Torta történet 1.

Eszti tegnap hazaszállítmányozódott.
Beesett az ajtón, kifeküdt a hálóban és az első hozzám intézett mondata az alábbi volt:

És trambulinoztam is!
Hája, nekem is hiányoztál Bobbanci! :)

Kicsit visszaszelídítendő állapotban van, bár el kell ismernem a napi bögre tej ivásával valamint kefír és kőrözött evésével jó eséllyel utazik Pestre újra. (Itthon ezeket hírből sem.)

Anyuék közben felköszöntötték, azóta persze Bogyó és Babóca DVD fut órákon át.
És sajnos ma egész nap én is ezt dúdolgattam. Kellemetlen, mert én csak addig tudom a szöveget, hogy Bogyó és Babóca... Tovább nem.

És eljutottam arra a szintre, hogy tortát fogok készíteni.

Jahhhaaaj, ez igazán izgalmas lesz, ezzel a sütés dologgal nem állok valami jól. Egyszerűbb sütikék oké, node torta. Hejjjugyanmár!

Pénteken elmentem a bölcsibe, mondtam Zsóka néninek, hogy akkor Esztinek egy hét múlva hozunk tortát (szokott buli lenni szülinapkor). Mire Zsóka néni: "Nehogymár rendelj, süssél egyet, tortalap, puding és kész. Nem kell akkora ügyet csinálni belőle, baromi drága egy torta, na!

Én meg elhittem neki, bár szóltam, hogy azért nagyon ne készüljenek. Főleg, hogy nem vagyok hajlandó gyári piskótát venni. Szal azt is én sütöm meg.

Úgyhogy most szedem a terveket a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban elkészíthető tortához és írom a zaklatható, azonnali segítséget nyújtók listáját.
A torta persze csokitorta lehet csak. (Anyám, és Eszti nem is fogja megenni. Bár olyat már láttam tőle, hogy a torta krémjét megeszi... Mindegy is, mert gyerkőknek csokitorta dukál...)

Szóval csütörtöki roppant izgalmak lesznek ezek! Úúúú....
Mindenesetre ma már megvettem 3 szép gyertyát.
Fogtok ti még a tortámról hallani!!! :)