2013. okt. 8.

Esküvőre menni mindig jó

Különösen poén ez, ha a saját anyádéra mész.
Na mi mentünk. Jó is volt! Az esküvőkön  mindenki boldog, szép az élet, jó a kaja, mi kell még?

Pénteken délután még ingért rohangáltuk körbe a boltokat fullcsaláddal, mert Laci hétfőn este szólt, hogy az öltönye nem jó rá. Aztán lett a héten öltöny, de ing nem.
Este 6 előtt 10 perccel még a  kínaiban próbáltunk ünneplőcipőt venni Esztinek, mert anyu persze kiverte a hoppot, hogy nem lehet Eszti ünneplőcipő nélkül.
És amilyen elvetemült ő, tudom, hogy szombat délelőtt beállított volna 11-kor, és ha azt tapasztalja, hogy nincs cipő, kézenfogja az unokáját és egyszerűen vesz neki. Úgyhogy ezt megelőztük.

Vásárlás közben Pepó lelkesen hajigálta szét a babakocsiban ülve a cipőket, amiket elért, Laci izzadva hordta a kicsi lánykacipőket tonnaszámra, de az elcseszett kínai számozások szerint némelyik fajtából a 28-as is kicsi volt a másikból meg a 26-os is nagy. Emiatt a végére már kisebb családi dráma kerekedett, így Laci elhúzott a környékről Petivel, nekem meg már mindegy volt, csak vegyünk egy nyamvadt cipőt, aztán húzzunk haza.
Így lett egy csillogógyöngyös, kopogós. De legalább Eszti boldog volt tőle. Én meg eldobtam az agyam, hogy nem lehet kulturált ünneplőcipőt kapni, csak a hülye kispicsásat, már bocsánat.

A gyerekeknek megmondtuk, hogy reggel sokáig kéne aludni, mert Eszti nem fekszik le ebéd után. Nem vett komolyan, és fél 7-kor már jött is. Egyáltalán nem sínylette meg a délutáni nemalvást, volt ugyan egy fél órás kiborulós bőgés lefekvés előtt, de ez meg ilyenkor kötelező.

Petit meg átvertük. Ugyanis az egész család hozzánk jött apránként a nap folyamán, a szertartás meg 1/2 3-kor kezdődött, így esélytelen volt itthon lefektetni (nem az alvással van a baj, hanem, hogy el nem aludt volna, ha hallja, hogy buli van.)
Úgyhogy nagyon leleményesek voltunk, mert 1-kor Laci elvitte kocsikázni. És kb. a kisTesconál már elaludt. Így leparkolt, és egy órácskát ott szunyált Pepp az autóban.
Aztán, amikor hazaértek, már mindenki elment itthonról a szertartásra,

Ott aztán kiderült, hogy a cipő azért volt végtelenül fontos a vékony fehér ünneplőharisnyával, ahogy illik, mert Eszti viszi a gyűrűket. Kár, hogy erről nekünk nem szóltak, na mindegy. Anyu változatlan. (És Márti,igen, engedélyed nélkül elloptam a fotót.) Eszti azért igen felelősségteljesen lépkedett a cuccal. :D



Nekünk rohanás volt a polgármesteri hivatalba, így a szertartás alatt Peppem volt a kötelezően dumáló kisgyerek.
Ez ugye megvan, hogy nem láttunk még olyan esküvőt, amelyen ne bőgött/kiabált volna valamiféle kisgyerek a hátsó sorban. Én amúgy pont ezért sosem vittem be egyik gyermeket sem az esküvőkre, ahova meghívtak, ne az enyém bontsa már a hangulatot. Ellenben most nem maradhattuk kívül.

 
Beültünk a menekülőútvonalba, közvetlen az ajtó mellé. Ahol Peti egész kerek 30 másodpercet töltött az ölemben, majd leszállt inni, akkor kiborította a vizét, ezzel elvolt újabb 30 másodpercet, majd karját lóbálgatva sétált kb. 30 másodpercet és akkor kezdte a műsort.
Mert ugye ő uzsonnás sem kapott a nagy rohanásban, így lelkesen kiabálta, hogy sóskiflit kérek, csokiskekszet kérek. (Nem értem, miért nem körtéért és almáért kiáltozott.)
Szerencsére elöl nem lehetett érteni, és szerencsére egy teljesen korrekt hosszúságú szertartás volt, így nem kellett az éhező gyermekkel kimenekülnünk. 

Az ebéd/vacsi jó volt, szerintem jól elvoltak a gyerekek is, mondjuk Peti 50%-ban valakinek a kezében nyaralt és a gyertyát próbálta elfújni.
Meg a végén már kb. lehetetlen volt a mama nyakából kivakarni.
A kajával nyilván meg volt elégedve: két villa, óriási szelet torta és kb. ennél a pontnál hangzott el az ominózus mondat (ezt nem meséltem, de beszarás, mikor befejezi a kaját ezt mondja): Köszönöm szépen, elég volt!. :D Hihi, én neveltem. :D



Ennyi engedélyezett tortaevés után most csoda, hogy amikor megkérdezte tőle a mama, hogy "Na Peti, jó buli volt?", akkor ő azt válaszolta, hogy Jó buli volt!. :D
Este, mint a fa, úgy kidőltek, mi meg Lacival benyomtunk egy páleszt, amit anyu férje (hahaha) hagyott itt délután nekünk.

4 megjegyzés:

  1. Ezer éve nem voltam esküvőn :) szuper lehetett :) A gyerekek még mindig nagyon helyesek :)

    VálaszTörlés
  2. Szívből örülök és ismeretlenül is sok boldogságot kívánok az ifjú párnak! Ez tök jó, Móni!

    VálaszTörlés
  3. Sok Boldogságot kívánok én is! Esztike eszméletlen cuki ahogy nyújtja a gyűrűket! :)

    VálaszTörlés