2014. febr. 25.

Mindig, mindig ahh, de jó! :)

Ma van a 14. évfordulónk! Az sok!
Meg a 7. házassági is. Az is sok!
A hétvége kettesben jó volt. Viszont kevés... :)

A gyerekek remekül elvoltak. Peti meglátta a mamát és második megszólítása után egyszerűen mamucikának hívta és többet nem vett tudomást rólunk. Ez megnyugtató fejlemény.
Eszti meg ugye már ésszel nyomta: Akkor, ha hiányoztok, majd az extra meglepire gondolok meg arra, milyen jó lesz anyával aludni vasárnap este.

Petiről meséltem anyunak a borzalmat, hogy délután hajlamos nem lefeküdni.
Hát így is lett. Nemakarokaludni volt fekvéskor, így anyu annyiban is hagyta. Aztán délután mentek végre buszozni (Petinek ez még mindig akkora szám, hogy akárhányszor meglátja a mamát/papát, mindig elkezdi a Mikor megyünk busszal? Mikor megyünk villamossal? Trolival? kezdetű nótát).

Szóval elindultak négyesben az Arénába, Peti - ahogy lenni kell -elaludt 5 perc múlva a buszon.
Majd kitökölték, hogy akkor anyu meg Eszti elmennek moziba, a papa meg a Petit... buszoztatja. Tisztára, mint a hajléktalanok apám! :D
A Móriczon átszálltak a visszajáratra (Peti még mindig aludt), majd egy óra BKV-n alvás után állítólag kipattant a szeme, és megkérdezte, Mikor szállunk le?
(És miután hazaértek, anyuék még Esztivel messze jártak, így elmentek a papával még egy körre: vonatozni Kőbánya-Kispestre.. Ehh... még jó, hogy nem Pesten lakunk. Egész nap nyomulhatnék a BKV-n...)
Szóval remekül feltalálták magukat. Jajj! :)

Aztán persze minden volt: egész napos utazgatások, Elevenpark, színház (és többi napon délutáni alvás is...)
Vasárnap délelőtt meg -anyu alább nem adja- színházban voltak. Hát magam sem hiszem el a család közös állítását miszerint Petikém végignézett egy 1,5 órás Csipkerózsika előadást a színházban (pedig anyu mesélte, hogy menekülő útvonalba ültek, de nem kellett kijönniük). Le Vagyok Döbbenve.

Úgyhogy ők remekül elvoltak!

Azt, hogy eközben mi Lacival milyen magas szinten űztük a semmittevést, azt el lehet képzelni!
Én azért futottam persze, összesen 16 km-et, szóval így kezeljük a lazázás kifejezést, oké? :P
De ettől még a dolog egy óriástespedés volt!
Tespedtünk a medence mellett, a szaunában, Laci a gőzfürdőben. Aztán olvastunk, bambultunk.
Noés ettünk. Jajjdejóvóóót! Reggeli: egy órán keresztül. Vacsora: egy órán keresztül. Ülve, étkezve, nézelődve. 2 napig! Jajjjdejóvóóót!

Olyan jó volt, hogy a hazajövetel traumájaként a testem egy oltári takonynáthával ünnepel. Tegnapra úgy kidöglöttem, mint ezer éve már... Csak takony, de az facsarja az orrom, mint állat, ezért folyamatosan be van dagadva a jobb szemem és ömlik belőle a könny. Petikém meg néz, néz, majd azt mondja: Anyucika! Sírsz! "Hűű, kösz, hogy szóltál!"
De leszarom. Megérte! :D

5 megjegyzés:

  1. Boldog évfordulót Nektek!!!! :) A wellnessre meg irigy-irigy, de nyáron már mi is megyünk! Zsolti még azért meggondolja, mert ugye tudjuk mi lett a tavaly februári wellness vége.... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahahaaaaa! Noigen, azt nem lehet elfelejteni.... :D
      Gondoltam, hogy ti hamar bevállaljátok majd a nyaralást! (Viszont az Abacus nem gyerekes hely. Csak azért írom, mert valaha nézegetted. )

      Törlés
    2. Naná, simán bevállaljuk! :)
      Igen, ezt már mástól is hallottam, hogy nem gyerekes hely!

      Törlés