Nézelődök erre, nézelődök arra, hát csak látom ám, hogy egy bejegyzést sem szültem meg szeptemberben.
Úgyhogy íme.
Voltaképpen, ha jól megnézem, akkor kb. pont ott tartunk, mint ahol abbahagytam, csak pepitában.
Laci újra megy a határra két hétre, csak én most úgy maradok itthon, hogy már ovit/sulit nyomunk ezerrel. Logisztikai izgalom lesz, az már biztos.
A visszailleszkedés a dolgos hétköznapokba elég simán ment.
Eszti ment szeptember 1-gyel nagy mellénnyel, nagy táskával, boldog mosollyal: elvégre ő szeret iskolába járni.
Peti meg szintén ment, kis mellénnyel, kis táskával, duzzogva: ő meg sosem szeretett óvodába járni.
A csoportja egyébként egy katasztrófa lett, a régiek elmentek az elmúlt 1 ill. 2 évben, talán 6-an maradtak. És idén feltöltötték őket. Lett egy valag sni-s kishaver, meg egy igazi fullgáz csoport réme kisfiú. Úgyhogy szívásnak tűnik az egész. H óvónéni is saját bevallása alapján hirtelen többet öregedett a ténylegesen eltelt időszaknál, ráadásul Peti életében nem mesélt annyit az oviról, mint most (E. fellökött, E. csúnyán bánik a gyerekekkel, E felébresztett stb.stb.) E. egy kis botrány.
És lett új óvónéni is. Szerintem konkrétan pályakezdő, olyan fiatal (vagy csak én öregedtem nagyot???) de a nagyonkedves, nagyonaranyos előnye emiatt megvan. Én meg szeretem, ha kedves emberek vannak a fiúcskámmal.
A fejlesztés idén szépen elindult. Sajnos nem tudom elhordani az előírt heti két mozgásfejlesztésre. Ugye siránkoztam már, hogy ezt úgy képzelik, hogy van két délelőtti időpont a héten, amikor nem a fejlesztő megy az oviba, hanem te viszed el az oviból a kölyköd, bedobod fejlesztésre, 45 perc után meg visszaviszed az oviba. Na ki tudja ezt elképzelni? Ugye? Én sem.
Ezért párhuzamosan TSMT-t kezdtünk szeptemberben.
Logopédus tavaly óta nincs. Most azonban már szálakat kezdtem megmozgatni, amely szál azt azért elmondta, hogy ezek az előírt óraszámok le vannak osztva a logopédusoknak, hát ott kell lennie valakinél a Petinek. Jövő hétre utánanéz. Ezt nem hagyhatom annyiban, nagyon csúnyán artikulál, kell neki a logopédia, kész.
Én meg... Rendben meg vagyok elégedve magammal továbbra is, a család rendben, a falak állnak.
Szeptemberben lenyomtam két félmaratont (a múlt hétvégit új egyéni rekorddal), ami igenis nagy szám, mert egy súlyos mentális válságon vagyok túl. (Majdnem abbahagytam a hosszúfutásokat.)
Egyre inkább azt gondolom, hogy nekem nyáron kell megcsinálnom az éves pihenést, nem télen. Tavaly 1-2 fokban futottam a legnagyobb rekordjaimat, a melegben viszont már 25 fok felett botrányosan visszaesik a teljesítményem. Úgyhogy a szeptemberi sikerek kellettek, hogy feltápászkodjak. És fussak tovább.
Ennyi legyen is elég így szeptemberre. ;)
