Mivel nem tudjuk, mi lesz holnap, így ma.
Szóval Eszti nincs itthon (most már asszem lecsekkolom, hogy tényleg adnak-e a cirkuszbelépőhöz Eleven park belépőt is, mert megint ezzel az ürüggyel nyaral a mamánál), Petyusz viszont még itthon van.
Na ő is megér pár szót.
Nem tudom, mi van vele...
Az a bajom, hogy
fingom nincs most javul vagy romlik az állapota, mert én a múltkor (karácsonykor) sem
láttam rajta, hogy fullad. Ez csak a levegővételnél látszik, de nem
értem teljesen a lényegét.
Mára nem köhög, nem folyik az orra és nem tudom, ez
jó, mert gyógyul, vagy rossz, mert gyűlik benne a trutyi. Merthogy hörögzörög sajnos elég szépen. Viszont ránézésre meg egyéb baja nincs.
Kezeljük (puff, inhalálás miegymás), de ennél többet nem érdemes ezzel foglalkozni (csak icipicit bosszant, hogy pont 4napos ünnep, mert így csak szerdán hallgatja meg legközelebb orvos.)
De amúgy semmi, jól elvan.
Így ma elmentünk étterembe.
Újra átéltük az egygyerekes csodálatos szabadságélményt! A jelenlevő egy gyerek ráadásul meglepően jól elvolt a babakocsiban végig. Igaz, közben az összes kölesgolyót kiborította a műanyag dobozkából, módszeresen megrágcsálta és kiköpdöste őket, így a végén ahogy kiemeltem a kocsiból, ott fityegtek rajta a rászáradt féligcsócsált golyócskák. Csinálni sem lehetett volna szebbet!
Egykor értünk haza, és azt mondom simaliba! Evett, majd lefeküdt.
Ráadásul hirtelen ötlet volt az egész, mert oké, hogy nem főztem, nem is terveztem (mondom láblógatás az láblógatás, nehogymár), de nem is volt itthon semmi értelmes főzősalap.
Aztán megvilágosodtam, hogy baromira nem hambizni kéne elmennünk, hiszen névnapom lesz jövő héten, az meg ugye étterem.
És ollálááá, elmentünk a Rozmaring étterembe (sajna muszáj reklámoznom).
Szóval ez a Liberté helyén nyílt, már szerintem ezer éve, és kurvajó. Így egyszerűen.
A kaja, a tálalás igazi puccos, ajándék előételt hoznak (bruschetta vagy ahhoz hasonló, ezt amúgy nagyon imádom), és hihetetlen, de azt mondom, olcsó volt. (Nagyon komolyan mondom, hogy vagy 5-6 éve nem hoztunk ki étteremben 5000 ft alatti számlát...) Az ár/érték arány több, mint szuper.
Okéoké, én camembert-es salátát ettem, no nem azért mert picsáskodni akartam (bakker, pedig ha látnátok, milyen marhajó szilikonbetétet vettem a melltartóimban, hááát, átminősítenétek... ), hanem egyszerűen akartam desszertet is enni, de főétel+desszert meg sok. Így lett saláta meg túrógombóc....(Szigorúan egyszerre kihozva kértem, mert hát ki tudja mennyit bír a kölyök. Legyen kéznél az összes kaja! :) )
Örömboldogság ahogy kell, szép volt az idő, Pepócka királyul elcsócsálta a golyókat, én marha jól néztem ki a nyakamba tolt dekoltázsommal, és amúgyis igazi összhangos nagylámúrban vagyunk Lacival.
Szóval igen, teljesen meg voltam elégedve az élettel. :)
Délutánra elterveztünk egy Tőserdőt, de mondtam Lacinak, szegény Esztit meg kihagyjuk?? (azért volt igazság benne, amikor azt mondta erre, hogy legalább könyörgésmentesen beljebb jutnák a játszótérnél.), de arborétum lesz belőle (meg jégkréééém! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése