Szép is az idő, meg játszótér is van

A héten különösebben nem vagyok elámulva a saját boldogságomtól.
Eszti itthon nyaral. De nem is ez a baj, egyszerűen bosszant a holaharisnyám-kérekvizet-játszukazthogy-éncsakvisítokmer'azjó kombó. Passz: türelmetlen vagyok velük na.
Úgyhogy várom a jövő hetet, az biztos jobb lesz.

Viszont végre újra jó futni, szép az idő, elég a baseballsapka és a 3/4-es gatya, levegőt venni is élmény (tavasz-szag van) és még a kis utcák is járhatóak (az óraátállítás miatt világos van).
Szóval csak nem olyan szar az egész. :)

Eszti itthon nyaralása csak a szokásos. Valószínű, hogy ha dolgoznék, akkor ilyen mértékű orrfolyással nem foglalkoznék, de így megtehettem, hát maradjon itthon.
Hát maradt is boldogan.
Nem akartam, hogy jobban felülfertőződjék, így ő tényleg pusztán nyaral itthon. Napi 10 zsepi...
Még tényleg nem sikerült megszoknom, hogy ez egy alapszitu az ovi miatt. De nem is baj, mert mi úgyis a statisztikának megfelelően létezünk, és aszerint csak az első két év a folyamatos orrfolyós. És azt éppen most éli túl.
És kis túlzással akkor majd kezdi Peti is a közösséget, na mindegy, ebbe egyelőre nem gondolok bele. :)

Szóval itthon hesszel a lányka, egyrészt édes, másrészt semmire nincs időm két gyerkő mellett. Pedig már akartam írni, milyen tök jó "nagyok" és mennyivel egyszerűbb az élet pusztán azzal, hogy a szükségleteik egy részét önmaguk már simán kielégítik (na jó, továbra sem preferálom a kukáról felállva ivást. Mondtam is Pepónak, hogy azonnal fejezze be. Meg is tette, mert azóta rájött, hogy újra van cukros kakaópor a víz mellett és azt lopkodja a kuka tetején álldogálva. Ami már szinte mindig van, mert ő szerencsére tejbegríz fun. - Azért szerencsére, mert az a vacak hízlal, mint állat. :) )

Én a főz-mos-takarít üzemmódban, és még mindig utálom a játszóterezést.
Pedig biza Petikémmel most növünk bele igazán, úgyhogy jeee...

Jelenleg ott tartunk, hogy annyit már feldolgozott, hogy a tányérhintába vagy beenged mást is maga mellé, vagy kiszáll. Így már nem visít azon, ha melléül valami gyerekfej. 
De annyi idő még nem telt el, hogy rájöjjön, hogy mi NEM a játszótéri kerítésen belül lakunk. Vagyis 1 óra múlva haza kell jönni!
Úgyhogy én ott tartok éppen, hogy irigykedve nézem azokat a gyerekeket, akik egyszerűen kisétálnak a játszótér ajtaján... Érted: kisétálnak mosolyogva.
(Ááá, Pepp az hagyján, hogy taknyanyálaegyben módon üvölt, de jelezném, két éves lesz, ennek megfelelően már kezdenek látszani a kétéves őrület jelei. Úgyhogy még sikít is. Ehh.... Gyorsan távozunk ilyenkor. :) )
Eszti persze nem gáz, jön-megy-hintázik-mászik, és mindig összebarátkozik valakivel. De azért csak illik őrá is figyelni kicsit.

Úgyhogy szép az idő, az rendben is van, de ez a kötelező játszótér... Pff.... 6 gyerek után sem bírnám megszokni.