Egy hét után beszámolok végre a cumimentes tapasztalatokról.
Úgy kezdődött az alvássztori, hogy Peti, mint kórházban szocializálódott gyerek, aludt szépen, mint a kisangyal. Éjjel ébredt enni, de többször volt, hogy átaludta az éjszakát. (Vagyis este 8-tól szunya és reggel 6-kor kelt enni.)
Amúgy herótom van ettől a cumival való ledugózástól, de ha már a helyzet így adta, mit csináljunk, ez van. De sosem barátkoztam meg igazán vele.
Bár azt belátom, hogy nagyon kényelmes dolog, hogy: cumi bedug, gyerek alszik.
Aztán az lett a történet, hogy gyerek alszik ugyan nappal 2-3 órát, de a cumi kiesésére felébred 40 percenként, és ha visszateszem akkor visszaszunya. Már ezt is gáznak találtam, dehát ez van.
Éjszaka eleinte csak enni kelt fel.
Majd megébredt egyszer-kétszer (szigorúan csak kb. hajnali 3 után). Ez semmi.
Majd megébredt 3 után nagyon gyakran. (9-ig, amikor felkelt, addig kb. 8*). Még ez is túlélhető.
Majd ébredni kezdett 2-kor, aztán már éjfélkor is, és 3 hete már a 8 órás fektetés után is 9-től. Ekkor már óránként.
A hiba a rendszerben ott keletkezett, hogy Esztivel egy szobában lévén, szerettem volna, ha mihamarabb csend van újra, így az első nyekkenésekre cumival reagáltam. Na ez lett az eredmény...
El lehet képzelni, milyen kellemes, amikor lefekszel este 10-kor, és fél 11-kor már fel is kelsz az első körre.
Ez nagyon gáz, na.
Nem tudom, miért érzem szükségét a hosszas magyarázkodásnak, miért szüntettük be a cumit.
De valószínű azért, mert bár hamar felismertem a problémát, eleinte fel sem merült bennem, hogy egy 4 hónapos gyerektől el kéne venni a cumit.
Sőt, ha valaki ezt mondta volna, lehurrogom.
De basszus nem várhatok 1,5 éves koráig, amíg visszateszi magának... Meg amúgyis.
Hülye dolog ez a cumi.
Aztán beszélgettem egy, azaz egyetlen emberrel, aki szerint sokkal gázabb, hogy nem tud az idegrendszere egyben pihenni soha, mert a cumihiány miatt nem alszik vissza a felületes ébredésből, hanem teljesen felébred, és amúgyis, a kisbaba bőg. Nem kell ledugózni.
Mivel én is így gondoltam, direkt nem is beszéltem mással a témáról, hanem azonnal léptünk is, mert Eszti pont akkor két napot nem aludt itthon.
Cumi landolt a kukában. És hajrá!
Érdekes módon a fektetés nem volt gáz. Nagyon hamar elalszik. Ha nem, akkor meg sirdogál pár percet, de simogatom, aztán nyugszik.
És voilá! Rendeződött az éjszaka is!
Két nap alatt.
Most felébred éjjel 2*-3*, sirdogál egy kicsit, de hátsimire megnyugszik 2-3 perc alatt (ami az éjszakai csendben bazi hosszúnak tűnik ám, de egyszer lemértem. És Eszti rá se bagózik éjjel.) Ennyivel meg simán kihúzom sokáig. Aztán majd alszik rendesen egyszercsak.
Nappal végre van egy csomószor több órás magától egybenalvás. (Sajnos ha Eszti itthon van, nem mindig tud visszaaludni, de van amikor akkor is simán.)
Egy "hátrány", hogy így már fél 8-kor ébresztőt fúj a korábbi 9-1/2 10 helyett. Ami viszont nem sok fájdalmat okoz... Hétköznap nem gáz, csak meglepő volt, hogy pl. hétvégén ő kelt először.
Nohát ennyi a történet. Így váltak külön Peti és a cumi...
2011. nov. 22.
2011. nov. 19.
Nyerő széria
Hát apám! Már megint büdös nagy mázlisták vagyunk ám.
Azzal kezdődött, hogy Laci beállt a sorba a postán és az előtte állók valami csimpánzos sorsjegyet vettek. Oké, neki is kell, haza is hozta Esztinek lekaparni.
500 Ft.
Aztán elmentünk Pestre, ahol garanciát érvényesített a 2 napos csodaszép, ámde csöpögő Saeco kávéfőzőnkre. Addig kavart a bolt (azt mondták korábban, hogy van raktáron cserére, de nem volt), hogy odaadták az eggyel jobbat "egy az egyben" cserére (egy röpke 10essel volt drágább az a darab amúgy). Most így csodaszép, csészemelegítős és inox a vadiúj Saeco.
Aztán Laci nyert egy pendrive-ot. Valami netes regisztráció, vagy nemtom min.
Tegnap megpörgettem a Bónuszbrigádos szerencsekereket, mint minden nap. Meg is lett az 1000 Ft az egyenlegre.
Ma a Facebookos-Netriskes tippelősön benne virít a fotóm az első 3-ban (na oké, ezzel nem nyertem ténylegesen, de milyen fasza má').
Aztán ezek után lottót, de gyorsan. De mondom Lacinak vegyek egy sorsjegyet is? Benne van a kezemben. Érzem! :)
Azt sem tudtam, mit kell lekaparni, mindenesetre nyertem 300 Ft-ot.
Ez utóbbi azért jó móka volt. Vettem a CBA-ban egy doboz négercsókot (oké, új mánia... Mondjuk ide látom, ahogyan torzulnak a fejek, de én biza egy egészet benyomok simán!! Nyammmm!), Peti 4réteg pulcsiban bömböl a babakocsiban. Én azért kibontottam a négercsókot gyorsan benyomni egyet, majd átmentem a lottózóba.
Peti bömböl, számban a négercsók maradványai. Ide a lottót, sorsjegyet!
(Haza akartam hozni, de rájöttem, hogy nem kéne Esztit rászoktatni a kaparós sorsjegyezésre.)
Így bömbölő Peti helyet cserélt a kezemben lévő négercsókkal.
Nem tudom, mit gondolhattak rólam, amint nagykabátban, hónom alá csapva a szintén agyonöltöztetett, ezért végképp furcsa pózban tartott bömbölőgéppel, amint éppen sorsjegyet kapargatok. Há mindegy.
Majd nanáhogy visszaálltam a sorba a nyereményért is. Szóval utána persze villámgyorsan eltipliztem a helyszínről nyereményestől, bőgősbabástól és négercsókostól (távozás előtt azért gondosan visszacseréltem a kölyköt a kajával. Mindenki húzzon a helyére ugye. :) )
(Benne van a hetünkben, hogy a Honvédség a 10 legbetegebb gyereket nevelő családnak osztotta szét egy rendezvény bevételét. No, ez nem szerencse, mert itt kb. tutira mentünk...)
Ja, a lottót még nem néztem meg. De nem is kell. Ha nem jönnék erre, akkor családostól a Bahamákon vagyunk. Üdv: M.
Ui: ha már úgysem esik szó a kölikről: ide passzol, a csodálatos-fantasztikum, amit alkottam.
Egyáltalán nem vagyok kreatív, sőt, az ilyenek megálmodásában egyenesen tehetségtelen vagyok.
Egyetlen kreatívkodásom az idők folyamán az esküvői meghívónk volt. Hohóóó, de most!
Órákig feküdtem az ágyon elájulva magamtól!
Az adventi naptáram (na jó, leginkább Esztié...)
(Elif, neked köszi a tanácsokat, egy részét megfogadtam és nagyon jó ötleteket adott.)
Mondtam már, hogy egyszerűen varázslatos vagyok? Most, hogy nézem a képet, asszem ki is fekszem még egy órára magamtól!
Azzal kezdődött, hogy Laci beállt a sorba a postán és az előtte állók valami csimpánzos sorsjegyet vettek. Oké, neki is kell, haza is hozta Esztinek lekaparni.
500 Ft.
Aztán elmentünk Pestre, ahol garanciát érvényesített a 2 napos csodaszép, ámde csöpögő Saeco kávéfőzőnkre. Addig kavart a bolt (azt mondták korábban, hogy van raktáron cserére, de nem volt), hogy odaadták az eggyel jobbat "egy az egyben" cserére (egy röpke 10essel volt drágább az a darab amúgy). Most így csodaszép, csészemelegítős és inox a vadiúj Saeco.
Aztán Laci nyert egy pendrive-ot. Valami netes regisztráció, vagy nemtom min.
Tegnap megpörgettem a Bónuszbrigádos szerencsekereket, mint minden nap. Meg is lett az 1000 Ft az egyenlegre.
Ma a Facebookos-Netriskes tippelősön benne virít a fotóm az első 3-ban (na oké, ezzel nem nyertem ténylegesen, de milyen fasza má').
Aztán ezek után lottót, de gyorsan. De mondom Lacinak vegyek egy sorsjegyet is? Benne van a kezemben. Érzem! :)
Azt sem tudtam, mit kell lekaparni, mindenesetre nyertem 300 Ft-ot.
Ez utóbbi azért jó móka volt. Vettem a CBA-ban egy doboz négercsókot (oké, új mánia... Mondjuk ide látom, ahogyan torzulnak a fejek, de én biza egy egészet benyomok simán!! Nyammmm!), Peti 4réteg pulcsiban bömböl a babakocsiban. Én azért kibontottam a négercsókot gyorsan benyomni egyet, majd átmentem a lottózóba.
Peti bömböl, számban a négercsók maradványai. Ide a lottót, sorsjegyet!
(Haza akartam hozni, de rájöttem, hogy nem kéne Esztit rászoktatni a kaparós sorsjegyezésre.)
Így bömbölő Peti helyet cserélt a kezemben lévő négercsókkal.
Nem tudom, mit gondolhattak rólam, amint nagykabátban, hónom alá csapva a szintén agyonöltöztetett, ezért végképp furcsa pózban tartott bömbölőgéppel, amint éppen sorsjegyet kapargatok. Há mindegy.
Majd nanáhogy visszaálltam a sorba a nyereményért is. Szóval utána persze villámgyorsan eltipliztem a helyszínről nyereményestől, bőgősbabástól és négercsókostól (távozás előtt azért gondosan visszacseréltem a kölyköt a kajával. Mindenki húzzon a helyére ugye. :) )
(Benne van a hetünkben, hogy a Honvédség a 10 legbetegebb gyereket nevelő családnak osztotta szét egy rendezvény bevételét. No, ez nem szerencse, mert itt kb. tutira mentünk...)
Ja, a lottót még nem néztem meg. De nem is kell. Ha nem jönnék erre, akkor családostól a Bahamákon vagyunk. Üdv: M.
Ui: ha már úgysem esik szó a kölikről: ide passzol, a csodálatos-fantasztikum, amit alkottam.
Egyáltalán nem vagyok kreatív, sőt, az ilyenek megálmodásában egyenesen tehetségtelen vagyok.
Egyetlen kreatívkodásom az idők folyamán az esküvői meghívónk volt. Hohóóó, de most!
Órákig feküdtem az ágyon elájulva magamtól!
Az adventi naptáram (na jó, leginkább Esztié...)
(Elif, neked köszi a tanácsokat, egy részét megfogadtam és nagyon jó ötleteket adott.)
Mondtam már, hogy egyszerűen varázslatos vagyok? Most, hogy nézem a képet, asszem ki is fekszem még egy órára magamtól!
2011. nov. 16.
Petifrankóság és Esztermentesség
Tegnap elmentünk Pestre GOKI kontrollra.
Mint tudjuk, elég ramaty ott a helyzet idő fronton, ezért amikor fél 12-kor végeztünk, iszonyat boldogok voltunk.
10-re volt az időpontunk és másfél óra alatt lezavarták az egy kör EKG-t és Dopplert, egy kör röntgent és még egy kör dokit is.
Utána még elmentünk kineziológushoz is, ha már Pesten vagyunk.
A kontroll a lehető legjobb eredménnyel zárult.
Benőtt a kamrai lyuk, a pitvari lyuk is csak akkor látszik, ha nagyon akarjuk (már csak tűhegynyi), a szűkület maradt, de semmi aggodalomra nem ad okot, és már nem kell szedni a vízhajtót. Kontroll meg csak fél év múlva.
Hámondomkirályság!
Eszti szívem meg... hajj... már megen a mamánál van.
Úgy indult, hogy anyu szabin, és kunyerálta a kölyköt hétvégére. De nemrég volt hétvégén Pesten, nem akartam nagyon, hogy megint lepasszoljuk.
Aztán eltaláltuk, hogy elvisszük Pestre, anyu meg szórakoztatja kedden (meg magát is).
Naja. Akkor már hadd aludjon ott. Jóvan, ha akar...
("Eszti szeretnél Etumamánál aludni?" Eszti abszolút vádlón: De én szeretek Etumamánál lenni Pesten. - Biztos így is van, mert felkelt az indulás napján hajnali 4-kor. Visszafektettük, majd fél 8-kor keltettük, amikoris nem volt ám ágyban fetrengés. Azonnal táncikolt és bejelentette: mamával vonatozunk: Kőbánya-Kispest és Zugló és páza. Hehe, még mindig a villamos/metró varázsában él. :) )
Valahogy így lett az, hogy tegnap érdeklődtem, hogy ma mikor hozza haza anyu Esztit, amire az lett a válasz, hogy "jaaaa, hát nem érünk rá, csak csütörtökön megyünk."
Esztit nem kell ám félteni, sikongat a telefonban minden alkalommal, amikor meséli, mit csinál. Mondjuk úgy körbe van ugrálva, hogy nem csoda, ha királyul élvezi. (Mi meg magunkban röhögünk itthon Lacival, hogy vajon milyen szinten szivatja ott a népet: csak még egy mesét, még egy utolsót TV-zek, majd megnézem a könyvet utána... stb. Háháhááááá!
És, ha már Eszti nincs itthon, én meg amúgyis bepörögtem a brutálbéna éjszakáinkra, amelyeken szegény Peppinót az óránkénti ébredéseivel legszívesebben a Holdba lőném ki, bevezettem az alvásjavító intézkedéseket.
Ennek első lépése: hirtelen felindulásból cumi kukába kivágása.
Kapja be, amelyik eltalálta, hogy cumizzon a gyerek!
Erről majd később.
Mint tudjuk, elég ramaty ott a helyzet idő fronton, ezért amikor fél 12-kor végeztünk, iszonyat boldogok voltunk.
10-re volt az időpontunk és másfél óra alatt lezavarták az egy kör EKG-t és Dopplert, egy kör röntgent és még egy kör dokit is.
Utána még elmentünk kineziológushoz is, ha már Pesten vagyunk.
A kontroll a lehető legjobb eredménnyel zárult.
Benőtt a kamrai lyuk, a pitvari lyuk is csak akkor látszik, ha nagyon akarjuk (már csak tűhegynyi), a szűkület maradt, de semmi aggodalomra nem ad okot, és már nem kell szedni a vízhajtót. Kontroll meg csak fél év múlva.
Hámondomkirályság!
Eszti szívem meg... hajj... már megen a mamánál van.
Úgy indult, hogy anyu szabin, és kunyerálta a kölyköt hétvégére. De nemrég volt hétvégén Pesten, nem akartam nagyon, hogy megint lepasszoljuk.
Aztán eltaláltuk, hogy elvisszük Pestre, anyu meg szórakoztatja kedden (meg magát is).
Naja. Akkor már hadd aludjon ott. Jóvan, ha akar...
("Eszti szeretnél Etumamánál aludni?" Eszti abszolút vádlón: De én szeretek Etumamánál lenni Pesten. - Biztos így is van, mert felkelt az indulás napján hajnali 4-kor. Visszafektettük, majd fél 8-kor keltettük, amikoris nem volt ám ágyban fetrengés. Azonnal táncikolt és bejelentette: mamával vonatozunk: Kőbánya-Kispest és Zugló és páza. Hehe, még mindig a villamos/metró varázsában él. :) )
Valahogy így lett az, hogy tegnap érdeklődtem, hogy ma mikor hozza haza anyu Esztit, amire az lett a válasz, hogy "jaaaa, hát nem érünk rá, csak csütörtökön megyünk."
Esztit nem kell ám félteni, sikongat a telefonban minden alkalommal, amikor meséli, mit csinál. Mondjuk úgy körbe van ugrálva, hogy nem csoda, ha királyul élvezi. (Mi meg magunkban röhögünk itthon Lacival, hogy vajon milyen szinten szivatja ott a népet: csak még egy mesét, még egy utolsót TV-zek, majd megnézem a könyvet utána... stb. Háháhááááá!
És, ha már Eszti nincs itthon, én meg amúgyis bepörögtem a brutálbéna éjszakáinkra, amelyeken szegény Peppinót az óránkénti ébredéseivel legszívesebben a Holdba lőném ki, bevezettem az alvásjavító intézkedéseket.
Ennek első lépése: hirtelen felindulásból cumi kukába kivágása.
Kapja be, amelyik eltalálta, hogy cumizzon a gyerek!
Erről majd később.
2011. nov. 14.
Egy, csak egy legény van talpon...
Nem nyert.
Eszti, miután azt hittük, megúszta egy nap takonnyal, a 3. napra kiérdemelte a takonyzsák nevet.
Laci is belekeveredett, de talán még ő úszta meg a legkevesebb orrfolyással.
Rólam meg ne beszéljünk...
Szombaton szerettem volna egy lakatlan szigeten lenni úgy, hogy a család szót hírből sem ismerem. (Lássuk be, ez már igencsak a "végét járja" kategória.)
Aztán összekapartam magam vasárnapra szerencsére.
Pepókirály meg, az immunhiányos, a csütörtökön zökkenőmentesen megint beoltott, és egyébként is nyüzümanó. Vazze, csak ő nem kapta el. (Most azt mondom, hogy ha ezután jön elő rajta, bakker akkor is kihúzta egy hétig a vírustelepen.)
Csütörtökön a doktornő nagy boldogan 2 oltást is adott neki (úgy, ahogyan azt 2 hós korban szokás). Azt mondta, hogy ő most nagyon bátor és bizakodó. És egyébként is a Peti nem úgy néz ki, ahogy a leletei alapján gondolná az ember. (Ez jópofa... :) )
No ezzel nem lett semmi baj, még csak hőemelkedés sem. Király!
Aztán lemérték. Bizabiza nyüzükének sikerült az elmúlt 1 hónap alatt 370-et híznia. Szerintük még határeset.
Nem mintha meglepett volna amúgy, mert az utóbbi egy hétben olyan hirtelen evett volna minden alkalommal többet, hogy számítottam rá.
Kevés a tej most már, de a doktornő nagyon lelkes volt ebben a témában is: szerinte a 6 deci anyatej frankó, és mivel már 4,5 hónapos, választhatok:
a tápszerrel kiegészítés,
a péppel kiegészítés (jelen esetben persze Sinlac),
és a gyümölcs bevezetése között.
Én persze a tápira böktem, de kuncsorogtam valami barátságosabbat, mint a múltkori borzalom. Ugyan ez is hasonlóan tejallergiásoknak való cucc, de legalább nem öklendezteti meg az embert (nemjónemjó, de ehetőbb, mint az előző).
Persze Peti nem eszi, de most azt csináljuk, hogy reggel (illetve délelőtt) ezt kap teljes kajára, hátha megszokja hamar.
Noés, ha már kaja téma.
Nem vagyok az a fajta, aki sokáig pénzen csücsül, így a keresztanyu/Mártiéktól kapott zsé egy részét elvertem.
Vettünk egy király etetőszéket!
Az előző ugye meghalt vala, meg Petinek direkt jobb, állítható háttámlájút néztünk ki, mert a fene tudja, mikor fog tudni ülni, én meg nem akarom még egy éves korában is a földön ülve hordozóban etetni.
Persze egy ilyen szék 40rugó körül mozog, ezééééért vateráztunk egy Prima Pappát! Mázlink is volt, mert ahogy elterveztük, megjelent egy kecskeméti ajánlat, és már vittük is.
Szóval kösziköszi nektek!
Íme a lámpabámulós, székben elveszős "dagadtmadár"
Eszti, miután azt hittük, megúszta egy nap takonnyal, a 3. napra kiérdemelte a takonyzsák nevet.
Laci is belekeveredett, de talán még ő úszta meg a legkevesebb orrfolyással.
Rólam meg ne beszéljünk...
Szombaton szerettem volna egy lakatlan szigeten lenni úgy, hogy a család szót hírből sem ismerem. (Lássuk be, ez már igencsak a "végét járja" kategória.)
Aztán összekapartam magam vasárnapra szerencsére.
Pepókirály meg, az immunhiányos, a csütörtökön zökkenőmentesen megint beoltott, és egyébként is nyüzümanó. Vazze, csak ő nem kapta el. (Most azt mondom, hogy ha ezután jön elő rajta, bakker akkor is kihúzta egy hétig a vírustelepen.)
Csütörtökön a doktornő nagy boldogan 2 oltást is adott neki (úgy, ahogyan azt 2 hós korban szokás). Azt mondta, hogy ő most nagyon bátor és bizakodó. És egyébként is a Peti nem úgy néz ki, ahogy a leletei alapján gondolná az ember. (Ez jópofa... :) )
No ezzel nem lett semmi baj, még csak hőemelkedés sem. Király!
Aztán lemérték. Bizabiza nyüzükének sikerült az elmúlt 1 hónap alatt 370-et híznia. Szerintük még határeset.
Nem mintha meglepett volna amúgy, mert az utóbbi egy hétben olyan hirtelen evett volna minden alkalommal többet, hogy számítottam rá.
Kevés a tej most már, de a doktornő nagyon lelkes volt ebben a témában is: szerinte a 6 deci anyatej frankó, és mivel már 4,5 hónapos, választhatok:
a tápszerrel kiegészítés,
a péppel kiegészítés (jelen esetben persze Sinlac),
és a gyümölcs bevezetése között.
Én persze a tápira böktem, de kuncsorogtam valami barátságosabbat, mint a múltkori borzalom. Ugyan ez is hasonlóan tejallergiásoknak való cucc, de legalább nem öklendezteti meg az embert (nemjónemjó, de ehetőbb, mint az előző).
Persze Peti nem eszi, de most azt csináljuk, hogy reggel (illetve délelőtt) ezt kap teljes kajára, hátha megszokja hamar.
Noés, ha már kaja téma.
Nem vagyok az a fajta, aki sokáig pénzen csücsül, így a keresztanyu/Mártiéktól kapott zsé egy részét elvertem.
Vettünk egy király etetőszéket!
Az előző ugye meghalt vala, meg Petinek direkt jobb, állítható háttámlájút néztünk ki, mert a fene tudja, mikor fog tudni ülni, én meg nem akarom még egy éves korában is a földön ülve hordozóban etetni.
Persze egy ilyen szék 40rugó körül mozog, ezééééért vateráztunk egy Prima Pappát! Mázlink is volt, mert ahogy elterveztük, megjelent egy kecskeméti ajánlat, és már vittük is.
Szóval kösziköszi nektek!
Íme a lámpabámulós, székben elveszős "dagadtmadár"
2011. nov. 11.
Téma: "Értelmes gyerekek"
Értelem 1.
Értelem 2.
Itt a kisebb kicsit összeszedte magát, de azért egy alapos nyálcsorgatás bejátszik:
És az igazi anyai kegyetlenség: "Te atyaég most tényleg sétálni viszel???
Értelem 2.
Itt a kisebb kicsit összeszedte magát, de azért egy alapos nyálcsorgatás bejátszik:
És az igazi anyai kegyetlenség: "Te atyaég most tényleg sétálni viszel???
2011. nov. 9.
Esztertündér
Ugyeugye? Ha nincs műsor, nincs poszt?
Azt nem mesélem, amikor tündibündi Eszti, csak ha gáz.
Node most!
Szóval Eszti jelenleg tényleg tündibündi. Persze, aki látott már ekkora gyereket az alapként kezeli a szokásos dac- és hisztiáradatot, de ezen túl legalább kezelhető.
(Mondjuk hogy reggel versenyt öltözik vele az apja, csak hogy nekilóduljon az öltözésnek, azért ez már simán szülőhülyítés (és még mesélhetném), de legalább ki nem tojja le, legalább 10 perc alatt van rajta ruha.)
A borzalmas napok után abszolút nyugisabbak vannak, és legalább nagy tapasztalatokat szereztem a kommentek és levelek és egyéb beszélgetések által.
Vagyis, aki hasonló korú gyerekkel rendelkezik, az mind egyszerűen "így járt". (Úgyhogy kedves Judit, miután kikukáztam a kommented a spamekből, max egy baráti vállveregetést tudok neked is küldeni :) ).
Számomra teljes megnyugvást hoztak az "Jaaa, ez a baj? Ez nálunk mindennapos!", meg az "Aha, nálunk ugyanez van!" és társai reakciók.
Vagyis klasszikusan ugye a "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" esete áll fenn.
De én megnyugodtam, anyu múlt hétvégén Pesten nyaraltatta, és azóta pl. rendezetten lefekszik aludni.
Olyannyira, hogy egyáltalán nem jön ki, hanem megáll az ajtóban.
Nojóóó, azért picit ciki, mert erről a tényről (márhogy ő az ajtóban ácsorog), nem nagyon tesz említést, így a minap is rábukkantam a szokásos esti pakolászásom közben a gyerekszoba ajtajában. Mert zsepit kért. Ki tudja mióta...
Igenigen, mert újra taknyos lett. Egy napig. Mondom, hogy ő a vírusgazda. Hazahozza, hamar kilábal belőle, és a fél családot lefertőzi.
Egyelőre mondjuk még nem adta át senkinek, de miután a taknyos napján legalább 3* direkt rábrümmögött, majd a hatás kedvéért "kéz a száj elé" nélkül beletüsszentett a Peti fejébe, hááát, na. Várjuk a hatást. (Pedig vele meg csütörtökön mennénk oltásra...)
Egyébként most tényleg megacuki, egész nap csivitel (őrületes, hogy bírja, de tényleg!), meg énekelget. Anélkül nem telik el 3 perc, hogy legalább egy Bocbocitarkát ne villantana. A duma meg...
A múltkor direkt figyeltem. Nem volt nehéz, mert híradót szerettem volna nézni, és Esztipeszti 1/2 7-től 7-ig folyamatosan Tündit rendezte. Öltöztette (Melyiket szeretnéd? Jaaa, azt, jóvan, akkor azt veszed fel.) vetkőztette (Óvatosan húzd ki!), fektetette (Ha bármi baj van, szólj!) és mindezt legalább fél órán keresztül művelte folyamatosan csipogva.
Tutira, ugyanis végig egy rohadt hírt nem hallottam... Szóvá tettem ugyan, hogy "hejj, egy kicsit csendesebben, mert nézném a híreket", erre nem visszadumált nagy komolyan, hogy nézzed nyugodtan! (és nem álltam le vitatkozni vele, hogy hang nélkül max. bábjáték.).
Na, most meséltem arról is, hogy édibédi!
Jaaa, Peppinóról meg szó sem esik, vele még tisztázni kell a kapcsolatunkat. Főleg az éjszakait!
(Az elmúlt éjszakákon kb. 425* gondoltam arra, hogy "miértmiértmiértmiértébreeeedsz feeeel????")
Kialvatlansági faktorom az egekben! Nem is részletezem. Asszem sikerült az ő alvási szokásait is elcseszni... Vagyis eddig kettőből kettő... Csak Pepi esetében a megoldókulcs még nem alkalmazható.)
Azt nem mesélem, amikor tündibündi Eszti, csak ha gáz.
Node most!
Szóval Eszti jelenleg tényleg tündibündi. Persze, aki látott már ekkora gyereket az alapként kezeli a szokásos dac- és hisztiáradatot, de ezen túl legalább kezelhető.
(Mondjuk hogy reggel versenyt öltözik vele az apja, csak hogy nekilóduljon az öltözésnek, azért ez már simán szülőhülyítés (és még mesélhetném), de legalább ki nem tojja le, legalább 10 perc alatt van rajta ruha.)
A borzalmas napok után abszolút nyugisabbak vannak, és legalább nagy tapasztalatokat szereztem a kommentek és levelek és egyéb beszélgetések által.
Vagyis, aki hasonló korú gyerekkel rendelkezik, az mind egyszerűen "így járt". (Úgyhogy kedves Judit, miután kikukáztam a kommented a spamekből, max egy baráti vállveregetést tudok neked is küldeni :) ).
Számomra teljes megnyugvást hoztak az "Jaaa, ez a baj? Ez nálunk mindennapos!", meg az "Aha, nálunk ugyanez van!" és társai reakciók.
Vagyis klasszikusan ugye a "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" esete áll fenn.
De én megnyugodtam, anyu múlt hétvégén Pesten nyaraltatta, és azóta pl. rendezetten lefekszik aludni.
Olyannyira, hogy egyáltalán nem jön ki, hanem megáll az ajtóban.
Nojóóó, azért picit ciki, mert erről a tényről (márhogy ő az ajtóban ácsorog), nem nagyon tesz említést, így a minap is rábukkantam a szokásos esti pakolászásom közben a gyerekszoba ajtajában. Mert zsepit kért. Ki tudja mióta...
Igenigen, mert újra taknyos lett. Egy napig. Mondom, hogy ő a vírusgazda. Hazahozza, hamar kilábal belőle, és a fél családot lefertőzi.
Egyelőre mondjuk még nem adta át senkinek, de miután a taknyos napján legalább 3* direkt rábrümmögött, majd a hatás kedvéért "kéz a száj elé" nélkül beletüsszentett a Peti fejébe, hááát, na. Várjuk a hatást. (Pedig vele meg csütörtökön mennénk oltásra...)
Egyébként most tényleg megacuki, egész nap csivitel (őrületes, hogy bírja, de tényleg!), meg énekelget. Anélkül nem telik el 3 perc, hogy legalább egy Bocbocitarkát ne villantana. A duma meg...
A múltkor direkt figyeltem. Nem volt nehéz, mert híradót szerettem volna nézni, és Esztipeszti 1/2 7-től 7-ig folyamatosan Tündit rendezte. Öltöztette (Melyiket szeretnéd? Jaaa, azt, jóvan, akkor azt veszed fel.) vetkőztette (Óvatosan húzd ki!), fektetette (Ha bármi baj van, szólj!) és mindezt legalább fél órán keresztül művelte folyamatosan csipogva.
Tutira, ugyanis végig egy rohadt hírt nem hallottam... Szóvá tettem ugyan, hogy "hejj, egy kicsit csendesebben, mert nézném a híreket", erre nem visszadumált nagy komolyan, hogy nézzed nyugodtan! (és nem álltam le vitatkozni vele, hogy hang nélkül max. bábjáték.).
Na, most meséltem arról is, hogy édibédi!
Jaaa, Peppinóról meg szó sem esik, vele még tisztázni kell a kapcsolatunkat. Főleg az éjszakait!
(Az elmúlt éjszakákon kb. 425* gondoltam arra, hogy "miértmiértmiértmiértébreeeedsz feeeel????")
Kialvatlansági faktorom az egekben! Nem is részletezem. Asszem sikerült az ő alvási szokásait is elcseszni... Vagyis eddig kettőből kettő... Csak Pepi esetében a megoldókulcs még nem alkalmazható.)
2011. nov. 4.
Kifinomult és nőies
Ezt már ezer éve mesélni akartam.
Megyünk az utcán nagy nyugalomban édes hármasban. Az jelen esetben azt jelenti, hogy 1)anya, 2)babakocsisPeti és 3)motorosEszti.
Megállunk a 4sávos zebráján és nézzük, ahogyan suhannak el az autó, és suhannak el az autók, és suhannak el az autók, és...
... megszólal a motoros gyermek odalent:
Áááálljatok meg cigáááányok!
Bááááámmmm!
Mit mondjak, rohadtul nem bántam, hogy egy mami sem csatlakozott mellénk az átkelésre várakozásban.
Tök nem értékeltem amúgy, mert nem bírom az ilyet. Márhogy nem cigányozunk és kész, úgyhogy a fene tudja, honnan szedte, mert nem itthonról, az hóttuti. Dehát má' még ilyet!
Amúgy meg olyan sokkot kaptam, hogy nyilván valamit reagáltam, mert az arckifejezésemről a gyerek rájött, hogy benne valami stand-up-comedy-s veszett el, és folyamatos cigááányok-cigááányok rikkantgatásokkal kelt át az úttesten.
Azóta szerencsére nem hallottam, hogy mondta volna.
A max. káromkodása egyébként, amit rendszeresen hallatt, az is saját kreálmánya: "kakkanci". (Ez a becézett "kaki".) Szóval simán rákiabál apjára, ha begurul: kakkanci vagy apa, de ez egyelőre inkább humoros, mint sértő. (Nomeg az emberek úgysem értik. :) )
Megyünk az utcán nagy nyugalomban édes hármasban. Az jelen esetben azt jelenti, hogy 1)anya, 2)babakocsisPeti és 3)motorosEszti.
Megállunk a 4sávos zebráján és nézzük, ahogyan suhannak el az autó, és suhannak el az autók, és suhannak el az autók, és...
... megszólal a motoros gyermek odalent:
Áááálljatok meg cigáááányok!
Bááááámmmm!
Mit mondjak, rohadtul nem bántam, hogy egy mami sem csatlakozott mellénk az átkelésre várakozásban.
Tök nem értékeltem amúgy, mert nem bírom az ilyet. Márhogy nem cigányozunk és kész, úgyhogy a fene tudja, honnan szedte, mert nem itthonról, az hóttuti. Dehát má' még ilyet!
Amúgy meg olyan sokkot kaptam, hogy nyilván valamit reagáltam, mert az arckifejezésemről a gyerek rájött, hogy benne valami stand-up-comedy-s veszett el, és folyamatos cigááányok-cigááányok rikkantgatásokkal kelt át az úttesten.
Azóta szerencsére nem hallottam, hogy mondta volna.
A max. káromkodása egyébként, amit rendszeresen hallatt, az is saját kreálmánya: "kakkanci". (Ez a becézett "kaki".) Szóval simán rákiabál apjára, ha begurul: kakkanci vagy apa, de ez egyelőre inkább humoros, mint sértő. (Nomeg az emberek úgysem értik. :) )
2011. nov. 1.
A hétvégi megmenekülésünk története
Az utolsó két nap már nem volt olyan veszélyes ámokfutós, de azért nagy megkönnyebbülés volt, amikor Eszti szombaton anyunak azt mondta, hogy ő biza elmegy Pestre vele.
(Rezgett a léc rendesen, mert megbeszéltük anyuval, hogy akkor mehet Eszti, ha szívesen megy, hiszen asszem nem a legjobb koncepció egy amúgy is anyahiányolós gyerkőt kidobni otthonról. Aztán Esztit kérdezgettük is, de mindig azt mondta, hogy megy Pestre, de csak ha anya/apa is megy.)
Na aztán anyu meg Gabi megérkeztek szombaton és az első "Eszti, eljössz Pestre velünk anyáék nélkül?" kérdésre azonnal berámolta a teljesen szükségtelen, ámde vadiúj játékLabellót, játékfésűt és a fenetudja még milyen műanyag vackait anyu papírszatyrába. És indulásba vágta magát.
Ejj, nekünk Lacival meg csak úgy csillogott a szemünk!
Aztán volt ám itt minden, amíg Eszti lelépett 2 napra!
Laptop és telefon hagyva a dohányzóasztalon, kávézás a Malomban, óraátállítás után 8-ig ágyban fetrengés (az megvan, hogy az akkor a 9 óra szintje volt?). Másnap is persze 8-ig fetrengés.
Jóvót na!
Jaaa, hogy maradt egy gyerek itthon. Hát az édesdrága Pepi jelenléte szinte fel sem tűnt. Nagyon durva, hogy egy fikarcnyi zavaró elemet sem tartalmaz egyetlen gyerek. Míg amíg csak Eszti volt, azt hittük, az is valami... Áááá...
Most meg az egész lakást kitakarítottam, hajat mostam, epiláltam és főztem is úgy, hogy amikor Peti fent volt és igényelte, én foglalkoztam vele.
A kávézást meg letudtuk úgy, hogy Peti az elindulás pillanatában bealudt a babakocsiban, és a hazaérkezés pillanatáig aludt.
Kicsi árnyék borult csak az egészre.
Hát nem hiányzott a büdöskölyke? Állandóan arra gondoltam, hogy dehát más gyereke el nem lépne az anyja szoknyája mellől, az enyém meg aztán két napra is? (Úgy volt, ha akar, akkor másnap hazahozzák. De nem akart. Metrózott. Újpest Központról-Kőbánya-Kispestig. Szó szerint... :) )
Meg vajon mit csinál, meg jajj, mi van ha valami baja van, meg egyéb baromságok.
Szerencsére telefonon tárgyaltunk, és jellemzően sikításban végzett tevékenységekről számolt be. (Jaaaaj mama néézd, még egy metró! -Jójó, hát szegény gyerek itthon csak buszt lát... :D )
Persze azt meg tudtam, hogy Etumama teljes odaadással végzi feladatát, úgyhogy így ezek után nagy nyugalommal terpeszkedtünk tovább itthon.
És valaki valamit biztosan állított rajta, mert amióta hazajött, kisebb könyörgések árán, de lefeküdt délután is aludni, és este is balhé nélkül. (Mondjuk sokáig énekelgetett, de legalább nem jött ki. És nagyon szigorúan nem jön ki a szobájából. Hanem megáll az ajtóban... :) )
(Rezgett a léc rendesen, mert megbeszéltük anyuval, hogy akkor mehet Eszti, ha szívesen megy, hiszen asszem nem a legjobb koncepció egy amúgy is anyahiányolós gyerkőt kidobni otthonról. Aztán Esztit kérdezgettük is, de mindig azt mondta, hogy megy Pestre, de csak ha anya/apa is megy.)
Na aztán anyu meg Gabi megérkeztek szombaton és az első "Eszti, eljössz Pestre velünk anyáék nélkül?" kérdésre azonnal berámolta a teljesen szükségtelen, ámde vadiúj játékLabellót, játékfésűt és a fenetudja még milyen műanyag vackait anyu papírszatyrába. És indulásba vágta magát.
Ejj, nekünk Lacival meg csak úgy csillogott a szemünk!
Aztán volt ám itt minden, amíg Eszti lelépett 2 napra!
Laptop és telefon hagyva a dohányzóasztalon, kávézás a Malomban, óraátállítás után 8-ig ágyban fetrengés (az megvan, hogy az akkor a 9 óra szintje volt?). Másnap is persze 8-ig fetrengés.
Jóvót na!
Jaaa, hogy maradt egy gyerek itthon. Hát az édesdrága Pepi jelenléte szinte fel sem tűnt. Nagyon durva, hogy egy fikarcnyi zavaró elemet sem tartalmaz egyetlen gyerek. Míg amíg csak Eszti volt, azt hittük, az is valami... Áááá...
Most meg az egész lakást kitakarítottam, hajat mostam, epiláltam és főztem is úgy, hogy amikor Peti fent volt és igényelte, én foglalkoztam vele.
A kávézást meg letudtuk úgy, hogy Peti az elindulás pillanatában bealudt a babakocsiban, és a hazaérkezés pillanatáig aludt.
Kicsi árnyék borult csak az egészre.
Hát nem hiányzott a büdöskölyke? Állandóan arra gondoltam, hogy dehát más gyereke el nem lépne az anyja szoknyája mellől, az enyém meg aztán két napra is? (Úgy volt, ha akar, akkor másnap hazahozzák. De nem akart. Metrózott. Újpest Központról-Kőbánya-Kispestig. Szó szerint... :) )
Meg vajon mit csinál, meg jajj, mi van ha valami baja van, meg egyéb baromságok.
Szerencsére telefonon tárgyaltunk, és jellemzően sikításban végzett tevékenységekről számolt be. (Jaaaaj mama néézd, még egy metró! -Jójó, hát szegény gyerek itthon csak buszt lát... :D )
Persze azt meg tudtam, hogy Etumama teljes odaadással végzi feladatát, úgyhogy így ezek után nagy nyugalommal terpeszkedtünk tovább itthon.
És valaki valamit biztosan állított rajta, mert amióta hazajött, kisebb könyörgések árán, de lefeküdt délután is aludni, és este is balhé nélkül. (Mondjuk sokáig énekelgetett, de legalább nem jött ki. És nagyon szigorúan nem jön ki a szobájából. Hanem megáll az ajtóban... :) )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)