Így elmentünk gyermekvasutazni. (Ó igen, ez még éppen azelőtt történt, hogy az kisiklott volna és napokig nem közlekedett.... Mert szerencsések vagyunk. :) )
Aztán leszálltunk és túráztunk egyet.
Nos, kőkemény 3 km-et tettünk meg a két gyerekkel 1 és 3/4 óra alatt...
Szerintem ezzel be is lőttük idénre a dolog maximumát. :D (Pedig mi olyan sokszor mennénk ám Lacival túrázni. Node majd pár év múlva. Idénre azonban a Velencei-tó romantikus körbebiciklizését stabilan beterveztem!)
No. Vissza.
Peti, az 200 méter után már apa vegyél fel a nyakadba!. (Próbáltam segíteni a szitun, de nem lehetett: Nem akarok anya hátára menni, apa vegyél fel a nyakadba!).
Laci így kipróbálhatta 1 és 3/4 órán át, milyen lenne, ha 12 kilóval nehezebb lenne. (Ó, igen "nemakarokrólabeszélni" téma. Nézegettem a rövidgatyát Pínek a H&M-ben. Addig-addig nézegettem, amíg csak átkullogtam a csecsemőrészlegre. Aholis sikeresen megvettem egy 92-es kisgatyát. Ami lecsúszik a hasáról vazze...)
Node a kirándulás egyebekben nagyon jó volt, simán elmegyünk máskor is, mert a kisvasút útvonalán annyi minden van. Most a Hárs-hegy kört tettük meg, ami tök jó volt, hiszen körbe ment az út és volt két kilátó is közben.
És nagyon komolyan kiakadtam, mert én becsszó kigugliztam, felkészültem: a narancssárga csíkot kell követni. Kész.
Majd egy útelágazásnál Laci szóvá tette, hogy itt biztosan le kell fordulnunk a n.sárga csíkról. Én nem tettem volna. Vitáztunk egy kört, de csak lefordultunk. És ő nyert.
Mégis hasznos a kockafej a családban.... (Aki minden körülmények között ugye gps-szel közlekedik. ;) )
Verjük le a fáról lógó kukacot!
Levertük!
Ténylegkomolyan ott voltunk mi is Esztivel, de most apa/Peti voltak szépek a képeken. (Jaaaj, igen, azt a tököm napszemcsit hagyjuk, a nyári hajnali félhomálytól kezdve le nem lehet vakarni róla.)
Aztán utána a héten éltünk éldegéltünk úgy, hogy Píbádi mondjuk már olyan két hete köhögött. Nem durván, de éjjelente úgy furcsának éreztem a légzését. Így aztán, amikor múlt csütörtökön újra begyulladt (kötőhártyás) szemmel jelentkezett, és amúgy sem ment oviba, mondtam a dokinak, hogy csak hallgasson már rá.
Báááz, ilyet még nem láttam, kiderült, hogy full beteg, csak nem vettük észre! Hát ő ugye, ha a tüdőn a cucc, akkor kidől, elborul, fel sem kel. Most semmi, de semmi. Csak a fura légzés. És nagyon hangos volt már a tüdeje!
Hát ezt is megéltük!
(Oké, most persze rém bosszantó módon itthon nyaral apjával. Ugyanis tök semmi látványos baja nincs, remekül elvan, naponta kisír egy kakaóscsigát, és egy jó adag táblagépezést.
Különben Laci szórakoztatja lelkesen, ha tudnátok, hogy ezek hol nem járnak! Laci szerintem a város összes ingyenes gyermek-szórakozóhelyét felderítette : Auchan játszóház, Decathlonban felállított trambulin stb... Szép az élet, no.)
Azért a hétvégét meg Simontornyán töltöttük. Márti már ezer éve befűzött minket, hogy Esztit vigyük el, amikor a Vár-Napok lesznek. Nos, szerintem 6* megbánta a dolgot, amikor Eszti a délelőtt 10 órai indulás után még 17-kor sem akart hazajönni, mert olyan jól érezte magát. És mindezért kb. 30 dkg eperrel ajándékoztuk meg. Ha ezt tudom, legalább egy kilót veszek... :D
Majd Eszti bejelentette, hogy neki a Márti kéne keresztanyukának, majd érdeklődve megkérdezte, hogy akkor a Márti is jön-e az év végi balett gálájára. :D Szóval szerintem ő rendben jól érezte magát.
És boldoggá tettük Foltipajtit is. Pénteken gyorsan elrohantunk hordozóeszközért, nehogymár szegény egyedül sínylődjön itthon. Ha egyszer utazunk, akkor utazik a nyúl is....
Mártiéknak megvolt a deguk régi ketrece, így minden adott volt ahhoz, hogy velünk nyaraljon. És ha láttátok volna, hogy milyen szinten ugrott rá a pár napja kaszált szénára! Óóó, hát annyira, hogy hoztunk haza is egy vödörrel. :)
Dédik meg örültek nekünk, úgyhogy megint mindenki boldog. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése