Etumama kihasználva

Anyu még képes volt megjegyezni pár napja, hogy ha jön szombaton, akkor lehet, hogy itt alszik, de talán mégsem.

"Hát hogy a viharba ne aludnál itt, anyu?"
És Laci reakciója ugyanerre a felvetésre: "Intézd el, hogy itt aludjon!" :D

Huhaaaahhaaa! Elintéztem persze. És mi volt itt?

Kettesben kávézgatás szombaton (szerelemférjjel, nem gyerekkel). Aztán anyu elvitte Esztit egy esküvőre, majd utána a 0kilométerkőnél randalíroztunk estig.
Itthon gyors etetés-fürdetés éééés 1/2 8-kor már leléptünk Lacival iddogálni egyet (s kettőt... a Sörfesztiválon.)
Az este éjfélkor ért véget, amikor már a berkenye- és csipkebogyópáleszt borogattuk befelé (mert L. szerint "bebizonyítom, hogy a berkenyepálesz finom". Különben nem volt az.... És amúgyis, mióta iszom én pálinkát? ) Noígy. ;)
A többi a képzeletre bízva.... azért elég jókedvűen telt az este, nem kétséges. :)

Ma délelőtt amíg főztem, addig a kölykök a mamával az udvaron kergültek, és délutáni alvás idején megszereztünk egy kanapét a Vincentben. Úgyhogy Laci táblagépezve én meg könyvet olvasgatva elhesszeltünk ott vagy 2 órát a híresen oltárikirály limonádéjuk mellett (rózsa ízűt ittam, hoppá!) (Különben is így készültem, megbeszéltük, hogy csak akkor megyünk be, ha lesz szabad kanapé- ez egy párnázott sarokülő a kerthelyiségeben- brutálnagy ötlet amúgy- és volt!)

Úgyhogy ma könnycseppeget morzsolgatva integettünk délután anyunak, amikor Misipapa érte jött, és távoztak.
Aztán miután eltettem a zsepimet, elrohantam bepakolni.
Mert holnap utazunk.

Minden jó: Laci nem dolgozik holnap, mert köztisztviselők napja lesz (na nem mintha bármi közük lenne a köztisztviselőkhöz, de nem lesz munkanap. Ennyi erővel akár Semmelweiss napra is hivatkozhattak volna.) Az idő is jónak ígérkezik pár napig. A gyerekek egészségesek .... is lehetnének akár, de persze Peti köhög. Eszti köhögése a múltkor elmúlt, más tünet szerencsére nem volt, és természetesen Petinél landolt a dolog. Ő most küzdi a dolgot. (Jellemzően Eszti napi 5 köhögéssel kinyírta a fertőzést, Pepp meg már most szarul hangzik. De persze felsőlégúti még, addig nem számít.)

Úgyhogy mi azért elutazunk Stornyára. Mondtam mamesznak, hogy addig maradunk, amíg Pepp bírja. (Úgyis Laci hoz-visz minket, mert Petivel buszra ülni... hááát, majd egy év múlva... esetleg akkor már nem lesz öngyilkosságközeli dolog.) Úgyhogy Laci holnap haza is jön és csettintésre jön értünk, mi meg ellazulunk a mamesznál pár napot. (Hadd lássanak már csirkeszart ezek a panelgyerekek! )

Szülinapos Péter Úr

Édesbogaram, Pepókirály!
Aki életkora előrehaladtával csak egyre nagyon szerelmemmé válik.
Két éves lett.
A legkevésbé sem a digeorge-os, kórházas előélet miatt imádom egyre jobban és jobban, hanem a kisfiúság miatt. Ezt tényleg nem értheti senki, csak a fiúcskával rendelkező anyukatársaim. Ahhhh....

És különben is, egyre inkább úgy vagyok vele, mint Esztivel is voltam: mindig azt hiszem, hogy ennél a koránál már nem lehet édesebb, és ahogy nő rájövök, hogy lehet. :)

A jelenlegi kedvencem, amikor megzabálom, és ezt csak az utókornak örökítem meg (megpróbálva elfelejteni a tegnap este 10-es pillanatot, amikor jöttem a bejegyzésem után egy utóiratot írni, és azt írta a rendszer: "a blog törölve lett". Sokkos állapotban adtam meg a telefonszámom az sms-es ellenőrzésért. No ennyit az utókorról. :D) De azért hátha...
Szóval:
"Szólj apának, hogy kész az ebéd!" És  erre visítva rohan ki a konyhából, már az ajtónál kiabálva, hogy ebéééé, ebééé. És nem áll meg az ajtóknál. Bemegy a nappaliba és belekiabálja az apja fejébe. Jajj, nem tudom, miért tetszik ez annyira, de kész vagyok tőle. :)

Node a szülinap okán ma délelőtt elcaplattunk hármasban ajándékot és tortát venni. (Igen, ez az uccsó pillanatosdi már lassan megszokottá válik, de lett ajándék? Lett. Akkormeg? :D )

Rém vicces volt, ahogy Eszti kommandózott a játékboltban, "nehogy Peti meglássa a meglepetését". Mintha érdekelte volna. :) De Esztit, aaaaazt imádtam!
Meg akkor is, amikor reggel bebújt mellém az ágyba, és az alábbiakat mondta -a még alvó- Peppre:

És kap ajándékot, de jó lesz neki! És majd hogy fog örülni! És képzeld, már rendes puszit is tud ám adni. Régen csak így csinálta (rámnyomja a nyitott száját), de most már képzeld, így csinálta nekem (és cuppant egyet az arcomon). A Petike a legaranyosabb kisbaba a világon! 

Meg te békakirálylány! :)

Végül dehogy sütöttem/vettem tortát,  4ünknek minek? Holnap meg úgyis sütök egyet, mert jönnek a mamáék köszönteni.
Ezért lett a Vincentből származó profiterrol a tökéletes megoldás torta témára. És még a gyertyákat is elbírta.

Űűűű, CseppPepp akkorát fújt, hogy még a gyertya is elhajlott.! Hahaha! (Nem, amúgy a jó hangulat érdekében ma mégsem állítottam mérlegre. :) )

Majd én megmutatom hogyan működik, jó?

És akkora ajándékot leltem ám! Fűnyíró vazze! :D (Azért tudni kell, hogy imádja Eszti játék babakocsiját tologatni a lakásban. Úgyhogy most lett egy srácosabb megoldás a rózsaszín járgány helyett. Zseni vagyok, kész!)

Azért figyeljük, ki harcol a legnagyobb villával. :D
(Ez a nomád mód szerintem abszolút rendben van egy szülinaphoz. )

No így volt ez ma, szülinaposban.
(Ja, és kapott persze sorsjegyet- minden szülinapos kap. Nyert vele 1000 forintot. Szerencsefia :)

Rengeteg az időm vagy nem?

Bizonytalan vagyok ebben.
Laci a minap (amikor a kétheti kötelező "el kell mennem a könyvtárba könyvért" kört sírtam el neki) jól a fejemhez vágta, hogy az elmúlt két hét alatt elolvastam vagy 2000 oldalt, de marha jól megy nekem!
Elbizonytalanodtam, hogy tényleg ilyen jól megy???
Aztán kiderült, hogy kb. igen. Azért 2000 oldal nem volt, de 1000 igen, és kevesebb is mint 2 hét, nem panaszkodom, ez csak arra utal, hogy tényleg jól megy! :)
Pedig biza dolgoztam itthon lelkesen, eskübecsszó! (Bár bevallom, a vasalómmal azóta sem felhőtlen  kapcsolatunk.)
Node pl. beújítottam az újfajta meggybefőttemet (tartósítószer nélkül, hőkezelve.) Még izgulok, mi lesz belőle.
Persze Juliska nénitől vettem a meggyet a kispiacon, aki koránál fogva elkészül a modern, szalicilmentes, pusztán hőkezeléses meggybefőtt elméleteimtől. Mondtam neki, majd csak figyelje! Ő meg mondta, hogy figyelte már az eperszörpömet is. Höhöhö. :)
De megcsináltam. Majd csak figyeljétek! :D

Viszont teljesen jól elvagyunk a kölykökkel, a legnagyobb problémát a napi főzés jelenti, tényleg szinte csak fél órás vackokat főzök, mert szegény Esztim ma pl a fejemhez vágta, amikor a sétából hazajöttünk:
Anya, ma te főzöl?
Én hát.
Pffff...
Na neee, ilyen jól főzök?
Áááá, csak akkor az sokáig tart. 
(Majd elrohantak Petivel az óriáslabdával sikítva játszani, szóval nem sirattam magam sokáig a témán.) De a megoldáson még gondolkozom.

Közben hétfőn pl. átéltem egy tökéletes játszóteres élményt.
Melyben a) gyerek mászókázott és csúszdázott b) gyerek homokozott én meg ültem a padon és néztem, mit tegyek magammal (majd lazán leégtem a napon).
Úristen ezt is megéltem!

Ma viszont rendben beszívtuk a "szép az élet"-et.... Mondom én, hogy zizi van a lakásunk hangjaival. A majdnem felettünk lakók is hangszigetelnek. Az a fasza, hogy 3 napig. Majdnem sírtam, amikor szembesültem ma a hangszigetelős cég kocsijával (a miénket is ők csinálták).
Úgyhogy ma a Hajniéknál csöveztünk alvásidőben (mivel ripsz-ropsz jött az egész, egyedül vittem át a 2 gyereket babakocsistól ééés utazóágyastól a Hajniékhoz (15 perc séta). Aki fogott már utazóágyat, az tudja, most ez miért sztori. Tökös csaj vagyok, azt kell mondjam.)
Szóval utálom az ilyet, folyamatos fúrás 3 napig, és a gyerekek alvását rühellem, hogy ilyenek zavarják. Nem mellesleg holnapra sütnöm kellett Laci névnapra (ez már persze kész), Peti szülinapjára is kéne és pénteken délután meg már szülinapi party van a mamáékkal. Mi meg ki tudja hol alszunk aznap délután... Úgyhogy valójában meg is érdemlem az olvasós szabadidőmet. (Meg az Edelweissomat, amivel Laci lepett meg ma. Meg még tudnám sorolni, miket tervezek jutalomként. :P )

(Ui: különben nagy megelégedésemre megszereztem a Felhőatlaszt. A 80. oldalnál tartok, egyelőre a "mi-a-tököm?" kérdés a legmegfelelőbb az érzéseimre. Küzdjek még vele, vagy nézzem meg az agyonajnározott filmet? Vajon. )

Nyaraláááááás (első felvonás vége)

Óigen! Eljutottunk, megvolt, hűdejóvolt!

Soha többet nem fogok parázni a porszívós nyaralástól, mert simán belefér abba a nagy IKEÁs kék szatyorba, és simán (feltűnés nélkül) keresztül lehet vele battyogni a recepción (és nem is ott vittük be, ahogy terveztem is ) :)
És természetesen nem is kellett, talán hétfőn még párszor használtuk, aztán semmi.

Eszti azóta is köhécsel napi 6*, ez passz.

A lábam meg köszöni szépen hamar gyógyult, sebtapasszal simán mindent.

Aztán jött a mázli: én nem is tudtam, hogy ilyen jó idő lesz. Vagy még annál is jobb (én imádok rohadni a melegben, soha nincs egy panasz szavam sem rá)!

Úgyhogy a szálloda, amely saját Velencei tavi résszel rendelkezik, az egy tökkkéletesssség!

Szóval imádtuk. Megoldottuk a 4 napot úgy, hogy Lacinak is és nekem is volt felváltva szabadidőnk (a szauna/gőzfürdős tespedős bepihenésekre), volt alvásidős, könyvolvasós, órákig napozásom, és persze a kölykökkel fürdőzés tette ki a nap nagy részét.

Mindenki vadul ugrik a kérdéssel, hogy vajon miért is jó 40 fokban szaunázni, ugye? :P
Mert ilyenkor nincs bent senkiiiiiii! :D (Különben ennyire intenzíven sosem élveztem még a merülőmedence frissítő hatását, állat volt!)

Én előnyben részesítem a természetes vizet a medencével szemben, szóval ha a nap engedte tó, ha már tűzött, akkor benti pancsolós medence.
A két gyermek két különböző fürdési stílussal van megáldva: Petinek esze ágában sem volt általunk átkarolva vízbe menni (úszógumival sem) ő a "lépcsőn pancsolós", Eszti meg  a "megyek úszok a karúszómmal" fajta.
Úgyhogy így nyomtuk a tóban. Az ilyen pocsolya jellegű tavakra meg abszolút jellemző, hogy az első meleg nyári napon megemelkedik a hőmérséklete, úgyhogy este 6-kor még simán 30 fokos volt. A pocsolya jelleggel arra célzok, hogy elúsztam keményen a "Mélyvíz csak úszóknak!" határig, majd felálltam. Na ott ért derékig. :) Bírom az ilyet, na! Főleg gyerekestől.

Persze értek minket a tapasztalatok bőségesen, mint pl. az úszópelusból remekül kifolyik a kaki, amint magadhoz szorítod a gyereket (főleg, ha a szoba a medencéktől 5 perc távolságra van, na addig garantáltan vizesszaros lesz a hasad), meg azért 2 gyerekkel svédasztalról étkezni sem egy örömmámor, mert te ennél mindenfélét, de a gyerek jobbára csak mozzarellát olívával, így ő igen hamar befejezi az étkezést. A kisebb híresen zavarodott étkezési kultúrájáról ne is beszéljünk.
Úgyhogy mi azért továbbra is pályázunk arra a bizonyos kettesben töltött vakációra.
De ez a családos most állatjó volt! :)

Nyaralás képek

Elmaradhatatlan.

Pepp felkelt és bí (víz) handi (szandi) héta (séta). Esztit nem is kell említenem. :)
(Azért remélem, látszik, hogy hétfőn reggel a fodrásznál kezdtünk, mert már lobogott... :) )

Beach boy (igen Magdi, ha erre jársz, akkor jól látod. :D Izgultam kicsit, mert 74-es, de simán ráment még.)

Medencézős

A minidiscot uccsó este nem úsztuk meg (nagyon sok gyerek animáció volt), mert az animátor csaj beleduruzsolta vacsoránál Eszti fülébe, hogy 8-kor lesz és hát... onnantól kezdve nem volt mese, rápörgött a lyányka. (Pedig ne legyen kétséges, hogy minden este 1/2 9 körül lefektettük őket, hogy mi kettesben a tavas naplementét bámulva sörözgessünk az erkélyen. :P )
De jó volt, Eszti imádta- táncolt, veszettül- mi meg a tombolán nyertünk ajándékot.

És igen, ő is nagyon tud élni! :)

Fúújjad Pepp! (De a labdáááát!)

A nyaraláshelyzet

Szimpla rinnyantásnak indult a mai iromány, de aztán az esti futásom közben kitisztítottam az agyam nullára (meg ez mondjuk a vízháztartásom is igaz- úúúanyámekdemelegvan).
No így tisztulva rájöttem, hogy egy nyaralásról van szó (nem az életemről), ami idén nem is szimplán az egyetlen (bár tény, hogy nagyon várt). Szóval ne sajnáljam már magam annyira! Úgyhogy már nem sajnálom. :)

Az úgy van, hogy Petikém. Életem. Simán úgy nézett ki, hogy meggyógyul papírforma szerint. Csütörtökön újra megnézte a doki, hát addig szöszöltünk a témán, hogy közösen oda lyukadtunk: legyen antibió. Bár tök jó a tüdeje és oké is a gyerek, de a köhögése túl sok már... Nem gondoltam vészesnek a dolgot, 2,5 hónapot úsztunk meg nélküle... Az Petinél sok.

No nem kell azt gondolni, hogy pikk-pakk zökkenőmentesen vége, olláré nyaralás, szép az élet!
Köhög vazze, még mindig. Már abszolút javul, de azért, napi 8-10* köhög. Tudom, hogy ez lófing, na. De teljes egészségben terveztem nyaralni, na.
Ráadásul nem folyik az orra, de azért orrszívóval jön belőle. Én meg azt nem hagyom annyiban ugye...
Így porszívóval megyünk... Gondoltam, azért vér ciki lesz áthúzni a recepción egy nagy, metálbordó porszívót, de Laci szerint gond nélkül becsomagoljuk.... Úgy legyen!

Esztikém, másik életem. Ma többször köhintett. Szóval nincs oviban, nem csinál semmit, meleg van, erre köhög. Hát elromboltam melegében Oscilloért, belenyomtam 3 adag homoktövist, aztán majd lesz valami. (Szegényem, még el is sírta magát, amikor sóbálvánnyá meredve megérdeklődtük, hogy egyébként komolyan köhög-é.)

Aztán. Laci csütörtökön azzal jött haza, hogy lehet, szombaton menni kell váltani az árvizeseket. Há' mondom hova vazze, Szerbiába? Szerencsére van abban a helyzetben, hogy jelezte, neki inkább ne kelljen... Aztán végül senki nem ment sehova, de akkor is.

Én. Hohóóó, a legjobb rész most jön: 2 napja gondoltam gyorsan kivasalom Peti fejvédőjét, hamár ilyen frankón leszáradt estére, jippijéé!
Az eredmény: egy elsőfokú égési sérülés...
... combon. Mára már felhólyagosodva. (Vagy az akkor másodfokú?)
Az úgy megvan, hogy wellnesselni vonulok és nem mehetek vízbe és a szauna is necces, ugye?

De persze megtaláltam a szépséget ebben is. Keseregtem akkor este az ágyban, mire Laci azt mondta, ha nem javul meg fürödhetős állapotúra a végéig, akkor befizet itthon az élményfürdőbe a szaunarészbe ("És befizetlek mindhárom felöntésre aznap!" ) Úgyám! (Ki nem szarja le a szaunát, majdnem bőgtem, amikor ezt mondta. :) )
Azóta apám előkerítette a legjobb minőségű vízálló sebtapaszt a neten (mert ez ugye egy laza 5 cm-es csík a lábamon, amire nem elég a sima, mezei), úgyhogy holnap még megpróbálom beszerezni. Hátha lesz belőlem valami.

Most, hogy itt ülök, még a torkom is kapar. Vagy nem is?

Murphy, természetesen

Mindezt a várva várt szabadság tükrében. (Sajnos másról már nem tudok beszélni. :) )

Péntek óta Peti szépen javult. El is terveztük, hogy kb. vasárnapra meggyógyul. Az happy-király lesz!
Nem, vasárnap még köhög. Akkor majd hétfőre.
Na akkorra sem, sőt, tegnap éjjel már úgy köhögött, mint fénykorában, (konkrétan egész éjjel), mondom ma reggelre, ez biza gázgáz.

Reggel felkelt, elmentünk tornára, ahonnan már lázasan tért haza. Mivel emiatt ki is dőlt azonnal hazaérkezés után, lefektettem 12-kor, majd 5 perc múlva óriásróka. Be az ágyába... Fasza.
Rendbetettem (most már gumilepedő, rajta fürdőlepedő, és amíg meg nem gyógyul, egy fia lepedőt nem kap az ágyába!) Na elaludt és szerencsére csak 1/2 4 után kelt fel. Örültem.
Sikerült valamelyest megetetnem. Örültem.
Majd 5 perc múlva rámhányta. Nem örültem.
Majd elindultunk a dokihoz, és a rendelőben is telibehányt. Ennek sem örültem.
(Nem kell izgulni, annyira jó érzékem van ehhez, hogy már a mozgásából megérzem, hogy gáz van, így legalább nem a váróba toltuk.)
Becsattogtunk a doktornénihez. Azzal a határozott elgondolással, hogy itt már csak az antibiotikum segíthet. Őszerinte viszont nem. Mérlegelte a helyzetet (miszerint egészségessé szeretnénk tenni a kölyköt időre), de tiszta tüdőre, nem piros torokra nem szívesen adná. Csütörtökig várjunk vele, akkor újra megnézi (szeretem. :) )
Aztán előadta a saját elképzelését, miszerint most mindenki hányós-fosós. Szerinte Petin is ez jön ki. (Hát én inkább a "nem sikerült meggyógyulni a náthából"-t szeretném, ha lehetne...)
Még jó, hogy két napja kijelentettem, hogy nem a gyerekeken fog múlni....
Mielőtt sírógörcsöt kapna a nagyközönség, hogy az eltervezett 3 helyett véletlen csak 2 helyre mennénk...
... azóta megvettünk egy 2013 dec-ig felhasználható voucher-t is Siófokra (mert egyszerűen akcióhajhász vagyok és jól csinálom).
Úgyhogy egyelőre még nem dőltünk a fakardba. Max. el kell tolni a jövő hetet és akkor sajna más helyre kell menni. (Ez az extra akciós csomagajánlat ebben a szállóban csak 20-ig vehető igénybe.)

(Más kérdés, hogy Eszti az olyan szinten meg van őrülve, hogy napokat számol vissza, megvetette a karúszókat- HellóKitty rózsaszínt, és minden reggel azzal kel, hogy "jajjj de kááár, hogy nem ma megyünk". És amúgy mi is nagyon-nagyon-nagyon szeretnénk ezt eredeti tervek szerint. )
De ha Murphy beleköp, akkó bekaphassa...

Nomert Laci meg az árvíz....
Ő azóta is megvan homokzsákmentesen. Még nem vitték el ezt a kört. Most úgy élünk, mint terhesék: A málhazsák összepakolva és várjuk, mikor kell mennie. Vasárnap óta úgy tervezünk, hogy lehet, haza sem jön a melóból, de eddig minden nap hazajött. Hát hmm... ez van.
Elviszik-nemviszik, gyógyul-nemgyógyul, nyaralunk-nemnyaralunk. Csak a szokásos. :)

Az évzáró

Igenigen, végül sikerült eljutnunk együtt Lacival.
A mama átjött vigyázni Peppre, remekül elvoltak. Mi meg megnézhettük Esztit.
Aki csütörtökön fulltakonnyal ment oviba, tiszta ideg is voltam miatta, de megbírta, és péntekre jobban is lett.
Aztán tököltünk, hogy mi legyen, mire Laci nagyon afelé hajlott, hogy ne vigyük már arra a 4 napra (hétfőn úgyis nevelésmentes nap lesz). Én meg mondom jóvan. Tényleg ne szedjen már magára esetleg még egy bónusz fertőzést. Rizikós, és nyaralnánk.

Bár jobban meg akartam tervezni a mindennapokat, mert a 2 gyerek hosszú távú (értsd: nyári szünet) szórakoztatása igenis eltervezendő feladat. De így Eszti élményekben gazdag első hetet tölthet itthon a nagytakarítás közepette.
Szerintem élvezni fogja, én is....
Ma nagy szerencsénkre egy futó zápor hazazavart minket a sétánkról, így a hűtő/fagyasztó leengedést már ma meg tudtam csinálni úgy, hogy Laci is itthon volt és legalább egy gyereket távol tartott. Igen, nem Esztit, ő természetesen segített jeget kaparni. :) Ahogyan ablakot is pucol majd és rendezi a könyvespolcokat. Asszem egész hetes nagytakarítás lesz, nem 2 napos. ;)

Viszont az évzáró....
Gondolom mindenkit halálosan érdekel!
Annyit elmondhatok, hogy természetesen ő volt a legcukibb és legügyesebb blablabla. :D Miccsináljunk? Amúgy tényleg. :D

A képek bénák lettek, és a kacsatáncot is majdnem levideóztam (de aztán 4 mp után kiírta, hogy "lemerült az memória"), úgysem szoktunk ilyen "hivatalos" dolgokat videózni, így mindegy.
De a lényeg, hogy sikerült apával megnéznünk együtt!

Azóta lelkesen kúrálom őket, mert meg kellene a héten gyógyulniuk. Ahogyan most állnak, nem rajtuk fog múlni a nyaralásunk. Hanem Lacin... Na de ezen még persze nem aggódunk, hogy stílusos legyek, addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Azért remélem gyorsan!

Káoszolás

Ami itt van, az jajj!

Péterem.
Miután a hétvégén inkább volt matrica jellegű kisfiú, mint sem, ezen már aggódni kezdtem, mert a legutóbbi megúszós náthákat ennél simábban vette. Most előkerült a Ventolin is pár napra. Aztán hétfőre lesüllyedt az aljára: lázasan-kidöglős állapotba került. Délután már lázat is csillapítottam, amit szerencsére csak egyszer kellett, azt is azért, mert pont aludni nem tudott.
Én meg számolgattam, hogy alvás legyen vagy láz, és a pihenés mellett döntöttem. (Ez nálam a vég, mert ugye nem igazán szoktam lázcsillapítózni, csak, ha nagyon-nagyon...) Szóval látványosan itt a vége, gondoltam, ebből orvos lesz.

Ez persze úgy valósult volna meg, hogy kedden hajnalban Laci elutazott újra, így enyém lett volna az ovibajuttatás és az onnan elhozás.
De egyrészt, ha Pepp lázas, a fene fogja a) felébreszteni 7-kor, b) egy órát citálni Eszti ovijába. Másrészt a gyerekorvos is délután van, az ovival ellenkező irányban 20 perc sétára. Hát akkor inkább Eszti ne is menjen oviba. No ő nem bánta a szitut. :)

Közben aztán kedd reggel Peti felkelt, a köhögése több, mint ocsmány volt, de köszöni szépen megvolt. A legnagyobb bizonyíték, hogy kifelé indult a dologból: enni kezdett. Rendesen.
Úgyhogy se ovi, se gyerekorvos nem lett belőle. Blöffre ugyanis nem szeretem elvinni, pláne Esztivel, hogy aztán ott várakozzunk 2 gyerekkel a váróban órákig. (Ilyenkor úgyis tüneti kezelést rendel, azt meg kívülről fújom.) A csodás helyrerázódás pedig újabb bizonyítéka a láz jótékony hatásának. Varázslatos dolog a szervezet, tényleg! (A homoktövistől most megkímélek mindenkit. ;) )

Szóval ő így áll. Egyelőre köhög, de még egy teljes hete sem beteg, és ha így folytatja, ahogyan ma van, még a végén megint antibió nélkül meggyógyul. Nem is látta a gyerekorvos már több, mint 2 hónapja. Nem nagyon szokott ez így lenni.... sőőőőőt.... Ez egy csodacsodacsoda. :)

Eszterem.
Ő tegnap este köhögni kezdett. Ma az orra is folyik. Nem is ment oviba (na nem azért, mert annyira gáz, mert az ilyen állapotokkal simán ott nyomulnak a kölykök, csak mert megtehetem, hogy itthon üljön pihenni.)
Ugyanis remekül alakult minden: Pepp jobban van, Hajnit áthívtuk gyerekfelügyelni holnapra, amikoris az évzárós műsort adja a Katica csoport. Így Lacival mindketten ott lehetnénk, hogy megnézzük a kiskirálylány szereplését- optimális esetben.
Eszti az olyan szinten készült, hogy már azóta számolja vissza a napokat, hogy "még 9-et kell aludni". Az meg nem most kezdődött. És erre betaknyosodott. Pedig annyira kíváncsiak vagyunk rájuk.

Elvileg holnap elmegy oviba, és péntekre szóltam, hogy nem.

Kedvencférjem.
Ővele tegnap még vagy este 9-ig chateltem, majd 11 körül (éjjel) felhívott, hogy ugyan vegyem már ki a zárból a kulcsot, hogy be tudjon jönni, amikor éjjel hazaér... Mert azonnal haza kellett jönniük az árvízkészültség miatt, hogy reggel 8-kor a munkahelyén legyen. Király!
Ő beosztva: csütörtökre és vasárnapra, egyelőre itthoni készültségben.
Szerintem a holnap még megúszható, szerinte a vasárnap is, mert a vezető szervektől a legvégén viszik az embereket. Csak, ha nagyon kellenek. De én nem vagyok ennyire optimista.
Mindenesetre nem sok kedvvel megy homokzsákot pakolni, de szerintem jól van ez így, valakinek meg kell csinálni ezt is. (Azért remélem, holnap még tényleg nem kell mennie, mert akkor lőttek a közös évzárónak.)

Én meg:
Nem sokat aludtam, miután Laci jelezte, hogy jön haza 11-kor. Még jó, hogy most nem saját kocsival ment. De elképzeltem, ahogy a sofőr is már aludt, amikor szóltak neki, hogy akkor mehetünk haza, és vezess hulla fáradtan éjjel 4(!!) órát Kecskemétig.
Lacira rá is küldtem egy sms-t, hogy nehogy az anyósülésre üljön és hátul is feltétlen kapcsoljon biztonsági övet. Erre visszaírta, hogy rendben, hátul ül, de nincs öv. Pfff....
Nem sokat aludtam hajnali 3-ig...
Ráadásul ugye ilyen helyzetben nincs pl. szabadság, mindenki vissza van rendelve, szóval reménykedem, hogy 17-ig elmúlik a nagyja. (Azon a héten utaznánk. De egyelőre még van egy-két izgalom addig. Miért is ne?)

Rajtam van egy adag feszkó, kiabáltam is ma egy párszor a kölykökkel brühühhü, pedig annyira nem volt szükséges. Asszem fel is hívom a masszőrömet. Ja, mindenkinek így lesz ez jó. :)

Éljen soká Misipapa!

Jajjj, hát nagyon nagyon király élmény volt a tegnap!
Ugyanis anyu meglepetésbulit szervezett Misi bácsi 60. szülinapjára.
Méghozzá Kecskemétre.

És én úúúgy izgultam, mint állat. Mert Misipapa nem sejtett semmit, őt szimplán meghívtuk hozzánk ebédre.
Mindezt úgy, hogy ő jövő hétre meg lelkesen szervezte a saját szülinapi partyját. Persze nem létezett semmiféle asztalfoglalás, ezt a családja szépen elsimította. Meg minden egyebet. :)
Annyira vicces volt látni, hogy nem értett egy csomó mindent (pl nálunk konkrétan senkinek nem volt se szüli- se névnapja, akkor minek a felhajtás), aztán a lakásban tegnap ide-oda tologattuk, hogy "még a pálinkát átönteni", meg "a képeslap", meg "az ajándékot levinni a kocsiba".
Szóval ő így elveszett a tömegben.
Aztán az étteremben is még kitoltuk hátra a játszótérre, mert a családja egy része még nem érkezett meg.
Jaajjj, izgi volt nagyon, és sikerült!
Nézett. Nagyon.
Úgy örültem, hogy összejött! Annyian végeztek remek mukát ezzel kapcsolatban, hogy ki ne derüljön, hogy megérdemeltük. :)

Szóval a jó hangulat alapja megvolt.

A Fekete Gólyában tartottuk, amit mi eddig méltánytalanul hanyagoltunk. Valószínű a várostól való nagy távolsága miatt.
De egyszerűen fullos hely. A gyerekeknek játszótér és pónilovas kocsikázás volt a fő szenzáció, a kaja, kiszolgálás extra.
Mondom teljesen jó volt a buli!

Eszti első blikkre összehaverkodott a Noémival (tök egyidősek), és a végén nagy teátrális ölelkezésekkel búcsúzkodtak.
Pepó meg... Édesaranyosom 1/2 2-kor kidőlt. Már láttam rajta, hogy még max. 10 perc és végeláthatatlan bömbi lesz belőle. (Egyszerűen nincs meg délutáni alvás nélkül, a betegség meg csak rátett egy lapáttal.) De ahhoz képest, hogy tényleg hőemelkedéses-orrfolyós állapotban jött, tök jól elvolt.
Aztán közbelépett az álomférj, aki egyszerűen hazavitte lefektetni. (Persze csak azzal a szigorú feltétellel, ha mentünk neki tortát. :) )

Úgyhogy jippijájééé! Tök jó volt a vasárnap!


Boldogságfokozó fotó: Danival, aki 3 hónappal idősebb Peppnél. (Oké, oké, ő a bölcsiscsoport legkisebbje, de mellette Peti simán nem feltűnő. :) )

A bizonyíték, hogy -bár fájt, de- engedtem, hogy Eszti a csokitorta előtt csokit egyen és olyan intenzitással igya a kólát, hogy szinte a homloka is belehorpadjon. Jó fej vagyok, nemhiába. :)  (Különben szerencsére a tortát csak megturkálta, és a gumicukorra is egy fintorral válaszolt.)

Anyu kétségtelenül megöl ezért a fotóért, de basszus, látjátok az asztal alól villával harcoló kicsiPeppet?
Engeded el a mamámat, teeeeee!!! :D

Én is szeretném, ha ilyen szép családom lenne 60 éves koromra! (Csak én az első férjemmel szeretném. :P )

Éljen soká Misipapa!

Újra témánál vagyunk

Pepókirály bírta vagy 2,5 hétig. No, ez még barátok közt is siralmas eredmény.
Elég annyit mondanom a dolog gyakoriságáról, hogy a gyerek simán megkülönbözteti a kácit (kálciumot) a pobitól (probiotikum), holott nagyon hasonló ampullában vannak.

Kedden Eszti orrot kezdett fújni, de a mai napig nincs belőle semmi extra (nem folyik az orra, inkább olyan néha a hangja, mintha be lenne dugulva.) Pepp viszont ennek megfelelően tegnap oltári mennyiségű takonnyal kelt, ami hipp-hopp -mára fuldoklós köhögésnél tart. Gáz, mert holnapra egészséges gyerekekre lett volna szükség, hiszen nagy családi buli lesz. Még nem tudjuk, ez nyonyóPetyusszal hogyan fog megvalósulni.
Viszont pont jó, mert így a tervezett (és lefoglalt.... hoppá!) nyaralásunkra éppen rendbeszedi magát.

Ma a reggel 6-7-ig hányt. Jó éppen nem volt, de annyira gáz sem, mert még csak hányásszag sem volt, a slejm okozta, az is jött csak ki neki. Jól elláttam, ügyes voltam, végül 7 után megnyugodott és 1/2 9-ig tudott aludni.

Aztán 10-12-ig fosott. Na ez sem volt éppen jó móka, mivel rendre bokáig akciózta össze magát és úgy vettem észre, hogy gáz van, hogy csíkot húzott a konyhakövön. (Az akció végére már Eszti régi rózsaszín harisnyáit adtam rá,  mert nem volt több tiszta gatyája.)
Aztán gondoltam, ideje benyomni egy Smectát, csak a tiszta harisnya kedvéért. Még sosem adtam neki olyat, de amelyik eltalálta, hogy ezt porszerű és furcsa ízvilágú löttyöt az 1-2éves gyerek majd 1/2 deci folyadékban oldva beveszi, amikor róka/fosás van és a nap folyamán délután 3-ig semmit, de semmit (!) nem evett. Na az baromira tévedett. Valahogy a felét benyomtam egy adagolós fecskendővel, aztán leszartam. Aztán a gyerek is még alvásból felébredve... De az mára az utolsó volt.

Naponta vagy 8 alkalommal inhalálom, de már fel sem zaklatja, mert közben Boribont olvasunk (elmaradt az örömködésem, de pár hete érdekelni kezdték a mesék).

Estére hagyta el magát. talán ment a hője fel, de nem volt számottevő a dolog. Így most alszik (és közben fuldoklik.)

Estére már megevett -jóindulattal számolva- 10 kanál tejbegrízt is, és délután is akár 3 kanál gyümölcsöt. Így vitorláznak el a "2 évesen 10 kilós gyermek" álmaim messzire (óó, ne legyenek kétségeitek, ez simán lead fél kilót pár ilyen naptól.)

De holnap bulivaaaan! Jön az egggész család!