Ugyanis anyu meglepetésbulit szervezett Misi bácsi 60. szülinapjára.
Méghozzá Kecskemétre.
És én úúúgy izgultam, mint állat. Mert Misipapa nem sejtett semmit, őt szimplán meghívtuk hozzánk ebédre.
Mindezt úgy, hogy ő jövő hétre meg lelkesen szervezte a saját szülinapi partyját. Persze nem létezett semmiféle asztalfoglalás, ezt a családja szépen elsimította. Meg minden egyebet. :)
Annyira vicces volt látni, hogy nem értett egy csomó mindent (pl nálunk konkrétan senkinek nem volt se szüli- se névnapja, akkor minek a felhajtás), aztán a lakásban tegnap ide-oda tologattuk, hogy "még a pálinkát átönteni", meg "a képeslap", meg "az ajándékot levinni a kocsiba".
Szóval ő így elveszett a tömegben.
Aztán az étteremben is még kitoltuk hátra a játszótérre, mert a családja egy része még nem érkezett meg.
Jaajjj, izgi volt nagyon, és sikerült!
Nézett. Nagyon.
Úgy örültem, hogy összejött! Annyian végeztek remek mukát ezzel kapcsolatban, hogy ki ne derüljön, hogy megérdemeltük. :)
Szóval a jó hangulat alapja megvolt.
A Fekete Gólyában tartottuk, amit mi eddig méltánytalanul hanyagoltunk. Valószínű a várostól való nagy távolsága miatt.
De egyszerűen fullos hely. A gyerekeknek játszótér és pónilovas kocsikázás volt a fő szenzáció, a kaja, kiszolgálás extra.
Mondom teljesen jó volt a buli!
Eszti első blikkre összehaverkodott a Noémival (tök egyidősek), és a végén nagy teátrális ölelkezésekkel búcsúzkodtak.
Pepó meg... Édesaranyosom 1/2 2-kor kidőlt. Már láttam rajta, hogy még max. 10 perc és végeláthatatlan bömbi lesz belőle. (Egyszerűen nincs meg délutáni alvás nélkül, a betegség meg csak rátett egy lapáttal.) De ahhoz képest, hogy tényleg hőemelkedéses-orrfolyós állapotban jött, tök jól elvolt.
Aztán közbelépett az álomférj, aki egyszerűen hazavitte lefektetni. (Persze csak azzal a szigorú feltétellel, ha mentünk neki tortát. :) )
Úgyhogy jippijájééé! Tök jó volt a vasárnap!
Boldogságfokozó fotó: Danival, aki 3 hónappal idősebb Peppnél. (Oké, oké, ő a bölcsiscsoport legkisebbje, de mellette Peti simán nem feltűnő. :) )
A bizonyíték, hogy -bár fájt, de- engedtem, hogy Eszti a csokitorta előtt csokit egyen és olyan intenzitással igya a kólát, hogy szinte a homloka is belehorpadjon. Jó fej vagyok, nemhiába. :) (Különben szerencsére a tortát csak megturkálta, és a gumicukorra is egy fintorral válaszolt.)
Anyu kétségtelenül megöl ezért a fotóért, de basszus, látjátok az asztal alól villával harcoló kicsiPeppet?
Engeded el a mamámat, teeeeee!!! :D
Én is szeretném, ha ilyen szép családom lenne 60 éves koromra! (Csak én az első férjemmel szeretném. :P )
Éljen soká Misipapa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése