Kiscsirke esküvője

Most így csúszik a dédis posz. Mégiscsak ez már valami!
Megházasodott az öcsém! (Csak a kisebbik, a középső még eladó. Szegény, keményen állta a sarat a témában, gondolhatjátok.)

Micsoda csoda! Oly'csodás és fantasztikus esemény! Oly' nagy boldogság ez!
(Most próbálom elódázni a vallomást, hogy olyan csodásak ja, valóban, de egy fotót sem sikerült a kedvesen és szépen mosolygó ifjú párról készítenünk. :)
De szerzek róluk később és - teljesen oda nem illő módon - majd beszúrom valamelyik újabb irományomba . Ezt megígérhetem! (Izé, valaki küldjön már nekem róluk valami kedves képet, amin szerepelnek. ;) )

Most szombaton volt a nagy nap, tök jó volt. Nekem mondjuk jobb, mert Laci volt a sofőr (Zeusz volt a menyasszonyi autó), így egyáltalán nem ivott. (Nem kell könnyeket hullatni, ma este mindent bepótol.)
A gyerekek élvezték, és mindenki boldog volt.
Kis létszámú esküvő volt, de meglepően bulisra sikeredett így is. (Nem kérdés, kik voltak a buli császárai.)

Ha házasodni akartok, menjetek a 13. kerületbe. Olyan hangulatosan volt megcsinálva, hogy ritkán látni tényleg olyat. (Arról, hogy jött egy hirtelen vihar és éppen akkor dördült hatalmasat az ég, amikor Csirke kimondta az "igen"-t, arról meg nem a polgármesteri hivatal tehet. :D )
De aztán az eső elállt, az étteremnél meg nem is esett egyáltalán. Úgyhogy megsülhettünk, ahogyan egy esküvőn kell!

Eszti volt a gyűrű hordozója. Hordozta is lelkesen. Megmondták neki, hogyan, mit, mikor és az olyan koncentrálással vitte végig a hadműveletet, hogy öröm volt nézni!

 1. számú ruha. Ez még a Fanni (unokatesó) majd' 20 évvel ezelőtti ruhája ám. Eszti meglátta és azt mondta, neki ez kell, mert ebben olyan, mint egy hercegkisasszony. Ha neki öröm, akkor ráigazította a dédi. 

Ezt csak, mert itt nagyon aranyosak.

Ők voltak a bulikirályok. Nagyon sokat nyomták a dance-t. Gyakorlatilag este 10-kor a táncparkettről szedtük össze őket. Már alig álltak a lábukon...

Peti azért meg-megpihent. Pl. ellopta a mikrofont és vagy fél órán át ott ült és énekeset játszott. Így.

Szét kell ilyenkor cincálni, olyan cuki.

Rólam jó fotók készültek. Meg vagyok elégedve, na (és a fotós képeit még nem is láttam. :D )

És a már publikált nagy kedvencem. Gondoltam is rá, hogy a hálószoba falára mehetne szobadísznek. Hát olyan jó! 

Na így volt ez, hogy a kisöcsém is elkelt, és éppen most Máltán sütteti a hasát, és hogy kívántunk nekik is minden szépet és jót (de minimum 2 gyereket, hogy nekik se legyen jobb! :D )

Nyaralunk! Nem, izé... Nyaraltunk!

Végülis már a két hét szabim is letelt, úgyhogy én már nyomom a taposómalmot.
Emiatt sokképes, kevésszöveges beszámoló érkezik.

Állat volt! Most először 1 teljes hétig nyaraltunk! Állat volt!

Nagyon jó helyen voltunk Bükfürdőn (ami még mindig ultrabrutál messze van tőlünk). Az idő nem volt extra, mint tavaly, de simán jó volt, nem esett. A gyerekek ugyanolyan hisztiket, balhékat és követelőzéseket vágtak le nagy jódolgukba, mint egyébként, úgyhogy ez is sima ügy volt.
Minden délelőtt medencéztünk, minden délután programoztunk.

Annyit ettünk, hogy még... Ez a teljes ellátás full gáz, de azért elég büszke vagyok magamra, aki ugyanannyi kilóval jött haza, mint ment el. (12-ket lefutottam becsülettel két nap is reggel- értsd: felkeltem, amíg mindenki aludt, és elmentem... Hát ennyit enni mégsem lehet...) És büszke voltam Lacira is, aki szerintem minden nap elment futni egy fél órát. Aztán persze mentünk enni... :)

Sokfotó, előreszólok, teker-teker-teker lefele.

Egyik nap a Holdfényliget Kalandparkban. Annyira nagyot csattant a végén, hogy még! Látszik is a fotón. Az eredménye (az meg a fejükön látszik): Eszti többet nem csúszott vele, Petit meg úgy kellett elrángatni a 16. csúszás után.

Kihagyhatatlan szalmabálás kép. Yo!

Laci, aki kb. 4 képen szerepel.... Így jár, aki fotóz... :)

No igen, van még róla kettő. Nem mintha ezen pl. látszana valami. :D

Eszterházy kastély. Meg a LOVE lányok. :)

Ezt amúgy mindenki szerette. Peti is a 45 perces tárlatvezetést. Nem gunyoroskodom, simán végigsétálta (és végigbeszélte persze). 

A nyaralás kétségtelen fénypontja. Dottó! Menni kellett vele kétszer, mert rájöttek, hogy ez este is közlekedik, és visítva kikövetelték kikönyörögték, hogy menjünk vele egyszer este is. Mentünk. (Meg ugye szép itt is az összeöltözésünk. ;) )

Erről nincs mit mondanom. Szívszerelmembüdöskölyke!

Medencébe be, medencéből ki, víz alá le, csúszdán lecsúszva (fejjel előre is a vízbe... no comment.) Végülis rák. (Mondjuk Eszti meg vízöntő, aztán azért negyedennyire sem... :) )

Azt hiszitek nem volt trambulin? De volt.

Ez így a végére. Mert csak.

Nem kell izélni, mondtam, hogy teker-teker. Ennyi képet még sosem raktam egy posztba.

Legközelebb folytatom az egy hét a dédinél fotósorozattal. Az csak fele ennyi lesz. ;)

Az ellenpólusról is legyen szó, azaz Petim és a Szakértői Bizottság

Ollan tré ám mindig ez a helyzet!

Van az a nagy és bölcs Szakértői Bizottság. Már amikor meglátom a behívójukat, elkészülök tőle.

Na ők előírtak a tavalyi évre 3 fejlesztést. (Gyakorlatlanok kedvéért- odamész, megvizsgálják a dedet órákon át, hogy mire képes, aztán megmondják, hogy a következő 1 vagy 2 tanévben milyen fejlesztés kéne a gyereknek.)

Szóval a tavalyi évre vonatkozóan ez így nézett ki:
Szeptembertől volt Petinek előírva 3 fejlesztése: a komplex, a logopédia, a mozgásfejlesztés. Ez rendben is lett volna. De.
A kialakult finanszírozási vita miatt (önk. kontra KLIK) januárig nem indult el semmi. Januárig!

Aztán elindult: az oviban napközben jött érte egy (talán konduktor) hölgy, el is vitte fejleszteni minden héten. Na és kb. ennyi az örömhír.

Logopédiát ugyanis nem kapott egész évben, mert nem került elő senki, aki őt mindenáron szerette volna fejleszteni...

Mozgásfejlesztésére meg kaptunk 3 időpontot, amiből választhattunk: amikor délelőtt, munkaidőben az oviba érte kellett menni, elvinni fejlesztésre egy másik helyszínre majd elvileg visszavinni az oviba. Barátok közt is olyan 1 óra 15 perces tevékenység minden héten. Hangsúlyozom: hétköznap délelőtt. Hangsúlyozom: munkát végzünk (papa-mama) heti 40 órában...
(Ahhoz képest elég sokszor eljutott akármilyen módon is.)

Iszonyú az egész, az egyértelmű, hogy nem dolgozó anyákra van tervezve a rendszer, de egy SNI-s gyermek miatt miért is ne járjak munkába?

Na és akkor így elmentünk idén is a vizsgálatra.
Hát... izé.. Nulla-zéró-kétszer áthúzva.

De azért előírt a csaj összesen 4 óra fejlesztést egy héten. Nyilván, ha újra melóból kell napközben elhordanom kétszer mozgásfejlesztésre valahova, akkor kár is volt...

A teljesítménye meg? Pfff...
Az tiszta sor, hogy a figyelemzavar biztosan bejátszik.

Arról vannak kétségeim egyébként, hogy mennyire értette meg valójában a feladatokat. Aki felmérte, az azt mondta, hogy bizonyos feladatokban, amikor elkapta az ívet, akkor teljesen átlagosan teljesített. Amikor viszont elnézett másfele, akkor nem is lehetett értékelni.
Szerinte súlyos figyelemzavar. Bennem maradt azonban a kérdés, hogy valóban csak ez-e az oka.

Aztán elmondtam neki, hogy fel fogjuk méretni magánban, és mondjuk pl. TSMT felé orientálódunk, mert ebben a rendszerben nem lehet eléldegélni így. Ezen aztán kicsit szemforgatott, de azt mondta, ahogy gondoljuk...

De akkor aztán határozottan közölte: a súlyos figyelemzavara és hiperaktivitása miatt feltétlen-sürgősen-azonnal menjünk gyermekpszichiáterhez.
Majd szinte már időpontot is intézett, de szerencsére ott és akkor nem sikerült neki, de olyan agresszív volt, hogy ez belőlem sajnos azonnali ellenállást váltott ki.

Most az van, hogy aug. végén telefonáljak be hozzájuk és majd ők kérnek nekünk időpontot. Óvatosan megjegyeztem, hogy ezt én is meg tudom ám tenni, de leintett. Kicsit olyan érzésem volt, hogy biztosra akar menni. (Vagy esetleg olyan hülyének néz, aki nem tud időpontot kérni egy szakrendelésre, de esküszöm, a legjobb formámat hoztam, úgyhogy maradok az előbbi feltevésénél.)

Így ennek a témának még utánamegyek a nyáron. Nem kétlem amúgy, hogy zűrös, de elég ijesztő volt egy mondatban hallani a "figyelemzavar" és a "hiperaktivitás" szavakat. (ADHD asszociációm támadt hirtelen... bár mondom, nem egyértelmű a kérdés szerintem.)

Node így ezt a problémakört becsomagoljuk, és nyár vége felé közeledve vesszük csak elő újra.
(Laci úgyis hamar megnyugtatott szerencsére, amikor elkezdtem volna pánikszerűen előteregetni neki, mivel járhat ez az egész: "Most egy diagnózissal több vagy kevesebb, nem mindegy?" Hát deeee. Így is zűrös, úgy is az lesz. Pont. )

A jó hír  a téma végére: legközelebb 2 év múlva, suli előtt hívják majd vissza. Ámen.

Szóval itt vége is az agyalásnak, pont. Mert levanámeztojva, hiszen mi elmegyünk nyaralni! Mindjárt! Ágyőpáésviszlát!
(Aki most ezt olvassa és erre a hírre betörni készülne hozzánk, annak szólok, hogy nagyon kár lenne, mert nem jött meg pénteken a fizetésünk, így egy fillér kp. nincs itthon. És mivel nem nagyon TV-zünk, az sem mai darab, nem érdemes vinni. Ellenben vannak szép muskátlijaim. De azokat meg kívülről is el lehet lopni.)
Csókolom!

(Ui: Most jut eszembe... azok nem is muskátlik, mert utálom a muskátlikat. Hanem petúniák!)

Bemutatom a szupertehetséges, szuperokos Esztit! (Aki nem Eszter, mert az szerinte béna név.)

Fontos tudnivaló, nagggyon fontos (ami nélkül nem is élhetnek blogolvasók...) :
Eszti bizonyítványa. Az első.

Olyan izgi...
... is lehetne ez, de az ő esetében hogy őszinte legyek az izgalom csekély mértékű volt. Annyira durva leány, de tényleg.

Természetesen kitűnő lett, természetesen 4 tantárgyból dicsérettel. És természetesen bizonyítványosztás előtt még azon aggódott, hogy vajon matekból 5 lesz-e. (Mivel 91% alatti dolgozata sosem volt semmiből , így nem tűnt túl reálisnak az aggodalom. Csak az a nyamvadt maximalizmus! Azt tudnám kigyilkolni belőle!)

Úgyhogy az ő bizonyítványával most megyünk ingyen moziba, cirkuszba, játszóházba, meg még az Alföld játékosztályán is 20%-kal olcsóbban vásárolunk. Tiszta biznisz a csaj, végülis nekem rendben van ez.

Az, hogy merre orientálódik, az nagyon nem látszik, mert egyelőre mindenben annnnnyira tehetséges (hogy már röhej valóban).

Szóval anno ugye kezdődött a "vigyük már úszni, mert annyira tehetséges".  Végül azt ő unta meg. Abbamaradt egy éve.

Aztán a félévben elkapott a balett tanárnő, hogy ezt nem szokta sokaknak felajánlani, de érdemes lenne elgondolkozni Eszti esetében a balettintézeten, mert annnnnyira tehetséges! (Éppen előtte volt nyílt óra, meg is állapítottam, hogy tiszta csetlőbotló. :) Hát asszem nem értek a baletthoz. Sem. :) ) Node erre a tehetséggondozásra sem jelentkeztünk, mivel a balettintézet talán Pesten van és 10 éves kortól... Szóval nem hiszem, hogy akartuk volna. Heti egyszer jár balettra, mert szereti. És maradjon ez így...

És kb. egy hónapja este felhívott egy úriember, hogy ő a csellótanár a suliban, és lehetőség lenne hangszer előkészítőre járni. (Egyébként a zeneiskolában 3. osztályban lesznek hangszer tanoncként elsősök.)
Elvitte az elsősök közül a még nem hangszeren játszó gyerekeket felmérni mindenféle kéz-koordináció, ritmus, mittudomén, miket mondott alapján.
És döbbenet: Eszti kiemelkedő teljesítményt nyújtott, szívesen foglalkozna vele előkészítőben jövőre.
Mivel Eszti is úgy jött haza, hogy csak a csellóról volt képes magyarázni, és még lesz lehetőség jövőre mégis másik hangszert választani, ha ez nem jön be neki. Így csellózni fog. Hát ez van. (Lacinak azért erősen el kellett adni a témát: "Nemár, van kis cselló, gyerekméret, és a suliban lesz az oktatás a napközi idején. Áá, nem hiszem, hogy hazahozza gyakorolni. " Huhahahhaaa! :)

Különben meg teljesen értem én ezeket a nagy tehetségeket: szerintem a tanárok rögtön kiszúrják azt, hogy Eszti szót fogad, fegyelmezett, kötelességtudó és valóban elég okos gyerek, na. Ezt most minden nagyzolás nélkül mondom.

Mert, ha nagyzolni akarnék, akkor lehet el sem mesélném majd  egy másik nap az ellenpólust. Akivel újra megjártuk a Szakértői Bizottságot, akik újra vad élvezetet nyújtottak, majd gyermekpszichiáteri kivizsgálásra gondolják elküldeni Petit. Annyira gyík sztori lesz, lehet el sem mesélem nyaralás előtt. Majd csak, ha rápihentem.
De nem kell aggódni, annyira nem súlyos a szitu, csak a Szakértői Bizottság. Az súlyos... :)