Igen, köszönöm a remek sztorikat, amiket írtatok nekem az "amikor én összetörtem a kocsit" témakörben. Egyrészt jól szórakoztam, másrészt meg a szomszéd tehene okán (vagyis dögöjön meg az is), meg is nyugodtam, hogy hát van ez így. :)
Kénytelenek voltunk Cascot kötni rám (Laci szerint kockázatos vagyok, nem is értem....), de így most egy kicsit nyugi van.
Közben jelzem, ez az 1000. bejegyzésem. Juhuhúú! :)
Aztán még. Végrevégre vége a 120 órás képzésemnek (ami kvázi a munkavégzésem feltétele volt.) Friss és meleg, pont ma vizsgáztam, és ez eddig egy rakat "csütörtök-péntek-szombat reggeltől estig Pesten" képzési nappal járt, úgyhogy nagyon megkönnyebbültem. Ma.
Azért persze sosem maradok buli nélkül: most minden pénteken jelnyelvi képzésre járok. Szegedre. Csak, hogy úgy egyszerű legyen az élet.
A jelnyelv egyrészt iszonyat érdekes dolog, és tényleg ezer pozitív dolgot tudnék mesélni róla, tényleg nagy élmény.
Másrészt viszont (amiért szóba hozom), emiatt nem tudom péntekenként Petit mozgásfejlesztésre vinni. Március végéig egyszer sem.
Laci nyilvánvalóan nem tud kijönni a munkahelyéről, hogy 9-10-ig elvigye Pít a mozgásfejlesztésre, majd utána leadja az oviba... Szóval ez egy kicsit izé.
De persze megbeszéltük a konduktorral, tök rendi nő amúgy. Vettünk óriás gimnasztikai labdát (mert éppen csak ez hiányzott már a lakásba :) ), és még bukfencezünk is ezerrel. Szóval kaptunk feladatokat, így kell ezt kihúznunk pár hónapig.
Node, tegnap. Ahh, el sem hiszem! Azt mondta H. néni, hogy a fejlesztős nő az oviban visszahozta a Petit a komplex fejlesztéséről (ezt szerencsére az oviban kapja, de pont emiatt ritkán tudok beszélni a vele).
Noszóval állítólag olyanokat mondott, hogy ő boldog lenne, ha csupa ilyen gyerekek járnának hozzá, mint a Peti (Ki ez a fiú? :D ), meg hogy semmi baj nincs vele, az értelme is rendben, nagymozgások terén sincs nagy hátránya (öööö??? Ki ez a fiú???) Hát hitetlenkedve hallgattam...
Kérdeztem is H. nénit, hogy de biztostényleg a Petit hozta vissza akkor? De nem volt mit tenni, igen. Róla beszélt. :D
És akkor ma felvettem ezt a videót. Oké, megint kakaóscsigaevés közben, de ő egyszerűen így szép. :)
Most ezután merje valaki azt mondani, hogy a bébi-táblagép egy hülyeség!
Imádja a nyomogatós vackokat icipicikora óta, és hát én spec. utáltam ezt a vackát is (nem, mintha nem tőlünk kapta volna), de tény, hogy van benne betűfelismerést segítő funkció, és tény, hogy a gép egyre gyakrabban mondja a "Rossz, próbáld újra!" helyett, hogy "Jó!"
Nekem ez a mutatványa most roppant tetszik! Szerintem okkal. :)
És, ha mindenki elájult, hogy csoda ez a gyerek, azért elmesélem, hogy ma ült uzsi közben az oviban és lazán bepisilt. Tök ezer éve nem történt már ilyen. És amikor megérdeklődtük, hogy egyébként ezt miért csinálta, azt mondta: mert most a gatyámba akartam pisilni. Hát, oké, kafa. :)
Csak azért mondom, hogy nem kell azt hinni, hogy fenékig tejfel az élet! :D
Különben meg biztosan tervezem, hogy jövök a blogom környékére mostanában. Hiszen a kedvenc kislányom nemsokára 6, hat, HAT éves lesz! Nem is értem, hogy. :) De buli lesz. Sok. :)