Tisztaszirup Mátraháza

Tényleg az volt. Csöpögős, cukormázas, családiboldogságos, rózsaszín hétvége.
Az egész olyan érzés volt, mintha nyaraltunk volna. Pedig csak egy hétvége volt, de nagyon ászos!

Múlt hét elején, akkor már napok óta mozgott bennem, hogy el kéne menni Szilvásváradra kirándulni, olyan szép az idő meg amúgyis blablabla.
De annyira bazi messze van, hogy két gyerekkel szó sem lehet egynapos 5 órás autózásról. Szóval csak emésztgettem.

Aztán kiderült:

a) Esztinek nevelésmentes nap lesz pénteken az oviban (amúgy 2 hét otthon henyélés után nem vettem volna ki még egy napra, ráadásul ugye orvosnál sem jártunk, tehát szülői aláírásos volt az igazolás),
b) Lacinak van sok munkája, de pénteken valami izénap van, vagyis nem fognak dolgozni (ha sok a melója, nyilván nem mondom neki, hogy gyere szabira, mert...),
c) van autópálya matricánk szombatig, mert Laci céges úton volt Mátraházán múlt héten,
d) elmaradt a fejlesztés, valami szakmai nap miatt (amúgy viszkettem volna lemondani, mivel kedden sem voltunk a GOKI miatt),
e) jó az idő, szép az idő, virágoznak a fák és egyéb giccsérzetek,
f) nem betegek a kölykök.

És f) pontig jutni az érvekben az nagyon kemény! :) El is kezdtem kutatni valami olcsóbb szállást, mert mi ugye a nyaralásra gyűjtünk.
Amikor is Laci kihasználva a GOKI-s várakozás unalmas óráit, elintézte telefonon, hogy hétvégére Mátraháza szeretettel vár minket (Honvéd üdülő.)
Ez annyiban fontos, hogy teljes panzióval olyan áron, ami alacsonyabb volt, mint a benzinköltségünk... De igen, tényleg, igényjogosultaknak nagyon durván olcsó. :)

Szóval pénteken reggel elindultunk, már Mátraházán ebédeltünk, túráztunk, sétáltunk, tingilingiztünk, semmi értelmeset nem csináltunk, voltunk Kékestetőn, Parádon, Mátraházán, Sástón.
Eszti imádta (Miért megyünk haza? Miért nem maradunk sokáig? ), ő rendben is volt.

Mondom, tiszta cukorszirup.

Naés, mielőtt ideróka lenne.

Pepp már az odautat végignyávogta, aztán minden alkalommal kb. 1 órán át tartott a lefektetése, nem evett rendesen (inkább mondjuk úgy szinte nem evett). Aztán egész hétvégén balhézott, mert jellemzően, ha én jobbra mennék ő juszt is balra, és különbenis miért nem lehet a földről az összes galambszart felcsipegetni. Szóval a szokásos. :) De valójában már annyira megszoktuk, hogy össznépi vállvonogatásokkal elintéztük.

Aztán szombat este 8-kor Laci kikiabált a fürdőből, hogy neki biza kullancsa van. Konkrétan sokkot kaptam, elrohantam csipeszért, de nem sokon múlt, hogy elzavarom Lacit a gyöngyösi ügyeletes patikába kullancskiszedő kanálért. Mert egy fia csipeszt nem sikerült kerítenem. Közben meg a túlolvasottságom miatt persze minden lehetőség felmerült bennem.
Az a szar amúgy olyan kicsi volt, hogy először tökre kételkedtem benne, hogy az, de Laci rámripakodott, hogy "Nézd már! Ott mozog a lába!"
Ááá, irtózatos! Éééés basszus: a hasán volt.... (Esküszöm pedig, hogy nem meztelen extraszexuál felsőtesttel flangált az erdőben!)
Aztán kitalálta, hogy próbáljam meg körömmel. És ja, simán kihúztam. Mondanom sem kell, még mindig piros, ráadásul akkora hisztit csaptam, hogy szegény Eszti azóta is rá van állva  a kullancstémára (Miért? és Hogyan? és Itt nincs?). Szargenyakullancs!

No aztán így a sokk után fekvés-alvás, és másnap kiköltözés után Sástó. Jó volt, kafa volt, séta, kacsák, kirándulás, éééés kilátó.
Mondom áááá, felmegyek én Esztivel persze-hogyne-naná-miértne.
Gondoltam az első szintig is van éppen elég csigalépcső, úgysem megy tovább. Na nem a túrót! Már egyáltalán nem éreztem rózsaszínesen magam, mikor ez még a második szinten is túl ment. Mert nézd anya milyen jól látni!
Jól hát, főleg, hogy neked van kapucnid, az én fejemet meg már elvitte a szél, ráadásul perverz rohamokkal fél percenként néztem fel a tetejére.
Ugye nem kell mondanom, hogy olyan magasságnál a kilátó már KILENG?!
De nem engedhettem meg magamnak, hogy összefossam magam, mert bátor gyereket nevelünk! Úgyhogy bátran mondhatom kurvanagy élmény volt nekem! (Ennél már csak az volt sokkosabb, amikor Rómában voltam olyan állat, hogy felmásztam (jó pénzért!) a Szent Péter Bazilika kupolájába azért a szar fotóért a térre, amit egyébként minden utcasarkon árulnak képeslap formájában. És abba nem gondoltam bele, hogy az a vacak lépcsősor teljesen beszűkül! Csak azért nem rohantam visítva lefelé, mert csak egy irányba lehetett haladni. Pedig anyu váltig állítja, hogy nem szorultam be a szülőcsatornába, de szerintem igen.)
Szerencsére a harmadik szint felé félúton Eszti kitökölte, hogy akkor neki ez elég volt mégis, és szépen lebattyogtunk.

Jó volt! :)

A hazautat Pepó az utolsó percig végigaludta, úgyhogy mégiscsak marad a cukorszirupos végkicsengés. :)

Fotókkal illusztrálva

Ömlesztve:

Hopppá! Hógolyózás Kékestetőn. De tényleg! :)

Ez pedig a "Szia anya én nem szartam be és te?" kép. A 2. szintről...

Még gyerekként -van vagy 20 éve- nyaraltam már itt, na azóta nem sok minden változott...
Kegyetlen szép helyen van, kívülről is nagyon szép az üdülő. Ráadásul vannak az erdei sétarészen padok, ahol mindkét nap a délutáni alvásidőben romantikus madárcsicsergésben olvashattam tök egyedül.

De belül meg... nagyon gáz... az egész szétesik. És a berendezés.... Olyan ritkán látni manapság igazi szocreált. Na most feltöltekezhettem. :)
Pl. a kedvencem kétségtelenül ez:

:D Ugye?
Amúgy nem, ennyi pénzért pofám befogom, ráadásul egy 5 ágyas szobát kaptunk. (Mi két gyerekkel is simán kétágyasban szoktunk nyomulni.)
De ezt még muszáj bemutatnom.
Zsu, ezt a fotót neked csináltam. :D

Többet nem rinyálok, ha csak vékony sötétítő függöny lesz akárhol is. Itt SEMMI nem volt! (Pepp minden nap 6-kor kelt, és boldog voltam, hogy nem 5-kor, amikor világosodni kezdett. :) )

Hogy szolgál a kedves egészsége?

Annyira nem voltak fontos kirándulások ezek.
De azért leírom.
A múlt hónapban eljutottunk Petivel immunológiára. Ez semmiféle jelentőséggel nem bírt: vérvétel, az eredmény ugyanaz, mint eddig.

Illetve, végülis annyi a hír, hogy mégis ennie kell vasat.
Decemberben elfogyott a vas csepp itthon, a gyerekorvos nem is írt fel többet, mert mindig rendben volt Pepp vasa, a vérszegénysége meg úgy néz ki, nem a vashiányos fajta, és mivel azt túl lehet adagolni, ne szedjük.
Aztán szépen ki is ürült a vasraktár, ezt kimutatta a vérvétel, úgyhogy a doki szerint mégiscsak szedjen vasat.  Így most szed (újabb +2 IQpont.. :P Már itt is meséltem ugye, hogy pontonként kaparom össze a gyerek IQ-ját? :
- Kineziológia: az a fajta kezelés, amire jártunk és még megyünk később: helyreteszi az agyát, nyerünk rajta 5-öt minimum.
- Aztán jelelés: a tanulmányok alapján nyertünk rajta még 5-öt (ha nem 10-et, de mondjuk legyen a minimum).
- Éééés, a csecsemőkorban vasat szedők egy angliai tanulmány szerint magasabb IQ-val rendelkeznek, mint az átlag populáció- ide hozzátenném: Eszti is szedett vasat. :) Na, így kell a gyereket kiküzdeni a nyonyóságból. :) )
Szóval most szed vasat. Igazán jelentéktelen infó tényleg.
(Ja és szerencsére nem kezdtünk el a fogpara miatt fluort szedni- fogorvosi javaslatra: japán tanulmány szerint csökkenti az IQ-t a rendszeres fluorevés. Van még kérdés? :D )

Aztán elmentünk a Gyenes főorvoshoz is. Ő mindig megnézi két GOKI-s kontroll közti időben, nézinézi. Jóvan, teljesen rendben van.

Naés a tegnapi GOKIs vizsgálat, az már valami volt! (És most nem a 3 órás várakozásra gondolok, amitől a hajunkat szálanként tépegettük.)
Azt mondta a Simon dr. hogy "Hát elég jól néz ki ez a gyerek, elég lesz 1 év múlva jönni."
Egy év vazze... Úúúú, az jó mi? (Persze azért, mert itthon is megnézik félévente a kardiológián, de mindegy, mert eddig félévente jártunk akkor is.) Ez a legeslegmax. jó hír, ami szívműtöttekkel előfordulhat.:)

Nohát lelkesek voltunk, szép az élet, el is utazunk kirándulni ( a Sors keze lökte!! Nagyon! :) ).
Mátra.

Kinéztem egy napszemüveget, ami végre jól áll! (Kétszer annyiba kerül, mint L. szemüvegpénze, de D&G és nagyon jól áll!) Ezért -mivel bazi drága, de nagyon jól áll- vettem egy sorsjegyet, de ezzel az akciómmal valójában 500 forinttal megdobtam az árát. De a szemüveg nagyon jól áll.

És még Pepp is két szóból álló "mondatokat" alkot. (Nem a 3szótagos szavak létéről nem vesz tudomást továbbra sem.)

Meg vagyunk elégedve a világ folyásával. És a szemüveg nagyon jól áll! (A felszínességi problémáimról is meséltem már, ugye? Vagy végülis ez kinek probléma? :P )

Mindenféle "első" sztori meg a pezsgőőőőő(k)

A nap kifejezetten szarul indult: Laci ugyanis elutazott reggel.
Jóvan, nincsmittenni, remek szomorúságot tudok generálni egy... brüühüüühüüüü.. 2 napos távollét miatt. Na mindegy. :)
Szóval ő csak holnap jön haza.
Biztos neki is hiányzunk, mert mesélte, sokat gondol ránk, ugyanis egy "Vargáné" ül vele szemben. (A heti slágerünk a "Hej Vargáné káposztát főz". Amúgy el is képzelem, ahogy a szexi kék egyenruhájában dudorássza is: vihognom kell, na! :) )

Ha elutazik, akkor mindig rinyálok, mert úgy érzem már előre, hogy "jaj istenem nem lesz egy értelmes ember sem egész nap, akihez szólhatok". Hogy ez persze mennyire nem így van:

Beugrottak anyuék Gyula felé menet egy fél órára.

Pepperó 10 percig folyamatosan puszilta. Mintállat! :D

Aztán találkoztunk Krisztáékkal is egy laza délutáni sétára (ami alkalmával vagy 6* megígértem neki, higgye el, legközeleb max. egy gyerekkel megyek, mert nem sok gondolatot sikerült befejeznünk.  És ennek nem az ő végtelenül édes és boldogan nézelődő 6 hónaposa, hanem különösen az én "olyan drágakincs, de nyávogós" 4 évesem volt az oka. Ővinnyogósága nem pont a másfél óra babakocsi mellett tingilingizésre van programozva. Főleg nem mindenféle haszon nélkül ("nincs péksüti", "nem veszek pogácsát", "ne szedj több virágot!"), pedig azért eskübecsszó vagy 20 percig hagytuk csúszdázni a nullkilométerkőnél.)
Aztán, amikor beértünk az udvarunkba, Liliék lent játszottak, felajánlottam neki Esztit ajándékba (mostanában igen adakozó lettem vele kapcsolatban... ), ő persze röhögött, hogy a 3 gyereke mellé már nem oszt, nem szoroz a +1. Így aztán ott is ragadtunk még játszani.

Vagyis megtörtént az elsőőőőő: homokozás. Nagyoncsudaédes volt Petikém (mert Eszti azért homokozott már életében), imádta. Tudjátok, ahogy csak a kicsi gyerekek tudják boldogan pergetni és tapicskolni a homokot. Főleg eleinte....
Tényleg szemnedvesítően izgi volt, mert Pepókám a héten kezdett el sokat sétálni itthon is, így tegnap érkezett el a pillanat- ahogyan az szokás: romantikusan apával együtt- megvettük az elsőőőőő cipőcskét.
(Romantikus hát, mert kinéztem már a boltban, de az kimondatlan családi egyezmény, hogy az első cipőt együtt vesszük a gyereknek. Szóval kész giccsparti hát!)
Salus szandi lett természetesen, és ma már sokat használtuk is babakocsi melletti kétlábon járásra.

Egyéb lelkesítő pezsgőbontós témák:

A szandi 19-es!!! Érted? 19-es!!! Mondjam még? 19!!!
Igazából jó volt rá a 18-as is (annál kisebb meg nincs), de a csaj rámdumálta, hogy simán kell neki az egy számmal nagyobb, ha rááll. És neheeeem a megapukli miatt (hivatalos kifejezéssel élve: a kölöknek marha nagy a rüsztje). Pezsgőt ide!

Meg még egyet:
Peti 3 kerek nap egészségesség után persze elkapta Esztitől a múlt héten a taknyot. Egész pontosan csütörtökön. Pénteken már csúnyán köhögött éjjel, majd paff! Nem kapott gyógyszert sem, mert hajnalban már nem akartam csillapítani, hiszen köptetőt kap reggel (az is csak gyógynövényes szinten) és másnapra a köhögésnek vége, megint nulla fulladás és mára már "normál" gyerek esetében, illetve jelen esetben inkább "normál" anya esetben, azt is mondhatnánk, hogy nincs baja. Én azért még azt a minima kis taknyocskát is kiinhalálgatom és orrszippantom belőle, ami még van, mert vele kapcsolatban én nem vagyok "normál" anya.
Minden világos? 6 hónapos kora óta nem gyógyult antibiotikum nélkül. 6 hós kora előtt volt már ilyen, de az nem számít, mert akkor még az anyai ellenanyagokkal tele volt pumpálódva.
Ha ez még hasonlóan megtörténik, akkor közzéteszem a csodaszerünket, amit érdekes módon pont azóta szed, hogy a szimpla takonyból nem fulladt be majd utána antibió nélkül gyógyulni látszik. (Najóóó, megsúgom: homoktövis velő.  Erős a gyanúm, hogy csodaszer és a sarki bioboltban még elérhető áron kapható is.)

Ugye jogos a kérdés, milyen pezsgőt is vegyünk? :)

Artúrkutyás mamáékról is essék szó

Mert már nem először kérdeztek rá nála, hogy amúgy velük mi van.
Valószínűleg azért hanyagolom őket méltánytalanul, mert szinte minden hétvégén átugrunk hozzájuk. Úgy meg kisebb a sztori-érték.
Az van, ami Etumamáékkal: mi, szülők, kihasználjuk őket gyerekvigyázás terén és rajtunk túl a gyerekek is remekül hülyítik be őket. Mondom, mint Etumamát. :)

Vasárnap reggel pl. boldogan huppantam be 8-kor Laci mellé az ágyba, hogy az a remek ötletem támadt, hogy most már hirdessük meg a kölyköket Vaterán, mert én bizony már így kora reggel ihajjvagyok tőlük!
De ő azt javasolta, -mivel kis eséllyel kelnének el jó pénzért,- inkább felejtsük ott őket valahol: mondjuk Artúrkutyás mamánál.

Mert amúgy Petikémet jellemzően még nem szoktuk otthagyni. Esztit persze gyakrabban, főleg, ha bevásárolni akarunk. Eszti úgyis imád ott lenni, mert minden héten kerül elő valami játék, ami még apjuké volt, meg háááát, na... Ha finoman fogalmazok is azt kell mondjam, jellemzően nem vacsoráznak már itthon a náluk elfogyasztott állatfigurás háztartási keksz következményeképp.

Szóval mi elmentünk kávézni, a kölykök meg remekül elvoltak. Pepinek már huzamosabb ideje nem kottyan meg, ha lát elmenni (hozzátenném, ehhez az kellett, hogy sosem szöktem, mindig látványosan integetve távozom), és ez nagy öröm számomra, hogy eddig kötődés terén abszolút a "normál" gyereknek megfelelő fejlődési utat járta be.

Aztán hétfőn is elmentünk a mamához a Műv.Házba, mert megnéztük a "Kisállat kiállítást". Ami nekem igazán tetszett. Esztit nem tudom eldönteni, mert amikor odamentek az ásványokat árusító pulthoz, vagy 2*annyi időt töltött, mint az állatok közt. Peti meg az első 10 percet megveszekedett pipi-pipi kiáltásokkal töltötte. Aztán ügyesen mondogatni kezdte, hogy kígyó. Persze a nyuszira.

Eszti kapott is a mamától egy napkő medált. Hogy örül-e neki? Hááát, úgy fogalmaznék, hogy majd lemállik nyakából idővel- gondolom. (Jesszus, ez ám jó durva, mert van egy ocsmány gyűrűje, ami csillog a napfényben, és viszi magával mindenhova, hogy nézze, milyen szépen csillog. Nagyon röhögnek azért rajta, mert kinyújtott mutatóujjal viseli eme ékességet. Aztán most már a nyakláncot is nézegeti, hogy szikrázik....)
Na így. :)
 

Laza kis délelőttünk- semmi extra

Adott a két gyerek. Hogy mit keres itthon mind, az egy másik történet.

Eleve 1/2 7-kor vidáman csacsogva keltek... Egy strigula nekik.. Akkor még azt hittem van értelme húzogatni.
Reggeli, játék, TVnézésig kb. rendben voltak a dolgok.

Aztán a gyerekszobában visszatettem a 3 napja félig letépett függönyt (mára jutottam el oda, hogy megoldjam létra nélkül), mire visszamentem, addigra Peti újra letépte, de immár az egészet.
Aztán elvittem őket tízórai után a játszótérre, zúzzanak ott.
Az első 20 perc problémamentessége után a hintában himbálózva Pepp vizet kért, a palackot nem adta vissza (kupak kinyit, becsuk, kinyit, iszik, öntöget, becsuk, kinyit, magáraborít), azt elvettem tőle. Orbitális visítás.
"Jó, akkor kiszállsz?"
Fejrázás és : nenene. És bömbibömbibömbi.

"Akkor csöndesedj!" De csak üvöltött.
Na kiáltottam a játszótér végében virágot szedő kislánynak, hogy "indulááááás, de futásban!" Ő odafutott, a kezében persze egy csokor kutyatej, mi más?
Kikaptam a kisebbet a hintából, és rohantunk.

Elpályáztunk a DM-be. Odaúton szépen helyrerázódott a királyfi lelke, majd belépve a DM-be kocsit akart tolni. Érthető ugye, hogy a babakocsiból?
Eszti ugye viszi a gyerek tolósat, Peti meg mászik ki a babakocsiból, hogy ő is fogja. Mondom majd szépen megtanulsz járni, aztán tolhatod. Megavisítás.
Én rezignáltan tudomásul vettem, levettük a pzs-t, majd Eszti felvetette, hogy de még meg sem néztük a gyerekhabfürdőket.
Mondom ehh, nem is fogjuk. Húzzunk innen 200-zal!
Húztunk. Na megnyugvás. Hazáig rendben is voltunk. Itthon aztán elszabadult a pokol.

Nem kellett főznöm, mert tegnapi kaja volt (megjegyzem, Eszti még ma is azt mondta, hogy a legjobb étel a bulgur), így elintéztem a napi apróságokat.

Porszívó- Peppnek ilyenkor kiságyban a helye, mert amúgy kikapcsolja a gépet folyamatosan. Kiságyba téve ordít, mert ő a gépet akarja nyomkodni. Eszti bemászik hozzá, hogy csillapítsa. Sikertelen.

Aztán kimostam. Közben eltekerte a mosógép gombját és amúgyis a dobba rejtett 3 legófigurát (ők most jó tiszták...)
Kiteregettem, miközben Petyusz két dolgot tett: vagy lerángatta a kiteregetett ruhákat, vagy visszavitte a mosógépbe. Végülis hasznos gyerek. Ha úgy nézzük...

Az erkélyre tettem ki a ruhákat száradni, de amíg Esztivel beszéltem a gyerekszobában, Pepp kiszökött az erkélyre és folyamatos eké kiabálással kegyetlen boldogan tapicskolt a koszban.
Majd visszahoztam, becsuktam az ajtót, mire letépte róla a függönyt. Ezzel a cselekedetével is szemlátomást elégedett volt.

Mérges voltam, behajítottam a szoba közepére, onnan elment, és bekapcsolta a porszívót.
Kikapcsoltam. Kiléptem az ajtón, közben láttam, hogy már mászik a fotelba: mire visszaértem, a nappaliban is letépte a függönyt egy jó részen.
Már mérges sem voltam.

Ebéd. Ez kb. rendben ment, utána letettem a földre, szigorúan a konyhába, hogy lássam.
Amíg én ettem, egyszer ki kellett szednem a mosogatógépből, aztán eltekerte a gombokat, így kikapcsoltam az áramot ott, aztán kiment az előszobába, a babakocsit eltologatta, a cipőket szétdobálta, kiderült, hogy kutyaszaros a futócipőm talpa (már amúgy nem az, mert rákente a harisnyájára).
Igazából mindegy, mert éreztem, hogy amúgyis büdös, és vittem peluscserére, és láttam, hogy a sajátkakker is kifolyva.
Remek, mert a harisnyán immár kétféle szar, kakis a body is. Imádjuk az ilyet!
Óvatosan lehúztam a cuccokat róla, közben egy Libero krémmel játszott. Láttam, hogy foggal 3 mp. alatt kibontotta, de úgy voltam vele, inkább ezt egye, mint a kötelező kukirángatás miatt a kezére került végterméket.
No nehezen boldogultam, így leállítottam a földre, ahol a másodperc töredéke alatt kiszabadult a popsitörlős kezemből és kotta pucéran, félig szaros háttal vidáman visítozva, elmenekült.
Na ekkor kiabáltam Esztinek, hogy akármit is csinál, dobja el, vigye a motyóját a hálóba és fekvésalvás, mert kezdek sokkhatás alá kerülni.

Lefektettem Petit, aki azért szórakozott a kiságyban még vagy bő 20 percet. Amikor bementem betakarni, akkor az ágyát teljesen szétbontva találtam: állatok kihajigálva, a fejvédő leszedve, a pizsama, a hálózsák és a 3 takaró berángatva az ágyba. A kupac tetején elterülve pedig boldogan hortyog Pepp. És persze az egyik lábáról hiányzik a zokni.

Most csoda, hogy örülök, amikor alszik? :)

Szép is az idő, meg játszótér is van

A héten különösebben nem vagyok elámulva a saját boldogságomtól.
Eszti itthon nyaral. De nem is ez a baj, egyszerűen bosszant a holaharisnyám-kérekvizet-játszukazthogy-éncsakvisítokmer'azjó kombó. Passz: türelmetlen vagyok velük na.
Úgyhogy várom a jövő hetet, az biztos jobb lesz.

Viszont végre újra jó futni, szép az idő, elég a baseballsapka és a 3/4-es gatya, levegőt venni is élmény (tavasz-szag van) és még a kis utcák is járhatóak (az óraátállítás miatt világos van).
Szóval csak nem olyan szar az egész. :)

Eszti itthon nyaralása csak a szokásos. Valószínű, hogy ha dolgoznék, akkor ilyen mértékű orrfolyással nem foglalkoznék, de így megtehettem, hát maradjon itthon.
Hát maradt is boldogan.
Nem akartam, hogy jobban felülfertőződjék, így ő tényleg pusztán nyaral itthon. Napi 10 zsepi...
Még tényleg nem sikerült megszoknom, hogy ez egy alapszitu az ovi miatt. De nem is baj, mert mi úgyis a statisztikának megfelelően létezünk, és aszerint csak az első két év a folyamatos orrfolyós. És azt éppen most éli túl.
És kis túlzással akkor majd kezdi Peti is a közösséget, na mindegy, ebbe egyelőre nem gondolok bele. :)

Szóval itthon hesszel a lányka, egyrészt édes, másrészt semmire nincs időm két gyerkő mellett. Pedig már akartam írni, milyen tök jó "nagyok" és mennyivel egyszerűbb az élet pusztán azzal, hogy a szükségleteik egy részét önmaguk már simán kielégítik (na jó, továbra sem preferálom a kukáról felállva ivást. Mondtam is Pepónak, hogy azonnal fejezze be. Meg is tette, mert azóta rájött, hogy újra van cukros kakaópor a víz mellett és azt lopkodja a kuka tetején álldogálva. Ami már szinte mindig van, mert ő szerencsére tejbegríz fun. - Azért szerencsére, mert az a vacak hízlal, mint állat. :) )

Én a főz-mos-takarít üzemmódban, és még mindig utálom a játszóterezést.
Pedig biza Petikémmel most növünk bele igazán, úgyhogy jeee...

Jelenleg ott tartunk, hogy annyit már feldolgozott, hogy a tányérhintába vagy beenged mást is maga mellé, vagy kiszáll. Így már nem visít azon, ha melléül valami gyerekfej. 
De annyi idő még nem telt el, hogy rájöjjön, hogy mi NEM a játszótéri kerítésen belül lakunk. Vagyis 1 óra múlva haza kell jönni!
Úgyhogy én ott tartok éppen, hogy irigykedve nézem azokat a gyerekeket, akik egyszerűen kisétálnak a játszótér ajtaján... Érted: kisétálnak mosolyogva.
(Ááá, Pepp az hagyján, hogy taknyanyálaegyben módon üvölt, de jelezném, két éves lesz, ennek megfelelően már kezdenek látszani a kétéves őrület jelei. Úgyhogy még sikít is. Ehh.... Gyorsan távozunk ilyenkor. :) )
Eszti persze nem gáz, jön-megy-hintázik-mászik, és mindig összebarátkozik valakivel. De azért csak illik őrá is figyelni kicsit.

Úgyhogy szép az idő, az rendben is van, de ez a kötelező játszótér... Pff.... 6 gyerek után sem bírnám megszokni.

Azok a szinte tökéletes kölykeim

Itt van a) kölyök.
Aki este az apján ülve előadta az oviban hallott mesét. Nade már megint annyira édes volt, hogy bár megmaradna 110 éves koromig ez a videó! Elájulokcuki! Nincsmittenni. :)
Vigyázz, hosszú, beletekerni ér! ;)
A legjobb rész: Már az összes hímpor leázott a szárnyukról. Ha még a pödörnyelvet is beleszőtték volna, meglenne a bioszóra. :)



És persze a kihagyhatatlan b) kölyök.
Peppnek kicseréltem a harisnyáját, és új videót vettem fel a könyvnézegetésről.
Ez így már rendben is van.
A videó végén tapasztalható nyálcsorgásra pedig van magyarázatom: délután még csak alakult az alsó hármas fogpáros, de estére át is tört.
Szóval most van neki alul két egyese, meg két szemfoga. Kettes? Na az nincs.
Ez így elég vicces lesz, amíg ki nem jönnek a kettesek is. :)
De így van most... ööö.... 1.. 2... ööö 14 foga már!

 

(A magyarázat: minden vává, amiről fingja nincs hogy kell mondani. :) )

Beszél és köhög

Tegnap megint videóztam. Végre azt, ahogyan mondja a szavakat.
Még nem hallgattam vissza, hogy vállalható-e egyáltalán. Egyelőre látatlanban is túl magasnak tűnik a hörgésfaktor. Szóval először felteszem gépre, megnézem, hogy kedvenc fiúdedem mennyiben hasonlít Verebes Istvánra (tudjátok, akinél ha megszólalt a HetiHetesben nem lehetett másra gondolni, minthogy "turházzál már a jóég áldjon meg!", de sosem tette.)
És a harisnya is a Crocus által kifigyelt. :)
Szóval még meggondolom a publikálást.

Viszont nagyon cukkerül beszél, egyre inkább érthető, egyre kevésbé cseréli a betűket, szóval szépen halad. Még mindig a 2szótagos szavak bűvkörében, de tegnap azért elejtett egy 3szótagosat. Bebejí. Hát tejbegríz, mi más? :)
Megismételte 2*, majd meglepődött, de hosszú és többet bejí-nek mondta.
Anyuáék nyuszijától érkezett egy 22. szótanulós könyv, annak a nagyját is megtanulta pár nap alatt, szóval tetszik.

A járást is gyakorolgatja, ha egyelőre nem is túl lelkesen. De csinálja és ez nekem nagy szám.
Mert nem tudom, ki emlékszik még, hogy Eszti elindult egy napon anno 100éve, majd a következő 3 hétben egyáltalán nem csinálta. Aztán felállt és ment.
Ez is tetszik.

Péterem természetesen beteg lett, Esztitől simán elkapta.
Most nincs kipurcanva, igazából semmi extra nincs vele azon kívül, hogy mára már nagyon csúnyán köhög és szerintem leért tüdőre a dolog. Így kiváltottam az antibióját. De a Ventolint még nem éreztem szükségesnek. (Ja, persze mert én kezelem a gyereket. :) Ugyanis csütörtökön voltunk dokinál Esztivel és mondtam neki, hogy Petikém még semmi extra-napi 2-t köhög, így értelme nem lett volna bemutatni, viszont valószínű gáz lesz. Kértem egy antibió recit, nehogy húsvétre menjen fullra, mert ugye ügyeletet elkerülöm. Hááát, a Petinek adott receptet... Azt mondta: őt védeni kell, én meg tök nyugodt voltam, hogy van nekünk ilyenünk.)
Amúgy a legnagyobb bizonyíték, hogy még kb. jól van, hogy eddig egyszer sem hányt le.... Az is valami. :)
Ez a betegségesdi annyira persze nem tetszik, de semmi újdonság.

A húsvét azért jó volt- napokig tartó sonka-hagyma-süti kombó. És egy dekát sem híztam. Nem is értem. De ez is tetszik. :)