Mindenféle "első" sztori meg a pezsgőőőőő(k)

A nap kifejezetten szarul indult: Laci ugyanis elutazott reggel.
Jóvan, nincsmittenni, remek szomorúságot tudok generálni egy... brüühüüühüüüü.. 2 napos távollét miatt. Na mindegy. :)
Szóval ő csak holnap jön haza.
Biztos neki is hiányzunk, mert mesélte, sokat gondol ránk, ugyanis egy "Vargáné" ül vele szemben. (A heti slágerünk a "Hej Vargáné káposztát főz". Amúgy el is képzelem, ahogy a szexi kék egyenruhájában dudorássza is: vihognom kell, na! :) )

Ha elutazik, akkor mindig rinyálok, mert úgy érzem már előre, hogy "jaj istenem nem lesz egy értelmes ember sem egész nap, akihez szólhatok". Hogy ez persze mennyire nem így van:

Beugrottak anyuék Gyula felé menet egy fél órára.

Pepperó 10 percig folyamatosan puszilta. Mintállat! :D

Aztán találkoztunk Krisztáékkal is egy laza délutáni sétára (ami alkalmával vagy 6* megígértem neki, higgye el, legközeleb max. egy gyerekkel megyek, mert nem sok gondolatot sikerült befejeznünk.  És ennek nem az ő végtelenül édes és boldogan nézelődő 6 hónaposa, hanem különösen az én "olyan drágakincs, de nyávogós" 4 évesem volt az oka. Ővinnyogósága nem pont a másfél óra babakocsi mellett tingilingizésre van programozva. Főleg nem mindenféle haszon nélkül ("nincs péksüti", "nem veszek pogácsát", "ne szedj több virágot!"), pedig azért eskübecsszó vagy 20 percig hagytuk csúszdázni a nullkilométerkőnél.)
Aztán, amikor beértünk az udvarunkba, Liliék lent játszottak, felajánlottam neki Esztit ajándékba (mostanában igen adakozó lettem vele kapcsolatban... ), ő persze röhögött, hogy a 3 gyereke mellé már nem oszt, nem szoroz a +1. Így aztán ott is ragadtunk még játszani.

Vagyis megtörtént az elsőőőőő: homokozás. Nagyoncsudaédes volt Petikém (mert Eszti azért homokozott már életében), imádta. Tudjátok, ahogy csak a kicsi gyerekek tudják boldogan pergetni és tapicskolni a homokot. Főleg eleinte....
Tényleg szemnedvesítően izgi volt, mert Pepókám a héten kezdett el sokat sétálni itthon is, így tegnap érkezett el a pillanat- ahogyan az szokás: romantikusan apával együtt- megvettük az elsőőőőő cipőcskét.
(Romantikus hát, mert kinéztem már a boltban, de az kimondatlan családi egyezmény, hogy az első cipőt együtt vesszük a gyereknek. Szóval kész giccsparti hát!)
Salus szandi lett természetesen, és ma már sokat használtuk is babakocsi melletti kétlábon járásra.

Egyéb lelkesítő pezsgőbontós témák:

A szandi 19-es!!! Érted? 19-es!!! Mondjam még? 19!!!
Igazából jó volt rá a 18-as is (annál kisebb meg nincs), de a csaj rámdumálta, hogy simán kell neki az egy számmal nagyobb, ha rááll. És neheeeem a megapukli miatt (hivatalos kifejezéssel élve: a kölöknek marha nagy a rüsztje). Pezsgőt ide!

Meg még egyet:
Peti 3 kerek nap egészségesség után persze elkapta Esztitől a múlt héten a taknyot. Egész pontosan csütörtökön. Pénteken már csúnyán köhögött éjjel, majd paff! Nem kapott gyógyszert sem, mert hajnalban már nem akartam csillapítani, hiszen köptetőt kap reggel (az is csak gyógynövényes szinten) és másnapra a köhögésnek vége, megint nulla fulladás és mára már "normál" gyerek esetében, illetve jelen esetben inkább "normál" anya esetben, azt is mondhatnánk, hogy nincs baja. Én azért még azt a minima kis taknyocskát is kiinhalálgatom és orrszippantom belőle, ami még van, mert vele kapcsolatban én nem vagyok "normál" anya.
Minden világos? 6 hónapos kora óta nem gyógyult antibiotikum nélkül. 6 hós kora előtt volt már ilyen, de az nem számít, mert akkor még az anyai ellenanyagokkal tele volt pumpálódva.
Ha ez még hasonlóan megtörténik, akkor közzéteszem a csodaszerünket, amit érdekes módon pont azóta szed, hogy a szimpla takonyból nem fulladt be majd utána antibió nélkül gyógyulni látszik. (Najóóó, megsúgom: homoktövis velő.  Erős a gyanúm, hogy csodaszer és a sarki bioboltban még elérhető áron kapható is.)

Ugye jogos a kérdés, milyen pezsgőt is vegyünk? :)