisan), és 3 nap ovi után folyt az orra újra. Még pár napot így kihúzott, aztán újra kidőlt. 
Jó, szeptember vége óta legalább nem volt beteg, úgyhogy most így akkor ki lett egyenlítve a szeptember.

Ami aztán még hírérték, az ez (csak a szemét nézzétek):

Már megvan van vagy 2 hónapja. De pl. Pesten jártunk valamelyik hétvégén, és az öcsém is akkor lepődött meg rajta, szóval kimaradt a sztori mindenhonnan.
Amikor mondta  a szemész dokinő a szokásos kontrollon: hát gyanús neki, hogy nem az együttműködés hiánya miatt nem olvassa le a táblát, hanem nem is látja, noakkor legyen tapaszos.
Hát mondtam: "Ó igen!! Ez hiányzott, tudtam én!" Eredeti Tompika style :D

Viszont meglepően jól viseli. Sosem akarja levenni. Ami Pítől kisebb csodaféle.
Eladtuk neki KalózJack tapasznak, ami nem lehet más, csak tök menő, szóval őt most egyáltalán nem zavarja. (Más kérdés, hogy az utcán rendre megbámulják a kisgyerekek és felteszik a kérdéseiket az anyjuknak. Jellemzően: "Anya, hol a kisfiú szeme?" :D )
Meg, hogy azért az ovisfotózás napján csak beküldtük reggel a tapaszt, hogy miután lekattintották, utána tegye már rá az óvónéni, azért mégse maradjon már örök nyoma az ovis fotókon. :)

Eszti egészsége a másik véglet, az jól szolgál. Valójában volt beteg, neki mindig csak az orra folyik (de az nagyon), így legalább hiányoznia nem sikerült a suliból. (Nem, nem is akar. Elvetemült fajta ez, de tényleg... ) Egyszer belázasodott ugyan, amikoris azt sem tudtam vele mit is kell csinálni, mert vagy 3 éve nem volt lázas. De az is egy napig tartott csak és őszi szünet közepére esett.

Ő amúgy sajnos maximalistának néz ki, próbálom kinevelni belőle, de ez valami genetikailag meghatározott személyiségvonása lehet. Már most borzalom, mi lesz később!
Pl. jelentkezett mesemondóversenyre. Mert az olyan jó, amikor minden este tanulhattuk a mesét. Aztán persze tényleg ügyes volt, mert beválasztották az osztályban a 3 legjobb közé, így az iskolai versenyig eljutott. Onnan tovább már nem (ő ezt azért még személyes sértésnek vette.)
Már olvas és ír (nem azért mert már tanulták volna a betűket, hanem mert borzasztóan érdekli), és az összes szorgalmi feladatot megcsinálja... Köztársasági ösztöndíj lesz ebből meglássa mindenki!