A hagyományos értelemben vett Szentestét Pesten töltöttük. Elindultunk délelőtt, a szenzációs autósülésünk jótékony hatásának megfelelően gyerkőc 10 perc múlva aludt, mint a tej, mi meg békésen karácsonyi énekeket hallgatva autóztunk Pestig (úúú, hallgattatok már egy órán át csak karácsonyi zenét? Zizzz....).
Mindegy, megérkezvén minden Hawaii, Esztike boldogan körbenézett, mindent megfogott, kipakolt, majd délután elindultunk még egy alvásra... És utána következett a 3 napig tartó ámokfutása...
Várható volt, hogy az utazóágyban, idegen helyen nem fog húú dejót aludni. Na ez lett 25 perc. Sebaj, ez nála nem gáz...
Anyuékhoz visszamentünk, onnantól kezdve tiszta regresszióba süllyedt a kölyök. A lábam mellől nem tágított, de olyannyira nem, hogy két lépést nem tudtam arrébb menni tőle, folyamatosan nyávogott, balhézott, sírt. Yesss! Ó tannenbaum és Csordapásztorok! Király!!!
A fa alatt azért voltak neki jó időszakai, amikor az ajándékok alatt alig találtuk meg, mert annyi mindent kapott, hogy ihajj! Csak a zenélő kupacot kellett keresni mindig, mert ott leledzett a zenélőkével a gyerek is!
Viselkedése másnap dettó ugyanez, csak addigra túlvoltunk egy 5* ébredős éjszakán.
Hazajövet arra gondoltunk, itthon majd észhez tér... De nem... Még két napig itthon is csak a műsor ment olyannyira, hogy még Lacival sem nagyon akart ellenni.
Aztán egyszer csak tegnap felkelt, boldog volt, amikor elmentünk Simontornyára, boldog volt az összes rokonlátogatáson és azóta is az...
Huhhh...
Persze nem kell mesélnem ugye, hogy a karácsony kapcsán nekünk is túl kellett élni egysmást... Mint a "miért nem eszik rántott húst, fasírozottat és amúgy is vörösboros szarvaspörköltet és a látszik, hogy ki van éhezve..." (jaja, ez utóbbi főleg a hasán... Úúúú, erről majd dobok képet, mert asszem kezdek aggódni miatta.)
De sebaj, karácsony alkalmából kapott halat, (anyu vazzeg, ez megette az én halamat is amit csomagoltál!!!), meg pogácsát, meg kalácsot. Nem nagyon izgatta fel a téma, de megkóstolta őket, oszt csá!
)
)
Ez normál esetben úgy néz ki, hogy befutok a fürdőszobába, ezzel nyerek 5 másodpercet, amíg Esztike is beér és feláll a zuhanykabinhoz, pókemberes módon rátapadva, én meg übergyorsan letusolok.
Én meg tusolás közben azon drukkoltam, hogy a szájában lévő golyók hamarabb megolvadjanak, mint ahogyan észrevenné, hogy a bal karja mellett még vannak sunyító golyóbisok.
) No, így akkor már meg is nyugodtam!
)23-án már lesz egy adag karácsony hármasban, majd a kecskeméti mamáékat is befűztük hasonló cselre. Így ma óó tannenbaum, meg wiwisjuamerrikrisztmasz, meg aaavemariiiaaaa! 
de gyorsan lekenyereztem egy kis babajoghurttal, 
amitől aztán persze villánygyorsan megnyugodott!
Nagy nehézségek árán végre elkezdte produkálni magát, hiszen ez volt a cél, hogy bemutassa, mit hogyan csinál. Ugyanis Eszti képes volt a megérkezésünk után hanyatt fekve nézni vagy 5 percig, gondolom megilletődöttségében. (Vazzeg, otthon látnék egy ilyet… Naaaa, csak egyszer!!! ) 
)
Heee? Mit képzelek én??
)Aztán lefeküdt és aludt két órát.
Ahhoz képest, hogy a főzelékétkezési kultúrája valamely elmaradott népcsoportéhoz hasonló (köpköd, visít, beletapicskol, szétken)... De legalább a gyümölcsöt meg a joghurtot szereti, így most csak suttyomban ehetek gyümölcsöt (mondjuk alvásidőben), különben a kismakimajom elkunyerálja. Ez azért kellemetlen, mert tegnap a mandarinomat kellett gyorsabban hámozgatnom, vagyis hártyázgatnom, mint ahogyan én enni tudtam volna... Banánt meg? Hahaha, a 3/4-ét megeszi az enyémnek... 
