Feldolgozhatatlan, ami történik velünk.
Pár napja még a szavakat ízlelgettem, amit egy jópofa posztba terveztem írni az egyórás szülésemről, de tegnap... megfordult a világ...
Képtelenek vagyunk róla egyesével értesíteni mindenkit és elmesélni mi történik velünk, így itt én megteszem.
Annál is inkább, mert hiszem, hogy minden pozitív gondolat és energia csak segíthet rajtunk.
Peti... Aki viccesen csúnya és girinyó kisfiúcska, még vigyorogtuk is, hogy milyen kis harci sebesült. Csak egy napig lehetett velem.
Tegnap délután délután észrevettem, hogy valami nem smakkol vele. Azonnal szóltam a csecsemősöknek, akik el is vitték azonnal. Átvitték a koraszülött osztályra, majd amikor áthívtak, az orvos már azt közölte, hogy jön érte a rohammentő, és viszik is Pestre. És jelenleg az életéért küzdenek...
Nem mondom milyen érzés volt. Bár inkább semmilyen. Sokk.
Még este el is vitték Pestre, én még tegnap este saját felelősségemre távoztam a kórházból (tényleg nagyon jól voltam, és amúgy sem volt értelme maradnom, és nagyon kedvesek voltak velem a nővérek, a csecsemős fődoki és mindenki, de lebeszélni nem tudtak.)
Este hazamentem taxival és ma jöttünk Pestre.
Petikénk a kardiológiai intézet gyermek intenzívjén van. Altatásban... csövekkel...
A második napon derült ki, hogy a szívének egy olyan veleszületett fejlődési rendellenessége van, ami az élettel összeegyeztethetetlen.
Az aortájából hiányzik egy rész, és nem keringeti a vérét. Jelenleg csak azért van életben, mert idejében elcsípték még a magzati életből visszamaradt kis részt, amit gyógyszerekkel újraindítottak a teljes visszafejlődése előtt.
De így értelemszerűen nem maradhat.
Ezért megműtik. Ha minden jól megy, akkor holnap reggel.
A műtét nagyon magas kockázatú, Peti nagyon alacsony súlyú, az aortájánál nagy a hiány, és emellett egy óriási lyuk van a két pitvar vagy kamra között.
Fel kell készülnünk arra, amire nem lehet felkészülni.
Az egész napot egy kórházi folyosón töltöttük 6féle orvossal konzultálva, mindenbe beleegyezve és Lacival egymás kezét szorítva, felváltva sírva.
A nap "fénypontja" volt, amikor bemehettünk Petihez, szigorúan csak egyszerre egyikünk. Borzalmas látvány volt.
Ennél már csak az volt borzalmasabb, hogy el is kellett búcsúznunk tőle. Mert nem tudhatjuk, mit hoz a holnap...
2011. jún. 29.
2011. jún. 27.
2011. jún. 25.
Vasszigor, de minek?
Jól van, alakul a rend...
Elhatároztam, hogy már nem fáj a torka, nem beteg, így igenis alvás van éjjel. nem anyaberángatás.
Meg is beszéltem Esztivel este lefekvéskor, hogy csak akkor szóljon, ha baja van, amúgy meg, ha felébred, aludjon csak vissza ügyesen, ahogyan szokott régen. Jó.
3 perc múlva kiabál: Anyaaaa, valami baj van!
Na, mondom már korán kezdi a szívatást. Becsattogok: "Aztán mi?"
Valami felébresztett!
"Na persze, ha aludtál volna, esetleg! Ne szenvedjünk így, mert tutira be nem jövök többet!"
Aztán úúúgy elhitte, hogy végre újra reggel fél 9-kor keltette fel Laci. És addig csend volt. Ahhh... Simán.
Örültem!
Elhatároztam, hogy már nem fáj a torka, nem beteg, így igenis alvás van éjjel. nem anyaberángatás.
Meg is beszéltem Esztivel este lefekvéskor, hogy csak akkor szóljon, ha baja van, amúgy meg, ha felébred, aludjon csak vissza ügyesen, ahogyan szokott régen. Jó.
3 perc múlva kiabál: Anyaaaa, valami baj van!
Na, mondom már korán kezdi a szívatást. Becsattogok: "Aztán mi?"
Valami felébresztett!
"Na persze, ha aludtál volna, esetleg! Ne szenvedjünk így, mert tutira be nem jövök többet!"
Aztán úúúgy elhitte, hogy végre újra reggel fél 9-kor keltette fel Laci. És addig csend volt. Ahhh... Simán.
Örültem!
2011. jún. 24.
Észheztérés
Orvosilag helyén vagyunk.
Tegnap délutánra már éppen kezdtem kiborulni és elsősorban magamat, majd a kölyköt temetni. Hogy ilyen a világon nincs, hogy 3. napja nem kel fel!
És de.
Tegnap fél 4-kor délután felébredt és mintha elfújták volna az egészet. Kipihente magát!
Mondjuk úgy, hogy a nap hátralevő részében szétszedte a lakást, ahogy kell...
Kajaügyben persze még vannak problémáink, de legalább 3-4 kanállal már beeszik az étkezések alkalmával.
Mondjuk látni kellett volna még tegnap a dohányzóasztalunkat. Nagyon durva látványt nyújtott:
Kubu (életében az első, de megígértem, hogy ő választhat szmötyit, és erre bökött), mézes tea, víz, ropi, Győri Jó reggelt keksz. Mármondom el sem hiszem, ha nem én látom a saját asztalomat. (Ez volt a "minden mindegy csak egyen és igyon a gyerek" kategória.)
Dokinál is voltunk, aki nagy boldogan nézte, hogy mennyivel szebb a torka mostanra. Még nem 100-as, de kapja még az antibigyót úgyis. Szóval ma végre eljutottunk arra a szintre, hogy Eszterem reggel felkelt 1/2 8-kor, és délután 1/2 1-kor feküdt le. Ahogyan az normáliséknál vagyon.
(Mondjuk ez jó poén volt, mert Csirke érkezett délelőtt, nekem meg UH időpontom volt délre, így kapóra jött a látogatása. Frankón ráhagytam Esztit, hogy 22 éves vagy lelkem, oldd meg! :)
És mire hazaértem 1-kor, már mindenki a délutáni szisztáját töltötte. Na ezt már szeretem!)
Mondjuk Esztiről még mesélhetnék, hogy büdöskölykec milyen egyszerűen szokik hozzá a jóhoz...
Ugyanis betegen nagyon kivolt, velem aludt 2 éjszaka is a kanapén. Majd a nappali alvása is végig itt volt. Egyértelműen itt volt a helye, hiszen sokat sírdogált, meg amúgyis dobálta magát és betegen jobb, ha látom folyamatosan.
Na az elmúlt két éjszaka úgy telt, hogy mindenféle baromsággal, ok nélkül igazából behívogatott. Tegnap fél 4-kor meg felállt az ágyban, belémkapaszkodott, hogy ő akkor jön velem aludni.
Höhö, azt már ugyan tuti nem! Miatta ugyanis akkor én nem alszom, meg amúgyis, ne most szokjunk már rá! Szóval asszem ezzel még lesz egy kis feladat az elkövetkező napokban!
Ne nézzetek csúnyán, az ok rém egyszerű:
a) Jelenleg terhes vagyok, és aludni akarok.
b) A közeljövőben Petivel is közös alvást tervezek az első időkben, ugyanúgy, ahogyan Esztivel. És marhára nem hiányzik még egy plusz kölyök az ágyba... :)
Tegnap délutánra már éppen kezdtem kiborulni és elsősorban magamat, majd a kölyköt temetni. Hogy ilyen a világon nincs, hogy 3. napja nem kel fel!
És de.
Tegnap fél 4-kor délután felébredt és mintha elfújták volna az egészet. Kipihente magát!
Mondjuk úgy, hogy a nap hátralevő részében szétszedte a lakást, ahogy kell...
Kajaügyben persze még vannak problémáink, de legalább 3-4 kanállal már beeszik az étkezések alkalmával.
Mondjuk látni kellett volna még tegnap a dohányzóasztalunkat. Nagyon durva látványt nyújtott:
Kubu (életében az első, de megígértem, hogy ő választhat szmötyit, és erre bökött), mézes tea, víz, ropi, Győri Jó reggelt keksz. Mármondom el sem hiszem, ha nem én látom a saját asztalomat. (Ez volt a "minden mindegy csak egyen és igyon a gyerek" kategória.)
Dokinál is voltunk, aki nagy boldogan nézte, hogy mennyivel szebb a torka mostanra. Még nem 100-as, de kapja még az antibigyót úgyis. Szóval ma végre eljutottunk arra a szintre, hogy Eszterem reggel felkelt 1/2 8-kor, és délután 1/2 1-kor feküdt le. Ahogyan az normáliséknál vagyon.
(Mondjuk ez jó poén volt, mert Csirke érkezett délelőtt, nekem meg UH időpontom volt délre, így kapóra jött a látogatása. Frankón ráhagytam Esztit, hogy 22 éves vagy lelkem, oldd meg! :)
És mire hazaértem 1-kor, már mindenki a délutáni szisztáját töltötte. Na ezt már szeretem!)
Mondjuk Esztiről még mesélhetnék, hogy büdöskölykec milyen egyszerűen szokik hozzá a jóhoz...
Ugyanis betegen nagyon kivolt, velem aludt 2 éjszaka is a kanapén. Majd a nappali alvása is végig itt volt. Egyértelműen itt volt a helye, hiszen sokat sírdogált, meg amúgyis dobálta magát és betegen jobb, ha látom folyamatosan.
Na az elmúlt két éjszaka úgy telt, hogy mindenféle baromsággal, ok nélkül igazából behívogatott. Tegnap fél 4-kor meg felállt az ágyban, belémkapaszkodott, hogy ő akkor jön velem aludni.
Höhö, azt már ugyan tuti nem! Miatta ugyanis akkor én nem alszom, meg amúgyis, ne most szokjunk már rá! Szóval asszem ezzel még lesz egy kis feladat az elkövetkező napokban!
Ne nézzetek csúnyán, az ok rém egyszerű:
a) Jelenleg terhes vagyok, és aludni akarok.
b) A közeljövőben Petivel is közös alvást tervezek az első időkben, ugyanúgy, ahogyan Esztivel. És marhára nem hiányzik még egy plusz kölyök az ágyba... :)
2011. jún. 23.
Az a csodálatos éjszakai kaki!
Leírhatnám, hogy a kölykec egész éjjel óránként szórakoztatott ilyen apróságokkal, mint:
Sírdogálás-sírdogálás, bemegyek: "Mi a baj Eszti?" Nem tudom.
Meg sírdogálás-sírdogálás, bemegyek: "Nu, mi van megen?" (Jóvanna, addigra már meguntam az óránkénti "extra szaftos" problémákat.) Hol van a majom? Majd kiderült, hogy mellette... Szóval hú de el volt veszve.
Na mindegy, nyűgösen aludt és kész.
De egy ébredésről be kell számolnom. A 1/4 11-esről.
Kiabál. Anya valami van benne! Uramatyám, miben?
Berontok: Kakilni kell!
Szemem felcsillan, ez csodás (ugyanis még mindig egyéni heppem, hogy pelusban altatom éjjel.)
Rombolok biliért, Eszti szépen ráül.
Én meg nézem csodálattal adózva, hogy jaj de ügyes, és okos, és konkrétan majd'elsírom magam csak azon a tényen, hogy a gyerek éjjel a bilin kakkant... No mindegy!
Eszti hamar kirángatott a varázshelyzetből:
Anyaaa, hozzad már a popsitörlőt, Eszti pospiját törölni kell. Kakiltam!
Én meg, mint jó lakáj, azonnal kirohantam érte (talán meg nem hajoltam...)
Mire minden kész, Laci is megjelent az ajtóban félig csukott szemmel, hogy "Namivan?" Mondom mi lenne? Királyság! Az van! :)
Így mire én elintéztem a bilit, apja már vissza is fektette a -minden bizonnyal teljesen szobatiszta- kismanót.
Úgyhogy emiatt a kedves kis történet miatt elbúcsúzunk az éjszakai pelustól is.
(Betegség front kiábrándító, ma még csak összvissz egy 1,5 órás ébrenléte volt meg. Emellett 1,5 szem Győri édes Jó reggelt keksz van benne... :S )
Sírdogálás-sírdogálás, bemegyek: "Mi a baj Eszti?" Nem tudom.
Meg sírdogálás-sírdogálás, bemegyek: "Nu, mi van megen?" (Jóvanna, addigra már meguntam az óránkénti "extra szaftos" problémákat.) Hol van a majom? Majd kiderült, hogy mellette... Szóval hú de el volt veszve.
Na mindegy, nyűgösen aludt és kész.
De egy ébredésről be kell számolnom. A 1/4 11-esről.
Kiabál. Anya valami van benne! Uramatyám, miben?
Berontok: Kakilni kell!
Szemem felcsillan, ez csodás (ugyanis még mindig egyéni heppem, hogy pelusban altatom éjjel.)
Rombolok biliért, Eszti szépen ráül.
Én meg nézem csodálattal adózva, hogy jaj de ügyes, és okos, és konkrétan majd'elsírom magam csak azon a tényen, hogy a gyerek éjjel a bilin kakkant... No mindegy!
Eszti hamar kirángatott a varázshelyzetből:
Anyaaa, hozzad már a popsitörlőt, Eszti pospiját törölni kell. Kakiltam!
Én meg, mint jó lakáj, azonnal kirohantam érte (talán meg nem hajoltam...)
Mire minden kész, Laci is megjelent az ajtóban félig csukott szemmel, hogy "Namivan?" Mondom mi lenne? Királyság! Az van! :)
Így mire én elintéztem a bilit, apja már vissza is fektette a -minden bizonnyal teljesen szobatiszta- kismanót.
Úgyhogy emiatt a kedves kis történet miatt elbúcsúzunk az éjszakai pelustól is.
(Betegség front kiábrándító, ma még csak összvissz egy 1,5 órás ébrenléte volt meg. Emellett 1,5 szem Győri édes Jó reggelt keksz van benne... :S )
2011. jún. 22.
A diagnózis: tüszős mandulagyulladás
Lever a víz ettől, mert nekem is régebben gyakran volt.
Legalább újra megbizonyosodhattunk róla, hogy nem kórházban elcserélt gyerek...
Előszöris, dokinő szerint nem csoda, hogy bömböl, mert a mandulája tisza genny és tüsző, ráadásul nagyon meg vannak dagadva.
Kopp...
Majdnem elbőgtem magam arra a gondolatra, hogy szegény gyerök, mióta hordozza már ezt az egészet.
Egy adag antibió meg fájdalomcsillapító, aztán go vissza pénteken kontrollra.
Jaaa, hogy megnyugodtam-e? Áááá...
Egyrészt nekem volt olyan, hogy egymás után 3* jött vissza. Az 3* adag antibiotikumkúra. Meg szarakodás.
Meg amúgyis tök gáz szövődményei lehetnek, már anno kiműveltem magam belőle. Ha ez egyáltalán az.
Ugyanis nézegettem a neten, hát persze, hogy azt találtam, hogy 3 éves kor alatt annyira ritka, hogy szinte elő sem fordul. Kafffaaa!
Ha a nyominger dokinő félrekezeli, én tökönlövöm!
Javulás ugyanis egyelőre nemigen látszik.
Bár az éjszakát nem rítta végig. Több alvás nem volt benne, de már így is jobb.
Gondoltam, én leszek a besztof anya, aki csak nem dugja mán be azt a nyomoronc füldugót, hogy ne apjuk keltsen fel újra és újra, hogy sír a gyerek.
Nomeg hagyni akartam már Lacit is pihenni, mert azért a két napos éjszakai gyereknyugtatásban rendesen kivette ő is a részét. Aztán neki azért dógoznia is kell.
No, így úgy jártam, hogy a legkisebb hangra már a gyerkőszobában teremtem.
Óránként hallottam "anya" felkiáltásokat, majd óránként romboltam be, hogy "jajdrágakicsikincsemmivan?"
Oszt óránként szívtam meg, hogy semmi, mert Eszti egyenletes horkolása már az ajtóból hallható volt...
(Jóindulatú Laciférj szerint olyan lassan kocogtam oda, hogy megunta a várakozást és visszaaludt. Nekem mondjuk erre más verzióim vannak. )
Így füldugó be, oszt csá, lesz-ami-lesz!
Na innetől kezdve azért bőgicsélés fél 2-kor, meg "szomjas vagyok és kérek zsebkendőt" 4-kor és végleges ébresztés 5.19-kor (Itt jegyezném meg Eszti neked biztatásnak, hogy talán 2,5 évesen már feldolgozza 5.21-re, hogy alvásvanmééég!)
Végül 6-kor azért felkelt, átjött a nappaliba, ahol a délelőttöt további alvással töltötte. Fél 12-kor kelt fel véglegesen, addig csak 5-10-15 percekre. Aztán délután már vagy 3 órát is ébren volt!
A jó oldala a dolognak, hogy végülis egész nap az ágyban hemperegtem, mert Eszti vagy engem ölelgetett, vagy csak szimplán társnak kellettem mellé a kanapén. De semmiképpen sem tudtam semmi házimunkát csinálni miatta.
A rossz oldala, hogy az ordenáré horkolása miatt nem tudtam aludni.
Amúgy meg, ha be van lőve, egész normális, ha kimegy a fájdalomcsillapító hatása, akkor azonnal sírós-rívós lesz.
Egyszóval továbbra is borzalomhegyek vannak, de tűrjük lelkesen. Talán holnap már ébren is lesz valamennyit!
Legalább újra megbizonyosodhattunk róla, hogy nem kórházban elcserélt gyerek...
Előszöris, dokinő szerint nem csoda, hogy bömböl, mert a mandulája tisza genny és tüsző, ráadásul nagyon meg vannak dagadva.
Kopp...
Majdnem elbőgtem magam arra a gondolatra, hogy szegény gyerök, mióta hordozza már ezt az egészet.
Egy adag antibió meg fájdalomcsillapító, aztán go vissza pénteken kontrollra.
Jaaa, hogy megnyugodtam-e? Áááá...
Egyrészt nekem volt olyan, hogy egymás után 3* jött vissza. Az 3* adag antibiotikumkúra. Meg szarakodás.
Meg amúgyis tök gáz szövődményei lehetnek, már anno kiműveltem magam belőle. Ha ez egyáltalán az.
Ugyanis nézegettem a neten, hát persze, hogy azt találtam, hogy 3 éves kor alatt annyira ritka, hogy szinte elő sem fordul. Kafffaaa!
Ha a nyominger dokinő félrekezeli, én tökönlövöm!
Javulás ugyanis egyelőre nemigen látszik.
Bár az éjszakát nem rítta végig. Több alvás nem volt benne, de már így is jobb.
Gondoltam, én leszek a besztof anya, aki csak nem dugja mán be azt a nyomoronc füldugót, hogy ne apjuk keltsen fel újra és újra, hogy sír a gyerek.
Nomeg hagyni akartam már Lacit is pihenni, mert azért a két napos éjszakai gyereknyugtatásban rendesen kivette ő is a részét. Aztán neki azért dógoznia is kell.
No, így úgy jártam, hogy a legkisebb hangra már a gyerkőszobában teremtem.
Óránként hallottam "anya" felkiáltásokat, majd óránként romboltam be, hogy "jajdrágakicsikincsemmivan?"
Oszt óránként szívtam meg, hogy semmi, mert Eszti egyenletes horkolása már az ajtóból hallható volt...
(Jóindulatú Laciférj szerint olyan lassan kocogtam oda, hogy megunta a várakozást és visszaaludt. Nekem mondjuk erre más verzióim vannak. )
Így füldugó be, oszt csá, lesz-ami-lesz!
Na innetől kezdve azért bőgicsélés fél 2-kor, meg "szomjas vagyok és kérek zsebkendőt" 4-kor és végleges ébresztés 5.19-kor (Itt jegyezném meg Eszti neked biztatásnak, hogy talán 2,5 évesen már feldolgozza 5.21-re, hogy alvásvanmééég!)
Végül 6-kor azért felkelt, átjött a nappaliba, ahol a délelőttöt további alvással töltötte. Fél 12-kor kelt fel véglegesen, addig csak 5-10-15 percekre. Aztán délután már vagy 3 órát is ébren volt!
A jó oldala a dolognak, hogy végülis egész nap az ágyban hemperegtem, mert Eszti vagy engem ölelgetett, vagy csak szimplán társnak kellettem mellé a kanapén. De semmiképpen sem tudtam semmi házimunkát csinálni miatta.
A rossz oldala, hogy az ordenáré horkolása miatt nem tudtam aludni.
Amúgy meg, ha be van lőve, egész normális, ha kimegy a fájdalomcsillapító hatása, akkor azonnal sírós-rívós lesz.
Egyszóval továbbra is borzalomhegyek vannak, de tűrjük lelkesen. Talán holnap már ébren is lesz valamennyit!
2011. jún. 21.
Az év legborzalmasabb éjjele/nappala/ majd újabb éjjele
Első nap éjszaka:
Eszti este 10 órától kezdve sírt. Folyamatosan. Ilyen még sosem volt, hogy megvígasztalhatatlan. Ott álltunk, fogtuk, néztük, simogattuk, ölelgettük és semmi. És nagy vonalakban egész éjjel így ment. Én aludtam kb. 4 órát 3 részletben, Laci szerintem 5-öt.
Ennek megfelelően a kialvatlanságtól a tegnapi nap egy nagy adag tragédia volt. Egész nap bőgött, de szegénykém úgy lazán mindenen. Ha a jobb cipőjére néztem rá először azért, ha a bal zokniját kapta meg először, akkor azért. És viseltem, viseltem, mert hát oka van...
A ma éjszaka verte az előzőt.
Már negyed 10-től bőgés, bőgés, bőgés, így velem aludt ma is a kanapén, ahol annyit nyertem az ügyön, hogy amikor elkezde a nyüsszentést és megsimogattam, akkor előfordult, hogy abbahagyta.
A helyzet amúgy durva volt, mert 2-3 percenként nyüsszentett. Egyszer ki is borult olyan éjfél tájban, akkor újabb 30 perces sírást rendezett, ekkor persze már Laci is próbálkozott. De semmi. Így talán 1-1 órákat aludt egyben, a többit zavarva a nehézlégzéstől és horkolástól.
A dolog szépsége: a tegnap éjszaka kapcsán jöttem rá, hogy a pecsába, ennek a kölöknek fáj valamilye. Mert még sosem tapasztaltunk ilyet, na. A fogai is csak úgy kijöttek kisebb taknyokkal karöltve, de nem fájdalommal.
Korábban azt gondoltam, hogy az egész balhé oka a közel egy hete tartó horkolása. Ez erősödött fel annyira, hogy nem tud aludni tőle, közben meg azért előhalásztam a porszívót is, hátha nátha, de nulla cucc jött belőle. Szóval nem az.
Rögtön temettem is a kölyköt: biztonfix, hogy orrmandula és ki kell venni, és atyaég, hogy oldjuk meg, és már a szülésig ilyen éjjeleink lesznek, és vég és minden.
Már szereztem is időpontot fül-orr-gégészhez a nagy optimizmusom közben.
Mára a helyzet úgy áll, hogy délelőtt 10-re már 3* feküdt le aludni, ébren töltött órái szám kb. 2, az is csak azért, mert el kellett mennünk a zöldségesbe és ez megnövelte az adatot vagy fél órával.
Nos, nem mondanám, hogy nyugodt vagyok, elég furán néz ki ez az egész.
Ráadásul tudtam, hogy eljön az idő, amikor tényleg beteg lesz és el kell vinnem a nyominger gyerekdokinőhöz. Hááát, nem tudom, fog-e értelmeset mondani erre.
Eszti este 10 órától kezdve sírt. Folyamatosan. Ilyen még sosem volt, hogy megvígasztalhatatlan. Ott álltunk, fogtuk, néztük, simogattuk, ölelgettük és semmi. És nagy vonalakban egész éjjel így ment. Én aludtam kb. 4 órát 3 részletben, Laci szerintem 5-öt.
Ennek megfelelően a kialvatlanságtól a tegnapi nap egy nagy adag tragédia volt. Egész nap bőgött, de szegénykém úgy lazán mindenen. Ha a jobb cipőjére néztem rá először azért, ha a bal zokniját kapta meg először, akkor azért. És viseltem, viseltem, mert hát oka van...
A ma éjszaka verte az előzőt.
Már negyed 10-től bőgés, bőgés, bőgés, így velem aludt ma is a kanapén, ahol annyit nyertem az ügyön, hogy amikor elkezde a nyüsszentést és megsimogattam, akkor előfordult, hogy abbahagyta.
A helyzet amúgy durva volt, mert 2-3 percenként nyüsszentett. Egyszer ki is borult olyan éjfél tájban, akkor újabb 30 perces sírást rendezett, ekkor persze már Laci is próbálkozott. De semmi. Így talán 1-1 órákat aludt egyben, a többit zavarva a nehézlégzéstől és horkolástól.
A dolog szépsége: a tegnap éjszaka kapcsán jöttem rá, hogy a pecsába, ennek a kölöknek fáj valamilye. Mert még sosem tapasztaltunk ilyet, na. A fogai is csak úgy kijöttek kisebb taknyokkal karöltve, de nem fájdalommal.
Korábban azt gondoltam, hogy az egész balhé oka a közel egy hete tartó horkolása. Ez erősödött fel annyira, hogy nem tud aludni tőle, közben meg azért előhalásztam a porszívót is, hátha nátha, de nulla cucc jött belőle. Szóval nem az.
Rögtön temettem is a kölyköt: biztonfix, hogy orrmandula és ki kell venni, és atyaég, hogy oldjuk meg, és már a szülésig ilyen éjjeleink lesznek, és vég és minden.
Már szereztem is időpontot fül-orr-gégészhez a nagy optimizmusom közben.
Mára a helyzet úgy áll, hogy délelőtt 10-re már 3* feküdt le aludni, ébren töltött órái szám kb. 2, az is csak azért, mert el kellett mennünk a zöldségesbe és ez megnövelte az adatot vagy fél órával.
Nos, nem mondanám, hogy nyugodt vagyok, elég furán néz ki ez az egész.
Ráadásul tudtam, hogy eljön az idő, amikor tényleg beteg lesz és el kell vinnem a nyominger gyerekdokinőhöz. Hááát, nem tudom, fog-e értelmeset mondani erre.
2011. jún. 18.
Hajnali manó és a bontott meggy
A ma reggelünk megint nekem nemtetszősre sikeredett.
Amióta Esztit egy órával korábban fektetjük le, teljesen meg van zavarodva, hogy mikor is kéne kelni.
Mivel ő jóalvó, sokáigalvó és amúgyis, hozzá képest újra kicsit korainak találtam a ma reggeli 5.50-es ébresztőt.
Arra ébredek, hogy már ott néz a kócos feje a fejembe a nappaliban. Már éppen küldtem volna Afrikába kekszet kapálni, de aztán csak annyit nyöszörögtem neki, hogy "he?".
Mire ő: Amikor felkeltünk, megreggeliztünk hova megyünk?
Óóó hogy nem bírsz a popódon nyugton maradni... helyett csak annyit közöltem vele, "max a piacra, oda".
Nem akarok a piacra menni.
"Így jártál. Akkor húzzál aludni!"
Persze nem megy. Keresgél.
"Mit akarsz?"
AnnaPetiGergő hol van?
Na ez az a kérdés, amelynek rám tekintettel egyáltalán nem lehet pozitív fejleménye.
Ugyanis vagy ő akarja olvasni, akkor fél perc múlva: Anya húzd fel a redőnyt!. Vagy velem olvastat, és akkor fél perc múlva : Anya húzd fel a redőnyt és olvasd el!
Amúgy semmi extra bajom nincs ezzel a korai keléssel. Most.
De basszus egy hónap múlva nem biztos, hogy olyan jól fogom tolerálni, hogy a nemalvós éjjelek után ő felkel a rigókkal.
Mindegy, mert nem tudom befolyásolni, és mostanában tényleg egy sima-egy fordított, vagyis vagy alszik 7-1/2 8-ig, vagy már mindenki előtt fenn kukorékol 6-kor. Pedig direkt szóltam neki, hogy holnap hétvége, és nem megyünk bölcsibe...
Node felkeltünk, apa nagy kegyesen még ráhúzhatott egy fél órát és csak 1/2 7-kor csattogott be hozzá a kismaki ébresztőt fújni.
Aztán csak elmentünk a piacra. Ott jó volt, mert Lacihordárral vitettem a kocsiba a cuccokat, én meg nagy boldogan vásárolgattam.
Majd délelőtt nagy büszkeségemre kimagoztam 5 kiló meggyet, mert elkapott a hév, hogy nekem saját készítményű bontott meggy kell. És annyira pitiáner megcsinálni, hogy naná, hogy elkészítem.
Mindezt csakis a családi kedvenc meggyes-mákos muffin miatt.
Közben persze mameszt zaklattam, akit kb. 15* hívtam fel a halálos kérdéseimmel, mivel még sosem csináltam.
"És mennyi befőttesüveget vegyek? És mennyi cukor kell? És meddig áll a cucc? A borkén ugyanaz mint a borkősav?" De jól viselte a viszontagságokat.
És hogy áll most a dolog?
Meggy kibontva, cukrozva, szintekészen, de bakker Laci alszik, én meg elbizonytalanodtam, hogy 1 deka, az 10 gramm-e.
Amióta Esztit egy órával korábban fektetjük le, teljesen meg van zavarodva, hogy mikor is kéne kelni.
Mivel ő jóalvó, sokáigalvó és amúgyis, hozzá képest újra kicsit korainak találtam a ma reggeli 5.50-es ébresztőt.
Arra ébredek, hogy már ott néz a kócos feje a fejembe a nappaliban. Már éppen küldtem volna Afrikába kekszet kapálni, de aztán csak annyit nyöszörögtem neki, hogy "he?".
Mire ő: Amikor felkeltünk, megreggeliztünk hova megyünk?
Óóó hogy nem bírsz a popódon nyugton maradni... helyett csak annyit közöltem vele, "max a piacra, oda".
Nem akarok a piacra menni.
"Így jártál. Akkor húzzál aludni!"
Persze nem megy. Keresgél.
"Mit akarsz?"
AnnaPetiGergő hol van?
Na ez az a kérdés, amelynek rám tekintettel egyáltalán nem lehet pozitív fejleménye.
Ugyanis vagy ő akarja olvasni, akkor fél perc múlva: Anya húzd fel a redőnyt!. Vagy velem olvastat, és akkor fél perc múlva : Anya húzd fel a redőnyt és olvasd el!
Amúgy semmi extra bajom nincs ezzel a korai keléssel. Most.
De basszus egy hónap múlva nem biztos, hogy olyan jól fogom tolerálni, hogy a nemalvós éjjelek után ő felkel a rigókkal.
Mindegy, mert nem tudom befolyásolni, és mostanában tényleg egy sima-egy fordított, vagyis vagy alszik 7-1/2 8-ig, vagy már mindenki előtt fenn kukorékol 6-kor. Pedig direkt szóltam neki, hogy holnap hétvége, és nem megyünk bölcsibe...
Node felkeltünk, apa nagy kegyesen még ráhúzhatott egy fél órát és csak 1/2 7-kor csattogott be hozzá a kismaki ébresztőt fújni.
Aztán csak elmentünk a piacra. Ott jó volt, mert Lacihordárral vitettem a kocsiba a cuccokat, én meg nagy boldogan vásárolgattam.
Majd délelőtt nagy büszkeségemre kimagoztam 5 kiló meggyet, mert elkapott a hév, hogy nekem saját készítményű bontott meggy kell. És annyira pitiáner megcsinálni, hogy naná, hogy elkészítem.
Mindezt csakis a családi kedvenc meggyes-mákos muffin miatt.
Közben persze mameszt zaklattam, akit kb. 15* hívtam fel a halálos kérdéseimmel, mivel még sosem csináltam.
"És mennyi befőttesüveget vegyek? És mennyi cukor kell? És meddig áll a cucc? A borkén ugyanaz mint a borkősav?" De jól viselte a viszontagságokat.
És hogy áll most a dolog?
Meggy kibontva, cukrozva, szintekészen, de bakker Laci alszik, én meg elbizonytalanodtam, hogy 1 deka, az 10 gramm-e.
2011. jún. 16.
Újsérókép
Tegnap csak elcsíptem egy fotókörre a pörgőforgót (mert ugye bölcsi után megnemálláspörgésforgás...)
2011. jún. 15.
Manipulációs szövegláda
És be kell számolnom egy megrendítő felismerésről: ejha, biza manipuláció.
Na nem is kicsi!
De annyira röhejes és persze baromi jól kitalált az egész, hogy inkább büszkeséggel tölt el, milyen okos a gyerek.
Nanáhogy büszkeség, mert jellemzően nem velem csinálja.
Lacival tudnak "kedveset" vitázni, mely viták valahogy mindig a számítógépezés és a telefonozás témakörben mozognak.
Laci telefonja a szekrényen a nappali ajtaja mellett. Elérhetetlen. Viszont érintőképernyős játékokkal, színekkel és mindennel felszerelt, így baromi vonzó.
Néha lehet vele játszani is, de csakis apával együtt. Mármint, ha apának van kedve...
Kölök iszonyat hamar rájött erre, ezért nem kérdezi meg, hogy apa telefonozunk-e. Hanem:
Apa, szállj le kanapéról. Szállj le! (Apa lusta desznyó és nem száll.)
Apa gyere! (Neeeem, apa még mindig hiszi, hogy a gyerek megunja.)
Apa neked kemény a kanapé. Gyere puha a szőnyeg. Jó neked puha szőnyeg. (Apának ekkor már gyanús, hogy ez nem hagyja annyiban, valamit akar, leszáll.)
Apa gyere ide! (Eddigre a kölykec már észrevétlenül a polc alá settenkedett.)
Majd apa odaér a... puha szőnyegen, és Eszti már boldogan kiáltja is: Telefonozuuuuunk!!
Ennél másabb kategória, amikor kepeszt felfele a szgéphez az apja ölébe.
Apa számítózzunk!
"Nem számítózunk, apa is befejezi inkább."
Apa szeretlek. :)Plusz apa combjára cuppanó két puszi...
Hehehehehehehe!! Én ilyenkor csak röhögök. Nesze neked szívtelen, könyörtelen apa! :)
Na nem is kicsi!
De annyira röhejes és persze baromi jól kitalált az egész, hogy inkább büszkeséggel tölt el, milyen okos a gyerek.
Nanáhogy büszkeség, mert jellemzően nem velem csinálja.
Lacival tudnak "kedveset" vitázni, mely viták valahogy mindig a számítógépezés és a telefonozás témakörben mozognak.
Laci telefonja a szekrényen a nappali ajtaja mellett. Elérhetetlen. Viszont érintőképernyős játékokkal, színekkel és mindennel felszerelt, így baromi vonzó.
Néha lehet vele játszani is, de csakis apával együtt. Mármint, ha apának van kedve...
Kölök iszonyat hamar rájött erre, ezért nem kérdezi meg, hogy apa telefonozunk-e. Hanem:
Apa, szállj le kanapéról. Szállj le! (Apa lusta desznyó és nem száll.)
Apa gyere! (Neeeem, apa még mindig hiszi, hogy a gyerek megunja.)
Apa neked kemény a kanapé. Gyere puha a szőnyeg. Jó neked puha szőnyeg. (Apának ekkor már gyanús, hogy ez nem hagyja annyiban, valamit akar, leszáll.)
Apa gyere ide! (Eddigre a kölykec már észrevétlenül a polc alá settenkedett.)
Majd apa odaér a... puha szőnyegen, és Eszti már boldogan kiáltja is: Telefonozuuuuunk!!
Ennél másabb kategória, amikor kepeszt felfele a szgéphez az apja ölébe.
Apa számítózzunk!
"Nem számítózunk, apa is befejezi inkább."
Apa szeretlek. :)Plusz apa combjára cuppanó két puszi...
Hehehehehehehe!! Én ilyenkor csak röhögök. Nesze neked szívtelen, könyörtelen apa! :)
Hajvágás és szülésznő
Volt egy napom, amikor Eszterem maradéktalanul jóóó volt. Tegnap.
De tényleg!
Elmaradt a reggeli ámokfutás, utána délelőtt sikerült egy megaordibálást kicsikarnia belőlem, de nem vészes, sokkot is kapott tőle is beszüntette az elkezdett hisztit 3 perc alatt, és utána is semmi. Ennyi volt a hír!
Amúgy tegnap elmentünk fodrászhoz!
Jippijéééé, dobpergés miegymás!
Ugyanis nem kis teljesítmény ez, már két vagy három hónapja tervbe van véve a dolog. Csak kicsit jó az ügyintézési menetem... :D
Szóval először elterveztem, hogy fodrászhoz kell menni, mert a göndörtincseket le kell nyirbálni. (Azok ugyanis a gubanc-gócok. Rémálom!)
Aztán találtam egy fordászatot a közelben gyerekfodrász kiírással.
Aztán hetek múlva végre leírtam az ajtóról egy telefonszámot, melyet pár nappal később felhívtam. Na ő nem dolgozik, majd csak hónapok múlva, mert szült. A kolléganője ott van.
Újabb hetek teltek el, mire leírtam a másik számot, amit pár nap múlva elvesztettem.
Éééés, a múlt héten egyszer nyitva volt az ajtó... :)
Így lett időpontunk tegnapra végre.
Eszti csodaszép lett. Nagyon tetszik, hogy újra lehet kibontva a haja, mert nagyon csajosra vágták az alját. A meleg miatt viszont direkt még összeköthető hosszra vágattam. Szóval praktikus és szépséges (ez utóbbi nem is lehet máshogy, hiszen enyim a kölök.)
Egyelőre viszont nem sikerült normális fotót készítenem róla...
Noés délután! Jajjdeboldogságossság volt az is!
Ugyanis találkoztunk a szülésznővel személyesen is, akit a khm... a fodrászom ajánlott. Mindegy, valakinek ajánlania kell, nem? :D
Szóval nagyon örülök, hogy Laci is el akart jönni a megbeszélésre, mert így legalább ketten vagyunk már előre elégedettek vele. Annyira szimpi és kedves és tapasztaltnak, hogy teljes boldogságban telt az élet, ahogy eljöttünk. Hogy igen, sikerült fogadnunk szülésznőt! Ójeee!
De tényleg!
Elmaradt a reggeli ámokfutás, utána délelőtt sikerült egy megaordibálást kicsikarnia belőlem, de nem vészes, sokkot is kapott tőle is beszüntette az elkezdett hisztit 3 perc alatt, és utána is semmi. Ennyi volt a hír!
Amúgy tegnap elmentünk fodrászhoz!
Jippijéééé, dobpergés miegymás!
Ugyanis nem kis teljesítmény ez, már két vagy három hónapja tervbe van véve a dolog. Csak kicsit jó az ügyintézési menetem... :D
Szóval először elterveztem, hogy fodrászhoz kell menni, mert a göndörtincseket le kell nyirbálni. (Azok ugyanis a gubanc-gócok. Rémálom!)
Aztán találtam egy fordászatot a közelben gyerekfodrász kiírással.
Aztán hetek múlva végre leírtam az ajtóról egy telefonszámot, melyet pár nappal később felhívtam. Na ő nem dolgozik, majd csak hónapok múlva, mert szült. A kolléganője ott van.
Újabb hetek teltek el, mire leírtam a másik számot, amit pár nap múlva elvesztettem.
Éééés, a múlt héten egyszer nyitva volt az ajtó... :)
Így lett időpontunk tegnapra végre.
Eszti csodaszép lett. Nagyon tetszik, hogy újra lehet kibontva a haja, mert nagyon csajosra vágták az alját. A meleg miatt viszont direkt még összeköthető hosszra vágattam. Szóval praktikus és szépséges (ez utóbbi nem is lehet máshogy, hiszen enyim a kölök.)
Egyelőre viszont nem sikerült normális fotót készítenem róla...
Noés délután! Jajjdeboldogságossság volt az is!
Ugyanis találkoztunk a szülésznővel személyesen is, akit a khm... a fodrászom ajánlott. Mindegy, valakinek ajánlania kell, nem? :D
Szóval nagyon örülök, hogy Laci is el akart jönni a megbeszélésre, mert így legalább ketten vagyunk már előre elégedettek vele. Annyira szimpi és kedves és tapasztaltnak, hogy teljes boldogságban telt az élet, ahogy eljöttünk. Hogy igen, sikerült fogadnunk szülésznőt! Ójeee!
2011. jún. 13.
Mindenjó mindenszép
Ma betöltöttem a 36. hetet. (Már hogy számon tartom, mi?)
Esküszöm, még mindig úgy érzem, jobban vagyok, mint két hónapja.
Aztán hétvégén mellbe is vágott a felismerés, hogy lehet, hogy akár már csak 2 hetem van hátra (és Zsu kérlek ne kommenteld, hogy vagy már csak 1... :D ).
Node elhessegettem hamarjában ezt a gondolatot.
Így amúgy külön jó volt, hgy tegnap Kriszta nálad nyaraltunk délután, azt vettem észre, hogy ha pár órára is, de abszolút nem foglalkoztam a szüléssel, kicsi-kék-ruhákkal, és az egész "minnyá-vége-a-nyugalmamnak-újabb-2évre" problémával.
Laci persze elkezdte a kötelező zaklatást: készen van-e a kórházi csomagom, meg megterveztem-e már a szülést. Megamúgyis.
Hát a szülést? Azt meg én!
Július 8-án szeretnék szülni (mert az esik péntekre), akkor is olyan 14.00 körül fájásokkal induló szüléssel (neeeem, neeem ám magzatvizes bulival). Ekkorra Laci hazaér a munkából, Eszti felébred a délutáni alvásból, én bemegyek a kórházba és így a család hétvégén Laci szüleinél tudnak is ebédelni. (Amúgy egyszer Laci rámnézett nagy kerek szemekkel, hogy vajon Eszti 3 napig, amíg kórházban vagyok, addig vele együtt pizzát fog enni? :D Hát, remélem, nem... Persze főzök a fagyasztóba is.)
Node kb. így terveztem a dolgot.
Június végéig úgysem szülhetek, mert a doki szabin van, és amúgyis az összes korai időszakos UH szerint kihúzom a végéig. Túlhordástól most is parázom, főleg, hogy a nagy hasam miatt már elkezdődtek a "na mikor szülsz már" kérdések. Hülyét kapok, ha még egy hónap múlva is ezt kell hallgatnom... (Vagy a párját, a másik nagy klasszikust: a "megszültél már?"-t. Jajjj!)
Holnap megyünk szülésznő ügyben is a kórházba, ez a tudat úgy megnyugtat.
Úgy beszéltük meg Lacival, hogy vagy alapítványi szoba, vagy szülésznő, kb egy az összeg.
A fodrászom meg ajánlott is egyet, akiről a neten is találtam több pozitív véleményt. Így, ha minden jól megy, akkor holnap találkozunk vele (remélem szimpi lesz és meg is szerezzük magunknak.)Laci úgyis megint kihagyja ezt a szüléses dolgot.
Eszti szívem is köszöni jól van. Übergáz hisztériákat bonyolít le minden reggel olyan 1/2 7-től 8-ig, aztán elcsendesedik és onnantól elég normális egész nap.
Szobatisztasága komolyan zseniális! Teljesen problémamentes, és számomra hihetetlen még mindig.
A hétvégén volt az első nagybaleset, de az is csak azért, mert Laci pont akkor ért be, amikor szegény Eszti a bilijét próbálta kihalászni a szárító mögül (éppen előtte teregettem). És a kaki akkor már visszavonhatatlan volt. (Fúúú, és igen, igazak a hírek, hogy ölég béna a pici, cuki, rózsaszín bugyikából kakkert takarítani. Brrr...)
És pisi ügyben is tök ügyi, mert tegnap a Krisztáéknál a nagy játékban bizony becsurrant az eleje, de megállította és simán elértem vele a WC-ig, ott engedte csak ki a többit. Nagyon jó!
Valamint most már mindenhova képes pisilni. Ideértve a bal alkaromat, és a jobb cipőmet is... (najóó, lássuk be nem vagyon valami gyakorlott a Tesco-s WC-re való gyerekfelállítás ügyében... :) )
Esküszöm, még mindig úgy érzem, jobban vagyok, mint két hónapja.
Aztán hétvégén mellbe is vágott a felismerés, hogy lehet, hogy akár már csak 2 hetem van hátra (és Zsu kérlek ne kommenteld, hogy vagy már csak 1... :D ).
Node elhessegettem hamarjában ezt a gondolatot.
Így amúgy külön jó volt, hgy tegnap Kriszta nálad nyaraltunk délután, azt vettem észre, hogy ha pár órára is, de abszolút nem foglalkoztam a szüléssel, kicsi-kék-ruhákkal, és az egész "minnyá-vége-a-nyugalmamnak-újabb-2évre" problémával.
Laci persze elkezdte a kötelező zaklatást: készen van-e a kórházi csomagom, meg megterveztem-e már a szülést. Megamúgyis.
Hát a szülést? Azt meg én!
Július 8-án szeretnék szülni (mert az esik péntekre), akkor is olyan 14.00 körül fájásokkal induló szüléssel (neeeem, neeem ám magzatvizes bulival). Ekkorra Laci hazaér a munkából, Eszti felébred a délutáni alvásból, én bemegyek a kórházba és így a család hétvégén Laci szüleinél tudnak is ebédelni. (Amúgy egyszer Laci rámnézett nagy kerek szemekkel, hogy vajon Eszti 3 napig, amíg kórházban vagyok, addig vele együtt pizzát fog enni? :D Hát, remélem, nem... Persze főzök a fagyasztóba is.)
Node kb. így terveztem a dolgot.
Június végéig úgysem szülhetek, mert a doki szabin van, és amúgyis az összes korai időszakos UH szerint kihúzom a végéig. Túlhordástól most is parázom, főleg, hogy a nagy hasam miatt már elkezdődtek a "na mikor szülsz már" kérdések. Hülyét kapok, ha még egy hónap múlva is ezt kell hallgatnom... (Vagy a párját, a másik nagy klasszikust: a "megszültél már?"-t. Jajjj!)
Holnap megyünk szülésznő ügyben is a kórházba, ez a tudat úgy megnyugtat.
Úgy beszéltük meg Lacival, hogy vagy alapítványi szoba, vagy szülésznő, kb egy az összeg.
A fodrászom meg ajánlott is egyet, akiről a neten is találtam több pozitív véleményt. Így, ha minden jól megy, akkor holnap találkozunk vele (remélem szimpi lesz és meg is szerezzük magunknak.)Laci úgyis megint kihagyja ezt a szüléses dolgot.
Eszti szívem is köszöni jól van. Übergáz hisztériákat bonyolít le minden reggel olyan 1/2 7-től 8-ig, aztán elcsendesedik és onnantól elég normális egész nap.
Szobatisztasága komolyan zseniális! Teljesen problémamentes, és számomra hihetetlen még mindig.
A hétvégén volt az első nagybaleset, de az is csak azért, mert Laci pont akkor ért be, amikor szegény Eszti a bilijét próbálta kihalászni a szárító mögül (éppen előtte teregettem). És a kaki akkor már visszavonhatatlan volt. (Fúúú, és igen, igazak a hírek, hogy ölég béna a pici, cuki, rózsaszín bugyikából kakkert takarítani. Brrr...)
És pisi ügyben is tök ügyi, mert tegnap a Krisztáéknál a nagy játékban bizony becsurrant az eleje, de megállította és simán elértem vele a WC-ig, ott engedte csak ki a többit. Nagyon jó!
Valamint most már mindenhova képes pisilni. Ideértve a bal alkaromat, és a jobb cipőmet is... (najóó, lássuk be nem vagyon valami gyakorlott a Tesco-s WC-re való gyerekfelállítás ügyében... :) )
2011. jún. 9.
Amikor reggel 7-kor már az oroszlán is megvarrva
Részemről este úgy feküdtem le, hogy a bal oldalamon nem tudtam aludni, mert a bordáim alatt beszúrt. Passz, miért, de nem múlt el.
Aztán beszívtam, mert reggel egész pontosan 4.40-kor ugyanez. Így már akkor tudtam, hogy nem fogok ebből a pozícióból visszaaludni.
1/4 6-kor felkeltem, mondom netezek egyet. Éééés negyed órát szórakozhattam is, ugyanis 1/2 6-kor már hallottam is a gyerekszobából a dobogást, majd nyílt az ajtó, és beviharzott a kismaki.
A szöveg a szokásos: korán keltem, mert megyünk bölcsibe.
Apa később bepróbálkozott a "Legközelebb, ha korán kell kelni, akkor várd meg míg bemegyünk felébreszteni, jó?" szöveggel, majd kíváncsi leszek, mekkora eredménye lesz.
Most mindenesetre annyira cseles a gyerkő, hogy amióta a hétvégén egyszer visszadugtam aludni hajnalban, azóta minden alvás után kijön a szobából. Nem ám anya után kajabál. Nem hülye na, tuti nem véletlenül csinálja. Nehogy még a végén azt mondjam, hogy korán van és aludni kell még.
Így a nappaliban még kb. 2 perc pihenést sikerült lezavarnia, majd további 13 percig sikerült itt tartani, hogy apát ne keltsd már fel. De tovább nem bírta.
Próbáltam visszatartani, mert egyrészt legalább Laci ne szívjon, csak ő dolgozik vagy mi, másrészt a család ébresztése alap esetben így zajlik:
Hozzám bejön a nappaliba. Ha még alszom, akkor felmászik a kanapéra, bebújik mellém és pár percig itt marad. Majd elindul a napi pörgésre.
Aztán megnézem apát. Elrohan, és a hálóból már az alábbi kiabálást hallani: apaaaa, keljél feeeel! (Annak mondjuk nincs hangja, hogy ezután apa lecsukott szemeit nyitogatja kézzel, mint minden gyerek, de Laci morgásából tudom, hogy csinálja. :) )
Sebaj, ma végre úgy ment bölcsibe, hogy még reggelizett is, és legalább a komódon heverő, és két-három hete megvarrásra váró oroszlán javítását is kizsarolta.
(Vagyis: "Nem Eszti, én meg nem varrom az oroszlánt hajnalban."
"Mivel? Cérnával és tűvel varrom meg, de majd máskor."
"Nem, ne hozd ide a tűt és a cérnát!"
"Nem, ne pakolj abban a fiókban!"
"Jóvan, ha már idehoztál mindent, akkor megvarrom".)
Aztán beszívtam, mert reggel egész pontosan 4.40-kor ugyanez. Így már akkor tudtam, hogy nem fogok ebből a pozícióból visszaaludni.
1/4 6-kor felkeltem, mondom netezek egyet. Éééés negyed órát szórakozhattam is, ugyanis 1/2 6-kor már hallottam is a gyerekszobából a dobogást, majd nyílt az ajtó, és beviharzott a kismaki.
A szöveg a szokásos: korán keltem, mert megyünk bölcsibe.
Apa később bepróbálkozott a "Legközelebb, ha korán kell kelni, akkor várd meg míg bemegyünk felébreszteni, jó?" szöveggel, majd kíváncsi leszek, mekkora eredménye lesz.
Most mindenesetre annyira cseles a gyerkő, hogy amióta a hétvégén egyszer visszadugtam aludni hajnalban, azóta minden alvás után kijön a szobából. Nem ám anya után kajabál. Nem hülye na, tuti nem véletlenül csinálja. Nehogy még a végén azt mondjam, hogy korán van és aludni kell még.
Így a nappaliban még kb. 2 perc pihenést sikerült lezavarnia, majd további 13 percig sikerült itt tartani, hogy apát ne keltsd már fel. De tovább nem bírta.
Próbáltam visszatartani, mert egyrészt legalább Laci ne szívjon, csak ő dolgozik vagy mi, másrészt a család ébresztése alap esetben így zajlik:
Hozzám bejön a nappaliba. Ha még alszom, akkor felmászik a kanapéra, bebújik mellém és pár percig itt marad. Majd elindul a napi pörgésre.
Aztán megnézem apát. Elrohan, és a hálóból már az alábbi kiabálást hallani: apaaaa, keljél feeeel! (Annak mondjuk nincs hangja, hogy ezután apa lecsukott szemeit nyitogatja kézzel, mint minden gyerek, de Laci morgásából tudom, hogy csinálja. :) )
Sebaj, ma végre úgy ment bölcsibe, hogy még reggelizett is, és legalább a komódon heverő, és két-három hete megvarrásra váró oroszlán javítását is kizsarolta.
(Vagyis: "Nem Eszti, én meg nem varrom az oroszlánt hajnalban."
"Mivel? Cérnával és tűvel varrom meg, de majd máskor."
"Nem, ne hozd ide a tűt és a cérnát!"
"Nem, ne pakolj abban a fiókban!"
"Jóvan, ha már idehoztál mindent, akkor megvarrom".)
2011. jún. 7.
Magos téma
Eszti cseresznye- és meggyzabálóvá lépett előtt. Voltaképpen mindegy, csak mag legyen benne.
Az első nap kb. így nyomta:
"Kiköpök egy magot, megeszek 3-at, majd kiköpök megint egy magot, majd kiköpöm az egész cseresznyét magostól, mert így sikerül."
Majd javult a statisztika:
"Kiköpök egy meggymagot, majd megeszek 2-t, majd a nyakamba folyatom a meggylevet a nagy köpéspróbában."
Így ezek után abba is akartam hagyni a kényelmi próbálkozást, hogy nem magozom ki neki a cserkót. Inkább megteszem "mindenki jobban jár alapon".
De ekkor már késő volt: Eszterem felháborodva kereste a magokat a kimagozott cuccban.
Így elépakoltam szárastól és tegnap már ójeee, elértük a célt: szemet szárról lehúz és magot tálba kiköp.
Szerintem csak a poén kedvéért eszi kétpofára így a meggyet és a cseresznyét is, de nekem aztán mindegy. Így a király!
Én meg ma végre megértettem egy korábban nem megértett eseményt: vajon egyes anyucik miért a gyerek mintás ragtapaszát használják magukra?
A válasz valójában rém egyszerű: mert nem találnak másikat itthon, a kölyöknek viszont tuti van ragtapasza a szekrényben.
Így forduhatott elő, hogy jelenleg a tegnap a papucsom által feltört lábujjamon egy kék tevemintás IKEÁS gyerekragtapasz díszeleg. És mit mondjak, még még tetszik is! :)
Az első nap kb. így nyomta:
"Kiköpök egy magot, megeszek 3-at, majd kiköpök megint egy magot, majd kiköpöm az egész cseresznyét magostól, mert így sikerül."
Majd javult a statisztika:
"Kiköpök egy meggymagot, majd megeszek 2-t, majd a nyakamba folyatom a meggylevet a nagy köpéspróbában."
Így ezek után abba is akartam hagyni a kényelmi próbálkozást, hogy nem magozom ki neki a cserkót. Inkább megteszem "mindenki jobban jár alapon".
De ekkor már késő volt: Eszterem felháborodva kereste a magokat a kimagozott cuccban.
Így elépakoltam szárastól és tegnap már ójeee, elértük a célt: szemet szárról lehúz és magot tálba kiköp.
Szerintem csak a poén kedvéért eszi kétpofára így a meggyet és a cseresznyét is, de nekem aztán mindegy. Így a király!
Én meg ma végre megértettem egy korábban nem megértett eseményt: vajon egyes anyucik miért a gyerek mintás ragtapaszát használják magukra?
A válasz valójában rém egyszerű: mert nem találnak másikat itthon, a kölyöknek viszont tuti van ragtapasza a szekrényben.
Így forduhatott elő, hogy jelenleg a tegnap a papucsom által feltört lábujjamon egy kék tevemintás IKEÁS gyerekragtapasz díszeleg. És mit mondjak, még még tetszik is! :)
2011. jún. 6.
Róka koma újra itt
Az említett péntek éjszaka? Ahh, szuper!
Én költöztem a nappaliba, Laci meg szupercsendben hazaérve a hálóban aludt. Ééés, a csoda, hogy egész éjjel nem ébredtem fel még egy nyamvadt pisijáratra sem. Döbbenetes élmény volt!
Olyannyira, hogy meg is mondtam Lacinak, én nem alszom vele többet! (Na jó, persze csak egyelőre adom át a térfelemet...)
Másnap nagy boldogan le is feküdtem 1/2 10-kor a nappaliban, hogy majd-én-akkorát-alszom!
Aludtam is, egészen 3/4 2-ig, amikoris erős köhögés hallatszott Esztitől.
Huhhh, azonnal ugrottam, mert rögtön hányásnak tűnt.
És nyertem!
Kiscica ott ült meglepetten az ágya közepén egy adag róka mellett. Váááá, ez nagyonnemjó...
Első kör, gyerekmentés, második kör, apaberángatás, majd a kötelező tisztítási procedúra.
Majd a gyerkő élénk megdicsérése, hogy bizonybabám, ilyen vagányul kell ám hányni: valami csoda folytán egy ágypajtás sem sérült (pedig van elég), sem a fal, sem a kafa új párnája. Csak az ágynemű/pizsi.
Közben meg Eszti meleg is volt, de mérve csak 37,4, így egyéb eü. ellátás nélkül végül kitakarítva 2-kor visszafektettük.
Nopersze, hogy ezek után nem aludtam. Vártam, lesz-e folytatás, meg agyaltam, mit egyen holnap, meg amúgyis.
Később a legédesebb történet viszont az volt, hogy 1/2 4 tájban éjjeli fény felkapcsolódik, hallom, hogy Laci csattog a gyerekszobába. Utánaszólok, hogy he? Erre ő: "anyá"-zást hallottam.
Mondom ja, csak tuti nem Esztitől, mert én még garantáltan nem aludtam vissza. Szóval számomra azért megható volt ez a fajta törődés. (Vagyis a történtek miatt Laci is csak félálomban nyomhatta az alvást.)
Aztán nagy nehezen bealudtam, kb. fél 5 tájban ééééés 1/2 6-kor Eszti: annnyaaaa, nincs korán Apám, ez volt az éjszakai alvásom kb. 4. órája, úgyhogy bementem és mondtam neki, hogy de, korán van. Galád voltam, és szépen megkértem, ha sikerül, akkor nyomjon még egy szunyát a kedvemért!
(Egyébként se láz, se hányás.)
És visszaaludt. Így nyerhettem meg az 5. órát is.
Reggelre szerencsére nulla probléma, próbáltam diétásan, de értelme nem nagyon volt.
Szóval szimpla egyhányással büszkélkedhetünk. Ez a jobbik eset.
Nem gondolom, hogy előző napi össze-vissza evés állna a dolog háttérben, annyira nem volt semmi extra a kajálásában.
Viszont voltunk délután Tőserdőn kirándulni, és hát eléggé tűzött a nap (mondjuk már 1/2 5 volt...), meg a napszúrás az napokig tart, nem? Szóval nem tudjuk mi okozta, de a lényeg, hogy reggelre róka koma újra elpályázott tőlünk.
(És itt jegyezném meg bizonyos köröknek az évtized, értsd ÉVTIZED felfedezését, miszerint nem minden rókában van sárgarépa! :D )
Én költöztem a nappaliba, Laci meg szupercsendben hazaérve a hálóban aludt. Ééés, a csoda, hogy egész éjjel nem ébredtem fel még egy nyamvadt pisijáratra sem. Döbbenetes élmény volt!
Olyannyira, hogy meg is mondtam Lacinak, én nem alszom vele többet! (Na jó, persze csak egyelőre adom át a térfelemet...)
Másnap nagy boldogan le is feküdtem 1/2 10-kor a nappaliban, hogy majd-én-akkorát-alszom!
Aludtam is, egészen 3/4 2-ig, amikoris erős köhögés hallatszott Esztitől.
Huhhh, azonnal ugrottam, mert rögtön hányásnak tűnt.
És nyertem!
Kiscica ott ült meglepetten az ágya közepén egy adag róka mellett. Váááá, ez nagyonnemjó...
Első kör, gyerekmentés, második kör, apaberángatás, majd a kötelező tisztítási procedúra.
Majd a gyerkő élénk megdicsérése, hogy bizonybabám, ilyen vagányul kell ám hányni: valami csoda folytán egy ágypajtás sem sérült (pedig van elég), sem a fal, sem a kafa új párnája. Csak az ágynemű/pizsi.
Közben meg Eszti meleg is volt, de mérve csak 37,4, így egyéb eü. ellátás nélkül végül kitakarítva 2-kor visszafektettük.
Nopersze, hogy ezek után nem aludtam. Vártam, lesz-e folytatás, meg agyaltam, mit egyen holnap, meg amúgyis.
Később a legédesebb történet viszont az volt, hogy 1/2 4 tájban éjjeli fény felkapcsolódik, hallom, hogy Laci csattog a gyerekszobába. Utánaszólok, hogy he? Erre ő: "anyá"-zást hallottam.
Mondom ja, csak tuti nem Esztitől, mert én még garantáltan nem aludtam vissza. Szóval számomra azért megható volt ez a fajta törődés. (Vagyis a történtek miatt Laci is csak félálomban nyomhatta az alvást.)
Aztán nagy nehezen bealudtam, kb. fél 5 tájban ééééés 1/2 6-kor Eszti: annnyaaaa, nincs korán Apám, ez volt az éjszakai alvásom kb. 4. órája, úgyhogy bementem és mondtam neki, hogy de, korán van. Galád voltam, és szépen megkértem, ha sikerül, akkor nyomjon még egy szunyát a kedvemért!
(Egyébként se láz, se hányás.)
És visszaaludt. Így nyerhettem meg az 5. órát is.
Reggelre szerencsére nulla probléma, próbáltam diétásan, de értelme nem nagyon volt.
Szóval szimpla egyhányással büszkélkedhetünk. Ez a jobbik eset.
Nem gondolom, hogy előző napi össze-vissza evés állna a dolog háttérben, annyira nem volt semmi extra a kajálásában.
Viszont voltunk délután Tőserdőn kirándulni, és hát eléggé tűzött a nap (mondjuk már 1/2 5 volt...), meg a napszúrás az napokig tart, nem? Szóval nem tudjuk mi okozta, de a lényeg, hogy reggelre róka koma újra elpályázott tőlünk.
(És itt jegyezném meg bizonyos köröknek az évtized, értsd ÉVTIZED felfedezését, miszerint nem minden rókában van sárgarépa! :D )
2011. jún. 3.
Tökéletes apa meg a tökéletes lánya
Nem tudom, nem tudom. Talán tényleg nem kéne kiengedem a gyeplőt a kezemből. Még arra a nyamvadt fél órára sem?
Nos...
Nekem muszáj ma dokihoz mennem, mert csak ma jó.
Csakhogy kiderült a Dani is érkezik Kmétre, így Lacinak is programja van. Nem baj.
Az eredeti tervek szerint azzal van a gyerek, aki éppen ráér, majd passzolgatjuk. Jó kis terv ez.
Aztán a városba még együtt sétáltunk be, ahol aztán persze megszántam őket és egy fagyi kíséretében útnak engedtem a főtér fele apját és lányát.
Fagyi: amióta az utóbbi két alkalommal Eszti saját gombócot kapott, elképzelni sem képes, hogy a régi módon nyalja a tölcsérbe az apjáéből belekanalazgatott mennyiséget. Szívás...
Most is verte a fagyispultot a csokifagyiért (mert azért naív apja úgy gondolta, elkéri a tölcsért a kölöknek, aztán majd az ő áfonyás(!) fagyijának falatjaival lecsillapítja. Höhö...) Naszóval kapott egy gombóc csokifagyit a kölök is, oszt csá.
Én elindultam dokihoz, Laci meg eltalálta, hogy vigyem már magammal Eszti motorját is. Na persze, üljek is rá aztán gyorsabb lesz,nem?
Szerencsére Eszti nem is engedte, így elpályáztam hamar egyedül, cuki piros moci nélkül.
10 perc múlva telefonon helyzetjelentést küldtem, hogy kb. fél óra lesz.
A válasz: oké, jaa a kölyök már nyakig fagyis.
Anya és az evidencia: Miért nem ültetek le és figyelted a fagyiját?
Apa és az evidencia: Jaaaa, mert motorozás közben ette.
Jesszus... Miért is hagytad? Na mindegy, majd megyek.
Doki kicsit elhúzodott, kb. 15 perccel. Már csörgött a telóm vizsgálat közben, de csak a szemem forgattam, hogy készen vagyok tőlük.
Mire kiértem, már a rendelőben vártak. Apja és lánya.
Kölök hóttmocskos, a gatyáján tenyérnyi fagyifolt, a segge olyan koszos, mint aki beszart, a fejére körbe rászáradva a csoki ééés nincsen rajta szemüveg.
"Jaa, hát az eltört!"
Na mondom ez aztán a teljesítmény fél óra alatt.
Persze Laci feje már lila volt, mert amúgy is utálja a 0km követ.
Mert az veszélyes. - Hát az.
Minek megyünk oda mindig? - Mert egy csomó kissrác van és Eszti is imádja.
Eszti az első nekifutásra fejreborult és bőgött vagy 10 percet. - Jó, legalább megtudod, hogy nem lehet rá 100%-ban vigyázni.
És amúgyis...
Amúgy meg pisilt? Kérdezem- egyébként a történteken halál jól szórakozva. "Áááá, vazze annyit, hogy majdnem lehuggyantotta még az én cipőmet is."
Na ezek után 2 perccel, amikor én már szénné röhögtem magam, jött a telefon, hogy Dani készenlétben, lehet menni sörözni. Hát boldogan küldtem el Lacit egy kis stresszoldásra!
De azt nyomatékosan kértem, hogy ne úgy jöjjön már haza, mint legutóbb, amikor:
a) nem sikerült bejutnia kulccsal a bejárati ajtón - igen, mert nem volt bezárva,
b) nem sikerült zökkenőmentesen cipőt levenni, vizet engedni és egyéb - hang alapján beazonosíthatatlan dolgokat művelni a konyhában,
c) viszont sikerült úgy becsukni a háló ajtaját, hogy kimentem megnézni, hogy ezek után egyáltalán él-e még. (Már az ajtó... Lacit én terveztem kinyírni.)
Szóval talán ennél finomabb lesz a ma éjszaka...
Nos...
Nekem muszáj ma dokihoz mennem, mert csak ma jó.
Csakhogy kiderült a Dani is érkezik Kmétre, így Lacinak is programja van. Nem baj.
Az eredeti tervek szerint azzal van a gyerek, aki éppen ráér, majd passzolgatjuk. Jó kis terv ez.
Aztán a városba még együtt sétáltunk be, ahol aztán persze megszántam őket és egy fagyi kíséretében útnak engedtem a főtér fele apját és lányát.
Fagyi: amióta az utóbbi két alkalommal Eszti saját gombócot kapott, elképzelni sem képes, hogy a régi módon nyalja a tölcsérbe az apjáéből belekanalazgatott mennyiséget. Szívás...
Most is verte a fagyispultot a csokifagyiért (mert azért naív apja úgy gondolta, elkéri a tölcsért a kölöknek, aztán majd az ő áfonyás(!) fagyijának falatjaival lecsillapítja. Höhö...) Naszóval kapott egy gombóc csokifagyit a kölök is, oszt csá.
Én elindultam dokihoz, Laci meg eltalálta, hogy vigyem már magammal Eszti motorját is. Na persze, üljek is rá aztán gyorsabb lesz,nem?
Szerencsére Eszti nem is engedte, így elpályáztam hamar egyedül, cuki piros moci nélkül.
10 perc múlva telefonon helyzetjelentést küldtem, hogy kb. fél óra lesz.
A válasz: oké, jaa a kölyök már nyakig fagyis.
Anya és az evidencia: Miért nem ültetek le és figyelted a fagyiját?
Apa és az evidencia: Jaaaa, mert motorozás közben ette.
Jesszus... Miért is hagytad? Na mindegy, majd megyek.
Doki kicsit elhúzodott, kb. 15 perccel. Már csörgött a telóm vizsgálat közben, de csak a szemem forgattam, hogy készen vagyok tőlük.
Mire kiértem, már a rendelőben vártak. Apja és lánya.
Kölök hóttmocskos, a gatyáján tenyérnyi fagyifolt, a segge olyan koszos, mint aki beszart, a fejére körbe rászáradva a csoki ééés nincsen rajta szemüveg.
"Jaa, hát az eltört!"
Na mondom ez aztán a teljesítmény fél óra alatt.
Persze Laci feje már lila volt, mert amúgy is utálja a 0km követ.
Mert az veszélyes. - Hát az.
Minek megyünk oda mindig? - Mert egy csomó kissrác van és Eszti is imádja.
Eszti az első nekifutásra fejreborult és bőgött vagy 10 percet. - Jó, legalább megtudod, hogy nem lehet rá 100%-ban vigyázni.
És amúgyis...
Amúgy meg pisilt? Kérdezem- egyébként a történteken halál jól szórakozva. "Áááá, vazze annyit, hogy majdnem lehuggyantotta még az én cipőmet is."
Na ezek után 2 perccel, amikor én már szénné röhögtem magam, jött a telefon, hogy Dani készenlétben, lehet menni sörözni. Hát boldogan küldtem el Lacit egy kis stresszoldásra!
De azt nyomatékosan kértem, hogy ne úgy jöjjön már haza, mint legutóbb, amikor:
a) nem sikerült bejutnia kulccsal a bejárati ajtón - igen, mert nem volt bezárva,
b) nem sikerült zökkenőmentesen cipőt levenni, vizet engedni és egyéb - hang alapján beazonosíthatatlan dolgokat művelni a konyhában,
c) viszont sikerült úgy becsukni a háló ajtaját, hogy kimentem megnézni, hogy ezek után egyáltalán él-e még. (Már az ajtó... Lacit én terveztem kinyírni.)
Szóval talán ennél finomabb lesz a ma éjszaka...
Az eper nem mérgező kilónyi mennyiségben sem
Tegnap elszántam magam A próbára. Vagyis, hogy lehet-e epermérgezést kapni.
Reggel mindenki előtt keltem már negyed 7-kor, hogy megkajáljak, majd összepakoljam a bölcsibe igyekvőt, és a kocsi hátsó részén megkucorodva a piacra kivitessem magam apjukkal a reggeli csúcsban.
Így már a piacon kavartam reggel 7-kor és csupa kincsekkel tértem haza: főleg a fő céllal: az 500 Ft-os eperrel.
Abbéli próbálkozásom, hogy lehet-e epermérgezést kapni, sikeres volt. Vagyis hogy nem.
Viszont 70 deka eper egyben elfogyasztása után már rendesen 3* akkorára dagadt a hasam, mint előtte volt, és nem is nagyon kellett ennem még pár órán át. Amúgy meg király! Annyira, hogy ma már nem is szeretnék enni... :) A csúcson kell abbahagyni, na!
Esztivel van még annyi, hogy pont tegnap ecseteltem anyunak a telefonban, hogy olyan hirtelen, napok alatt lett pelusmentes a kölyök, hogy még nekem is szoknom kell a szitut.
Így hiába érzem a szárazpelust alvások után, én még azt annyira nem szívesen vállalnám, hogy éjszaka ágyneműhúzás meg lepedőcsere, meg nemalvás, mert bepisilt-e, szól-e stb... Laci is kivételesen egyetértett, szerinte se tegyük ki még egy pár napig/hétig annak, hogy bepisilt és ez negatív érzéseket húz majd magával.
Erre persze böliből úgy jöttek már haza délután, hogy Esztire nem adtak pelust alváshoz.
Még vigyorogtuk is Lacival, hogy kit érdekel, huggyantsa össze az ő ágyukat, nekünk aztán édesmindegy! :D
Persze a nagyvigyor leolvadt a fejemről, amikor ma délután Eszti felháborodottan közölte, hogy nem pelusban fekszik le... Kopp!
Így most izgulok, mert már megen premier van... És még nem volt alkalmam gumilepedőt felhúzni sem.
Reggel mindenki előtt keltem már negyed 7-kor, hogy megkajáljak, majd összepakoljam a bölcsibe igyekvőt, és a kocsi hátsó részén megkucorodva a piacra kivitessem magam apjukkal a reggeli csúcsban.
Így már a piacon kavartam reggel 7-kor és csupa kincsekkel tértem haza: főleg a fő céllal: az 500 Ft-os eperrel.
Abbéli próbálkozásom, hogy lehet-e epermérgezést kapni, sikeres volt. Vagyis hogy nem.
Viszont 70 deka eper egyben elfogyasztása után már rendesen 3* akkorára dagadt a hasam, mint előtte volt, és nem is nagyon kellett ennem még pár órán át. Amúgy meg király! Annyira, hogy ma már nem is szeretnék enni... :) A csúcson kell abbahagyni, na!
Esztivel van még annyi, hogy pont tegnap ecseteltem anyunak a telefonban, hogy olyan hirtelen, napok alatt lett pelusmentes a kölyök, hogy még nekem is szoknom kell a szitut.
Így hiába érzem a szárazpelust alvások után, én még azt annyira nem szívesen vállalnám, hogy éjszaka ágyneműhúzás meg lepedőcsere, meg nemalvás, mert bepisilt-e, szól-e stb... Laci is kivételesen egyetértett, szerinte se tegyük ki még egy pár napig/hétig annak, hogy bepisilt és ez negatív érzéseket húz majd magával.
Erre persze böliből úgy jöttek már haza délután, hogy Esztire nem adtak pelust alváshoz.
Még vigyorogtuk is Lacival, hogy kit érdekel, huggyantsa össze az ő ágyukat, nekünk aztán édesmindegy! :D
Persze a nagyvigyor leolvadt a fejemről, amikor ma délután Eszti felháborodottan közölte, hogy nem pelusban fekszik le... Kopp!
Így most izgulok, mert már megen premier van... És még nem volt alkalmam gumilepedőt felhúzni sem.
2011. jún. 1.
És akkor én...
Ahhh, Lacival való szombati csatangolásom alkalmával megláttam egy táskát. Olyan igazi, "szerelem első látásra" nyári táskát.
És néztem, néztem, szenyaBéb meg húzott, húzott el onnan... És annyira, de annyira szomorúvá tett a felismerés, hogy biza, ott kell hagynom.
Még egy hónapig tudnám esetleg használni, mert aztán újabb 1-1,5 évig egy Chippolino dizájnnal nyomulok úgyis... (méghozzá a pelenkázótáska sorozatból). Paff.
Hát szegény én.
Node annyira máris nem sajnáltam magam, amikor lazán elfelejtettem a hétfői mérlegelésem (ami simán annak a jele, hogy annyira csak nem izgat már a téma), de kedden megtettem. Ééés, bekövetkezett az, ami hetek óta érlelődött: már csak 7 kiló hízással büszkélkedhetek.
Ha bárki mással megtörténne, én lennék az első, akik hujujjol rajta, hogy "degáz már terhesen súlyt veszteni", de persze önmagamról van szó. Így nincs hujujuujjj...
A diéta az oka, ez egyértelmű.
De sokszor eszem egy nap, szénhidrátot is, de csak teljes kiőrlésben, hús/zöldség az simán, és epermániának köszönhetően gyümölcsszűkében sem vagyok. A kölyök meg az UH szerint vagy 600 grammot hízott odabent ezalatt.
Szóval ebbe a helyzetbe kössön bele valaki! :)
Én meg egyszerűen boldog vagyok jelenleg.
(Csak a szoptatás alatti szénhidrátéhségtől tartok egy kicsit, de ha ott hízok, akkor azt majd szopi után lefaragom ugyanígy. Most legalábbis ezt gondolom!)
Ööö meglepően jól érzem magam így a terhesség vége felé haladva.
Ez jó, csak tök gáz, mert már 6 hósan szenvedtem egy csomót, gondoltam is, hogy érek így a 9. hónapba?
De aztán véget ért a lakásfelújítás és a nagytakarításos buli, és azóta totálsemmi bajom nincs. (Najóó, kevesebbbet bírok sétálni, és néha többet pihennék, de ugye a kis gyatyamadzag nem hagy, de kb. ennyi, meg az apróságok.)
Pár hete elfelejtettem a magnéziumot is szedni rendesen, amire akkor éjszaka jöttem rá, amikor olyan ordenáré lábgörcsöt kaptam, amilyet szerintem csak terhesen képes az ember... Hangosan jajongtam és még másnap este is fájt a helye. De igazából nemsokára abba is kéne hagyni, így már nem állok rá újra.
Ma meg elkezdtük Esztivel pakolgatni a ruhakupacot. Kiválogatva az 56-62-es uniszex cuccokat. Persze Eszteremet nem ez a része kötötte le, hanem az elveszettnek hitt (amúgy általam már hónapokkal ezelőtt elpakolt) bébijátékok, babakanalak és műanyag tányérok. és be is jelentette, hogy ő is kisbaba és babakanállal fog enni a babatányérból. Mondjuk, ha az általa elfogyasztott napi mennyiséget nézem, akár indokolt is lehetett volna...
És néztem, néztem, szenyaBéb meg húzott, húzott el onnan... És annyira, de annyira szomorúvá tett a felismerés, hogy biza, ott kell hagynom.
Még egy hónapig tudnám esetleg használni, mert aztán újabb 1-1,5 évig egy Chippolino dizájnnal nyomulok úgyis... (méghozzá a pelenkázótáska sorozatból). Paff.
Hát szegény én.
Node annyira máris nem sajnáltam magam, amikor lazán elfelejtettem a hétfői mérlegelésem (ami simán annak a jele, hogy annyira csak nem izgat már a téma), de kedden megtettem. Ééés, bekövetkezett az, ami hetek óta érlelődött: már csak 7 kiló hízással büszkélkedhetek.
Ha bárki mással megtörténne, én lennék az első, akik hujujjol rajta, hogy "degáz már terhesen súlyt veszteni", de persze önmagamról van szó. Így nincs hujujuujjj...
A diéta az oka, ez egyértelmű.
De sokszor eszem egy nap, szénhidrátot is, de csak teljes kiőrlésben, hús/zöldség az simán, és epermániának köszönhetően gyümölcsszűkében sem vagyok. A kölyök meg az UH szerint vagy 600 grammot hízott odabent ezalatt.
Szóval ebbe a helyzetbe kössön bele valaki! :)
Én meg egyszerűen boldog vagyok jelenleg.
(Csak a szoptatás alatti szénhidrátéhségtől tartok egy kicsit, de ha ott hízok, akkor azt majd szopi után lefaragom ugyanígy. Most legalábbis ezt gondolom!)
Ööö meglepően jól érzem magam így a terhesség vége felé haladva.
Ez jó, csak tök gáz, mert már 6 hósan szenvedtem egy csomót, gondoltam is, hogy érek így a 9. hónapba?
De aztán véget ért a lakásfelújítás és a nagytakarításos buli, és azóta totálsemmi bajom nincs. (Najóó, kevesebbbet bírok sétálni, és néha többet pihennék, de ugye a kis gyatyamadzag nem hagy, de kb. ennyi, meg az apróságok.)
Pár hete elfelejtettem a magnéziumot is szedni rendesen, amire akkor éjszaka jöttem rá, amikor olyan ordenáré lábgörcsöt kaptam, amilyet szerintem csak terhesen képes az ember... Hangosan jajongtam és még másnap este is fájt a helye. De igazából nemsokára abba is kéne hagyni, így már nem állok rá újra.
Ma meg elkezdtük Esztivel pakolgatni a ruhakupacot. Kiválogatva az 56-62-es uniszex cuccokat. Persze Eszteremet nem ez a része kötötte le, hanem az elveszettnek hitt (amúgy általam már hónapokkal ezelőtt elpakolt) bébijátékok, babakanalak és műanyag tányérok. és be is jelentette, hogy ő is kisbaba és babakanállal fog enni a babatányérból. Mondjuk, ha az általa elfogyasztott napi mennyiséget nézem, akár indokolt is lehetett volna...
Szerteszétbőgve és szobatisztulva
Azt kell gondolnom, hogy csodálatos vagyok! (Perszepersze nem az első eset... :) )
Elmentünk Esztivel sétálni, de csak cél nélkül, mert teljesen be volt indulva.
Na ez már hiba is volt (már a célnélküliség), mert a lelkem úgy vélte, ha anya nem mondta, hova megyünk, akkor majd ő a főnök.
Így összevissza vakarózott, hogy idemenjünk, odamenjünk, vegyünk pogácsát, stb. No meg is untam a szenvedést hamar, és már a Jakótól hazairányítottam. Noés akkor elkezdődött a balhé.
Olyan bőgést rendezett, mint 6másik. És akkor már mindegy volt a "mégis mit szeretnél?" "hova menjünk?" és "miért is sírsz?" témának.
Így hazacígöltem.
Kb. 25 percbe telt az 5 perces út, ordítva.
Útközben:
Kijött a pékséges néni: Mi a baj Esztike?
A tejboltos srác: Na? Mi történt nagylány?
És a zöldségesből is vigyorogva a lányok: Mi van Eszti?
Még jó, hogy minket mindenhol ismernek.
Node a csoda: még a pulzusom sem emelkedett meg a történet hatására. Mondtam is Esztinek, hogy varázslatos anyád van, de asszem nem hallotta a bőgéstől.
Hazaérkezvén két perc alatt megnyugodott, majd megkérdeztem tőle, hogy miért is sírtál ennyire babám? Erre ő: nem tudom. Hát köszi. Mondjuk apjának a telefonban azt mondta, hogy azért sírt, mert nem akart hazajönni. Ebben lehet amúgy valami.
Emellett azonban asszem hivatalosan is bejelenthetem a nappali szobatisztaságot.
Amióta csütörtökön nem kapott pelust, azóta egyszer sem pisilt be. Kakin aggódtam ugyan, mert láthatóan nem akarta a bilibe tenni- egyszer vissza is kellett csatolni a pelust, hogy oda kakkantson- de tegnap végre megtörtént!
Kikiabált a konyhába, hogy kaki, kaki, és addigra már ki is szolgálta magát a bilin. (Én meg boldogságomban frankón odaégettem Laci kajáját, de akkoris megérte...Höhö, nekem legalábbis.)
És a játszón is frankón nyomja a fűben guggolva is, így már tényleg csak alváshoz csatoljuk a pelót.
(Komolyan kész csoda! És amúgy bitos vagyok benne, hogy ha nem járna el bölcsibe, akkor nem tartanánk itt.)
Elmentünk Esztivel sétálni, de csak cél nélkül, mert teljesen be volt indulva.
Na ez már hiba is volt (már a célnélküliség), mert a lelkem úgy vélte, ha anya nem mondta, hova megyünk, akkor majd ő a főnök.
Így összevissza vakarózott, hogy idemenjünk, odamenjünk, vegyünk pogácsát, stb. No meg is untam a szenvedést hamar, és már a Jakótól hazairányítottam. Noés akkor elkezdődött a balhé.
Olyan bőgést rendezett, mint 6másik. És akkor már mindegy volt a "mégis mit szeretnél?" "hova menjünk?" és "miért is sírsz?" témának.
Így hazacígöltem.
Kb. 25 percbe telt az 5 perces út, ordítva.
Útközben:
Kijött a pékséges néni: Mi a baj Esztike?
A tejboltos srác: Na? Mi történt nagylány?
És a zöldségesből is vigyorogva a lányok: Mi van Eszti?
Még jó, hogy minket mindenhol ismernek.
Node a csoda: még a pulzusom sem emelkedett meg a történet hatására. Mondtam is Esztinek, hogy varázslatos anyád van, de asszem nem hallotta a bőgéstől.
Hazaérkezvén két perc alatt megnyugodott, majd megkérdeztem tőle, hogy miért is sírtál ennyire babám? Erre ő: nem tudom. Hát köszi. Mondjuk apjának a telefonban azt mondta, hogy azért sírt, mert nem akart hazajönni. Ebben lehet amúgy valami.
Emellett azonban asszem hivatalosan is bejelenthetem a nappali szobatisztaságot.
Amióta csütörtökön nem kapott pelust, azóta egyszer sem pisilt be. Kakin aggódtam ugyan, mert láthatóan nem akarta a bilibe tenni- egyszer vissza is kellett csatolni a pelust, hogy oda kakkantson- de tegnap végre megtörtént!
Kikiabált a konyhába, hogy kaki, kaki, és addigra már ki is szolgálta magát a bilin. (Én meg boldogságomban frankón odaégettem Laci kajáját, de akkoris megérte...Höhö, nekem legalábbis.)
És a játszón is frankón nyomja a fűben guggolva is, így már tényleg csak alváshoz csatoljuk a pelót.
(Komolyan kész csoda! És amúgy bitos vagyok benne, hogy ha nem járna el bölcsibe, akkor nem tartanánk itt.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)