2015. jan. 30.

Ezt megint mutogatnom kell

Hogy folytatólagos legyen:
Igen, köszönöm a remek sztorikat, amiket írtatok nekem az "amikor én összetörtem a kocsit" témakörben. Egyrészt jól szórakoztam, másrészt meg a szomszéd tehene okán (vagyis dögöjön meg az is), meg is nyugodtam, hogy hát van ez így. :)
Kénytelenek voltunk Cascot kötni rám (Laci szerint kockázatos vagyok, nem is értem....), de így most egy kicsit nyugi van.

Közben jelzem, ez az 1000. bejegyzésem. Juhuhúú! :)

Aztán még. Végrevégre vége a 120 órás képzésemnek (ami kvázi a munkavégzésem feltétele volt.) Friss és meleg, pont ma vizsgáztam, és ez eddig egy rakat "csütörtök-péntek-szombat reggeltől estig Pesten" képzési nappal járt, úgyhogy nagyon megkönnyebbültem. Ma.

Azért persze sosem maradok buli nélkül: most minden pénteken jelnyelvi képzésre járok. Szegedre. Csak, hogy úgy egyszerű legyen az élet.
A jelnyelv egyrészt iszonyat érdekes dolog, és tényleg ezer pozitív dolgot tudnék mesélni róla, tényleg nagy élmény.
Másrészt viszont (amiért szóba hozom), emiatt nem tudom péntekenként Petit mozgásfejlesztésre vinni. Március végéig egyszer sem.
Laci nyilvánvalóan nem tud kijönni a munkahelyéről, hogy 9-10-ig elvigye Pít a mozgásfejlesztésre, majd utána leadja az oviba... Szóval ez egy kicsit izé.
De persze megbeszéltük a konduktorral, tök rendi nő amúgy. Vettünk óriás gimnasztikai labdát (mert éppen csak ez hiányzott már a lakásba :) ), és még bukfencezünk is ezerrel. Szóval kaptunk feladatokat, így kell ezt kihúznunk pár hónapig.

Node, tegnap. Ahh, el sem hiszem! Azt mondta H. néni, hogy a fejlesztős nő az oviban visszahozta a Petit a komplex fejlesztéséről (ezt szerencsére az oviban kapja, de pont emiatt ritkán tudok beszélni a vele).
Noszóval állítólag olyanokat mondott, hogy ő boldog lenne, ha csupa ilyen gyerekek járnának hozzá, mint a Peti (Ki ez a fiú? :D ), meg hogy semmi baj nincs vele, az értelme is rendben, nagymozgások terén sincs nagy hátránya (öööö??? Ki ez a fiú???) Hát hitetlenkedve hallgattam...
Kérdeztem is H. nénit, hogy de biztostényleg a Petit hozta vissza akkor? De nem volt mit tenni, igen. Róla beszélt. :D

És akkor ma felvettem ezt a videót. Oké, megint kakaóscsigaevés közben, de ő egyszerűen így szép. :)

Most ezután merje valaki azt mondani, hogy a bébi-táblagép egy hülyeség!
Imádja a nyomogatós vackokat icipicikora óta, és hát én spec. utáltam ezt a vackát is (nem, mintha nem tőlünk kapta volna), de tény, hogy van benne betűfelismerést segítő funkció, és tény, hogy a gép egyre gyakrabban mondja a "Rossz, próbáld újra!" helyett, hogy "Jó!"
Nekem ez a mutatványa most roppant tetszik! Szerintem okkal. :)


És, ha mindenki elájult, hogy csoda ez a gyerek, azért elmesélem, hogy ma ült uzsi közben az oviban és lazán bepisilt. Tök ezer éve nem történt már ilyen. És amikor megérdeklődtük, hogy egyébként ezt miért csinálta, azt mondta: mert most a gatyámba akartam pisilni. Hát, oké, kafa. :)
Csak azért mondom, hogy nem kell azt hinni, hogy fenékig tejfel az élet! :D

Különben meg biztosan tervezem, hogy jövök a blogom környékére mostanában. Hiszen a kedvenc kislányom nemsokára 6, hat, HAT éves lesz! Nem is értem, hogy. :) De buli lesz. Sok. :)

2015. jan. 11.

Hogyan kell boldog szülinapot okozni a kedvenc férjednek? (Értsük az iróniát a közlésben, jó?)

Vagy mondjuk úgy, hogy maximálisan emlékezetessé tettem a szülinapját. És ebben akkor még irónia sincs.
Összetörtem a kocsit.
Igen, pont a születésnapján. Mert az időzítéshez úgy értek. ;)

Volt csütörtökön az a szülinap, szépen eltervezve minden, hogy mit sütök, mit veszek még meg meló után, amikor délelőtt 9 táján aztán öööö... hát... izéé... no, összetörtem Yariskát.

Az úgy volt, hogy próbálom szépíteni a dolgot, de marhára nem lehet, konkrétan belehajtottam egy Volvósba, szépen balesetezve, ahogy kell. Annyi szépítést megengedek magamnak, hogy legalább nem fékezés nélkül. Mert a végén azért nagyon fékeztem. Dehát csattant.
Kivittem a Volvos jobb hátsó kerekét, meg mösziőYaris.... brühhh...  hát megcsúnyult, na.

Ennyi a rossz.

Ezen túl, azonban elővett a mázli, mint annyiszor, komolyan mondom, olyan szerencsém van. Eleve nem történt személyi sérülés, mindkét autóval tovább lehetett menni (hát a Volvóval nyilván a szervízbe rögtön...)
Egy velem egykorú srácot vittem el oldalról, apám egy rossz szava nem volt, egy fél megjegyzést nem tett, hogy csesszem meg vagy valami. (Én biztos ideges lennék, ha valaki belémjönne hátulról, hát azzal annyi macera van!)

Aztán a rendőrök pont arra jártak, és azok is huhhh. Adtak betétlapot, segítettek mindenben, a kocsimat szétszedték, hogy útközben ne hulljanak le róla darabok, meg megnézegették, hogy mehetek-e vele. (Ja, mert ez naná, hogy nem itthon, hanem Kiskunfélegyházán volt.). Ilyeneket mondtak, hogy "nem kell aggódni, bárkivel előfordulhat!". Érted?
Meg "jajj, ez a szép kocsi, de biztos meg tudják csinálni, szép lesz megint!".
És a végén sajnálatukat fejezték ki, hogy meg kell, hogy büntessenek, de majd alulról mérik meg az árát, jó? Komolyan álmélkodtam, hogy milyen kedves emberek ezek így reggel 9 tájban.

Így megúsztam 6 büntiponttal és 15ezer büntetéssel (50ezerig terjedhetett volna). A sztorit meg annyival, hogy tapasztalat. Tudtam, hogy kezdő sofőr vagyok, valami simán történni fog, de elég komolyan reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak úgy leviszem a tükröt vagy valami kisebb balhé lesz. (Vagy ugye a gyorshajtás... Khmm...)
Hát jó, ez nem egészen jött, be, de ennél rosszabb is lehetett volna. Ezentúl érzem, hogy jobban fogok tudni figyelni (amúgy az volt a baj, hogy rengeteget mentem már, tényleg több, mint 6000 km-et, és sajnos teljesen megszoktam, hogy már tudom, hova kell menni. Ez meg kivételesen teljesen új hely volt, kerestem az utcát és nem néztem körül.)

Úgyhogy miután elment a kedves Volvo-s srác, akit elgyaptam, meg a kedves rendőrök, utána felhívtam az autószerelőt, de mondta, ha megy a kocsi és nem folyt el semmim, akkor karosszériáshoz menjek első körben.  És ennél a pontnál voltam kénytelen Lacinak a telefonban boldog szülinapot kívánva elmesélni, hogy mellesleg Yarisom kissé megsérült (csak mert nem volt karosszériás kontaktom, tőle szereztem).

Mázli ad.425: a rendszámom gallyra ment, és másnapra (!) kaptam időpontot az okmányirodába (oda kb. két hét amúgy).

Hát igen. Szerencsehegyek. De mennyibe fog ez kerülni? Az jujj.
De, aki összetöri a kocsiját, az kussoljon, úgyhogy szépen meghunyászkodva várom a végét. Nagy levegőt veszek, ránézek a számlára, kifizetem és elfelejtjük. (Igen, még mindig mázli, mert Zeusszal, akit ugye 6 évesen vettünk meg, Laci elment a szerelőhöz és annyira jó állapotban van, hogy az olajcserén kívül semmit nem kellett vele csinálni, így onnan megmaradt a szerelőre szánt pénz. Az most el is megy.)

Laci sem vészes, mire hazaért este, abszolút megértő oldalát vette elő, néha ugyan nem bír magával és tesz olyan kijelentéseket: hogy "na, neked pont olyan UAZ kéne, azt aztán törhetnéd!". Meg "ugye, csak volt honnan örökölnie a fiadnak a rontombontomságot?" :)  De ezen túl, ő sem vészes.

Bár kisebb konfliktunk azért akadt a fényezésen, mert ő nagyon úgy gondolta, hogy marhára nem kéne lefényeztetnem a kocsin a cserélt elemeket, mert "úgyis csak szétcseszed". És ezt még azelőtt mondta, hogy kiderült volna, hogy nem csak a lökhárítót, hanem a motorháztetőt is cserélni kell. Hát na, biztos nem fogok fekete lökhárítóval és motorháztetővel járni. Na!
De ez is csak 3 mondatos konfliktus volt.

Úgyhogy megvettem neki az ajándékát, és este még remek túrótortát is sütöttem, hogy azért elmondhassam, hogy valami hasznom is volt aznap. És kész.
Azért, amikor megkérdeztem Lacit, emlékszel, hogy tavaly a 35. szülinapodra mit kaptál? Akkor elgondolkodott egy fél percre, mire eszébe jutott: "ja, akkor mentünk el egy napra Visegrádra kettesben."
Mibe, hogy jövőre azonnal tudni fogja a választ a kérdésre: "Mi is volt a 36. szülinapodon?" ;)

2015. jan. 1.

Boldog új évet! Ha már itt vagyok január elsején

Kénytelen vagyok szilveszteres-újéves posztot írni.

Kezdem a 30-a éjszakával. Mert az aztán az igazi volt!
Feküdtem 22.30-kor. Eszti megjelent 22.45-kor, hogy fáj a füle. (Amennyi takony ebből a gyerekből kijött a napokban, hát nem is csodálkoztam rajta.)
Átfuttattam agyban, hogy igazából semmi baj, mindenki itthon van, bárki ráér majd vele az ügyeleten holnap fülcseppért sorban állni.
Le is fektettem. Persze Lacihoz. (Hát azért fájós füllel nem lehet ám saját ágyban aludni.)

Aztán újra jött 23.30-kor. Hogy de fáj a füle.
Mondom a francccc.... Kibattyogtam a konyhába, leszedtem a melegíthető zselét, megmikróztam. Bevittem a hálóba. Apja dünnyögött valamit, hogy ne keménykedjek, ő már egy fél órája megmelegítette a cseresznyemagpárnát, de nem jött be. Na oké, mértem ki neki egy csekély mennyiségű fájdalomcsillapítót és azzal meg a zselével a fülén visszafeküdt.

Aztán 00.15-kor jött Pí.
Pí azzal állított be a szoba közepébe, hogy sírós hangon megkérdezte: Eszti hol van? Betojok, de ez kifelé jövet lecsekkolta, hogy Eszti nincs az ágyában.... :)
Bekucorodott, node ő meg köhögött. Folyamatosan.
Egy fél óra múlva semmi nem változott, így megfutottuk vele is a köröket: orrszívás, Ventolin, köhögéscsillapító. Ezután el is aludt egy fél óra múlva.

2,5 óra múlva megjelent Eszti, hogy de neki megint fáj a füle. Mondtam apával közöld már, hiszen reggel van, és én nem aludtam még semmit (már nem szívesen adtam volna neki újabb adag fájdalomcsillapítót). Ő visszafeküdt, elaludt és 20 perc múlva elmúlt Pí köhögéscsillapítójának a hatása, ezért reggel 8-ig gyakorlatilag folyamatosan köhögve aludt mellettem.

Ezek után nem kérdés, hogy 31-én -miután fél tízkor este már kókadoztam a könyvem felett- tízkor csont nélkül aludtam. Kicsit megzavart az éjfél és egy óra közötti időszak (meg eközben Petikém is megérkezett mellém), de ezen túl reggel 8-ig összcsaládilag aludtunk.
Úgyhogy elmondhatom, hogy ejj, de jó volt a Szilveszter! :)

De ma kibontjuk a drágapezsgőnket este. Nehogy megmaradjonmá' véletlen!
(Esztinek meg egyelőre elmúlt a fülfájása a fülgyertyázástól, úgyhogy még az ügyeletet sem látogattuk meg.)

Azért a szokásos sonkás-sajtos-olívás szupervacsoránk kihagyhatatlanul megvolt. Csalódás, de a gasztrosznobizmusunkat sem csillogtattuk meg a szokott mértékben, mert nem az olasz sonkaboltban kötöttünk ki. (Egyszerűen olyan jól néztek ki a házi sertés finomságok, hogy úgy döntöttünk, mit nekünk napon szárítás! Jó lesz az füstölve is. :) )


És akkor így ma, a klasszik lencseebéd mellett levideóztam Pipikénk fejlődő zenei ízlésének tanúbizonyságát:


Az eredeti itt hallgatható.

Mondjuk ugyanez a téma, amikor azt mondja Peti Laci gatyaszárát rángatva, hogy apa-apa berakod a nemkérekmástcsakelégidőt? (hihihihi, mert apja nem egy Ákos rajongó, no), akkor az utóbbi csak a fejét fogja, mert szerinte ennél Pepp JingleBells mániája is jobb volt:


Igen, erre pl. karácsony este rátalált, és nem eresztette!
A megnyugtató megoldást az hozta meg, hogy Csirke talált neki egy 10 órás verziót a youtube-on. Hadd szóljon! :D (Ha ez a gyerek egyszer rákattan valamire, akkor hetekig megy! És a Jingle Bells előtt az egész decemberünket a Mennyből az angyal szőtte át. Szigorúan Zámbó Jimmy előadásában. Jujj. :D )

Úgyhogy Laci nem elégedett a helyzettel, de én sem voltam, amikor a kisédesszőkekislány meg egy időben folyamatosan ezerrel Sabaton-t énekelgetett.... ;)