Tegnap:
Végre újra ébredésmentes éjszaka, (vagyis a 6 fog már tutinak tekinthető) ennek örömére én 3/4 6-tól nem tudtam aludni...
Délelőtt játszótéren hintahintahinta, ebédre sárgaborsófőzelék virslivel (élete első virslije ám hoppá!), persze imádta (mármint azt a rohadt virslit). De valamit valamiért... Szóval így megevett fél adag főzeléket...
Délután gigaalvás majd hintahintahinta és este úgy pörgött, mint aki bekávézott... (vagy durvább szert nyomott).
Ma reggel zűrös ébredés, de pont kapóra jött, mert piacra mentünk mamesznak petúniákat venni.
Aztán egy babakocsival egyensúlyoztam haza a 14 petúniát nehogy megsérüljön...
Aztán nem tudtunk hintázni, mert a fogyik megint ott voltak. (Elég gáz, de a játszótérre viszik ki a magatartásproblémás és szerintem enyhén szellemi fogyatékos gyerekeket sokszor délelőtt. Ami nem lenne baj, csak 10 gyerek, 2 tanár, és
a) a hintából nem lehet kipakolni őket,
b) ma is pl. az egyik kissrác csak úgy beugrott Eszti mellé a hintába elég durva módon. Én meg győztem kikapni szegényt 1/2 perc hintázás után. Szóval emiatt annyira nem pálya ez így nekünk...)
Most alvás.
Holnap meg Simontornya, Fanni ballagás.
Huhh, na így valahogy, most én el, mert rettenetes melóim vannak (mint körömlakkozás és szemöldökkiszedés).
2010. ápr. 29.
2010. ápr. 27.
Hat fog
Jaaa, azt elfelejtettem, hogy asszem mostanra hatfogú Eszterrel kell számolnunk.
Némi bizonytalanságot okoz a téma, de ma nagyon kinőttnek néz ki.
Valamelyik nap ugyan megpróbáltam a már garantáltan kint lévő 5 foga közé benyúlni a 6-at tapogatva. Na ezt nem fogom soha többet megtenni... Grrr... Ez haraaaap!
Némi bizonytalanságot okoz a téma, de ma nagyon kinőttnek néz ki.
Valamelyik nap ugyan megpróbáltam a már garantáltan kint lévő 5 foga közé benyúlni a 6-at tapogatva. Na ezt nem fogom soha többet megtenni... Grrr... Ez haraaaap!
Mártinak szeretettel
Csak, mert kérésed parancs... :)
Sétakislány
Viszont szerintem a kismanók akkor a legcukibbak, amikor éppenhogy elkezdenek így totyogni. Haláljóó, ahogyan egyensúlyoz közben, nem?
Jaaa, pockot nem figyelni!
Ma lemértem és szerintem megvan a 10 kiló! (Amiből csak a hasa kb. 6...
)
Sétakislány
Viszont szerintem a kismanók akkor a legcukibbak, amikor éppenhogy elkezdenek így totyogni. Haláljóó, ahogyan egyensúlyoz közben, nem?
Jaaa, pockot nem figyelni!
Ma lemértem és szerintem megvan a 10 kiló! (Amiből csak a hasa kb. 6...
)
Hinta meg a palinta meg a rajztábla
Ááá, de szívááás!
Eszti imád hintázni...
Még csak a nagy tányérhinta jelenti a fő szerelmet, de így végképp fuccs a délelőttnek. (Délután ugyanis annyian vannak a játszótéren, hogy tegnap pl. egy percre sem sikerült betenni...).
Ma is beleült és hintázott és nézelődött és hintázott és nézelődött és hintázott és nézelődött...
Majd 20 perc után egyszerűen kiemeltem onnan (némi vergődés és sivítás kíséretében), lévén elvileg én vagyok az erősebb.. Miután 3* kérdeztem meg, hogy "kiszállunk?" és az az élénk fejrázás, hogy "nem"... Megzabálom...
Kis cukika nem tudom, meddig bírná egyhuzamban, de az a gyanúm, hogy túúl sokáig.
Kíváncsi vagyok, a másik (normál) hinta is ilyen hatással lesz-e rá, mert akkor nekem lőttek!
A "nekem lőttek", alias kénytelen leszek betenni a kölykedlit a homokozóba... Áááá, hát ettől én még kicsit tartok... De a lényeg a lényeg, a homokozókészletét már beszereztük, elvileg névnapi ajándék lesz, de mivel úgysem tudja, mikor van a névnapja, így tök mindegy, mikor kapja meg.
Kb. úgy, ahogyan a már 3 hete uralma alá vett mágneses rajztáblát, ami szintén névnapi ajándék lett volna, de féláras akcióban megvettük és akkor már miért álljon a szekrényben két hónapot, ugyeugye?
És szereti is...
Így:
Eszti imád hintázni...
Még csak a nagy tányérhinta jelenti a fő szerelmet, de így végképp fuccs a délelőttnek. (Délután ugyanis annyian vannak a játszótéren, hogy tegnap pl. egy percre sem sikerült betenni...).
Ma is beleült és hintázott és nézelődött és hintázott és nézelődött és hintázott és nézelődött...
Majd 20 perc után egyszerűen kiemeltem onnan (némi vergődés és sivítás kíséretében), lévén elvileg én vagyok az erősebb.. Miután 3* kérdeztem meg, hogy "kiszállunk?" és az az élénk fejrázás, hogy "nem"... Megzabálom...
Kis cukika nem tudom, meddig bírná egyhuzamban, de az a gyanúm, hogy túúl sokáig.
Kíváncsi vagyok, a másik (normál) hinta is ilyen hatással lesz-e rá, mert akkor nekem lőttek!
A "nekem lőttek", alias kénytelen leszek betenni a kölykedlit a homokozóba... Áááá, hát ettől én még kicsit tartok... De a lényeg a lényeg, a homokozókészletét már beszereztük, elvileg névnapi ajándék lesz, de mivel úgysem tudja, mikor van a névnapja, így tök mindegy, mikor kapja meg.
Kb. úgy, ahogyan a már 3 hete uralma alá vett mágneses rajztáblát, ami szintén névnapi ajándék lett volna, de féláras akcióban megvettük és akkor már miért álljon a szekrényben két hónapot, ugyeugye?
És szereti is...
Így:
2010. ápr. 26.
Játszótéri sztori
Jaaaj, ez annyira jóó volt!
Délelőtt elugrottunk a játszótérre (na jóóó, mostanában az a fő életterünk).
Mondjuk csak a zöldségesben akartam gombát venni, de ha már ott van egy ugrásra...
Szóval elmentünk. Meg is bántam kb. 42*, mert az eddig a hintában max 5 percet eltöltő gyerek a nagy tányérhintából nem akart kiszállni. Már vagy 15 perce ringattam a senekét, tényleg azt hittem, frankón bealszik mindjárt, aztán csak nagy rúgkapálások közepette sikerült kihalásznom a közepéből.
Na mindegy, ez csak zárójeles megjegyzés volt.
Volt ott egy anyuka, ránézésre is a jó nagypofájú fajtából. Az az igazán nem szimpatikus fajta, aki kicsit hasonlít egyes ügyfeleimre és amúgy is viszket tőle az ember...
No mikor lépünk ki a kerítésnél a játszótérről, ránknéz és harsány hangon kiált egyet... Jaaaaj, nééézd milyen szééép.... -igenigen, már kezdtem az udvarias mosolyra és a köszire felkészülni, amikor: ... kisfiú!
Ehhh... Orcámra a mosoly ráfagyott hirtelen!
Aztán mondtam neki, hogy hellóóóó, rózsaszín, oké? Erre vihogva, hogy jaaa, tényleg!
Le akartam fotózni a gyereket a rózsaszín kabátjában és a cuki rózsaszín kalapjában, hogy húú, de srácos, de mindegy, hát hülye vót szegény, na!
Viszont az a gyanúm, hogy a hajamat is leüvöltötte volna, ha én teszek valami hasonló megjegyzést az ő - egyébként nem szép és talpig farmerban leledző kislányára...
Délelőtt elugrottunk a játszótérre (na jóóó, mostanában az a fő életterünk).
Mondjuk csak a zöldségesben akartam gombát venni, de ha már ott van egy ugrásra...
Szóval elmentünk. Meg is bántam kb. 42*, mert az eddig a hintában max 5 percet eltöltő gyerek a nagy tányérhintából nem akart kiszállni. Már vagy 15 perce ringattam a senekét, tényleg azt hittem, frankón bealszik mindjárt, aztán csak nagy rúgkapálások közepette sikerült kihalásznom a közepéből.
Na mindegy, ez csak zárójeles megjegyzés volt.
Volt ott egy anyuka, ránézésre is a jó nagypofájú fajtából. Az az igazán nem szimpatikus fajta, aki kicsit hasonlít egyes ügyfeleimre és amúgy is viszket tőle az ember...
No mikor lépünk ki a kerítésnél a játszótérről, ránknéz és harsány hangon kiált egyet... Jaaaaj, nééézd milyen szééép.... -igenigen, már kezdtem az udvarias mosolyra és a köszire felkészülni, amikor: ... kisfiú!
Ehhh... Orcámra a mosoly ráfagyott hirtelen!
Aztán mondtam neki, hogy hellóóóó, rózsaszín, oké? Erre vihogva, hogy jaaa, tényleg!
Le akartam fotózni a gyereket a rózsaszín kabátjában és a cuki rózsaszín kalapjában, hogy húú, de srácos, de mindegy, hát hülye vót szegény, na!
Viszont az a gyanúm, hogy a hajamat is leüvöltötte volna, ha én teszek valami hasonló megjegyzést az ő - egyébként nem szép és talpig farmerban leledző kislányára...
Hétvégi vadaspark
A hétvégén mindkét nap a vadasparkba terveztük magunkat.
Aztán szombaton mégis Laci egyik haverjának az esküvőjére mentünk el. A szertartásra voltunk hivatalosak, és kb. 1/2 4-kor találtuk el, hogy vadaspark majd holnap, ma legyen inkább az 5órás esküvő.
Én persze bábedlivel nem mentem be a szertartásra, mert nem hiszem, hogy az ifjú pár leghőbb vágya lett volna egy belekiabálós Esztike, így Laci bement, mi meg kint megvártuk.
Így csak másnap lyukadtunk ki a vadasparkban. Eszti amúgy szereti az állatokat (na jóóó, mozog, szőrős és még hangot is ad ki), a kutyákat imádja, meg mostanában a madarakra van rázoomolva. Így hadd örüljön, elvittük!
Na mi örültünk is a délutáni sétának a vadszagban, mert Eszterünket maximálisan a másik babakocsiban utazó gyerekek kötötték le. Bár a vaddisznókat sikító örömmel fogadta...
Sebaj, azért jó kis program volt, megyünk szerintem máskor is. Ha más nem, szülői szórakoztatásra...
(Bezzeg ma reggel az ablakból addig nem lehetett leszedni, amíg az a büdös rigó arrébb nem ugrált a kocsik között...)
Aztán szombaton mégis Laci egyik haverjának az esküvőjére mentünk el. A szertartásra voltunk hivatalosak, és kb. 1/2 4-kor találtuk el, hogy vadaspark majd holnap, ma legyen inkább az 5órás esküvő.
Én persze bábedlivel nem mentem be a szertartásra, mert nem hiszem, hogy az ifjú pár leghőbb vágya lett volna egy belekiabálós Esztike, így Laci bement, mi meg kint megvártuk.
Így csak másnap lyukadtunk ki a vadasparkban. Eszti amúgy szereti az állatokat (na jóóó, mozog, szőrős és még hangot is ad ki), a kutyákat imádja, meg mostanában a madarakra van rázoomolva. Így hadd örüljön, elvittük!
Na mi örültünk is a délutáni sétának a vadszagban, mert Eszterünket maximálisan a másik babakocsiban utazó gyerekek kötötték le. Bár a vaddisznókat sikító örömmel fogadta...
Sebaj, azért jó kis program volt, megyünk szerintem máskor is. Ha más nem, szülői szórakoztatásra...
(Bezzeg ma reggel az ablakból addig nem lehetett leszedni, amíg az a büdös rigó arrébb nem ugrált a kocsik között...)
2010. ápr. 23.
Mamesz, alias dédi
Tegnap érkezett meg drága mameszom, aki arra az elhatározásra jutott, hogy akkor ezer év után itt is alszik. Persze eme elhatározását asszem 38* bánta meg az éjszaka folyamán, amikor Eszterünk a 4.vagy az 5. óbégatós, anyabehívós felsírását produkálta... (Na, jó, kő szopacs volt az egész... Esztibreki megint óránként kelt. Valaki kérdezze mán meg tőle, mi a fenéért? Jó? )
Amúgy Laci lelépett még szerdán reggel a szokásos műbalhéval körítve (jaaaj, Béb, mikor jössz haza? És miért kell elmenned? És nemááár!!). Persze csudaszexi volt a kis kék egyenruhájában, úgyis olyan ritkán látom abban. No aztán elment benne 3 napra...
Jött helyette egy mamesz másnap vagyis tegnap.
Jó volt! Életemben először babakocsistól buszra szálltam (micsoda élmények, mi?). Odafele még semmi extra nem volt, alacsonypadlós busz jött. Visszafele gyengén volt necces a felszállás közben a buszajtó kapaszkodójába beszorult babakocsi... Végülis azért voltak még 4-en a buszon, hogy kiszedjék onnan a verdát, nem?
Mindeközben újabb gyereknevelési elvemmel lett kevesebb. Miszerint az én kölyköm aztán nem kap kiflit a szájába elcsendesítési szándékkal. No, tegnaptól kap...
Igazából ki akar jönni a kocsiból (minő meglepetés ugyebár egy éppen járni kezdett gyerkőctől), aztán a bevásárlás már így is súrolta a "tömegek bámulnak, mert vergődik a gyerek a babakocsiban" kategóriáját, így kifli be, onnantól Esztikém kb hazáig befogta...
Az Auchanban meg nekiállt rohangálni, majd miközben anyja örömében azt videózta, hogy szalad kapaszkodás nélkül a kölyke, és az milyen cuki, a gyerek elzúgott 3 csomag cukkini vetőmaggal a kezében. (És nem, nem veteményezési céllal vette le.)
Kúva nagy ordítás lett belőle, de abszolút rezignáltan fogadtam a lesújtó pillantásokat, amelyeket a vásárlóközönség ránk vetett, csupán azért, mert Esztergyerek 1,5 percig nyomta a bőgést... Mintha soha, senkinek nem lett volna gyereke... Vagy csak ők akarták megvenni a vetőmagot...
No, kb ennyi volt. Laci nemsokára hazaér. Megkapja, a "jaaj, úúgy hiányoztál és miért kellett elmenned"-et a nyakába
, mikor hazaér, és máris szép lesz az élet. Haha, nekem persze, mert ezt a nagyjelenetet én olyan hatásosan alkalmazom, hogy ő mentem visszabújik a csudaszexi kis kék egyenruhájába, aztán kér még 3 nap képzést...
Amúgy Laci lelépett még szerdán reggel a szokásos műbalhéval körítve (jaaaj, Béb, mikor jössz haza? És miért kell elmenned? És nemááár!!). Persze csudaszexi volt a kis kék egyenruhájában, úgyis olyan ritkán látom abban. No aztán elment benne 3 napra...
Jött helyette egy mamesz másnap vagyis tegnap.
Jó volt! Életemben először babakocsistól buszra szálltam (micsoda élmények, mi?). Odafele még semmi extra nem volt, alacsonypadlós busz jött. Visszafele gyengén volt necces a felszállás közben a buszajtó kapaszkodójába beszorult babakocsi... Végülis azért voltak még 4-en a buszon, hogy kiszedjék onnan a verdát, nem?
Mindeközben újabb gyereknevelési elvemmel lett kevesebb. Miszerint az én kölyköm aztán nem kap kiflit a szájába elcsendesítési szándékkal. No, tegnaptól kap...
Igazából ki akar jönni a kocsiból (minő meglepetés ugyebár egy éppen járni kezdett gyerkőctől), aztán a bevásárlás már így is súrolta a "tömegek bámulnak, mert vergődik a gyerek a babakocsiban" kategóriáját, így kifli be, onnantól Esztikém kb hazáig befogta...
Az Auchanban meg nekiállt rohangálni, majd miközben anyja örömében azt videózta, hogy szalad kapaszkodás nélkül a kölyke, és az milyen cuki, a gyerek elzúgott 3 csomag cukkini vetőmaggal a kezében. (És nem, nem veteményezési céllal vette le.)
Kúva nagy ordítás lett belőle, de abszolút rezignáltan fogadtam a lesújtó pillantásokat, amelyeket a vásárlóközönség ránk vetett, csupán azért, mert Esztergyerek 1,5 percig nyomta a bőgést... Mintha soha, senkinek nem lett volna gyereke... Vagy csak ők akarták megvenni a vetőmagot...
No, kb ennyi volt. Laci nemsokára hazaér. Megkapja, a "jaaj, úúgy hiányoztál és miért kellett elmenned"-et a nyakába
, mikor hazaér, és máris szép lesz az élet. Haha, nekem persze, mert ezt a nagyjelenetet én olyan hatásosan alkalmazom, hogy ő mentem visszabújik a csudaszexi kis kék egyenruhájába, aztán kér még 3 nap képzést...
2010. ápr. 21.
A jót hamar meg lehet szokni
A tegnapi naphoz még hozzá tartozik az éjjele.
Újra nyertem egy óránkéntkelő babát... De miért! Hohohooo, mert ez a gyermek oly csodálatos... Képes volt 3 nap alatt visszaszokni a ringatásba!
Valamelyik nap felkelt éjjel, azt meséltem. (Jajszegény, brühühü... a fogacskája kínozza...): kicsi ringatás, de minden ébredés alkalmával felállt, így kivettem a kiságyból. Vááá: hibahibahiba!!
Másnap reggel korán ébredt sírva: megpróbáltam visszaaltatni, sikertelenül ugyan, de ugyanúgy ágyból kivettem azonnal, amint sírt. Vááá: hibahibahiba!
Harmadik nap újra koránkelős, visszaaltatni sikertelenül próbálós, de közben gyerekölelgetős. Vááá: naigen, ezt már ismerjük...
És negyedik nap (vagyis tegnap) éjszaka óránként kelős, nem visszaalvós, anya fejében világossággyúlós!
Szóval elszaladt a paripa Eszterciccel! Ugyanis éjszakaébredés és felállva bőgés után az ágyból kivéve nem lehetett letenni. Ő aztat úúgy gondolta, hogy a vállalmon szundít vissza minden alkalommal, és ha ebben galád módon megakadályozni készültem, akkor nem volt hajlandó lehasalni, hanem négykézláb bőgött.
Pár perc bőgéssel, nyugtatgatással odébb aztán elaludt.
A következő órában felállt, sírt, majd mikor bementem a szobájába meglátott és spurizott hasra feküdni és aludni.
A következő órában már ülve sírt (azért nyilván ő is spórol az enerdzsivel), meglátott hasravágta magát és aludt.
Még egy órával odébb pedig csak felsírt és visszaaludt.
Hát nem varázslatos, csodálatos? Tényleg képes ezt a jót, miszerint valaki rázza a popóját altatás címszóval, hipergyorsan újra úgy megszokni, hogy az alvásába teljesen bekavarjon.
De még szerencse, hogy visszafordítható a folyamat.
Betonkeverő még mindig nem megy, én meg kezdek kicsit elszállni az írással...
Újra nyertem egy óránkéntkelő babát... De miért! Hohohooo, mert ez a gyermek oly csodálatos... Képes volt 3 nap alatt visszaszokni a ringatásba!
Valamelyik nap felkelt éjjel, azt meséltem. (Jajszegény, brühühü... a fogacskája kínozza...): kicsi ringatás, de minden ébredés alkalmával felállt, így kivettem a kiságyból. Vááá: hibahibahiba!!
Másnap reggel korán ébredt sírva: megpróbáltam visszaaltatni, sikertelenül ugyan, de ugyanúgy ágyból kivettem azonnal, amint sírt. Vááá: hibahibahiba!
Harmadik nap újra koránkelős, visszaaltatni sikertelenül próbálós, de közben gyerekölelgetős. Vááá: naigen, ezt már ismerjük...
És negyedik nap (vagyis tegnap) éjszaka óránként kelős, nem visszaalvós, anya fejében világossággyúlós!
Szóval elszaladt a paripa Eszterciccel! Ugyanis éjszakaébredés és felállva bőgés után az ágyból kivéve nem lehetett letenni. Ő aztat úúgy gondolta, hogy a vállalmon szundít vissza minden alkalommal, és ha ebben galád módon megakadályozni készültem, akkor nem volt hajlandó lehasalni, hanem négykézláb bőgött.
Pár perc bőgéssel, nyugtatgatással odébb aztán elaludt.
A következő órában felállt, sírt, majd mikor bementem a szobájába meglátott és spurizott hasra feküdni és aludni.
A következő órában már ülve sírt (azért nyilván ő is spórol az enerdzsivel), meglátott hasravágta magát és aludt.
Még egy órával odébb pedig csak felsírt és visszaaludt.
Hát nem varázslatos, csodálatos? Tényleg képes ezt a jót, miszerint valaki rázza a popóját altatás címszóval, hipergyorsan újra úgy megszokni, hogy az alvásába teljesen bekavarjon.
De még szerencse, hogy visszafordítható a folyamat.
Betonkeverő még mindig nem megy, én meg kezdek kicsit elszállni az írással...
Agyrém a köbön
Gyorsan gyorsan írok írok...
Azt nem meséltem, hogy a kábelbanda még mindig csinálja az utcát és úgy nézem, minnyá betonkeverővel indítanak reggel 7-kor. Kismackót többször felverték az elmúlt napokban reggel, de igyekszem...
Szóval a tegnapi napnak egyes pontjaira nem is emlékszem igazán tisztán, miután agyamra vörös köd települt. Szal nem tudnám megmondani volt-e már Esztike megszületése óta olyan, hogy ennyire ideges lettem volna.
Kismackó azzal kezdi természetesen, hogy nem eszi meg az ebédet (há' már mér enné, sose szokta...)Én ettől már alapból a plafonon vagyok, hogy a reggelt úgy kezdjük, hogy reggeli után én kávézok a nappaliban és próbálom az ezeroldalas szakácskönyvet lapozgatva kitökölni, vajon a kisasszony milyen étket lenne hajlandó magához venni. Amely étek persze egyben az én ebédem, plusz Laci vacsija is egyben... (Jó sok főzit eszünk mostanában....)
Aztán azt nagy nehézségek árán megfőzöm... (Eszti, gyere le onnan! Eszti, azt megbeszéltük, hogy nem veszed le/ki! Eszti ne nyávogj már, mindjárt kész! és valahogy így körítve).
Ha készen van etetőszék ééééés 3 kanál után köp. És elnéz, és mutogat, majd megunva az erőltetést dobál és csapkod. Egész egyszerűen szinte semmit nem hajlandó megenni (a repertoár, ami még bemegy esetleg: spagetti, túrós tészta, krumplifőzelék, paradicsomos krumpli. Ennyi, szevasz!)
Tegnap így sikerült 5 szem meggyet megenni a meggyszószból. Azt is úgy, hogy közben összeszószozta a vadiúj, megacuki malackás bodyját és az én Adidas melegítőgatyámat... Megérte na...
De a bili ott borult ki, hogy aludni tért... Ágyba be, és újra nem aludt el 45 percen keresztül. Ilyenre a tegnapelőtti napon kívül sosem volt példa, így ez a két nap megtette hatását.
Ugyanis elméletileg ott kéne állnom az ágyánál, amíg elalszik, mert ha felnéz, meglát, akkor nem ül és nem áll fel, hanem fekve marad. De nem bírtam 45 percig ott állni...
A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy majd' megőrültem a gondolattól, hogy azért nem tud elaludni, mert annyira éhes, és szegényt ezzel kínzom, hogy nem kap enni. De közben meg tudtam, hogy a legnagyobb botorság lett volna kivenni és beletömni valami desszertet, amit persze kétpofára beevett volna.
És aztán aludt 3 órát.
Közben én eljutottam a fejfájásig és a gyomorgörcsig.
Mondjuk arra nézve frankón nem voltak konkrét elképzeléseim, hogy "Naés? Mi van akkor, ha éhgyomorra alszik sokat a gyerek?", mert nyilván semmi, de én képes voltam ezen pörgetni magam folyamatosan.
Aztán belebuzultam a nyaralástervezésbe, és onnantól kezdve egy fokkal jobb lett...
Úgyhogy ma tutira megyek: krumplifőzelék lesz az ebéd...
Azt nem meséltem, hogy a kábelbanda még mindig csinálja az utcát és úgy nézem, minnyá betonkeverővel indítanak reggel 7-kor. Kismackót többször felverték az elmúlt napokban reggel, de igyekszem...
Szóval a tegnapi napnak egyes pontjaira nem is emlékszem igazán tisztán, miután agyamra vörös köd települt. Szal nem tudnám megmondani volt-e már Esztike megszületése óta olyan, hogy ennyire ideges lettem volna.
Kismackó azzal kezdi természetesen, hogy nem eszi meg az ebédet (há' már mér enné, sose szokta...)Én ettől már alapból a plafonon vagyok, hogy a reggelt úgy kezdjük, hogy reggeli után én kávézok a nappaliban és próbálom az ezeroldalas szakácskönyvet lapozgatva kitökölni, vajon a kisasszony milyen étket lenne hajlandó magához venni. Amely étek persze egyben az én ebédem, plusz Laci vacsija is egyben... (Jó sok főzit eszünk mostanában....)
Aztán azt nagy nehézségek árán megfőzöm... (Eszti, gyere le onnan! Eszti, azt megbeszéltük, hogy nem veszed le/ki! Eszti ne nyávogj már, mindjárt kész! és valahogy így körítve).
Ha készen van etetőszék ééééés 3 kanál után köp. És elnéz, és mutogat, majd megunva az erőltetést dobál és csapkod. Egész egyszerűen szinte semmit nem hajlandó megenni (a repertoár, ami még bemegy esetleg: spagetti, túrós tészta, krumplifőzelék, paradicsomos krumpli. Ennyi, szevasz!)
Tegnap így sikerült 5 szem meggyet megenni a meggyszószból. Azt is úgy, hogy közben összeszószozta a vadiúj, megacuki malackás bodyját és az én Adidas melegítőgatyámat... Megérte na...
De a bili ott borult ki, hogy aludni tért... Ágyba be, és újra nem aludt el 45 percen keresztül. Ilyenre a tegnapelőtti napon kívül sosem volt példa, így ez a két nap megtette hatását.
Ugyanis elméletileg ott kéne állnom az ágyánál, amíg elalszik, mert ha felnéz, meglát, akkor nem ül és nem áll fel, hanem fekve marad. De nem bírtam 45 percig ott állni...
A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy majd' megőrültem a gondolattól, hogy azért nem tud elaludni, mert annyira éhes, és szegényt ezzel kínzom, hogy nem kap enni. De közben meg tudtam, hogy a legnagyobb botorság lett volna kivenni és beletömni valami desszertet, amit persze kétpofára beevett volna.
És aztán aludt 3 órát.
Közben én eljutottam a fejfájásig és a gyomorgörcsig.
Mondjuk arra nézve frankón nem voltak konkrét elképzeléseim, hogy "Naés? Mi van akkor, ha éhgyomorra alszik sokat a gyerek?", mert nyilván semmi, de én képes voltam ezen pörgetni magam folyamatosan.
Aztán belebuzultam a nyaralástervezésbe, és onnantól kezdve egy fokkal jobb lett...
Úgyhogy ma tutira megyek: krumplifőzelék lesz az ebéd...
2010. ápr. 19.
Fognövesztés minősített esete
Ez csak egy hülye jobb felső kettes. De folyamatosan nyíííííg...
Ááá, nem... Nem megy az agyamra... Cseppet sem...
Először is szénné szívattam magam egy délelőtti zuhogó esős sétával. Eszti megaszenvedésben (sajnos két napja minden alvásából sírva kel fel, így valami bántja az biztos), gondoltam, megyünk egyet sétálni. Igaz, hogy zuhog az eső, de van esővédő, oszt csá.
Na jaaaaa... Eszti tépi az esővédőt, aztán rugdossa a lábzsákot, majd visít a babakocsiban. És még csak a Jakóig jutottunk.
Aztán rányitottam az esővédő ablakát, amitől az eső frankón beesett és eme sokkhatás eredménye: nagy csönd. Kafa, akkor ázzál baba!
Kicsit ázott, de legalább abbahagyta a szenvedést.
Aztán hamar újrakezdte, de legalább 5 percet nyertünk..
És mindezt miért? Hát mert akciós volt a Rossmannban a babajoghurt. És a Rossmann is azon klassz üzletek egyike, ahol az akció napján délutánra már nem nagyon van az akciós cuccból, így mindent a 350 Ft-os Humanáért!
(És igen, még mindig vannak ellenérzéseim a hűtés nélkül szeptemberig elálló joghurttal kapcsolatban, de legalább E-mentes... Na ezért.)
A helyzet itthon sem volt rózsásabb.
Tereget(nék), de :
Brümbrüm... Motorozni szeretnél?
Akkó motorra fel (amellyel amúgy hihetetlen haladást értünk el a hétvégén: már 10 perc alatt elér vele a szoba egyik végéből a másikba.
) Aztán szenvedés, leszállsz? Igen, le... Megy hintalovat nyomkodni. Hintapacizol? Vigyor, nanaá!
Aztán fél perc múlva le, és vonult a lábamat bőgve rángatni... Satöbbisatöbbi...
Ódeszépazéééélet!
Most lefeküdt. Röpke 3/4 óra alatt aludt el... Na ez is király! És úgy, hogy az etetőszékben már borult le a feje, aztán az ágyban minduntalan kijött alfából. Szóval nálunk király a buli!
Ááá, nem... Nem megy az agyamra... Cseppet sem...
Először is szénné szívattam magam egy délelőtti zuhogó esős sétával. Eszti megaszenvedésben (sajnos két napja minden alvásából sírva kel fel, így valami bántja az biztos), gondoltam, megyünk egyet sétálni. Igaz, hogy zuhog az eső, de van esővédő, oszt csá.
Na jaaaaa... Eszti tépi az esővédőt, aztán rugdossa a lábzsákot, majd visít a babakocsiban. És még csak a Jakóig jutottunk.
Aztán rányitottam az esővédő ablakát, amitől az eső frankón beesett és eme sokkhatás eredménye: nagy csönd. Kafa, akkor ázzál baba!
Kicsit ázott, de legalább abbahagyta a szenvedést.
Aztán hamar újrakezdte, de legalább 5 percet nyertünk..
És mindezt miért? Hát mert akciós volt a Rossmannban a babajoghurt. És a Rossmann is azon klassz üzletek egyike, ahol az akció napján délutánra már nem nagyon van az akciós cuccból, így mindent a 350 Ft-os Humanáért!
(És igen, még mindig vannak ellenérzéseim a hűtés nélkül szeptemberig elálló joghurttal kapcsolatban, de legalább E-mentes... Na ezért.)
A helyzet itthon sem volt rózsásabb.
Tereget(nék), de :
Brümbrüm... Motorozni szeretnél?
Akkó motorra fel (amellyel amúgy hihetetlen haladást értünk el a hétvégén: már 10 perc alatt elér vele a szoba egyik végéből a másikba.
) Aztán szenvedés, leszállsz? Igen, le... Megy hintalovat nyomkodni. Hintapacizol? Vigyor, nanaá!Aztán fél perc múlva le, és vonult a lábamat bőgve rángatni... Satöbbisatöbbi...
Ódeszépazéééélet!
Most lefeküdt. Röpke 3/4 óra alatt aludt el... Na ez is király! És úgy, hogy az etetőszékben már borult le a feje, aztán az ágyban minduntalan kijött alfából. Szóval nálunk király a buli!
2010. ápr. 16.
Asszem jár
A besztof hír: asszem Eszterünk járni kezdett...
Nem igazán tiszta, hogy mikortól tekintjük járónak a gyerkőcöt, de Eszti most már nekiindul magától is. Szóval nálunk úgy kb. mostantól.
Egyértelművé tegnap vált a dolog. Elmentünk a kméti mamáékhoz, és ott nagyon közel vannak a bútorok egymához, és végig állva közlekedett.
Itthon annyi, hogy ha áll, és mondom, hogy jöjjön hozzám, akkor nem térdel le, döbrögizni. Mivel nála eddig ez volt a közkedvelt és egyedüli járásforma, így a kétlábon hozzámséta előnyben részesítése asszem boldogságra ad okot!
Nem igazán tiszta, hogy mikortól tekintjük járónak a gyerkőcöt, de Eszti most már nekiindul magától is. Szóval nálunk úgy kb. mostantól.
Egyértelművé tegnap vált a dolog. Elmentünk a kméti mamáékhoz, és ott nagyon közel vannak a bútorok egymához, és végig állva közlekedett.
Itthon annyi, hogy ha áll, és mondom, hogy jöjjön hozzám, akkor nem térdel le, döbrögizni. Mivel nála eddig ez volt a közkedvelt és egyedüli járásforma, így a kétlábon hozzámséta előnyben részesítése asszem boldogságra ad okot!
Ezért nem kell menőzni....
Két napja posztoltam, milyen kafán alszik a kölyök éjjel.
Tegnapelőtt már jó hangosan felsírt többször, ma éjjel meg ezer év kihagyás után újra nyertünk egy kis felkelegetést.
Ugyanis már többször sírt éjjel, de egészen 5-ig nem volt gond, visszaaludt.
De 5-kor sírtsírtsírt, majd csönd. Juhéjj, alszik. Két perc múlva újra sírsírsír.
Villany fel, odamegyek a szobaajtóba. Csönd. Hát mondom megnézem már közelről, ha már idig eljöttem. Megropogtattam a lábaimat az ajtóban (mert állandóan a gyerekszobába settenkedés közben roppan a bokám, úúúgy idegesít...), szóval lépek be, erre ott áll az ágyban.
Mondtam neki hellóbelló! Szomorka kislány volt... Felvettem, ráhajtotta a vállamra a fejét, és akkor arra gondoltam: "ah,deszeretem". Aztán két perc múlva már inkább arra, hogy "ah, derohadtnehéz"...
Aztán fél órán keresztül játszottuk, hogy lefeküdt, elaludtnak nézett ki, és 5 perc múlva újra sírt és állt az ágyban.
Aztán egyszercsak elaludt.
Oszt nem is kelt fel... Bakker fél 10-ig.
De akkor is én keltettem! Áááá, el sem hiszem!
Amúgy ki akartam próbálni, hogy meddig alszik, ha hagyom, ugyanis 3/4 9-kor fektettem le, gondoltam 9-nél tovább tuti nem bírja... De bírta...
Az meg, hogy ezek után simán letettem 3/4 2-kor aludni, az már csak hab a tortán.
Tegnapelőtt már jó hangosan felsírt többször, ma éjjel meg ezer év kihagyás után újra nyertünk egy kis felkelegetést.
Ugyanis már többször sírt éjjel, de egészen 5-ig nem volt gond, visszaaludt.
De 5-kor sírtsírtsírt, majd csönd. Juhéjj, alszik. Két perc múlva újra sírsírsír.
Villany fel, odamegyek a szobaajtóba. Csönd. Hát mondom megnézem már közelről, ha már idig eljöttem. Megropogtattam a lábaimat az ajtóban (mert állandóan a gyerekszobába settenkedés közben roppan a bokám, úúúgy idegesít...), szóval lépek be, erre ott áll az ágyban.
Mondtam neki hellóbelló! Szomorka kislány volt... Felvettem, ráhajtotta a vállamra a fejét, és akkor arra gondoltam: "ah,deszeretem". Aztán két perc múlva már inkább arra, hogy "ah, derohadtnehéz"...
Aztán fél órán keresztül játszottuk, hogy lefeküdt, elaludtnak nézett ki, és 5 perc múlva újra sírt és állt az ágyban.
Aztán egyszercsak elaludt.
Oszt nem is kelt fel... Bakker fél 10-ig.
De akkor is én keltettem! Áááá, el sem hiszem!
Amúgy ki akartam próbálni, hogy meddig alszik, ha hagyom, ugyanis 3/4 9-kor fektettem le, gondoltam 9-nél tovább tuti nem bírja... De bírta...
Az meg, hogy ezek után simán letettem 3/4 2-kor aludni, az már csak hab a tortán.
Hinta
Hát azbiza úúgy van....
...hogy az egész büdös nagyvárosban nincsen egy babák által használható hinta a játszótereken. Tök ki voltam ezen akadva, hogy az én szegény mogyorókababám nem tud hintázni sosem... Brühühüüü...
Aztán vasárnap ezer dolgom volt, de Esztikét is akartam fárasztani egy körrel, így Laci vitte el délelőtt sétálni.
Hazajöttek. Erre Laci lelkesen meséli, hogy bemásztak az óvodába hintázni.
Engem persze megkerülgetett a sokk, főleg, hogy a babahintában virító Esztikéről volt fotó is a telefonjában.
Naneeeee...
Frankón elhittem, hogy ez a nemnorma uram bevitte az oviba, még agyaltam is rajta, hogy hogy tudott gyerekestől bemászni...
De aztán! Nem!
Kiderült, hogy talált hintát egy játszótéren, nem is olyan messze tőlünk. Aztán a játszótéri pletykaparty jelenséggel összefüggésben kiderítette, hogy csak előző héten rakták fel. Azért nem tudtuk, hogy van.
Most boldogságom határtalan, mert ha Laci nem viszi el arra Esztit akkor vasárnap, akkor szerintem sosem tudjuk meg, hogy hintát tettek fel.
...hogy az egész büdös nagyvárosban nincsen egy babák által használható hinta a játszótereken. Tök ki voltam ezen akadva, hogy az én szegény mogyorókababám nem tud hintázni sosem... Brühühüüü...
Aztán vasárnap ezer dolgom volt, de Esztikét is akartam fárasztani egy körrel, így Laci vitte el délelőtt sétálni.
Hazajöttek. Erre Laci lelkesen meséli, hogy bemásztak az óvodába hintázni.
Engem persze megkerülgetett a sokk, főleg, hogy a babahintában virító Esztikéről volt fotó is a telefonjában.
Naneeeee...
Frankón elhittem, hogy ez a nemnorma uram bevitte az oviba, még agyaltam is rajta, hogy hogy tudott gyerekestől bemászni...
De aztán! Nem!
Kiderült, hogy talált hintát egy játszótéren, nem is olyan messze tőlünk. Aztán a játszótéri pletykaparty jelenséggel összefüggésben kiderítette, hogy csak előző héten rakták fel. Azért nem tudtuk, hogy van.
Most boldogságom határtalan, mert ha Laci nem viszi el arra Esztit akkor vasárnap, akkor szerintem sosem tudjuk meg, hogy hintát tettek fel.
2010. ápr. 14.
Alvás
Jaaaa, hogy tegnap mi lett a légkalapácsos gyilkosság-tervezet végkimenetele?
Semmise...
Munkások maradtak, vagy 5 óráig folyamatosan nyomatták a szerszámot, de annyira hangosan, hogy rezgett a ház. (Ezt szó szerint értem.)
A csoda: szunyamanci lecarta. 2,5 óra alvás után arra ébredt, hogy Laci hazaért és direkt nem csöndben tevékenykedtünk.
Most visszatértek az iszonyat király idők, amikor gyerek lefekszik este 9-kor, aztán másnap 9-kor elkezdek már zajongani, hogy hahó, ébresztő! Addig meg semmi. Néha felsír, de azonnal vissza is alszik.
Aztán délután 1-1/2 2 körül lefekszik délutánit aludni, és minimum 2 órán át nyomja.
Mi ez, ha nem az anyák álma?
(Én meg benne leledzek egy folyamatos 24órán át tartó imádságba, hogy maradjon így, amíg csak lehet!)
Semmise...
Munkások maradtak, vagy 5 óráig folyamatosan nyomatták a szerszámot, de annyira hangosan, hogy rezgett a ház. (Ezt szó szerint értem.)
A csoda: szunyamanci lecarta. 2,5 óra alvás után arra ébredt, hogy Laci hazaért és direkt nem csöndben tevékenykedtünk.
Most visszatértek az iszonyat király idők, amikor gyerek lefekszik este 9-kor, aztán másnap 9-kor elkezdek már zajongani, hogy hahó, ébresztő! Addig meg semmi. Néha felsír, de azonnal vissza is alszik.
Aztán délután 1-1/2 2 körül lefekszik délutánit aludni, és minimum 2 órán át nyomja.
Mi ez, ha nem az anyák álma?
(Én meg benne leledzek egy folyamatos 24órán át tartó imádságba, hogy maradjon így, amíg csak lehet!)
Mumus
Titta érdekesség!
Megvan az első valami, amitől Esztike szemmel láthatóan fél!
Ugye ezek a kölykök olyan csodálatosan vannak összerakva, hogy alapvetően ebben a korban nem nagyon paráznak. (Néha ez nem nagy előny mondjuk, de szerintem ez tök jó!)
Node Eszter... Hétfőn reggel odavezetett egy lufidarabhoz. Egy leeresztett lufi volt 3 darabban a földön. Egyáltalán nem emlékszem, hogy leeresztett és szét lett tépve, de azóta vannak egyéb verzióink a halálának körülményeire nézve.
Szóval Esztike totál parázik attól a lufidarabtól. olyannyira, hogy nem meri megfogni és mellé még vicces rémült arcot is vág. Szinte menekül tőle.
A tippünk: valószínűleg a lufi fel volt fújva, és gyermekünk egy óvatlan, magára hagyott pillanatban kidurrantotta. Majd most beszarinyuszit játszik.
Tegnap próbáltuk megmutatni neki, hogy tök nem bánt az elhalálozott gumidarabka, de addig jutottunk, hogy lábbal meg meri taposni... Nohát, így kell legyőzni a félelmet! :)
Megvan az első valami, amitől Esztike szemmel láthatóan fél!
Ugye ezek a kölykök olyan csodálatosan vannak összerakva, hogy alapvetően ebben a korban nem nagyon paráznak. (Néha ez nem nagy előny mondjuk, de szerintem ez tök jó!)
Node Eszter... Hétfőn reggel odavezetett egy lufidarabhoz. Egy leeresztett lufi volt 3 darabban a földön. Egyáltalán nem emlékszem, hogy leeresztett és szét lett tépve, de azóta vannak egyéb verzióink a halálának körülményeire nézve.
Szóval Esztike totál parázik attól a lufidarabtól. olyannyira, hogy nem meri megfogni és mellé még vicces rémült arcot is vág. Szinte menekül tőle.
A tippünk: valószínűleg a lufi fel volt fújva, és gyermekünk egy óvatlan, magára hagyott pillanatban kidurrantotta. Majd most beszarinyuszit játszik.
Tegnap próbáltuk megmutatni neki, hogy tök nem bánt az elhalálozott gumidarabka, de addig jutottunk, hogy lábbal meg meri taposni... Nohát, így kell legyőzni a félelmet! :)
2010. ápr. 13.
Tegnapi csajos party
Na igen, igazi csajbulit tartottunk (kis csalással persze, mert azért pocakBerci is jelen volt...)
Nagyon kiirály volt, ugyanis meglátogatott két fórumtársam, Eszti és Zsuzsi bábedlistől.
Mondjuk a nap szarul indult...
-Zuhogott az eső és sötét volt.
-Helga lemondta reggel, mert beteg lett a nagyobbacska gyermeke.
-Fél óra múlva már Eszti is telefonált, hogy dugó miatt késnek vagy egy órát.
-Mivel mindennel kész voltam, befeküdtem kávézni, és a kismajom egy hirtelen ugrással a nyakamban termett, így kávé (is) a nyakban landolt (meg a kanapén)... Legalább lett hirtelen elfoglaltságom...
Node mikor megérkeztek, onnantól boldogság!
Eszterem, mint aki akut babahiányban szenved, szinte szó szerint rávetette magát a gyerekekre. Léna és Adri ezt úgy hirtelen nem fogadták kitörő örömmel.
Szeretgette, ölelgette és puszilgatta őket, szinte folyamatosan. Eleinte szegények menekültek, aztán már inkább beletörődtek a sorsukba...
Később persze normalizálódott a helyzet, olyannyira, hogy Adri és Esztike
kukucs játékot is játszottak. (hellóó, itt egy videó, jó? Csak a gyengébbek kedvéért... :)Köszi Eszti!)
Éngyerek még sosem játszott így más gyerekkel! Úgy értem, igazán egymással játszottak. Annyira viccesek voltak!
Olyan jól elvoltak, hogy Eszteremnek a délutáni alvás már smafu volt. Le nem feküdt, csak délután 4-kor, amikor a szeme láttára mentek el a srácok...
Egyes számú partyarc: Adri
Kettes számú partyarc: Léna
A hármas számút már ismeritek...
Nagy kedvencem volt, a party az ágy közepén...
Csak homályos, de én egy csomó béna képet csináltam, szóval nézzétek el nekem plíííz! A lényeg úgyis az, hogy tök király napunk volt tegnap!
Nagyon kiirály volt, ugyanis meglátogatott két fórumtársam, Eszti és Zsuzsi bábedlistől.
Mondjuk a nap szarul indult...
-Zuhogott az eső és sötét volt.
-Helga lemondta reggel, mert beteg lett a nagyobbacska gyermeke.
-Fél óra múlva már Eszti is telefonált, hogy dugó miatt késnek vagy egy órát.
-Mivel mindennel kész voltam, befeküdtem kávézni, és a kismajom egy hirtelen ugrással a nyakamban termett, így kávé (is) a nyakban landolt (meg a kanapén)... Legalább lett hirtelen elfoglaltságom...
Node mikor megérkeztek, onnantól boldogság!
Eszterem, mint aki akut babahiányban szenved, szinte szó szerint rávetette magát a gyerekekre. Léna és Adri ezt úgy hirtelen nem fogadták kitörő örömmel.
Szeretgette, ölelgette és puszilgatta őket, szinte folyamatosan. Eleinte szegények menekültek, aztán már inkább beletörődtek a sorsukba...
Később persze normalizálódott a helyzet, olyannyira, hogy Adri és Esztike
kukucs játékot is játszottak. (hellóó, itt egy videó, jó? Csak a gyengébbek kedvéért... :)Köszi Eszti!)
Éngyerek még sosem játszott így más gyerekkel! Úgy értem, igazán egymással játszottak. Annyira viccesek voltak!
Olyan jól elvoltak, hogy Eszteremnek a délutáni alvás már smafu volt. Le nem feküdt, csak délután 4-kor, amikor a szeme láttára mentek el a srácok...
Egyes számú partyarc: Adri
Kettes számú partyarc: Léna
A hármas számút már ismeritek...
Nagy kedvencem volt, a party az ágy közepén...
Csak homályos, de én egy csomó béna képet csináltam, szóval nézzétek el nekem plíííz! A lényeg úgyis az, hogy tök király napunk volt tegnap!
Történelmi pillanatok előtt
Nem, nem az elmúlt percekben nem öltem meg senkit és még csak nem is fenyegettem meg életveszélyesen... (Bár sokat gondolok rá továbbra is... 
)
Már nincs is mit felszedni!!!
Node a hétvége sztárhírei:
- Újabb -1 szopi. Eszterem nem nagyon fordult be a vasárnapi kihagyott reggeli szopi hiánya miatt, így már csak este van.
- Elkezdte elengedni a kapaszkodót. Egyértelműen a biztonságra hajt, mert, ha belemerül a játékba, vagy nem figyel, simán elsétál egyik helyről a másikra, de ha hívom magamhoz, amikor áll, akkor beindul a térdendöbrögi...
Szóval alakul a járás szerintem szépen.
)Már nincs is mit felszedni!!!
Node a hétvége sztárhírei:
- Újabb -1 szopi. Eszterem nem nagyon fordult be a vasárnapi kihagyott reggeli szopi hiánya miatt, így már csak este van.
- Elkezdte elengedni a kapaszkodót. Egyértelműen a biztonságra hajt, mert, ha belemerül a játékba, vagy nem figyel, simán elsétál egyik helyről a másikra, de ha hívom magamhoz, amikor áll, akkor beindul a térdendöbrögi...
Szóval alakul a járás szerintem szépen.
Majd később
Gyorsan írok már valamit ide, mert bakker nem vagyok normális. A légkalapács az ajtónk előtt szedi fel a betont. Alvásidőben. Én meg nem vittem el sétálni és babakocsiban altatni a kismackót, pedig felmerült bennem.
Így én füldugóval ülök a gép előtt, Esztikém meg az utált utazóágyban alszik a hálószobában. Az is csoda, hogy elaludt...
Szóval most csak egy képet lövök, mert minnyá kimegyek és szétlövöm azt a kúva gépet!
Szóval a fürdőruci felvéve (mert K szerint az orra előtt lóbált ruhadarab nem valami csini!
)
Így én füldugóval ülök a gép előtt, Esztikém meg az utált utazóágyban alszik a hálószobában. Az is csoda, hogy elaludt...
Szóval most csak egy képet lövök, mert minnyá kimegyek és szétlövöm azt a kúva gépet!
Szóval a fürdőruci felvéve (mert K szerint az orra előtt lóbált ruhadarab nem valami csini!
)
2010. ápr. 9.
Napi örömhíradó
Az Y2K-ban vettem tökoccsó törcsiket, így végre megint lecserélhetem az összes kéztörlőt.
(Mert én nem tudom, hogy csinálják a tökéletes háziasszonyok, de egy idő után nekem mindig koszos hatású lesz középtájon az összes, pedig esküszöm, hogy a tiszta mancsomat törlöm beléjük.)
Aztán ebbe az Eszter nevezetű tündibündinek álcázott kajahisztériagépezetbe beletunkoltam az ebéd felét! Ó jeee... Micsoda eredmények!
Ennek örömére még egy kis kukit is kapott (mert bónusz örömhír: Metróban találtunk sómentes, babáknak való kukit. Nem kölest meg egyebet, hanem a kafa kukit. Sajnabajna nem hallgattam az én nagy és okos férjemre, így csak egy csomaggal vettünk.)
Valamint a plüssgyűjteményünket gyarapítottuk egy tigrissel. 250ért gyerek, kapsz egyet...
Tigris egész úton hazafelé kamikáze ugrásokat készült végrehajtani a babakocsiból, de lelkes gazdája szerencsére csak egyszer hagyta. Azért egész úton hazafelé a babakocsiból kilógó karjában lóbálta, hogy az úttesten való átkelés biztosan az alábbi menetrend szerint történhessen:
1) jobbra nézünk, jön-e valami,
2) megnézzük, a tigris kézben van-e még,
3) balra nézünk, jön-e valami,
4) megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még,
5) útpadkára nézünk, hogy biztonságosan megérkezzünk a járdára (és közben megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még).
Magyarázat:
Y2K - már eljutottam oda, hogy ki tudom mondani, hogy jisk, de leírni még mindig a katalógus címlapjáról vagyok képes (JYSK). Ilyen bendzsó nevet...
Ja, a plüssgyűjtemény? Ha a Mártiéktól megszerzett hápogó kacsát is klasszikus plüssállatnak tekintjük, akkor a nyuszihozta nyuszin túl a tigris a 3. darabja! Kirááály!
(Mert én nem tudom, hogy csinálják a tökéletes háziasszonyok, de egy idő után nekem mindig koszos hatású lesz középtájon az összes, pedig esküszöm, hogy a tiszta mancsomat törlöm beléjük.)
Aztán ebbe az Eszter nevezetű tündibündinek álcázott kajahisztériagépezetbe beletunkoltam az ebéd felét! Ó jeee... Micsoda eredmények!
Ennek örömére még egy kis kukit is kapott (mert bónusz örömhír: Metróban találtunk sómentes, babáknak való kukit. Nem kölest meg egyebet, hanem a kafa kukit. Sajnabajna nem hallgattam az én nagy és okos férjemre, így csak egy csomaggal vettünk.)
Valamint a plüssgyűjteményünket gyarapítottuk egy tigrissel. 250ért gyerek, kapsz egyet...
Tigris egész úton hazafelé kamikáze ugrásokat készült végrehajtani a babakocsiból, de lelkes gazdája szerencsére csak egyszer hagyta. Azért egész úton hazafelé a babakocsiból kilógó karjában lóbálta, hogy az úttesten való átkelés biztosan az alábbi menetrend szerint történhessen:
1) jobbra nézünk, jön-e valami,
2) megnézzük, a tigris kézben van-e még,
3) balra nézünk, jön-e valami,
4) megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még,
5) útpadkára nézünk, hogy biztonságosan megérkezzünk a járdára (és közben megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még).
Magyarázat:
Y2K - már eljutottam oda, hogy ki tudom mondani, hogy jisk, de leírni még mindig a katalógus címlapjáról vagyok képes (JYSK). Ilyen bendzsó nevet...
Ja, a plüssgyűjtemény? Ha a Mártiéktól megszerzett hápogó kacsát is klasszikus plüssállatnak tekintjük, akkor a nyuszihozta nyuszin túl a tigris a 3. darabja! Kirááály!
2010. ápr. 8.
Csak mert kérvényre ma 3-at kell posztolnom... :)
Meg még azon gondolkoztam mostanában, hogy vajon a normalitás határait súrolja-e az, hogy naponta megközelítőleg 12.325 alkalommal mondom el Esztikének, hogy "mennyireimádom", hogy "ő-a-kedvenc-kislányom", és hogy "cukkkormackóbaba". Öööö, szavanként 12.325, jó?
Illetve még azt is kitaláltam, hogy nekem kell egy tetoválás. Már ezer éve szeretnék, de Laci mindig útját állja az ilyen elképzeléseimnek. (Megjegyzem most jut eszembe, hogy piercingem is azért nincs, mert ő nagyon nem szerette volna. Ez már viszont tűrhetetlen elnyomás, nem?)
A helyzetnek amúgy nem tett jót, hogy mostanában a DVD-s sorozat helyett Miami Ink-et nézünk esténként...
Viszont Lacinak megpedzettem tegnap is, és az előrelépés: már nem mondta azonnal, hogy felejtsd el!
Szóval lesz egy tetkóm. Még idén...
Illetve még azt is kitaláltam, hogy nekem kell egy tetoválás. Már ezer éve szeretnék, de Laci mindig útját állja az ilyen elképzeléseimnek. (Megjegyzem most jut eszembe, hogy piercingem is azért nincs, mert ő nagyon nem szerette volna. Ez már viszont tűrhetetlen elnyomás, nem?)
A helyzetnek amúgy nem tett jót, hogy mostanában a DVD-s sorozat helyett Miami Ink-et nézünk esténként...
Viszont Lacinak megpedzettem tegnap is, és az előrelépés: már nem mondta azonnal, hogy felejtsd el!
Szóval lesz egy tetkóm. Még idén...
Táska
Egyébként meg királyság van! Tegnap megelégeltem, hogy Laci nem foglalkozik a pelenkázótáskám Teszveszre felrakásával (holott mindig ő csinálja ezeket), így felraktam én 1 óra körül és mire hazaértünk a Metróból, villámáron el is vitték. Juhéjj!
Már csak a babakocsitól kéne ilyen csodálatos módon megszabadulnunk és akkor lenne igazán überkirályság! Persze az nem egy egyszerű dolog.
Viszont a táska külön kafa, mert az új kocsihoz új táska kell, és én ki is néztem egyet, amit anyuék talán meg is vesznek ma, és így az ára pont fedezve is van.
(Ugye nem kérdés, hogy nem jelenhetek meg az utcán egy zöld babakocsival és rajta egy piros-barna táskával... Na ezért!)
Amúgy kicsit sajnálom, mert szerettem nagyon, de azt kívánom, hogy az új gazdái is szeressék úgy mint mi. (Na, kb. mintha a kiskutyámat adtam volna el...)
Már csak a babakocsitól kéne ilyen csodálatos módon megszabadulnunk és akkor lenne igazán überkirályság! Persze az nem egy egyszerű dolog.
Viszont a táska külön kafa, mert az új kocsihoz új táska kell, és én ki is néztem egyet, amit anyuék talán meg is vesznek ma, és így az ára pont fedezve is van.
(Ugye nem kérdés, hogy nem jelenhetek meg az utcán egy zöld babakocsival és rajta egy piros-barna táskával... Na ezért!)
Amúgy kicsit sajnálom, mert szerettem nagyon, de azt kívánom, hogy az új gazdái is szeressék úgy mint mi. (Na, kb. mintha a kiskutyámat adtam volna el...)
Murphy
- A futár garantáltan akkor jön, amikor te úgy döntesz, hogy márpedig lelépsz fél órára kölyköstől, hogy aztán tutira babakocsival rohanhass haza, mert már a lépcsőházajtóban vár.
- Az imént említett kölyök, aki nagyon élvezi a "babakocsival futás" nevű anyakínzó játékot, tutira a felmosás utáni következő étkezésnél csapja szét a lehetőleg szaftos, de mindenképpen undorítóan csöpögő étket a konyhapadlóra.
- A kiba* Family Frostos autó akkor jön a legkésőbb, amikor te korán le akarnád fektetni a gyereket, hogy a postára még zárás előtt elugorhassatok.
- A csokimarcipánszív akkor a legfinomabb, ha úgy eszi meg a gyerek, hogy anya elmondhatja magáról: "a) dehát az ölemben ült, b) észre sem vettem hogy elvette, c) ráadásul a csomagolópapírt is ette..."
- Az imént említett kölyök, aki nagyon élvezi a "babakocsival futás" nevű anyakínzó játékot, tutira a felmosás utáni következő étkezésnél csapja szét a lehetőleg szaftos, de mindenképpen undorítóan csöpögő étket a konyhapadlóra.
- A kiba* Family Frostos autó akkor jön a legkésőbb, amikor te korán le akarnád fektetni a gyereket, hogy a postára még zárás előtt elugorhassatok.
- A csokimarcipánszív akkor a legfinomabb, ha úgy eszi meg a gyerek, hogy anya elmondhatja magáról: "a) dehát az ölemben ült, b) észre sem vettem hogy elvette, c) ráadásul a csomagolópapírt is ette..."
2010. ápr. 6.
Képek
Apa,apa, azt a csokiroládot vedd meg!!
Úúúú, ott a nyusziajándék... Bakker, mama, szaladjunk el vele, mert ezt ezek nem fogják hagyni, hogy megegyem az egészet...
Hagyjatok már, el kell dugnom a motyót, nem értitek?
Végre hintázhat!
Na és a rózsaszín kabátban talicskázás...
Úúúú, ott a nyusziajándék... Bakker, mama, szaladjunk el vele, mert ezt ezek nem fogják hagyni, hogy megegyem az egészet...
Hagyjatok már, el kell dugnom a motyót, nem értitek?
Végre hintázhat!
Na és a rózsaszín kabátban talicskázás...
Ajándékok...
...tekintetében rém boldog vagyok, mert egyik nagyszülőpárnak sem szállt el az agya mindenféle csengőbongó vackokkal, így ez volt az első alkalom, hogy megúsztuk az egggész ünnepet zenélő carok nélkül.
Sőőőt, odáig vetemedtek, hogy se csokinyuszi, se csokitojás. Ettől külön happyk voltunk Lacival.
Anyu ugyan bepróbálkozott egy csokis joghurttal (miután szegényszegény nem merte az erdei gyümölcsös és az epres variációját megvenni - haha, nem értem, miért?
), de azt ő sem gondolta komolyan, hogy odaadjuk Esztinek. A fehér része finom lesz anélkül is! (Úúú, azért nem ugrik a pelenkázótáskám, ugyi? 
)
Sőőőt, odáig vetemedtek, hogy se csokinyuszi, se csokitojás. Ettől külön happyk voltunk Lacival.
Anyu ugyan bepróbálkozott egy csokis joghurttal (miután szegényszegény nem merte az erdei gyümölcsös és az epres variációját megvenni - haha, nem értem, miért?
), de azt ő sem gondolta komolyan, hogy odaadjuk Esztinek. A fehér része finom lesz anélkül is! (Úúú, azért nem ugrik a pelenkázótáskám, ugyi? 
)
Húsvét
Húsvét alkalmából elmentünk szombaton a kecskeméti mamáékhoz.
Ott jó volt, sajtos tallért szereztünk hazaútra, amivel kafán össze lehet az egész babakocsit morzsázni. Sebaj, majd anya/apa közös erővel kikaparja a bábedlit a szutyokból...
Másnap elmentünk Simontornyára. Na jaaaa, az is király volt! Esztergyerek a megérkezés pillanatában szétszedve, vele nagyija által elszáguldva, majd néha viszontláttam a nap folyamán. Pl. amikor megérkezett a konyhába a fáskamrából boldogan lóbálva egy cső kukoricát. Gondoltam odajön hozzám, de cart, inkább a szekrény alá próbálta meg berejteni a zsákmányt. Majd amikor nem ment, visszaindult vele az udvarba.
Majd egy jó 10 perc múlva az ablakból kipillantván azzal szembesültem, hogy Eszti a talicska közepén a rózsaszín szerkójában boldogan virít nagyszülei röhögése közepette... Kúlkirály!
Délután boldog lehettem, mert most avattuk fel először idegen helyen az "ohne cici" elalvás tudományát és abszolút siker volt. 15perc kellett azért, amíg E.ügynök feltérképezte az új kiságyat, amiben őt alvásra kényszerítik a tyúkok kergetése helyett. De aztán majdnem 2 órát szunyált is benne.
Majd Mártiéknál laza túrótorta-zaba (gondoltam az olyan, mint a krémtúró csak csupaE nélkül) után jókésőn hazaindulás.
Sokára értünk haza, de sikerült óbégatásmentesen megúszni a másfél órás kocsiutat. Igaz, az uccsó fél óra aktív kölesgolyó evészettel lett megmentve, ami nagyon kényelmessé tette az utazást számomra (tudniillik nagyon közel jártam ahhoz, hogy megfejtsem a "hogyan hosszabbítsuk meg a karunkat 40 centivel utazás közben" örök rejtélyét). Ja, én elől, Eszti hátul középen, és így adogattam a golyókat.
Jaaa, hogy hátra is ülhettem volna.... Ahaaa...
Ott jó volt, sajtos tallért szereztünk hazaútra, amivel kafán össze lehet az egész babakocsit morzsázni. Sebaj, majd anya/apa közös erővel kikaparja a bábedlit a szutyokból...
Másnap elmentünk Simontornyára. Na jaaaa, az is király volt! Esztergyerek a megérkezés pillanatában szétszedve, vele nagyija által elszáguldva, majd néha viszontláttam a nap folyamán. Pl. amikor megérkezett a konyhába a fáskamrából boldogan lóbálva egy cső kukoricát. Gondoltam odajön hozzám, de cart, inkább a szekrény alá próbálta meg berejteni a zsákmányt. Majd amikor nem ment, visszaindult vele az udvarba.
Majd egy jó 10 perc múlva az ablakból kipillantván azzal szembesültem, hogy Eszti a talicska közepén a rózsaszín szerkójában boldogan virít nagyszülei röhögése közepette... Kúlkirály!
Délután boldog lehettem, mert most avattuk fel először idegen helyen az "ohne cici" elalvás tudományát és abszolút siker volt. 15perc kellett azért, amíg E.ügynök feltérképezte az új kiságyat, amiben őt alvásra kényszerítik a tyúkok kergetése helyett. De aztán majdnem 2 órát szunyált is benne.
Majd Mártiéknál laza túrótorta-zaba (gondoltam az olyan, mint a krémtúró csak csupaE nélkül) után jókésőn hazaindulás.
Sokára értünk haza, de sikerült óbégatásmentesen megúszni a másfél órás kocsiutat. Igaz, az uccsó fél óra aktív kölesgolyó evészettel lett megmentve, ami nagyon kényelmessé tette az utazást számomra (tudniillik nagyon közel jártam ahhoz, hogy megfejtsem a "hogyan hosszabbítsuk meg a karunkat 40 centivel utazás közben" örök rejtélyét). Ja, én elől, Eszti hátul középen, és így adogattam a golyókat.
Jaaa, hogy hátra is ülhettem volna.... Ahaaa...
2010. ápr. 3.
HJ
Egyébként meg az élet szép. 
Bevállaltam, hogy drága mameszom helyett én sütöm a sütiket a családi húsvétra. Így tegnap is azt csináltam, meg ma is azt fogom.
Aprópici kellemetlenség, hogy Lacinak délelőtt el kellett mennie (haha a főnökének segít... költözni... Röhög a vakbelem, ahogy elképzelem a 60 kilójával a szekrénycipelés közben!
- Sebaj, az én uram erős és bátor és megküzd ezzel is!)
Csak sajna nincs itthon, hogy Esztit elvigye, amikor a robotgéppel csűröm a tésztát, amikor a kiborított mákban tapicskol, amikor megy a sütő... Szóval így egy kicsit ügyesbajos lesz a dolog. De sebaj!
Ami még szót érdemel: ugye említettem már az a fajta hozzáállásomat, hogy nekem mindegy, hogy a gyerek jól eszik vagy jól alszik, de valamelyik legyen már tökésletes, ne kelljen már mindkét témán agyalni! És lőőőőőn!
Végre beérett az alvási szokások kb. két hónappal ezelőtti megújítása!
Már nincs lefekvés előtt viháncolva táncikálás a kiságyban, "nemmakaroklefeküdnivisítás", és a kiságyrácsokra vergődve felkenődés. Délután is és este is leteszi a fejét és bevágja a szunyát.
Az éjszakák meg! Hohohóóó, mint 3 hónapos korában. Alszikalszikalszik és mindezt csöndben, ébredésmentesen. Még amikor a hétvégén kijött a foga és többször felsírt, akkor is mindig visszaaludt.
Jaaa, hogy ezek mellett milyen minőségben étkezik? Hát ezt inkább hagyjuk...
Legyen elég annyi, hogy a nemtom-mikor(de már nagyon régen)mért 9,5 kiló feletti értékről tegnap a csemetét mérlegre dobván a 9,4-et sem érte el. (De én magamban azért felfelé kerekítettem...)
Szóval ejtsük ezt a témát...
Bevállaltam, hogy drága mameszom helyett én sütöm a sütiket a családi húsvétra. Így tegnap is azt csináltam, meg ma is azt fogom.
Aprópici kellemetlenség, hogy Lacinak délelőtt el kellett mennie (haha a főnökének segít... költözni... Röhög a vakbelem, ahogy elképzelem a 60 kilójával a szekrénycipelés közben!
- Sebaj, az én uram erős és bátor és megküzd ezzel is!) Csak sajna nincs itthon, hogy Esztit elvigye, amikor a robotgéppel csűröm a tésztát, amikor a kiborított mákban tapicskol, amikor megy a sütő... Szóval így egy kicsit ügyesbajos lesz a dolog. De sebaj!
Ami még szót érdemel: ugye említettem már az a fajta hozzáállásomat, hogy nekem mindegy, hogy a gyerek jól eszik vagy jól alszik, de valamelyik legyen már tökésletes, ne kelljen már mindkét témán agyalni! És lőőőőőn!
Végre beérett az alvási szokások kb. két hónappal ezelőtti megújítása!
Már nincs lefekvés előtt viháncolva táncikálás a kiságyban, "nemmakaroklefeküdnivisítás", és a kiságyrácsokra vergődve felkenődés. Délután is és este is leteszi a fejét és bevágja a szunyát.
Az éjszakák meg! Hohohóóó, mint 3 hónapos korában. Alszikalszikalszik és mindezt csöndben, ébredésmentesen. Még amikor a hétvégén kijött a foga és többször felsírt, akkor is mindig visszaaludt.
Jaaa, hogy ezek mellett milyen minőségben étkezik? Hát ezt inkább hagyjuk...
Legyen elég annyi, hogy a nemtom-mikor(de már nagyon régen)mért 9,5 kiló feletti értékről tegnap a csemetét mérlegre dobván a 9,4-et sem érte el. (De én magamban azért felfelé kerekítettem...)
Szóval ejtsük ezt a témát...
Cipő
Csütörtökön biza megvettük Eszti első igazi cipőjét.
Na nem kell megijedni, erre nem azért került sor, mert gyerkőci hirtelen reggel felkelve járni kezdett, hanem mert kocsicipőben még a babakocsiból sem nagyon tudjuk kivenni és a földre tenni.
Így elmentünk megnézni a gyógytornász által tökajánlott (ámde "annyira nem szép"-nek minősített) cipellőket. No és vettünk is egy kis szandit.
Dr Leo cipő, suppinált talppal (hehe, hogy megjegyeztem, mi Hajnika?
)
De megjegyzem, ekkora méretben nem nagyon láttam még csúnya cipőt, így a mi szandálunk is egy sima egyszínű gyerekcipő. úgyhogy nagyon megnyugodtam, hogy nem gáz kinézetű, ahogyan arra a gyt. célozgatott. Huhhhdejó!
És a besztof: Laci egészségpénztára fizeti. Jipppii!!!
Szóval megvettük a cipellőt, mert mint kiderült, Esztikénk lába oly kicsike, hogy az eladó szerint "ááá, ez a szandi elég lesz neki egész nyáron", és itt most a legkisebb (18-as) méretről beszélünk... Úgyhogy addig csak elindul és egyáltalán nem baj, hogy szokja az érzést, mert tényleg bazi kemény a talpa és szegénykém olyan hülyén is lépked benne.
Node szerencsére a "cipő a lábon" érzés nem idegen Esztitől. Tegnap kihalászta az egyik szandit a dobozából, leült mellé, letépte a zokniját és elkezdte felhúzni a cipőt. Persze segítettem neki. Alapból persze zokni vissza, mert a te korodban édeslányom a "szandihoz zokni" még nem fullgáz! Aztán mehetünk is!
Na nem kell megijedni, erre nem azért került sor, mert gyerkőci hirtelen reggel felkelve járni kezdett, hanem mert kocsicipőben még a babakocsiból sem nagyon tudjuk kivenni és a földre tenni.
Így elmentünk megnézni a gyógytornász által tökajánlott (ámde "annyira nem szép"-nek minősített) cipellőket. No és vettünk is egy kis szandit.
Dr Leo cipő, suppinált talppal (hehe, hogy megjegyeztem, mi Hajnika?
)De megjegyzem, ekkora méretben nem nagyon láttam még csúnya cipőt, így a mi szandálunk is egy sima egyszínű gyerekcipő. úgyhogy nagyon megnyugodtam, hogy nem gáz kinézetű, ahogyan arra a gyt. célozgatott. Huhhhdejó!
És a besztof: Laci egészségpénztára fizeti. Jipppii!!!
Szóval megvettük a cipellőt, mert mint kiderült, Esztikénk lába oly kicsike, hogy az eladó szerint "ááá, ez a szandi elég lesz neki egész nyáron", és itt most a legkisebb (18-as) méretről beszélünk... Úgyhogy addig csak elindul és egyáltalán nem baj, hogy szokja az érzést, mert tényleg bazi kemény a talpa és szegénykém olyan hülyén is lépked benne.
Node szerencsére a "cipő a lábon" érzés nem idegen Esztitől. Tegnap kihalászta az egyik szandit a dobozából, leült mellé, letépte a zokniját és elkezdte felhúzni a cipőt. Persze segítettem neki. Alapból persze zokni vissza, mert a te korodban édeslányom a "szandihoz zokni" még nem fullgáz! Aztán mehetünk is!
2010. ápr. 1.
Létra
Úgy néz ki, újabb másfél napos betegségen vagyunk túl.
Ilyen sztorikról még nem hallottam, de Eszti már másodszor játsza el, hogy beteg egy napig, aztán egyszercsak huss, vége.
A múltkor hőemelkedés-takony, aztán másnapra csak a rekedt hang maradt, most meg másfél nap köhögés és tüsszögés után a tegnapi 2,5 óra alvása óta egyetlen egyet sem köhintett. Pedig alvás közben még 15 percenként nyomta. A hangja persze Tina Turneres megint. Hihetetlen!
Persze király! Ma a kedve is jobb volt.
Tegnap még azért a biztonság kedvéért gyorsan elsajátította, hogyan kell létrát mászni.
Behalok rajta, komolyan.
Eleinte óvatosan, keresve a fokokat mászott fel rá. (Na neeeem hagytam, hanem ablaktisztítás közben egyszercsak hopp, ott állt alattam...)
Másodszorra már gyorsabban ment, harmadszorra már mint a kisnyúl szaladt felfele.
Még jó, hogy nincs létránk, csak a mamáéktól kérjük el ilyenkor...
A legjobb az esti függönyfelrakásom volt. Laci biliárdozni, én meg kivasaltam a nappali órási hosszú függönyét. Raknám vissza erre kismackó már mászik utánam a létrára.
Uff, ez így nem pálya, "húzzál csak lefele bábedli"! Persze nem húz az, nyivákol, leteszem a földre, de mire visszaérek a létra tetejére, már ott is van a nyomomban, és mászik utánam.
Ezután kb. 5 körben sikerült a függönyt feltenni úgy, hogy én létrára felmásztam, felcsatoltam 3-4 olyan függönybigyulát. Majd levakartam Esztit a létrafokról, bevittem a hálószoba legvégébe, kifutottam, felfutottam a létra tetejére, gyorsan felraktam annyi függönybigyulát, amennyit csak bírtam, amíg a kölyök kicsattogott a hálóból és újra felkapaszkodott a létrára...
Persze jellemző módon, mire végeztem az akcióval és büszkén elterültem a kanapén, Laci hazaért. Kb egy órával hamarabb, mint szokott...
Ilyen sztorikról még nem hallottam, de Eszti már másodszor játsza el, hogy beteg egy napig, aztán egyszercsak huss, vége.
A múltkor hőemelkedés-takony, aztán másnapra csak a rekedt hang maradt, most meg másfél nap köhögés és tüsszögés után a tegnapi 2,5 óra alvása óta egyetlen egyet sem köhintett. Pedig alvás közben még 15 percenként nyomta. A hangja persze Tina Turneres megint. Hihetetlen!
Persze király! Ma a kedve is jobb volt.
Tegnap még azért a biztonság kedvéért gyorsan elsajátította, hogyan kell létrát mászni.
Behalok rajta, komolyan.
Eleinte óvatosan, keresve a fokokat mászott fel rá. (Na neeeem hagytam, hanem ablaktisztítás közben egyszercsak hopp, ott állt alattam...)
Másodszorra már gyorsabban ment, harmadszorra már mint a kisnyúl szaladt felfele.
Még jó, hogy nincs létránk, csak a mamáéktól kérjük el ilyenkor...
A legjobb az esti függönyfelrakásom volt. Laci biliárdozni, én meg kivasaltam a nappali órási hosszú függönyét. Raknám vissza erre kismackó már mászik utánam a létrára.
Uff, ez így nem pálya, "húzzál csak lefele bábedli"! Persze nem húz az, nyivákol, leteszem a földre, de mire visszaérek a létra tetejére, már ott is van a nyomomban, és mászik utánam.
Ezután kb. 5 körben sikerült a függönyt feltenni úgy, hogy én létrára felmásztam, felcsatoltam 3-4 olyan függönybigyulát. Majd levakartam Esztit a létrafokról, bevittem a hálószoba legvégébe, kifutottam, felfutottam a létra tetejére, gyorsan felraktam annyi függönybigyulát, amennyit csak bírtam, amíg a kölyök kicsattogott a hálóból és újra felkapaszkodott a létrára...
Persze jellemző módon, mire végeztem az akcióval és büszkén elterültem a kanapén, Laci hazaért. Kb egy órával hamarabb, mint szokott...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)