Kegyetlen sok kép 1.

A tegnapi arborétumos képek megosztása kötelező számomra. (Egygyerekes csoda. :) )
Megérkeztünk. Kár, hogy Petyuszka nem igazán értékelte a frisslevegő-madárcsicsergés kombót...

Hova a frászba hoztatoook???

Na jó, akkor előveszem a királyosabb formámat, ha már ennyit erőlködtetek...

Ez amolyan tipikus "apa" szórakozás. "Nézd Béb fára mászik!!!" Ehh.... ja...

Na itt emlegettük aztán Esztit! (Ha itt volna, ilyet nem lehetett volna csinálni...) Már 6 pitypangot hozott volna, 12* elhajította volna a labdát, 22* hangzott volna fel a nézd-anya/nézd-apa és 15* a mikor megyünk a játszótérre?

És a meglepően jól sikerült közösek.

És nem kell fellélegezni, holnap jönnek az Eszti fotók, amelyeket Misipapa csinált... :P

Itt és most szép az élet

Mivel nem tudjuk, mi lesz holnap, így ma.

Szóval Eszti nincs itthon (most már asszem lecsekkolom, hogy tényleg adnak-e a cirkuszbelépőhöz Eleven park belépőt is, mert megint ezzel az ürüggyel nyaral a mamánál), Petyusz viszont még itthon van.
Na ő is megér pár szót.
Nem tudom, mi van vele...
Az a bajom, hogy fingom nincs most javul vagy romlik az állapota, mert én a múltkor (karácsonykor) sem láttam rajta, hogy fullad. Ez csak a levegővételnél látszik, de nem értem teljesen a lényegét.
Mára nem köhög, nem folyik az orra és nem tudom, ez jó, mert gyógyul, vagy rossz, mert gyűlik benne a trutyi. Merthogy hörögzörög sajnos elég szépen. Viszont ránézésre meg egyéb baja nincs.

Kezeljük (puff, inhalálás miegymás), de ennél többet nem érdemes ezzel foglalkozni (csak icipicit bosszant, hogy pont 4napos ünnep, mert így csak szerdán hallgatja meg legközelebb orvos.)

De amúgy semmi, jól elvan.

Így ma elmentünk étterembe.
Újra átéltük az egygyerekes csodálatos szabadságélményt! A jelenlevő egy gyerek ráadásul meglepően jól elvolt a babakocsiban végig. Igaz, közben az összes kölesgolyót kiborította a műanyag dobozkából, módszeresen megrágcsálta és kiköpdöste őket, így a végén ahogy kiemeltem a kocsiból, ott fityegtek rajta a rászáradt féligcsócsált golyócskák. Csinálni sem lehetett volna szebbet!
Egykor értünk haza, és azt mondom simaliba! Evett, majd lefeküdt.

Ráadásul hirtelen ötlet volt az egész, mert oké, hogy nem főztem, nem is terveztem (mondom láblógatás az láblógatás, nehogymár), de nem is volt itthon semmi értelmes főzősalap.
Aztán megvilágosodtam, hogy baromira nem hambizni kéne elmennünk, hiszen névnapom lesz jövő héten, az meg ugye étterem.

És ollálááá, elmentünk a Rozmaring étterembe (sajna muszáj reklámoznom).
Szóval ez a Liberté helyén nyílt, már szerintem ezer éve, és kurvajó. Így egyszerűen.
A kaja, a tálalás igazi puccos, ajándék előételt hoznak (bruschetta vagy ahhoz hasonló, ezt amúgy nagyon imádom), és hihetetlen, de azt mondom, olcsó volt. (Nagyon komolyan mondom, hogy vagy 5-6 éve nem hoztunk ki étteremben 5000 ft alatti számlát...) Az ár/érték arány több, mint szuper.

Okéoké, én camembert-es salátát ettem, no nem azért mert picsáskodni akartam (bakker, pedig ha látnátok, milyen marhajó szilikonbetétet vettem a melltartóimban, hááát, átminősítenétek... ), hanem egyszerűen akartam desszertet is enni, de főétel+desszert meg sok. Így lett saláta meg túrógombóc....(Szigorúan egyszerre kihozva kértem, mert hát ki tudja mennyit bír a kölyök. Legyen kéznél az összes kaja! :) )

Örömboldogság ahogy kell, szép volt az idő, Pepócka királyul elcsócsálta a golyókat, én marha jól néztem ki a nyakamba tolt dekoltázsommal, és amúgyis igazi összhangos nagylámúrban vagyunk Lacival.
Szóval igen, teljesen meg voltam elégedve az élettel. :)

Délutánra elterveztünk egy Tőserdőt, de mondtam Lacinak, szegény Esztit meg kihagyjuk?? (azért volt igazság benne, amikor azt mondta erre, hogy legalább könyörgésmentesen beljebb jutnák a játszótérnél.), de arborétum lesz belőle (meg jégkréééém! )

Terjedelmes bla, bla-bla, bla-bla-bla Peti újabb eü. problémájáról

Miután elmenőztem, mennyire passzol a taknyos családba a gyerek, elkezdett köhögni.
Ehh, ez még semmi.
Ma reggel felkel, zörög vazze, zörög!
Na bakker, ez kő ciki, mert a múltkor is ebből lett a kórház. (Most elmondanám, hogy anyunak már hónapokkal ezelőtt előttem azt a poént, hogy ha a Hajni esküvőjén Peti kórházban lenne, akkor ő lesz vele aznap, mert én esküvőre megyek.- Szar poén volt.)

Na mindegy, gondoltam nézze meg orvos a 4napos előtt, mert ugye én nem vihetem ügyeletre (illetve vihetem, csak ránéznek, felismerik, és befektetik.) Szóval cikibe hívtam az orvosi rendelőt (ahol a rendelés első órájában kell időpontot kérni, node mire Pepó felébred, az le is telik.). Persze a Peti kapott időpontot.

Elvittem.
A doktornőnk boldogan mosolyogva: "igen, tényleg hallani valamit a tüdejéből. De sokkal jobban néz ki, mint a múltkor". (Ehh, köszi...)
Jó, szerinte időben elcsíptük még, így teleírt egy papírt, mithogyan, és átnyújtott egy órási dobozt (egy inhalátort). Mindig ajándékokkal térek haza.

Minden jó is volt. Egyrészt örültem, hogy azt mondta: "a múltkor sem használt az antibiotikum, így most próbáljuk meg anélkül". Másrészt meg minden más volt otthon, csak fiz.sót kellett venni a gépbe.

Nomeg azt az inhalátoros izé, amivel a Ventolint bejuttatjuk. (Nem akartam már minden alkalommal koldulni, hiszen, ha több alkalommal fulladós a gyerek, akkor ez 5 éves koráig így lesz, mondtam, megvesszük.)
Nyomtam is a rinyát Lacinak, hogy 4rugó a készülék, plusz a maszk hozzá még 3. Én meg sminkcuccokra akartam elverni egy valag pénzt. Háthogyisvanez? Szerinte persze szép vagyok így is. Természetesen....
 (Mondtam, hogy most a netről tanulok sminkelni? Bátran kijelenthetem, hogy nem megy... :) )

Mindegy.

Aztán megvettük gyorsba a cuccot, fújnám a kölyökbe, vazze még valami adapter hiányzik.
Nekiálltam hívogatni a Ventolinos barátaimat, hogy ez a Ventolinos doboz része vagy meg kell venni külön, de nem értem el senkit, így elviharoztam a patikába, ahol kissé eltúlozva a helyzetet előadtam, hogy jááájfullad-a-gyerek-és-jöna4naposünnep. Brühh, brühh... Oké kaptam is bratyira egy Ventolint, hogy majd szerdán prezentálom a receptet hozzá.
Volt is benne motyó, fújnám, de nem fura a hangja. Nem tudtam eldönteni, jön-e belőle vagy sem.
Pont akkor hívott vissza Eszti (a fent említett egyik Ventolinpajti), azt javasolta, fújjam be magamnak és akkor kiderül, jön-e valami belőle. (Aztán kiderült, hogy amíg beszéltünk, Laci ütemesen a saját fejébe pumpálta tesztelés céljából. Hülye az ilyen, majd megkérdezte, amúgy mi ez? Hát mi, vitamin bakker!)
Bedühödtem, szétszedtem, összeraktam, és akkor kezdett el működni. Szemmel láthatóan spriccelt. (Szerintem amúgy Eszti, nem volt kilyukasztva alapból a teteje, újra össze kellett építeni. Szóval abból tényleg nem jött.)
Na akkor gyerek bepumpálva, én meg csapzottan elrohantam vele a Rossmannba. (Sminkcuccokért! Nyilván amilyen szagom alakult már ki addigra, illetve amilyen módon elkenődött a szempillaspirálom, senki nem gondolta komolyan, hogy valóban minőségi szemhéjpúderre vágyom....)

Szóval a mai nap eredménye: nem mostam fel, nem porszívóztam, nem festettem és mostam hajat. Szégyen lett volna ilyen lelki állapotban szobabicajozni, így inkább vettem félárasban mákosgubát. Két adagot, de mivel Laci nem kért...
Ellenben elmentem a gyerekorvoshoz a fulladósgyanús béta kölykömmel,  az alfát eladtam anyuéknak hétvégére, megvettem egy inhalálóvalamit, egy új Ventolint, egy 8-as szemhéjpúdert (ahh, csak Essence lett végül, dehát vissza kell szerezni az elveszett pénzt), megettem mindkét adag mákosgubát.
Éééés tádááám: megjött. :) Ma először 19 hónapja (szerintem mázli. De mekkora poén: Eszti 5. hófordulóján, Petinek meg a 10-en. Tuti a Hold!)
Úgyhogy most iszok egy sört (relax pajtik, 0,0-ás), és hallgatom a hörgőbörgő köhögőst, hogy kell-e hívnom az éppen a haverokkal piáló apját (garantáltan nem 0,0-ást), hogy szerezze be a fulladáselleni kúpot az ügyeletes gyógyszertárból.

(Ui: a Ventolin hörgőtágító.)

Inkább egy Louise Vuittont, lécci

Van egy új táskám.
Egész nap rajtam volt.
Abban mostam, takarítottam, ágyaztam.
Csodás, zöld szürke csíkos, vagány farmeros.
Nem volt olcsó már eddig sem, de megérte.

Néha kicsit nehéznek találom.
Meg néha folyik belőle valami.
Aztán néha még a nyakamba fúrodva is nyivákol.

Mösziő Peti modell helyett annyira értékelnék inkább egy Louise Vuittont.
(Aztán persze eladnám jó pénzért, kell a fenének táska százezrekért...)

Pedig azt hittem, a nagyja betegségen már túl vagyunk, de hülye volt az éjszakánk, hülyék az étkezéseink, és folyamatosan a nyakamban lóg, úgyhogy asszem gerincügyileg teljesen elferdültem.

De azt a fejet azért látni kell, amilyen megelégedéssel nyugtázza, ha felveszem. Látszik rajta, hogy szép az élet. Így egy fene, viszem. Majd leszakad rólam egyszer...

A taknyosok

Nem meglepő, Eszti beteg lett, amikor horkolni hallottam.
Nem tudom, mikor, kb. szombaton. Mert vasárnapra meggyógyult.
Az esetek 80%-ban ez pont így történik.
Természetesen arra volt jó az egész, hogy befertőzze Petyuszt. (Mi az nekünk, egy kis takony ide-vagy oda. Még csak nem is rinyálhatok, a porszívónk vagy 3 hétig takarításra volt használva.)

Szóval Peti igazi családtag: taknyosfajta. (Márhogy az én fejemben vannak amolyan skatulyák. Vannak emberek, akik csak taknyolnak betegen, vannak akik mindig köhögnek, vannak, akik mindkettőt. ) A mi családunk egyértelműen takonycsalád, és ebbe Peti is belefér.
Jobbára Eszti is orrfolyós náthás, én atomstabilan, és Laci is.

Most itt van Petifiú, akinél meg örülhetünk, ha csak ennyi baja van.

Mostanra kicsit kapar a torkom, nem is bánom, hátha elkaptam és így még tejen keresztül jut egy kis ellenanyag Pepibe. (Figyelem! Tej témájú rinyaposzt várható.)

Szóval Eszti bölcsiben napi 2 orrfújással, Petyusz brutál csúfos taknyos. Bár a nehezén túl vagyunk, éjszaka már csak egyszer szívtunk orrot. Meg most is alszik rendesen már, nem ébredt meg. (Érted, ma először és utoljára. Elég jól megy az egyalvós dolog.)

Mi meg?
Lacit nem tudom, ha minden jól megy, nemsokára hazaér. Nem mondta, hogy betegedne.
Én mondjuk kezdek.

De ez milyen durva már? Eddig évente max. 2 alkalommal kapott el a nátha. Az klasszikusan durva 3-4 napig, de kész. Lacit meg ritkábban.
Idén télen meg kb. az összes gyerek által hazahordott szart bekaptuk. Most nem hiszem, hogy ennyire leromlott volna az elmúlt évekhez képest az immunstátuszunk, de akkor tényleg ilyen genyák a közösségben terjedő vírusok?
Vagy egyszerűen csak az van, hogy a gyerekek egymástól csont nélkül elkapják, mert egymás nyálával érintkeznek (úgy értem, egyiknek nyálas a keze, megfogja a játékot, a másik meg utána), majd itthon mi is a sajátunk nyálával vagyunk körülvéve. (Szétpuszilva a fejük folyamatosan a kölyköknek meg ilyenek.)
Ja, ez utóbbi elmélet tetszik.

Kicsit kusza, mert már boroztam

Laci elutazott.
Még sajnálgatott is, hogy biztos nehéz lesz nekem. Ehh, ugyanmár, mit nekem két gyerek két napig!
Eszti így ma itthon maradt, holnap meg a papa elviszi bölcsibe, mert mi akkor járunk Dévényre.

Eszti egy tündérvirág, de tényleg!
Ha dolgom van elvan, ha nyüsszent a Peti, ugrik neki csörgőt rázni, ha fel kell mosni felmos... Na ez utóbbi nem nagy kincs, mert titokban tudom csak feltörölni az általa összepacsmagolt részt, különben besértődik.Nomeg persze ma is délig már 3* átöltözött. Reggel nagy hüppögve vette csak fel a sima zöld színű (mellben húzott, kis csini) pólóját, mondván ez nem jó, mert nincs rajta semmi. Hát néztem olyan hülyén erre a felvetésre, hogy két perc múlva nagy duzzogva csak felvette.

Megint figyelmeztetnem kell azokat a bátor népeket, akik bevállalják a kisasszonyt felvigyázásra...
Ugyanis ahova ő megy, ott hűtő nem marad tele....
Annyit eszik, mint valami kisdisznó. De nem túlzok!
A napon konkrétan azzal ment el, hogy őt etettem.
Csak a délután: két vajas kalács uzsira, majd meglátta, hogy elöl van a felvágott, azt megette.
Kért csokit. Elfutottunk postára.
Visszafele már félig szakadt az eső, de neki kkeeehhheeeel sóskifli a pékségből.
Hazaérve már éppen durrantanám be a botmixert, hogy megcsináljam a zűrösebb kölykec kajáját. Anyaaaaa, éhes vagyok, kérek kiwit. Kibírod míg... de nem tudom befejezni: nem bírom ki, a pocakom kaját kér.
Faszapocak...
Majd Petyusz evett, közben kérek még kiwit. "Nem tudom most megpucolni". Akkor banánt!
Vacsira lenyomta az ebédmaradék krumplifőzeléket csirkével, majd súlyos szemráncolással eltanácsoltam az asztaltól... (Már fél 7 volt.)
De megnyugtatásomra közölte, hogy ő ettől nagy és erős lesz (hát nagy az biztos), és egyébként már elég volt. Kár.

Meg is van az eredménye a dolognak.
Nem is értem ezeket a kölyköket, de az tuti, ha az egyik eszik, akkor a másik tojik. Peti az nem probléma, megbírja, de Eszti... És ennyi kaja után 3* nyomta...Peti minden alkalommal evett...

Amúgy apa hiányzik. Hát most azt a szempontot nézem (ehh, mimást), hogy vele negyedannyi idő alatt készen van minden. Hát rinyesz vagyok, tudom, de akkor sem szívesen lennék egyedülálló anya.

Amióta hazajöttünk, (kb. ötkor), folyamatosan evett az egyik, vagy evett a másik, vagy keresett valamit az egyik, vagy csak meg kellett nézni, amint poénból 5 szemet rajzol a papírra és játsszunk kávésat! címszóval óriásiakat vihog azon a poénján, hogy a kávédba teszek: Cukrot. Tejet. Hihiiii, hajaaaaat, hihiiiii szemeeet, hihiiiii füleeeeet. Majd mikor nem akarom meginni, erőszakkal a fejembe tolja.

Egyébként erről jut eszembe, ma asszisztáltam egy másik beteg játékához: figyeljétek! nem átlagos a szituáció: etetőszékben, kistálból, kanállal, előkézve meg minden, megetettük aaaaa.... macisvitamint. Úgy, ahogy volt, egy levél macisvitamint vazze...

Minderre azért volt szükség, mert Donni (Jesszusom, igen, ő még mindig létezik.) direkt kiöntötte a Lenksa (ő maradt már csak a másik -de a neve überkirály, Eszti maga találta ki) macisvitaminját, és a Lenksa leszidta, erre Donni sírva elment a szobájába. (Ők amúgy a kitalált haverok. Már másfél éve velünk élnek... Bár Laci már kérte, hogy ne hozza haza a haverokat zabálni, de Eszti nem vette a lapot! Én meg mindig jót röhögök a poénon.)
Hogy ettől még miért kell a macisvitaminnak enni adni? Azt nem tudom, de nem is mertem belebonyolódni a kérdésbe.

Na és Lenksa nevének kitalálása csak a kezdet volt. Ezt már olyan régóta akarom mesélni!
Szal Petyuszt elnevezte "Petrincs"-nek. Szerintem tökcuki. (Mondjuk azt a kölyköt még úgysem hívta senki a nevén rendesen.)
Apát is "appláj" -nak hívja. Khmm.. engem meg lazán anyának. Hmmm. Tök jellemző.

Mindeközben itthon...

Eszti szerda reggel felkelt, már fél 8--kor a kanapén ugrált pizsiben, azt elemezve, hogy ő mennyire szeret randalírozni.
Meg is beszéltük melegében, hogy ma a Artúrkutyásmama és Lacipapa mennek érte a bölcsibe, mert mi megyünk Petivel doktorbácsihoz.
Erre a gyermekünk (szerintem már reflexből is ilyeneket nyom): jaaaj, nagyon fogtok hiányozni!
Mondtam neki, hogy hagyjálmár, meg sem fogsz ismerni minket, amint betoppanunk érted a mamához, mert nyilván akkor is tartósan randalírozni fogsz, ugye? Hátigen.

És aztán este betoppantunk a mamáékhoz, ahol Eszti elfordult a másik irányba és kb. 5 percig szóba sem állt velünk.
Mutatta a klasszikus tüneteket, mint kacsa módjára a mama után vonulás, mama percenkénti szívatása: vagyis a semmiből fogmosás, kérek még kesudiót és mosd le mama! és a trendi: mama törölje ki a fenekemet!.

Kiderült, hogy játszótéren voltak délután (vagyis megtörtént a gyermek megvásárlása kilóra), szóval mamáék voltak a sztárok.

Aztán hazaimádkoztuk, és azóta az éjszaka óta horkol. (Vagyis beteg/beteg lesz, pontosan még nem világos.)
Úgy látszik, ez nem csak Etumama-átok...

Aztán itt a másik díszpinty...
Szenvedünk-szenvedünk Petyuszommal: nappali altatós borzalmak vannak.
Tegnap felkelt 1/4 10-kor. Ezután külön sikerélményem volt már délben lefektetni. Felriadt 40 perc múlva (néha előfordul, de mindig visszaaltatom.), most 5 percig bömbizett, én meg nem altattam vissza, gondoltam, legalább lesz délután esélyem egy kb. normális fektetésre.
Hát nem lett...
Bakker 3/4 1-kor kelt fel és 1/2 6-kor még vígan játszadozott a kiságyban. (Észrevette, hogy bizonyos pózból nyújtózkodva pofozni tudja a zenélő forgót az ágya felett. No comment. Néha be is indul...)
Én meg, háát, na, nem érek rá ilyenekre, éppen ruhaboltba készültem. (Még mindig ugyanaz a sztori.)

Aztán jött Eszti, hogy ő is jön velem. Remek buli, akkor apa csá, szórakozzál te az öcsisajttal!

Valamikor be is aludt, negyed 7-kor mi ébresztettük fel, ahogyan hazaértünk Esztivel, szóval kész!
Ma már csak egyet alszik. Pont.

9-kor kelt, kb. simán kihúzta 2-ig. Ebédeltetni azért nem volt egyszerű, látszott, hogy fáradt, de legalább kiságyba kerülve kisebb mocorgás után elaludt. Csodás! Azóta is alszik, így nagyot már nem bukhatunk, ha most kelne, akkor is kihúzza 8-ig.

Óyesskirály!

DiGeorge szindróma

Direkt ilyen "fapina" címet adtam a bejegyzésnek. Egyrészt amúgy is képtelen vagyok normális címeket kitalálni mindig, másrészt meg szeretném, ha guglibarát kidobná ezt akár csak a 112. oldalon is. Hátha valakinek segíteni fog a jövőben. (Én nemrég örültem volna, ha azt olvasom egy blogban, hogy a helyzet nem olyan vészes, mint először tűnik.)

Ugyanis eljutottunk tegnap végre genetikai tanácsadásra.
Ott semmi, de semmi újat nem tudtunk meg. Igazából mindennel tisztában voltunk, sőt.
Miután a professzor letesztelte, hogy khmm... studíroztunk az internetről, voltaképpen csak pár kérdést tettem fel.
Szóval így nézünk ki (nem lesz sem izgi, sem vicces, de tudom, hogy többen ezt izgalommal olvassák, így ennek tükrében hajrá!)

A szindróma két vezető tünete a szív- és nagyérfejlődési rendellenesség (ez Peti esetében a lyukas szív és a megszakadó aortaív) és a csecsemőmirigy részleges vagy teljes hiánya (itt teljes hiány).

A szív sebészeti úton javításra szorul, illetve kardiológiai utánkövetésre.

A csecsemőmirigy szerepe pedig az immunrendszer felépítésében van. Így Petit fokozottan óvni kell a megbetegedésektől. Vagyis ne menjen gyerekközösségbe hurutos időszakban, járványos időszakban ne utazzon tömegközlekedve, és ha megoldható, minél később kerüljön gyerekközösségbe. (Nem hangzott el sem az, hogy nem oltható élő vírussal, sem az, hogy egyáltalán immunológiai utánkövetése javasolt lenne. De az immunológus, akihez járunk, szerintem más véleményen van.)

Aztán az, hogy endokrinológus, azt is én hoztam szóba. "Ja igen, ott meg kell nézetni."
Azért megkérdeztem, hogy jó esélyeink vannak-e, ha a kálcium szint rendben van, azt mondta, "igen".

Emellett javasolt évente egyszer megnézetni szemészeten és audiológián.

A fejlődésében lemaradás várható. Ezen nem fordultunk be, mert már le van maradva.  Viszont a professzortól sikerült végre javaslatot szerezni Peti korai fejlesztésére (eddig ezért állt az ügy, mert nem volt kitől szakorvosi javaslatot kérni), úgyhogy küldjük is be mihamarabb a Szakértői Bizottsághoz. Osztjólmegfejlesztjük.

Vannak arc jellegzetességek, de- idézem: "semmi plasztikai beavatkozást igénylő" (Bázz, hámégjó...)
Node azt mondta, hogy Petinél ezek nem olyan jelentősek, aranyos arca van.
Egy dolog fontos itt, hogy az álla bentebb van (ha lelőnek sem látom, nem úgy mint a bazinagy orrát, de mindegy. Laci azt mondja, ő érti.)
Szóval ez okozhat fennakadást a fogak fejlődésében. Ha zűr van (hézagok), akkor már tejfogak szintjén fogszabályozás, de mindenképpen gyerekfogorvos nézzen rá.
(Mondjuk az, hogy hézagos a tejfog, az egy rakat gyereknél jelen van...)

Egyébként várható élettartam tekintetében nincs semmi kirívó (vagyis csak maga a szindróma ténye nem csökkenti, de persze ebben benne van, hogy a szívét ellenőrizni kell folyamatosan), ez azért megnyugtató.
Kvázi elhangzott, hogy jó esélyei vannak rendben felnőni.

Illetve nem mi vagyunk a defektesek (mondjuk egy jól sikerül Eszti után ebben reménykedtünk is :)).
Vagyis a kromoszóma sérülése nem öröklött, hanem fogantatáskor szerzett.
Ez meg annyiból megnyugtató, hogy családon belül nem kell fokozott kockázattal számolni senkinek.

Na ennyi, mondom semmi új, de legalább láthatja mindenki, hogy igazam volt. Mindenben.... :P

Ugyeugye, fenenagy önállóság?

Esztiiii!!!! Eljössz velünk a pékségbe?


Igeeeen!!!!

Neeeeem!!!

Ez a kesztyű téma még tőled is sok... :)

Itt csak a videó a lényeg, a többi csak hablaty

Nem, továbbra sincs se ruhám se bugyim, viszont "véletlenül" nálam maradt Laci bankkártyája. (És azt azért tudni kell mindenkinek, hogy jaja, az automata önállóan törölte a kp. felvétel tranzakcióját, de azért a 290 Ft-os költséget felszámolta. Hihetetlenek, de tényleg...)
És nem ettem meg 10 túrórudit sem, csak 2-t, a Snickerset meg nem annyira szeretem (Bounty párti vagyok.)

Jaaa, hogy a kölykök?
Ők megvannak köszi.
Annyira drágák!
Eszti imádja, hogy Peti mindig mosolyog rá, illetve nevet a baromságain. Peti meg ugye imádja, hogy Eszti állandóan szórakoztatja.
Úgyhogy ilyen az, amikor az embernek saját házibohóca van:

édeskéim

Tessék szó nélkül elmenni Eszti ruházata mellett, teljes az önállóság a téren.... (Mondjuk az már kemény, hogy hazajöttünk a sétából szombaton, kimentem a konyhába feltenni egy szem almát párolódni (ha atom béna vagyok is, max 5 perc a dolog), és mire visszaértem, szerkótcserélt. Teljesen - zokni, farmer, póló összeállításból harisnya, szoknya, pulcsi lett.) Néha a haját is ő csinálja...
Jajjj, az kemény ám! :D

Nu, most csak ennyire telik, megint benne vagyunk a "kétalvás sok, se az egy kevés szituban". Úgyhogy megy a délutáni babakocsizás, abban talán hamarabb elszunyál még egy fél órára. (Márhogy  Péterünk.)

Egyébként óraátállításkor király volt, mert aznap csak egyet aludt, és ahhh, de jóvóót, vágyom már rá!
(Mondom ezt úgy, hogy olyan szerencsém van, hogy Eszti hétvégén pl. akkor fekszik le, amikor mondom. Így akkor is együtt alszanak, ha Peti kettőt alszik -olyankor délben vannak ledugva, meg olyankor is, amikor kipróbálom, működhet-e az egyalvás- olyankor meg 2-kor.)
Szóval nekem tényleg csak az életünk megszervezése miatt lenne nagykirály az egyalvás végre! De sajna kevés. Úgyhogy még melós a dolog!

A sors keze

Hejhajj!
Kinéztem egy ruhát szerdán a Hajni esküvőjére (most lépjünk túl azon, hogy amúgy már vettem egyet...). Kurvajó, szépséges, iszonyatdrága.
Lacinak persze elkezdtem mesélni, de hamar megértette a dolgot:"nemkellruha". Nojóóó, csak még az áránál nem is tartottam, na mindegy.
Persze amúgy félretették nekem, mert nem volt kártyaleolvasójuk, nálam meg pénz.
El is indultunk tegnap délután érte Pepókirállyal. A híresen sokat babakocsiban seggelős Pepókirállyal.
A szél fújt, az eső esett, dehát nekem ruha kell!

Megálltunk a bankautomatánál, amely automata pár pötyögés után beszopta a kártyámat. Úgy, ahogyan azt kell!
Hát sokkos állapotba kerültem.
Egyrészt frankón újraindult a rendszer. Vagyis nem tudhattam, hogy újratöltés után nem dobja ki a lét is meg a kártyámat is magából. Így vártam. Tölt, várjak, telepít, várjak, karbantart (anyááád) várjak.

Természetesen az automatán nincs egy rohadt telefonszám sem feltüntetve, mit hívjunk, ha zizi van.
Már vagy 5 perce töltögette magát a gép, elkezdtem idegesen hívogatni Lacit, hogy legalább nézzen utána, milyen számot kell ilyenkor hívni, de bakker az is pont most dolgozott. Nem hívott vissza.

Aztán kb. 10 perc várakozás után felvillant 3 mp-re egy pár telefonszám, így gyorsan tárcsáztam.
- Beszívta a gép a kártyámat!
- Meg tudja mondani hol van?
(Naná, nem vagyok demens!)
- Kecskemét, Dobó krt.
- Mindjárt nézem.
(Jó, de gyorsan.)
- Igen, bevette a kártyát.
(Köszi, tudom.)
- De -mondja boldogan a hölgyike- sztornózta a tranzakciót!
(Há' tényleg boldogság hogy nem nyomta le még a pénzt is róla.)
-Jól van, akkor nekem ebből hogyan is lesz ruhám?
- Hát momentán sehogy.
(Jól van Mónika, dolgozd fel, dolgozd fel!)
- Oké, és kártyám?
- Hát azt kiveszik a gépből...
(Nabakker, mibe, hogy nem most.)
- ... és az átfutási ideje 7-10 nap. Majd bemehet érte a bankba.
(Igenigen, dekurvajó! Lehetne még egyszer? Most akkor hogy is lesz ruhám?)
- De fel tudom ajánlani, hogy lejelszavazzuk a kártyát ingyen.
(Köszi, még jó hogy nem egy valag pénzért.)

Közben visszahívott Laci is, akinek hüppögve meséltem, hogy a buzi bankautomata megette a kártyámat, és különben is milyen dolog az ilyen. És hogy vajon odaadja-e az ő kártyáját, hogy pénzt szerezzek róla.
Hallottam, ahogyan kárörvend... Be is jelentette melegében, hogy a sors akarta így, hagyjam a ruhát...

Mivel tök macerásnak tűnt az egész, bementem a ruhaboltba és nem vettem meg a rucit...

Aztán este, ha már ruhatéma, elkezdtem kiselejtezni az alsóneműket (nem is értem, miért nem azt írom, hogy a bugyikat.) Ezt évente egyszer elvégzem, olyankor mindenféle rossz érzés nélkül landol a kukában, ami tré.
Kiválogattam egy körben, majd a következő kört bevittem Lacinak, hogy véleményezze, mi repüljön még.
Hát véleményezte...
De amikor a tengerészcsíkos, amúgy egy vagyonért vásárolt, Triumph kisgatyásomat is ki akarta vágni, akkor kénytelen voltam véget vetni a dolognak. Megjegyeztem, hogy az azért tiszta-e, hogy a kidobottak helyére újakat veszek.
Többet nem is hajított ki.

Úgyhogy most se ruha, se bugyi, se bankkártya. Hát nem túl örvendetes hírek!
Mérgemben ma elmegyek és beváltom az összes nyertes Túrórudi papírt (van 10...) és az egyetlen Snickerset is (ebből összesen egyet vettünk, szal jó a statisztikánk.) és mind megeszem. Egyszerre!

Helyzetjelentés, mert semmi nincs

Semmi izgi nincs.
Az elmúlt napokban rájöttem, hogy a húsvéti sonka marhára nem klappol a camembert-rel együtt, ellenben még ennyi év absztinencia után is gond nélkül bontom ki a vörösbort. (Sajnos a dobozos sört már nem, amióta a csodás lila, körömmatricákkal díszített körmeimmel büszkélkedhetek.)
Mondjuk a vedelést nem pont Pinot Noirral kellett volna kezdenem, kifejezetten kellemetlen volt a íz mélysége, de csak első nap. Másnapra már újra csodás ízélménynek gondoltam. (Nem adtam fel még a fejést, csak Laci rámmordult, hogy igyam már meg azt a sok bort, amink itthon van, mert nem fér a tartóba... :) )
Ráadásul rá kell sportolnom, mert itt a Hajni esküvője, amin rém hülyén néznék ki, ha az első koccintás után eldőlnék, meg ott van Kriszta leánybúcsúja, amin mondjuk pont a Kriszta nem ihat...  És lehet, nem is lesz... :) Na mindenesetre kell a vérképzésemhez és kész.

Aztán.... a genetikai tanácsadást rendre elbukjuk. Na nem mintha szívem vágya lenne végighallgatni, hogyan eshet szét a gyerek évek múlva, de mindegy. Végülis jobb lenne már túlesni rajta, de valahogy nem akar összejönni.
Az első időpontunkat le kellett mondani tömeges családi megbetegedés miatt, a tegnapit meg a prof. mondta le. Úgyhogy csapó 3 jövő szerdán.

Aznap délelőtt még úgyis el kell menni tanácsadásra is a dokihoz, ahol Péter úr újra lemérésre kerül. Biztos megijedt ettől, mert pár napja kb. elfogadható mennyiségeket eszik. (Jó az uccsó 20 tejeket általában fecskendővel helyezem bele, de mi ez már a pár héttel ezelőtti állapothoz képest.) Persze jóval kevesebbet eszik, mint az ekkora kölkök szoktak, de nem vészes (mondjuk még mindig Kroki, a kis krokodil megy a telefonon, az ér? ) Ehh, végülis leszarom, cél szentesíti az eszközt, és elég Eszti étkezési szokásaira gondolni ebben a korában (neki konkrétan mini játékos kosara volt, amivel a tálcán szórakozhatott, amíg lapátoltam bele a kaját. És nem, nem lett defektes a kajához való hozzáállása, valahogy leszokott róla nem sokkal később.)

Esztivel semmi nincs, halálosan szerelmes vagyok belé, olyan büüüdöscukikislány, hogy el nem mondható. Ehhez társul a dumája, amin rendre beszarunk a röhögéstől. Hát okos gyerek na! És büüüdöscukkkiii! Erről ennyit. :)

Most sietnem is kell, mert
a) szétverik a szomszéd lakást. Mondtam Lacinak telefonban, hogy lehet, megússzuk a babakocsis altatást, mert csak lágy morgás hallatszik át a túloldalról, erre mondta nagy poénosan, majd' ha lefekszik a gyerek, akkor verik szét.
És lőn. Szóval nem hiszem, hogy sokáig húzza Pepócka az alvást.
b) azonnal fellebbezést kell írnom, miután elutasították Eszti óvodai jelentkezését. Nem mintha egy darab papírtól lennének esélyeink, de tényleg protkót kell kaparnunk valahonnan. Vagy valami.
Ezen nem is dünnyögök, pedig dünnyögésre méltó a dolog.

A nagy utazás

Molyoltunk kettőt azért, hogy menjünk-e két napra Stornyára vagy csak megugorjunk, ahogyan mostanában szoktunk.
Addig mérlegeltünk, amíg elmentünk. Főleg az idő miatt, amit vasárnapra már csapnivalónak tippeltek, így elutaztunk szombaton reggel.

Peti miatt volt macerás csak az egész.
Az éjszakától ugyan féltem, de két ébredésen és a kissé korai felkelésen túl nem volt nagyobb zűr.

Az indulás úgy történt, ahogyan lenni szokott (ugyanez játszódott le a múltkor, amikor utaztunk valahova reggel):
Esztergyerek reggel hatkor hüppögve áll a szobaajtóban. Én sokkot kapok, "mivan? gyere ide!" Nemjön, hüppög: okébeteg, oké fáj valamije, oké elveszett a majom, oké.... akkor odamegyek.
Még mindig hüppög, és akkor leesik a történet. Tiszta pisi a kölyök. Báááz....

Átöltöztetés, apa mellé befektetés (hátha visszaalszik még). Jó poén volt, mert persze nem aludt vissza, onnantól kezdve folyamatosan dumált, de én legalább a kanapén még pihentem 7-ig. Apa meg hallgatta a csivitelést. :)
És egyértelműen a mi hibánk volt, ő meg jó szarul érezte magát (vagy 3* elmondta, hogy véletlen volt, szegényt úgy sajnáltam), szóval pénteken Artúrkutyás mamáéknál voltunk, ott pisilt utoljára kb. este 6-kor. Fél 8-kor értünk haza, mindenkit fürdettünk, pakoltunk, fektettünk, és egyszerűen elfelejtettük fürdés/fekvés előtt bilire dobni... Ő meg sosem kel fel éjjel pisilni.

De mire indultunk már teljesen rendben volt, és miatta maximálisan megérte az út.
Volt sokat levegőn, még ha hideg is volt, de remekül elszórakozott az udvaron.
Ott volt Etumama, akinek a seggéből nem jött ki a gyerek két napig. Nem túlzok egy fikarcnyit sem, gyakorlatilag még a fenekét is csak ő törölhette ki, így nem sokat foglalkoztam Esztivel (vagyis nem etettem, pisiltettem, játszottam vele, laza volt, na!).
Olyannyira, hogy néha azért próbáltam hozzá szólni és köreiket megzavarni egy-egy "Nem fázol? Nem vagy éhes?" stb kérdéssel, de apám, az a kölök fel sem nézett. 

Az éjszakát sem velünk töltötte a szobában. Nemhogy nem velünk aludt az ágyban, hanem még a földön sem. (Én Etumama mellett alszok.) Próbáltam meggyőzni, hogy nem nagy ötlet a mama mellett aludni, akik horkolnak, és az ágy is veszettül nyikorog abban a szobában, de nem hitte el.
Reggel aztán röhögve vettem tudomásul, hogy a mama összenyomott, illetve itthon azt az igen beszédes játékot játszotta, hogy Dollyt és Tündibabát szét kellett fektetni, mert egyik a másik horkolásától nem tudott aludni.
Mondtam neki, hogy megérdemelte az éjszakáját, de szemlátomást nem izgatta a téma. Én meg jót vigyorogtam rajta (és mibe, hogy legközelebb is a mamával alszik.)

A csokoládézabálástól már kettéállt a fülem, de elfordítottam a fejem, hadd egye, húsvét van. Laciét meg erőszakkal kellett elfordítani.
Meg kapott ugye bébiételt, azt olyan boldogan lapátolta be. Nem viccelt, amikor azt kért... (Ja persze ezt is csak a mama etethette meg vele.)

Kisebb gatyamadzaggal meg elküzdöttünk, nehézkes volt a szar idő miatt, mert nem tudtuk letenni a földre, csak a szobában. A konyhában kézben/hordozóban volt, kényelmetlenül persze, de azért elvolt ő is.

Én meg azért várom, hogy Peti is nőjjön már egy kicsit, mert ez a műsor még nem valami utazóbarát. (Mennyikaja, mennyipelus, popsitörlő, 6adagruha, mennyitápi, fejés, mikoralszik, hovategyem stb.)
De legalább mindenki boldog volt.

És még Eszti

És akkor van az Eszti.
Ő végre tegnap újra bölcsibe ment (még hétfőn is itthon fogtuk, biztos, ami biztos.)
Már jó is, mert a betegséges hetek óta kicsit szalad a lakás.
Amúgy tök kemény akartam lenni, hogy a nagy lószart lesz itt nagytakarítás! Karácsony előtt is volt csilivili lakás, csak pont karácsony nem...
Úgyhogy nem kell ide semmi!
Csak azt nem raktam össze fejben, hogy ha az ablakosokkal április 5-ére beszélem meg a ablakok rendbetételét (mindenfélét megjavítanak rajta, szigetelnek, meg mindent élettartam hosszabbítás céljából), szal ha ezek jönnek, akkor nincs mit tenni, ablakpuca lesz utánuk. (Hát nem pont húsvét előtt? Eskübecsszó, nem az én hibám.)

Húsvéttal is már készen vagyok, Eszti kap egykét csokit, meg olyan vackot, amit amúgy a büdös életbe meg nem vennék. Mint pl. csokis szívószál. (Tudjátok, úgy kezdődik, hogy: cukor, glükóz-fruktózszirup.... :) Undorító.)
Meg kap egy Lollee-t a lelkem, mert minden alkalommal, amikor rajtam derékmelegítőt lát megkérdezi, hogy ugye neki is lesz olyanja. (Meg ne is mondjam, hogy szerteszéjjel nyertem magam megint a Bónuszbrigádon, de tényleg, anyám még 1000-rest is nyertem, szóval azt csak el kell költeni. És amúgyis 990ért van hirdetve jelenleg a Lollee. És szerintem az a legjobb minőségű derékmelegítő. )

Úgyhogy így leszünk.

Amúgy készülünk Stornyára, Peti egyelőre nem úgy néz ki, mint aki kórházba készülne, szóval még akár ünnepünk is lehet...

A szépen étkezés és a cipő viszonya

Van ez a Peti, most tényleg semmi extra.
Már hetek óta alszik rendezetten (előfordul persze ébredés, egyáltalán nem tekinthető stabil alvónak, de nem mindennaposan és általában reggel fél 9-nél előbb nem kel fel), végre beérett az ágybanszenvedtetős móka. Most mondom, megérte.
Egyszer kel, valamikor fél 3 és fél 5 között, de van olyan, hogy nekem kell ébreszteni. (Eszik/gyógyszer.)

Kaja ügyben egy katasztrófa, de most annyira nem, hogy megőrüljek tőle (vagy leértem az aljára és innen már felfele vezet a hangulati görbe vagy egyszerűen hat a csodálatos Magne B6.)
Rájöttem, hogy az anyatej remekül néz ki egy fecskendőben, szal, ha megunja 50-60 után, én nem szarozok, benyomom neki kortyonként fecsiből. 5 perc, aztán szevasz!

A tápival sem áll olyan rosszul, bár érezhetően kevesebbet eszik belőle, de különösebben nem izgatja fel (pedig még mindig oltári büdös a cucc). Reggelire kap csak ilyen csodát.

Aztán a főzelék/gyümölcs az kicsit nyögvenyelős. van itt minden: mobiltelefonozás, Kroki a krokodil nézegetés, csörgőszacskó minden, de minden.... Aztán így valahogy eszik.

Tegnap mondtam neki, hogy egye meg szépen a főzeléket, mert ha megeszi szépen, akkor anyának jó kedve lesz, és ha anyának jó kedve lesz, akkor megveheti magának a már rég kinézett Devergo cipőt. (Kompenzáció emberek, kompenzáció.... :P)
Szóval minden relatív ugye, ha jól mögé nézek, akkor az, hogy a kölök bevesz egy falatot a szájába, fintorog egyet és kiköpi, az messziről sem nevezhető "szépen evés"-nek, nekem mégis lett cipőm. Végülis a szokásos mókázással megette a kitűzött 100-at... Úgyhogy belefért. :)

Az ebédet így is Hipp bácsi főzte. Biztos, ami biztos. Sőt, abból is sütőtökös varia volt.
(Amióta ennyire nem eszik, hát cseszek főzni, ha egy bébiétel 2 napig is kitart....)
De ennek is vége, mert jól bebuktam a megbízható, drága, csodálatos alapanyagokból válogatott és kíméletes eljárással főzött kajával.
Nem is tudom hányszor adtam már Petinek a mediterrán zöldséges kaját. Csak az kerülte el a figyelmem, hogy buzi Hipp papa tejjel főz... A fene gondolta...
Jó, nem lett baja a gyereknek, de bakker fel nem merült bennem, hogy tejporos a kaja....

Szóval végülis evett, végülis van egy fasza cipőm, végülis szép az élet....