2015. máj. 20.

Csak úgy vannak a történetek

Múlt hét előtt hétvégén voltunk egy jót kirándulni. Mert ezek a kölykök már pont akkorák, hogy ha egyszer unatkozni kezdenek a lakásban, akkor ott kő kövön nem marad.

Így elmentünk gyermekvasutazni. (Ó igen, ez még éppen azelőtt történt, hogy az kisiklott volna és napokig nem közlekedett.... Mert szerencsések vagyunk. :) )
Aztán leszálltunk és túráztunk egyet.
Nos, kőkemény 3 km-et tettünk meg a két gyerekkel 1 és 3/4 óra alatt...

Szerintem ezzel be is lőttük idénre a dolog maximumát. :D (Pedig mi olyan sokszor mennénk ám Lacival túrázni. Node majd pár év múlva. Idénre azonban a Velencei-tó romantikus körbebiciklizését stabilan beterveztem!)

No. Vissza.
Peti, az 200 méter után már apa vegyél fel a nyakadba!. (Próbáltam segíteni a szitun, de nem lehetett: Nem akarok anya hátára menni, apa vegyél fel a nyakadba!).
Laci így kipróbálhatta 1 és 3/4 órán át, milyen lenne, ha 12 kilóval nehezebb lenne. (Ó, igen "nemakarokrólabeszélni" téma. Nézegettem a rövidgatyát Pínek a H&M-ben. Addig-addig nézegettem, amíg csak átkullogtam a csecsemőrészlegre. Aholis sikeresen megvettem egy 92-es kisgatyát. Ami lecsúszik a hasáról vazze...)

Node a kirándulás egyebekben nagyon jó volt, simán elmegyünk máskor is, mert a kisvasút útvonalán annyi minden van. Most a Hárs-hegy kört tettük meg, ami tök jó volt, hiszen körbe ment az út és volt két kilátó is közben.
És nagyon komolyan kiakadtam, mert én becsszó kigugliztam, felkészültem: a narancssárga csíkot kell követni. Kész.
Majd egy útelágazásnál Laci szóvá tette, hogy itt biztosan le kell fordulnunk a n.sárga csíkról. Én nem tettem volna. Vitáztunk egy kört, de csak lefordultunk. És ő nyert.
Mégis hasznos a kockafej a családban.... (Aki minden körülmények között ugye gps-szel közlekedik. ;) )

Verjük le a fáról lógó kukacot!


Levertük!


Ténylegkomolyan ott voltunk mi is Esztivel, de most apa/Peti voltak szépek a képeken. (Jaaaj, igen, azt a tököm napszemcsit hagyjuk, a nyári hajnali félhomálytól kezdve le nem lehet vakarni róla.)



Aztán utána a héten éltünk éldegéltünk úgy, hogy Píbádi mondjuk már olyan két hete köhögött. Nem durván, de éjjelente úgy furcsának éreztem a légzését. Így aztán, amikor múlt csütörtökön újra begyulladt (kötőhártyás) szemmel jelentkezett, és amúgy sem ment oviba, mondtam a dokinak, hogy csak hallgasson már rá.
Báááz, ilyet még nem láttam, kiderült, hogy full beteg, csak nem vettük észre! Hát ő ugye, ha a tüdőn a cucc, akkor kidől, elborul, fel sem kel. Most semmi, de semmi. Csak a fura légzés. És nagyon hangos volt már a tüdeje!

Hát ezt is megéltük!
(Oké, most persze rém bosszantó módon itthon nyaral apjával. Ugyanis tök semmi látványos baja nincs, remekül elvan, naponta kisír egy kakaóscsigát, és egy jó adag táblagépezést.
Különben Laci szórakoztatja lelkesen, ha tudnátok, hogy ezek hol nem járnak! Laci szerintem a város összes ingyenes gyermek-szórakozóhelyét felderítette : Auchan játszóház, Decathlonban felállított trambulin stb... Szép az élet, no.)

Azért a hétvégét meg Simontornyán töltöttük. Márti már ezer éve befűzött minket, hogy Esztit vigyük el, amikor a Vár-Napok lesznek. Nos, szerintem 6* megbánta a dolgot, amikor Eszti a délelőtt 10 órai indulás után még 17-kor sem akart hazajönni, mert olyan jól érezte magát. És mindezért kb. 30 dkg eperrel ajándékoztuk meg. Ha ezt tudom, legalább egy kilót veszek... :D
Majd Eszti bejelentette, hogy neki a Márti kéne keresztanyukának, majd érdeklődve megkérdezte, hogy akkor a Márti is jön-e az év végi balett gálájára. :D Szóval szerintem ő rendben jól érezte magát.

És boldoggá tettük Foltipajtit is. Pénteken gyorsan elrohantunk hordozóeszközért, nehogymár szegény egyedül sínylődjön itthon. Ha egyszer utazunk, akkor utazik a nyúl is....
Mártiéknak megvolt a deguk régi ketrece, így minden adott volt ahhoz, hogy velünk nyaraljon. És ha láttátok volna, hogy milyen szinten ugrott rá a pár napja kaszált szénára! Óóó, hát annyira, hogy hoztunk haza is egy vödörrel. :)
Dédik meg örültek nekünk, úgyhogy megint mindenki boldog. :)




2015. máj. 10.

Az 5. családtag

Bizony, már sokan tudják, hogy belépett életünkbe az 5. családtag.
Lord Multispringusz  Foltingusz.

Oké, csak Foltos. Nem valami fantáziadús név (Folti), de akié a nyúl, az nevezi el. És Esztié.

Hát persze, akart a halál nyulat!

Eszti kezdte el verni a balhét érte, hogy neki nyúl kell. Mondtam, ide nekem ne... De csak mondta, csak mondta, így számításba vettem.
Mittudomén, milyen az, így egyszer elmentünk a kisállatkereskedésbe Esztivel és leinfóztuk, hogyan működik a nyúltartás. (Felszerelés, tartása stb,)
Na mivel elég vállalhatónak tűnt, mondtam, hogy jóvan, tőlem számításba vehetjük.

Node apja? Az kiborult. Hogy ide aztán nyúl nem jön. Ide ne merjünk hozni egyet sem, mert adjuramisten megeszi pörköltnek!

Aztán kezdődött a fűzögetés. Ez abból állt, hogy csitítottam Esztit, hogy legyen esze, kicsit apának is át kell gondolnia, de attól csak ideges lesz, ha folyamatosan nyomja neki a nyuszi szöveget. Várjon egy-két napot legalább!
Aztán a másik oldalt csitítottam, hogy ugyan már, ez csak egy kisnyuszi, Eszti olyan kis bájos, lesz neki egy bájos barátja. Igazán nem olyan nagy ügy, hogy ekkora műsort kelljen neki nyomni!

Aztán eljött a csata pillanata, amikor a két ellenérdekelt fél (6 éves vs. 36) ordibálva megtárgyalták, hogy:
"Márpedig nekem nem kell nyúl! Vagy én vagy a nyúl!"
"Akkor költözz el apa! Nekem akkor is kell egy nyuszi!"
És egyéb színvonalon aluli párbeszédek...

És az eredmény?
Nyúl. :)



Node most komolyan, hát nem zabálnivaló cukiság?
Iszonyú édes kis jószág. Imádom. :)
Szerintem Laci is. ;)




2015. máj. 6.

Szokásos eklektikusság, mert itt már sosem lesz rend

Annyi minden jóság van.

Csak az a rettenetes időhiányom.... ó csak az ne lenne, hogy mindent elmesélhetnék azonnal!

Szóvalhogy letettem a közig. alapvizsgát. Persze ezt csakis úgy, hogy nem mentem el tanulni előtte x napot, hogy a melómat ne kelljen később pótolni, így a vizsga előtt minden szabad percemben elővettem az anyagot, és szívtam magamba a tudást. (Értsd leveskevergetés, esti olvasgatás stb.stb közben és helyett.) Vérlázító helyzet volt. (Főleg az esti olvasmányt ezzel helyettesíteni.)

Ennek megfelelően 1 teljes hónapig nem is vasaltam. (Oké, annyit persze nem tanultam, de nem vasaltam. Kész.)
Ezt onnan tudom pontosra, hogy az ágyneműket hó végén szoktam lehúzni. És már itt volt a soron következő ágyneműhúzás (hál'isten, ez most krepp.)

Szóvalhogy anyukámék itt voltak vasárnap Pí névnapját megünnepelni, és akkor úgy izééé..... hát ő számolta fel a vasalnivalóimat. (Ahogy szokta...) Ezt kapta tőlem anyák napjára. :D (Jó, virág is volt, oké?)

És akkor hogy pl. voltunk majálison. Jó, persze, ez pont nem érdekel senkit: "Kérek vattacukrot. Zöldet!" Hát meg ilyen izgalmak. Tipikus majálisos sztorik.


Jajj, és azt mondom én nektek, hogy KicsiPí határozottan szobatiszta!
Ezt is onnan tudtam összerakni, hogy egy hónapja aludt itt az öcsémGabi, és még nagy poénosan mondtam neki, hogy Petike éjjel ki fog caplatni hozzá a kanapéra. De ne aggódjon, nincs vele baj, bekucorodik és alszik, de minden másnap oldalbahugyozza a mellette fekvőt. :D
És akkoriban tényleg rendre bepisilt éjszaka. Csak már nem akartam pelenkássá visszaminősíteni akkoriban a sztorit, így alálepedőztem mindig a vízhatlannal.
Naés, most jött újra öcsémGabi, itt aludt és eszembe jutott, hogy ez már nem is téma. Úgyhogy juhhéjjj! Megszobatisztult ez is!

Jajj, és még Esztikém. Végre megjött a hivatalos és visszavonhatatlan és megfellebbezhetetlen: tanulói jogviszonyba keveredett az Ének-Zenei Általános Iskolában. Hát nagyon boldog vagyok! Merthogy ugye eddig hiába kérdezte mindenki, mondtam, hogy amíg papír nincs a kezemben, addig nem tudunk semmit biztosra. És már van papírunk is róla!

Meg jujj, hát nyertünk egy adag lóvét is! Márhogy mi jártunk a legjobban, hogy a 2-3 éve lejárt autóhitelünk után még hozzánkvág a bank egy adag lóvét. Tiszta jó!
(Na, nem irigykedni, a kazánunkra kimondták a halálos ítéletet. Az új kazán: 300ezer. Döbbenet. És ha szegény nyugdíjas vagyok? De most komolyan?)
A klímámról meg ne is beszéljünk. Óóó, de nagy volt a szám októberben! "Ki-nem-szarja-le-hogy-nem-működik-a-klíma?" Aztán, amikor tegnap a 200. kilométer után a kocsiból úgy szállok ki, mint az izé. A tavaszi légy asszem...
Emberek: rétegek olvadtak le rólam ma is az autópályán klíma nélkül! Rétegek! (Sajnos valószínűleg csak vízrétegek, a zsírrétegeken annyira mondjuk nem nyervékolnék. :) )

Na és erről jut eszembe! Milyen zsírréteg? ;)
Hát voltam egy futóversenyen szombaton. Mondjuk óénállat, utaztam érte 140 km-et. De mivel a kollégákkal álltunk össze váltóban lefutni a félmaratont, így tudomásul vettem: ezvan.
Nagyon nagy élmény volt: ugye egész szombaton szakadt az eső. Szóval az hagyján, hogy odaúton a zuhogó esőben nem bírtam megelőzni 4 kamiont (sorozatban mentek egymás után) 120 km-en keresztül (!), de a verseny alatt is úgy szétáztunk, hogy számomra új értelmet nyert a "bőrig ázni" kifejezés. Mindenesetre akkoris nagyon nagy élmény volt és magamhoz képest valami remeket futottam. (42 percet a 7 km-en- mostanában ennél amúgy gyengébb szinten nyomom.)

Nameghogy Petikém 7. hete jár óvodába (mínusz a múltkor 3 nap kötőhártyagyuszi, de azt nem számoljuk, mert nem a klasszik náthás-fulladós.)

Úgyhogy juhéjj, juhéjj, juhéjj!
Mindennek. (Na jó, a havi sorsjegyen pl. nem nyertem szerintem hónapok óta.)

Ui: Ja, de most jut eszembe, a múlt havin igen, egy 1000-t. :D