Artúrkutyás mamáékról is essék szó

Mert már nem először kérdeztek rá nála, hogy amúgy velük mi van.
Valószínűleg azért hanyagolom őket méltánytalanul, mert szinte minden hétvégén átugrunk hozzájuk. Úgy meg kisebb a sztori-érték.
Az van, ami Etumamáékkal: mi, szülők, kihasználjuk őket gyerekvigyázás terén és rajtunk túl a gyerekek is remekül hülyítik be őket. Mondom, mint Etumamát. :)

Vasárnap reggel pl. boldogan huppantam be 8-kor Laci mellé az ágyba, hogy az a remek ötletem támadt, hogy most már hirdessük meg a kölyköket Vaterán, mert én bizony már így kora reggel ihajjvagyok tőlük!
De ő azt javasolta, -mivel kis eséllyel kelnének el jó pénzért,- inkább felejtsük ott őket valahol: mondjuk Artúrkutyás mamánál.

Mert amúgy Petikémet jellemzően még nem szoktuk otthagyni. Esztit persze gyakrabban, főleg, ha bevásárolni akarunk. Eszti úgyis imád ott lenni, mert minden héten kerül elő valami játék, ami még apjuké volt, meg háááát, na... Ha finoman fogalmazok is azt kell mondjam, jellemzően nem vacsoráznak már itthon a náluk elfogyasztott állatfigurás háztartási keksz következményeképp.

Szóval mi elmentünk kávézni, a kölykök meg remekül elvoltak. Pepinek már huzamosabb ideje nem kottyan meg, ha lát elmenni (hozzátenném, ehhez az kellett, hogy sosem szöktem, mindig látványosan integetve távozom), és ez nagy öröm számomra, hogy eddig kötődés terén abszolút a "normál" gyereknek megfelelő fejlődési utat járta be.

Aztán hétfőn is elmentünk a mamához a Műv.Házba, mert megnéztük a "Kisállat kiállítást". Ami nekem igazán tetszett. Esztit nem tudom eldönteni, mert amikor odamentek az ásványokat árusító pulthoz, vagy 2*annyi időt töltött, mint az állatok közt. Peti meg az első 10 percet megveszekedett pipi-pipi kiáltásokkal töltötte. Aztán ügyesen mondogatni kezdte, hogy kígyó. Persze a nyuszira.

Eszti kapott is a mamától egy napkő medált. Hogy örül-e neki? Hááát, úgy fogalmaznék, hogy majd lemállik nyakából idővel- gondolom. (Jesszus, ez ám jó durva, mert van egy ocsmány gyűrűje, ami csillog a napfényben, és viszi magával mindenhova, hogy nézze, milyen szépen csillog. Nagyon röhögnek azért rajta, mert kinyújtott mutatóujjal viseli eme ékességet. Aztán most már a nyakláncot is nézegeti, hogy szikrázik....)
Na így. :)